Az 5. generációs vadászgépekre nemrég még úgy tekintettek, mint valami csodára, amikor megszülettek. Az Egyesült Államok által üzemeltetett vadászgépek, mint az F-22-es és az F-35-ös, igazi „sztárokká” váltak, amikor forradalmasították a légi harcokat. A 5. és az 6. generációs vadászgépek közötti különbség várhatóan legalább akkora lesz, mint a 4. és az 5. generáció gépei között volt.
A hatodik generációs vadászrepülőgép döntő fejlesztéseket fog tartalmazni a jelenlegi vadászgépekhez képest, ezáltal a korszerű légierő halálosabb és hatékonyabb lesz, mint valaha.
Ezek a fejlesztések magukban foglalhatják a mesterséges intelligencia, a drónok, a lézerfegyverek alkalmazását és a megnövelt repülési távolságot.
A Drone és megnövelt hatótávolság
A dróntechnológiának ugrásszerűen nő meg a szerepe, ahogy a 6. generációs sugárhajtású gépek szolgálatba állnak. A drónokat a 6. generációs vadászgépek mellett olyan küldetések széles spektrumában lehet majd használni, amelyek között megtalálható, az ellenséges légvédelmi radarok önálló felkutatása és megsemmisítése. Ha kell a drónok kivárják, hogy a gondos radarkezelők visszakapcsolják radarjaikat, és erős zavarást alkalmazva elnyomják azok jeleit, precíziós eszközeikkel megsemmisítik, vagy éppenséggel a radar számára egy hatodik generációs vadászgép helyére lépnek és magukra vonják a légvédelem tüzét.
Ha egy támadás során az ellenséges vadászok légiharcot vívnak a támadó géppel, levegő-levegő rakétáikkal felfegyverzett drónok vehetik fel a harcot az ellenséges vadászgéppel, vagy az ember által felállított csapdába csalják az ellenség vadászgépet. Más drónok légi fegyverhordozóként is szolgálhatnak a pilóták számára, új generációs nagypontosságú rakétákat hordozva, amelyek megsemmisítik az ellenséges célpontokat.
Drónok bevonása a légi harctevékenységbe lehetővé teszi a légierő számára, hogy összességében csökkentse az ember vezette repülőgépek számát, mivel ezeknek a repülőgépeknek a költségei (beszerzési és fenntartási) az egekbe szöknek. Ily módon az is lehetővé válik, hogy a vadászpilóták ne repüljenek be veszélyes vagy erősen védett légtérbe, mert a feladatot elvégzik a felfegyverzett drónok.
A fejlesztő intézetek a vadászgépek mindegyik generációjának tervezése során a repülési hatótávolság növelésére törekedtek, így van ez a hatodik generációs vadászgépek esetében is. Ez az egyik legfontosabb elvárás a tervezőkkel szemben. Jelenleg Észak-Amerika, Európa és Ázsia tervezés alatt álló következő generációs vadászgépei többcélú repülőgépek lesznek, amelyeknek meglehetősen tipikus akciórádiusza várhatóan mindössze 1200…1300 km lesz.
Egy elkövetkező konfliktusban arra kell készülni a pilótáknak, hogy az ellenséges területek nagy mélységébe kell berepülniük légi utántöltő jelenléte nélkül, meg kell megsemmisíteniük a célokat és visszatérni a bázisra. Ezt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy egy konfliktus esetén a légi utántöltő és korai előrejelző repülőgépek a nagy hatótávolságú rakéták elsődleges céljaivá válnak.
Lézerfegyverek és mesterséges intelligencia
A lézerfegyver az egyik lehetséges eszköz, amelynek a bevezetése forradalmasíthatja a rövid hatótávolságú légi hadviselést. Jelenleg a népszerű F-35-ös kis hatótávolságú légiharc rakétákat és hagyományos csöves lőfegyvert használ, de az összes fegyvert, üzemanyagot és érzékelőt a repülőgép törzsén belül kellett elhelyezni az alacsony észlelhetőség fenntartására. Ez a követelmény azonban erősen korlátozza a hasznos teher elhelyezhetőségét a gép törzsében.
Azonban, ha lézerfegyvert alkalmaznának, a fegyver maga a lézersugár, melynek a működéséhez energiát kell elvonni a repülőgép hajtóművétől, majd az energiát felszabadítani egy koncentrált sugár impulzusaiban. Ez hatalmas javulást jelentene a fedélzeti fegyverek terén.
A fejlesztők egyetértettek abban, hogy a lézernek szüksége lesz energiatároló rendszerre, de elméletileg korlátlan számú lövésre lesz lehetősége a fegyvernek. A lézer alkalmas mind támadó, mind pedig védelmi funkcióban. Utóbbi esetben a lézersugár képes megvakítani a közeledő infraérzékelő fejes levegő-levegő rakétákat.
Az 5. generációs vadászrepülőgép vezetése önmagában egy herkulesi feladat a pilótától. Feladata végrehajtása közben jelentős mennyiségű információt kap baráti repülőgépektől, hajóktól, szárazföldi erőktől, műholdaktól, de az egyébként hasznos és fontos információ mennyisége mentálisan könnyen túlterhelheti őt. Ezért nagy technológiai előrelépés, hogy a pilótát olyan mesterséges intelligenciával rendelkező (szakértő) rendszerek veszik körül, amelyek priorizálják az információ halmazt és csak azokat jelenítik meg a kijelzőn, amire a pilótának reagálnia kell.
A mesterséges intelligencia alkalmazásának a lehetőségei a 6. generációs vadászrepülőgépekben végtelenek. Fel lehet használni a 6. generációs vadászgép mellett repülő drónokkal való adatcserére, az üzemanyag-felhasználás, a hatótávolság és a fegyverek ellenőrzésére. Javasolhat alternatív leszállási helyeket a sérült repülőgép számára, figyelembe véve a repülőtér állapotát és elvégezheti a szükséges üzemanyag- és hatótávolság-számításokat, komoly terhet levéve a pilóta válláról.
De a mesterséges intelligencia más, kevésbé sürgős adatokat is rendelhet más mesterséges intelligenciákhoz, hogy lépést tarthassanak a fejleményekkel, vagy felhívhatják a pilóta figyelmét olyan dolgokra, amelyek idővel egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a küldetés szempontjából.
A „LongShot” koncepció
Fejlett ellenséges légvédelmi rendszerek elleni láthatatlan támadások indítása, szárazföldi és légi célok azonosítása, a mesterséges intelligencia által generált légiharc eljárások felhasználása, az ellenséges vadászrepülők új generációs levegő-levegő rakétákkal történő elfogása és megsemmisítése lesz a légierő legújabb LongShot támadó drónjának a feladata.
A DARPA[1] új LongShot támadó repülőről készített korai koncepcionális képe egy lopakodó platformot formáz, amely a harctér fölötti felderítésnek, megfigyelésnek és támadási lehetőségeknek egy teljesen új körét mutatja be. Ez különösen igaz a nagy hatótávolságú alkalmazhatósága miatt, mivel megváltoztatja a levegő-levegő és a levegő-föld összecsapások taktikai egyenletét.
Noha a drón tényleges műszaki konfigurációjáról még nem állnak rendelkezésre részletek, mivel egyelőre még nem létezik tényleges prototípus, mind a DARPA, mind pedig a Northrop Grumman korai koncepcionális képeket adott ki a lopakodó drónról. A DARPA erőfeszítése, amely természetesen úttörő támadási lehetőségeket kíván elérni a légierő számára, fejlesztési megállapodást kötött Lockheed Martin, a General Atomics és a Northrop Grumman vállalatokkal. A korai tervezési munka már folyamatban van.
„Northrop Grummannak a DARPA-val kötött szerződése magában foglalja a LongShot járművek tervezését és a koncepció operatív elemzését. Arra számítunk, hogy a DARPA demonstrátorokat vagy prototípusokat fog fejleszteni a program jövőbeli fázisában”- mondta Jaime Engdahl, a kinetikus fegyverek és a feltörekvő képességek programigazgatója.
A Northrop által nyilvánossá tett képek hagyományos nyilazott szárny-törzs-farokfelületek elrendezést mutatnak, kevés éllel, éles ívekkel vagy más kiálló szerkezetekkel, amelyek nagyobb valószínűséggel generálnak radar visszatérő jelet. A DARPA koncepció egy törzset mutat farokfelületek nélkül, ami arra utal, hogy a fejlesztő munka eredménye egy alacsony radarkeresztmetszetű test lesz. A DARPA kialakításában két hátsó integrált szívócsatorna látható. A DARPA és a Northrop által készített koncepció képeken nem láthatók szárny alatti tartók, ami arra utal, hogy a tervezők belső fegyvertároló rekeszek alkalmazásában gondolkodnak.
A legfontosabb kérdést mindkét elgondolásnál a hagyományos nyilazott szárny generálja: – és ez némileg meghökkentő, mivel ennek a szárnykialakításnak viszonylag nagy a radar-visszaverő felülete – hogy milyen lopakodási képességgel rendelkezik majd a drón?
A légiharc, a földi célok elleni rakétatámadás képességének, valamint a lehető legkedvezőbb sebességnek és manőverező képességnek a biztosítása a LongShot számára természetesen a DARPA kifejezett szándéka, mivel a fejlesztők tudják, hogy a LongShotnál jobb lopakodó képességű drónok is léteznek. A Lockheed RQ-170 Sentinel harcban kipróbált drónja, valamint a Northrop Grumman korábbi, az X-47B hordozóról indított drónja rendkívül jó lopakodó platformok.
A jól felfegyverzett, nagy sebességű, manőverező lopakodó drón egy érdekes új légi támadási paradigmát jelent a pilóta nélküli rendszerek között. Talán ez az egyik oka annak, hogy miért nem kell a LongShot-nak olyan jó lopakodó képességűnek lennie, mivel a nagy hatótávolságú, precíziós támadófegyvereinek, azok áttörést jelentő „hatótávolságának” köszönheti a sikerét.
Loyal Wingman, Ohotnyik és társai
A Loyal Wingman (Hűséges/Lojális Kísérő) koncepció egy pilóta által vezetett vadászgépet és maximum négy pilóta nélküli alacsony költségű repülőgépet takar, amelyek együtt hajtanak végre harcfeladatot. A pilóta nélküli repülőgépek mindegyike jóval a pilóta vezette gép előtt repül küldetés-specifikus hasznos teherrel: érzékelőkkel, támadófegyverekkel vagy elektronikus hadviselésre alkalmas berendezésekkel felszerelve. Ezek a repülőgépek olcsó csaliként is szolgálhatnak, hogy segítsenek az ellenséges légvédelem jellemzőinek időbeni felismerésében, elnyomásában, vagy azzal a céllal, hogy elvonják a tüzet a jóval értékesebb pilóta vezette repülőgépektől.
Ezeknek a csoportoknak a felépítése számos működési előnnyel jár. Legfőképpen erősokszorozóként szolgálnak, amelyek egyszerre erősítik és optimalizálják a legénységgel rendelkező repülőgépek, különösen a lopakodó, ötödik, vagy hatodik generációs repülőgépek fejlett képességeit.
A Mitchell Institute of Aerospace Studies októberi jelentése szerint az olcsó repülőgépek „kiterjeszthetik az F-22-es, és F-35-ös harci gépek szenzorainak az érzékelési tartományát, és megsemmisítési rádiuszát, lehetővé téve, hogy kisszámú repülőgépcsoportok lefedjék a csatatér nagyobb területeit, és bevetésenként több célt semmisítsenek meg.”
Oroszország hasonló kategóriájú repülőgépek fejlesztése terén már előrébb jár. 2019 szeptemberében Oroszország bejelentette az ötödik generációs Szu-57-es harci repülőgép és az S-70 Okhotnik UAV-val közös kísérleti repülését. Egy évvel később a Kronstadt Group orosz védelmi vállalat, a Moszkva melletti Army-2020 kiállításon bemutatta a Grom nevű légi harci járművet (drónt). A Grom várhatóan a Szu-35-ös és a Szu-57-es vadászgépekkel együtt vesz majd részt légvédelmi rendszerek elnyomásában.
Az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Japán egyaránt hasonló programokat hirdetett meg, bár az amerikai szövetségesek közül Ausztrália lépett a legtávolabb és leggyorsabban ezen a kritikus technológiai területen. Májusban az ausztrál királyi légierő és a Boeing Australia bemutatta az Airpower Teaming System program részeként kifejlesztett három prototípus közül az elsőt, amelyek az F-35-ös és az E-7-es gépekkel együtt vesznek részt bevetéseken. Az ausztrál királyi légierő hajtómű és guruló teszteket végez a közeljövőben egy próbarepülés előkészítése céljából.
Szerző: Dobos Endre
[1] DARPA – Defense Advanced Research Projects Agency: Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége