Kezdőlap A katonai repülés jelene Rövidesen elkezdődhet a B-21 Raider bombázót kiegészítő drón fejlesztése

Rövidesen elkezdődhet a B-21 Raider bombázót kiegészítő drón fejlesztése

Kategória

Az Egyesült Államok légiereje egy bombázó drón kifejlesztésének lehetőségét vizsgálja, amelyen az elkövetkező néhány évben elkezdődhet az aktív munka, a hamarosan megjelenő B-21 Raider bombázógép jövőbeli kiegészítéseként. Ez a projekt a jelenlegi elképzelések szerint a fejlett autonóm pilóta nélküli repülőgépeken és az alkalmazott mesterséges intelligencia által vezérelt rendszereken jelenleg folyó munkát fogja hasznosítani. A fejlesztési projekt együttműködik a légierő Skyborg kezdeményezésével, a Defense Advanced Research Projects Agency (DARPA) Air Combat Evolution programjával, valamint az ausztrál Airpower Teaming System (ATS) “Loyal Wingman” drónprojektjével.

Frank Kendall, a légierő titkára a múlt héten az Air Force Association (AFA) 2022-es hadviselési szimpóziumán tartott beszédében felfedte a pilóta nélküli bombázó koncepcióját. A szolgálat civil vezetője azt is megismételte, hogy a Next Generation Air Dominance (NGAD) programnak végül lesz egy pilóta nélküli harci repülőgép (UCAV) komponense is. Kendall szerint az NGAD pilóta nélküli komponens fejlesztése még olyan szinten van, hogy túl korai beszélni róla a légierő tágabb taktikai repülési terveinek részeként. Nem világos, hogy ez a két pilóta nélküli rendszer összefügg-e két tervezett titkosított drónprojekttel, amelyek létezését 2021 decemberében fedte fel Kendall, és amelyeket a következő években szeretne hivatalosan elindítani.

Az NGAD „egy pilóta által vezetett platform, amelyhez egy sokkal olcsóbb, autonóm, pilóta nélküli harcigép társul, amely érzékelők, fegyverek és egyéb küldetési felszerelések megosztott, testreszabható keverékét alkalmazza” – magyarázta Kendall. Hozzátette, hogy ez a program jelentős mértékben a „rendszerek rendszere” koncepciót fogja megvalósítani, nem pedig egyedi platformokra összpontosító fejlesztés.

Kendall szerint “több munkát tartalmaz” a pilóta nélküli bombázó drón koncepció, amelyet “spekulatívabbnak” minősített. Azt mondta, hogy a légierő még mindig meghatározza a mögöttes koncepciót, hogy mit keresnek egy ilyen repülőgépben.

A légierő titkára azonban világossá tette, hogy nem feltétlenül a B-21-es pilóta nélküli megfelelőjére gondolt, amelyet kezdettől fogva opcionálisan pilóta által vezetett bombázóként terveztek. Azt mondta, hogy a drón bombázó legalábbis most az ő fejében, hasonló hatótávolságú lenne, mint a Raider, de a hasznos terhelését még meg kell határozni.

Randall Walden, a légierő B-21-es programért felelős Rapid Capabilities Office (RCO) vezetője külön intejúban azt mondta az Air Force Magazine-nak, hogy a pilóta nélküli bombázó drónnak, amelyről Kendall miniszter beszélt, azonos „hatótávolsággal, és sebességgel kell rendelkeznie”, mint a Raidernek. Hozzátette, hogy a légierő által eddig megfogalmazott általános követelményeknek “elég széles körben megfelelhet a gép”.

A legfontosabb, hogy Kendall szerint ennek a pilóta nélküli bombázónak a “magas harcértéke mellett egyúttal költséghatékonynak” is kell lennie. A légierő 2016-os becslése szerint körülbelül 80 milliárd dollárba kerülne (akkori áron) az első 100 darab B-21-es beszerzése, ami 2022-ben már csaknem 94 milliárd dollár lesz, és ez nem tartalmazza a fejlesztési, üzemeltetési és karbantartási költségeket. Tavaly a Bloomberg arról számolt be, hogy az új becslések szerint körülbelül 203 milliárd dollárba kerülhet 100 bombázó beszerzése és üzemeltetése 2050-ig. Úgy tűnik, hogy még mindig nem vették figyelembe azokat a terveket, amelyek akár 145 ilyen repülőgép megvásárlásáról szólnak és amelyet Kendall előzetesen a támogatásáról biztosított.

“Szeretném, ha a B-21-es darabonkénti ára kevesebb lenne, mint a fele. Szeretném, ha a negyede vagy nyolcada lenne” – mondta Kendall újságíróknak a Warfare Symposium margójára. „A minimum, amit jelenleg be kell lőnünk az a jelenlegi ár fele” – tette hozzá.

“Iszonyatosan sok tapasztalatom van a fegyverrendszerekkel és azok költségeivel kapcsolatban” – mondta a légierő minisztere arra a kérdésre, hogy hogyan határozta meg a jelenlegi költségek felét elérendő célként. 2019-ben Kendall, aki akkor még magánszemély volt, miután 2011 és 2017 között a beszerzésért, technológiáért és logisztikáért felelős védelmi miniszterhelyettes volt, kérdéseket vetett fel a B-21-es fejlesztési programjának stabilitásával és költségeivel kapcsolatban.

A B-21-es olyan beszerzési program, amelynek során a bombázó minden rendszerét számítógépmodell alkalmazásával tervezték. A fejlesztési folyamattól azt várták el, hogy a projekt megvalósítása a tervezett költségektől és határidőktől ne térjen el jelentősen. A kezdeti prototípus egyike annak a hat példánynak, amelyek jelenleg különböző gyártási állapotban vannak. A gép jelenleg rendszer-kalibrációs tesztelés alatt áll, ami fontos része az első repülésre való felkészítésnek.

„Ha egyszer kiszámítod a költségeket, ahogy mi tettük a B-21-es projekt esetében, az megmutatja, hogy hol tart a tervezés valójában” – mondta Walden, az Air Force Magazine-nak nyilatkozva. Hozzátette, hogy a Raider becsült fajlagos költsége, legalábbis a múltban, körülbelül fele annak, amit a légierő az előző Next Generation Bomber program keretében az egyes repülőgépekre költeni tervezett és amelyet 2010-ben gyakorlatilag töröltek.

Ennek ellenére egyáltalán nem nehéz belátni, hogy a légierőt mennyire érdekelheti egy olcsó, pilóta nélküli lopakodó bombázó, még akkor is, ha az valamivel alacsonyabb képességekkel bír, mint a B-21-es. Egy ilyen drón jelentős előnyökkel járhat, ha pilóta által vezetett B-21-esekkel együtt megy bevetésre, ahol további csapásmérő képességet biztosíthat a támadó kötelék számára anélkül, hogy több Raidert kellene bevonni, vagy akár egy tisztán pilóta nélküli csapásmérő erő részeként.

“Nagyobb kockázatot vállalhatnánk egy pilóta nélküli rendszerrel, amely nem olyan drága, mint egy pilóta által irányított rendszer” – magyarázta Walden az Air Force Magazine-nak, hozzátéve, hogy “megsokszorozhatják a B-21-esek csapásmérő képességét”, ha előttük repülnek. Ugyanakkor egy bombázó támadás kérdéseket vethet fel azzal kapcsolatban, hogy a légierő mit gondol, mennyire élheti túl a bevetést a lopakodó Raider a drónjaival együtt egy jövőbeli csúcskategóriás konfliktusban, ahol nagy érzékenységű komplex légvédelmi rendszerek állnak szemben a bombázókkal.

Ha a pilóta nélküli bombázó drón kizárólag hagyományos fegyverekkel lenne felfegyverezve, ellentétben a nukleáris képességgel rendelkező B-21-essel, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy ezeket a drónokat rendszeresebben lehetne használni szélesebb körű küldetések során, amelyek szintén igénylik a légvédelmi rendszereket áttörni képes lopakodó bombázógépet. Ez ugyanakkor lehetővé teheti a légierő számára, hogy csökkentse a B-21-esek teljes mennyiségét, amely azért szükséges, hogy fenntartható legyen a nukleáris triád bombázó része, de ugyanakkor kellő számú repülőgép álljon rendelkezésére nem elrettentő küldetésekhez.

A pilóta nélküli bombázók valójában többfunkciós repülőgépek is lehetnek. A légierő korábban felvetette annak lehetőségét, hogy egy bombázót, mint a B-21-es használhassanak légi célok elleni platformként is, amely a félig autonóm “Loyal Wingman” drónokkal együtt vesz részt bevetésen. Bármilyen bombázó méretű pilóta nélküli lopakodó drón, amely képes mélyen behatolni az ellenséges terület fölé a sűrű, integrált légvédelmi rendszerek mellett, eleve elegendő lehetőséget kínálna megfigyelő és felderítő platformként, elektronikus hadviselési repülőgépként, kommunikációs csomópontként, vagy talán még több szerepre is egyszerre. Most már elvárt, hogy maga a B-21 Raider egy többcélú vadász és bombázó harci gép lesz.

Az a tény, hogy a pilóta nélküli bombázó hasznosíthatja a Skyborg és az Air Combat Evolution (ACE) fejlesztések során elvégzett munkát, akár azt is jelentheti, hogy amiről Kendall beszél, az valójában már több, mint egy bombázó „rendszerek rendszerének” új komponense, együtt a NGAD fejlesztéssel. Míg a drónok fejlesztés alatt állnak a Skyborg részeként az ACE-vel és más érintőleges fejlesztésekkel együtt, ezek mind nagyobb hangsúlyt fektetnek a változtatható képességű rendszerek és ezek alapjául szolgáló technológiák fejlesztésére, amelyek azután felhasználhatók különféle típusú pilóta által vezetett és pilóta nélküli repülőgépekre.

“Hogy ezek a programok pontosan hogyan fognak átalakulni, még nem tisztázott” – tette hozzá. “De nyilvánvalóan részei annak az összképnek, amelyet akkor vizsgálunk, amikor úgy döntünk, hogy az adott irányba haladunk.”

Ausztrália ATS-programja is ennek a nagyobb összképnek a részét képezi, és felveti a kérdést, hogy az általa elképzelt pilóta nélküli bombázó exportálható-e a szövetségesekhez, amit szinte bizonyosan rendkívül nehéz lenne megvalósítani a B-21-gyel. Ez kétszeresen is érdekes, ha emlékezünk arra, hogy tavaly nagyon nyilvános, bár fantáziadús vita zajlott egyes körökben arról, hogy Ausztráliának esetleg szüksége lenne a Raiders szolgálatba állítására, tekintettel a jelenlegi és az elkövetkező években várható csendes-óceáni biztonsági környezetre, tekintettel a Kína által jelentett növekvő fenyegetésre a régióban.

Bár ez a pilóta nélküli bombázó koncepció folyamatosan fejlődik, Kendall azt mondta, reméli, hogy elég kidolgozott lesz ahhoz, hogy pénzt fordítsanak a fejlesztésekre, kifejezetten a 2024-es év költségvetésében. Hogy milyen új információk merülhetnek fel a projektről idő közben, vagy később, az még várat magára, de ez mindenképpen egy szigorúan titkos fejlesztés lenne.

Bármi is legyen, amit Kendall feltár, miszerint a légierő egyáltalán vizsgálja ezt az új pilóta nélküli koncepciót, önmagában is jelentős fejlemény, és jelentős hatással lehet arra, hogy a szolgálat jövőbeli bombázóereje hogy fog kinézni valójában az elkövetkező évtizedekben.

Szerző Dobos Endre

Forrás: THE WAR ZONE

Friss írások

Drónok szerepe a légi harctevékenységben

Az amerikai légierő a Next Generation Air Dominance (NGAD) programja részeként építi a hatodik generációs vadászgépet. Frank Kendall légierő miniszter szerint az új vadászgép...

A TEMPEST Nagy Britannia, Svédország és Olaszország hatodik generációs vadászgépe

A Tempest program részletei A repülőgépet a Team Tempest fejleszti, amelyet a BAE Systems, a brit székhelyű repülőgépipari vállalat vezet. A csapat ipari partnerekből is...

A General Electric sikeresen lezárta az F-35-ös és a hatodik generációs vadászgép hajtóművének tesztprogramját

Az amerikai légierő és a GE sikeresen befejezte a cég második XA100-as adaptív ciklusú hajtóművének tesztelését az Arnold Engineering Development Complex-ben (AEDC). Az AEDC-nél végzett...

Az F-35-ös vadászgép képességei és alkalmazása

A Lockheed Martin az 1970-es években kifejlesztett egy tervezési technikákat a radar keresztmetszet (RCS) csökkentésére és radar elnyelő anyagok kutatására a katonai repülőgépek számára. Azóta...

Oroszország Szu-35-ösöket adna el az Iráni Légierő számára

Számos jelentés utal arra, hogy Irán készen állhat arra, hogy radikálisan átalakítsa öregedő vadászgép flottáját a többcélú Szu-35 Flanker-E repülőgépek Oroszországból való beszerzésével. Ha...