Kezdőlap A katonai repülés jelene Oroszország Szu-35-ösöket adna el az Iráni Légierő számára

Oroszország Szu-35-ösöket adna el az Iráni Légierő számára

Kategória

Számos jelentés utal arra, hogy Irán készen állhat arra, hogy radikálisan átalakítsa öregedő vadászgép flottáját a többcélú Szu-35 Flanker-E repülőgépek Oroszországból való beszerzésével. Ha ez a megállapodás létrejön, akkor ez lesz az első valóban új vadászgép az iráni légierőben az 1990-es évek eleje óta. Ez az üzlet egyúttal megoldhatná Moszkva problémáját a Szu-35-ösökkel kapcsolatban, amelyeket eredetileg Egyiptom számára építettek, de jelenleg valószínűtlennek tűnik, hogy valaha is eljuttassanak oda.

Nemrég az iráni Borna hírügynökségnek nyilatkozva Hamid Vahedi dandártábornok, az Iráni Iszlám Köztársaság Légierejének (IRIAF) a parancsnoka megerősítette, hogy Teherán Szu-35-ösöket szeretne vásárolni Oroszországtól.

„Ez a kérdés napirenden van. Reméljük, hogy a jövőben beszerezhetjük ezeket a 4++ generációs vadászgépeket.” – mondta Vahedi.

A 4++ generációs jelzőt Oroszországban különösen szívesen használják a jelenleg gyártott legmagasabb képességgel bíró negyedik generációs vadászgépeik leírására. Ez érvényes a Szu-35-ös és a MiG-35-ös vadászgépekre is, amelyek mindegyike jelentősen átdolgozott hidegháborús dizájn, fejlettebb érzékelőkkel és fegyverekkel.

A Szu-35-ös kabinja Kép: Word Press

Irán jelen elképzelései szerint az IRIAF az együléses Szu-35-öst szeretné megvásárolni, nem pedig a kétüléses Szu-30-ast. Külföldi szakértők korábban mindkét típus lehetséges vásárlását lehetségesnek tartották.

Az IRIAF főnöke azt is kijelentette, hogy a Szu-35-ös megvásárlásáról a végső döntést a fegyveres erők vezérkarának kell meghoznia, amely ellenőrzést gyakorol az ilyen beszerzési döntések felett.

A múlt év végén hírek röppentek fel, egy lehetséges 10 milliárd dolláros fegyverüzletről, amely 24 darab Szu-35-ös, két S-400-as légvédelmi komplexum és egy katonai műhold eladásáról szóltak.

Oroszország eredetileg exportra fejlesztette ki a Szu-35-öst, de az első vevő Moszkva volt, amely 2009-ben adta le első megrendelését. Azóta a típus az orosz szolgálat legfejlettebb vadászgépévé vált, pótolva a Szu-57 Felon fejlett vadászprogram késéseit. Az orosz Szu-35S változatot széles körben használta az ország a szíriai hadjáratában és a jelenleg folyó Ukrajna elleni háborújába.

A Szu-35 első exportvevője 2015-ben Kína volt, amikor meglepő módon 24 példányt vásárolt.

Az orosz sajtójelentések által azonosított további potenciális exportvevők közé tartozik Algéria, Indonézia, Irán, Líbia, Pakisztán, Venezuela és Vietnam. Azután 2019 elején arról számoltak be, hogy Egyiptom több mint két tucat Szu-35-öst fog beszerezni. Különböző jelentések arra utalnak, hogy Egyiptom 24-30 darab Szu-35-öt rendelt, bár hivatalosan nem erősítették meg a végső mennyiséget, sem azt, hogy ezek közül a repülőgépek közül hány készült el.

A jelentések arra utalnak, hogy az Egyesült Államok kormányának Kairóra gyakorolt nyomása megakadályozta a megállapodás véglegesítését. Még 2019 novemberében Mike Pompeo akkori amerikai külügyminiszter és Mark Esper védelmi miniszter szankciókkal fenyegetőzött, ha Egyiptom nem mondja fel a Szu-35-ös megállapodást. Ha Kairó teljesítette volna az egyezséget, a szankciók automatikusan életbe léptek volna az Amerika ellenfelei elleni szankciókkal foglalkozó törvény (CAATSA) értelmében. Ebben az esetben Washington nem adott volna Egyiptomnak felmentést a szankciók elkerülésére. Korábban felmentést adtak néhány országnak, amelyek fegyvert vásároltak mind az Egyesült Államoktól, mind pedig Oroszországtól, mint India, amely az S-400-as légvédelmi komplexum beszerzéséhez kapott ilyen felmentést.

Az Egyesült Államok szankciókkal való fenyegetése Indonézia lehetséges Szu-35-ös beszerzését is megtorpedózta, Indonézia végül a francia Dassault Rafale mellett döntött, bár az F-15EX Eagle országra szabott változata is versenyben volt.

Ami Iránt illeti, a Szu-35-ös biztosítaná az IRIAF számára régóta esedékes vadászgép cserét. Iránt természetesen nem aggasztják a CAASTA esetleges szankciói, mivel nem szerepel a terveiben az Egyesült Államoktól fegyvert beszerezni.

Az együléses Flanker legújabb változata az N035 Irbis-E PESA radarral van felszerelve, amely a Khibiny-M elektronikus ellenintézkedési csomaggal integrálva működik. A Szu-35-ös elsődleges érzékelője, az Irbis-E radar viszonylag jól ismert. Az N035 Irbis-E radar elektronikus és mechanikus szkennelést alkalmaz, melynek mozgatásáért egy kétlépcsős hidraulikus meghajtó egység felel. A meghajtó egység az antennát mechanikusan vízszintesen 120°-ban és függőleges síkban pedig 60°-ban fordítja el, miközben az antenna elektronikusan vezérelt nyaláb segítségével pásztáz vízszintes és függőleges szögben. Az elektronikus vezérlés és az antenna mechanikus kiegészítő elfordítása lehetővé teszi, hogy az elektromágneses nyalábok maximális eltérítési szöge elérje a nagyon széles 120°-ot. A radar nem csak széles szögtartományban képes pásztázni, hanem nagy távolságokra is, amely több mint négyszerese az eredeti Szu-27 N001 radarjának, amely 3 m2 radar visszaverő felületű repülőgépeket (max. 30 célt) képes akár 400 km-es távolságig felderíteni és követni.

Irbis-E radar Kép: Military Review

A Szu-35S szenzorkészletét azonban az különbözteti meg a korábbi változatoktól, hogy további előre néző radarokat is használ, amelyek kiegészítik az orrkúp alá szerelt radart, hogy maximalizálják a helyzetismeretet. Ellentétben az Irbis-E-vel, amely elektronikus és mechanikus pásztázást is használ, ez két AESA radar, melyeket a szárny jobb és bal belépő éleiben helyeztek el. Az iker N036B-1-01 típusú, L-sávban működő radarok megnövelt „látószöget” biztosítanak, és ideálisak lopakodó célok követésére és elektronikus hadviselésre. Az AESA radarok nemcsak erősebbek, mint a PESA radarok, hanem sokkal nehezebben zavarhatók. Az L-sáv a rádióspektrum 1,0-2,0 GHz-es tartományában működik 15-30 cm-es hullámhosszal, ami jóval nagyobb, mint a 8-12 Ghz-es X-sávú radarok hullámhossza. Az ilyen hullámhosszúságon működő radarok sokkal jobban képesek a lopakodó repülőgépek észlelésére, mivel a legtöbb lopakodó vadászgép úgy van optimalizálva, hogy az X-sávban üzemelő radarok ne észleljék őket. Ezek az L-sávban működő radarok azonban az alacsony felbontásuk révén nem képesek a célok pontos helymeghatározására.

Alapfelszereltségként az avionikai csomag infravörös kereső és követő OLS-35 IRST érzékelőt tartalmaz. Az OLS-35 vízszintes síkban +/-90°, függőleges síkban +60°/-15°-os szögtartományban képes célokat felderíteni. A légi célok felderítési távolsága nem utóégető üzemmódon működő hajtómű esetében 50 km mellső térfélből és 90 km hátsó térfélből. A lézer-távolságmérő öt méteres körkörös valószínűségi hibával rendelkezik, és akár 20 km-es hatótávolságot is elérhet légi célok esetében, továbbá 30 km-t földi célok esetében.

A precíziós irányítású levegő-föld rakéták és bombák széles skálája mellett, a Szu-35-ös alapvető levegő-levegő fegyverzete az R-77-1 (AA-12 Adder) aktív radarirányítású BVR rakéták, míg WVR légiharcban az infra önrávezetésű R-73/74 (AA-11 Archer) rakéták melyek sisakra szerelhető célmegjelölővel együtt használhatók. A nagyfokú agilitást a quadruplex digitális fly-by-wire rendszer, valamint az AL-41F1S (Izdeliye 117S) kétáramú hajtómű és a tolóerő-vektor elfordító fúvócső együttműködése biztosítja.

A Szu-35-ös legalább egy generációval megelőzi az IRIAF által jelenleg használt elsőlépcsős vadászgépeket, amelyek az Iráni Sah 1979-es bukása előtt szállított F-4 Phantom II és F-14 Tomcat vadászgépekből állnak, valamint a MiG-29-ek, amelyeket az 1990-es évek elején szereztek be, vagy az 1991-es Öböl-háború során „örököltek meg” Iraktól amikor Iránba menekítették őket. Az IRIAF F-5E/F vadászgépeket is használ, amelyek némelyikét függőleges vezérsíkú Saeqeh vadászgépekké alakították át, továbbá kínaiak által szállított F-7 Fishbed, és kisebb számú Mirage F1-esek, amelyeket szintén az 1991-es Öbölháború során evakuáltak Iránba.

Az F-5-ből átalakított Saeqeh vadászgép  Kép: Shahram Sharifi

Ennek a sokszínű flottának mindegyik típusa karbantartási problémáktól és pótalkatrész hiánytól szenved, az elhasználódásuk mértéke pedig jelentős, ami idővel csökkentette a teljes létszámukat. Ugyanakkor a hazai frissítési programok igen vegyes eredményeket hoztak, a legtöbb ilyen erőfeszítés megkérdőjelezhető hatékonyságú, és jellemzően csak néhány repülőgépvázat érintett, mielőtt selejtítenék őket. Mindeközben a saját gyártású harci repülőgépek fejlesztésére irányuló erőfeszítéseik egyedülállóan sikertelenek voltak, így a Kowsar-88 sugárhajtású kiképzőgép és könnyű támadórepülőgép prototípusa, valamint a Qaher-313 „lopakodó vadászrepülőgép” makettje, amelyek széles körben nevetségessé váltak.

A Szu-35-ös új képességeket vezetne be mind a levegő-levegő harc terén, mind pedig a nagy hatótávolságú precíziós csapások, valamint potenciálisan a hajók elleni és az elektronikai harc terén. Ez természetesen attól függ, hogy milyen fegyverek tartoznak a beszerzési listába, és milyen szintű lesz a pilóták képzettsége. Meg nem erősített hírek szerint néhány iráni pilóta már megkezdte az új repülőgépekkel való ismerkedést Oroszországban.

Nem lenne meglepő, ha az ukrajnai háborúban eddig elért igen vegyes eredmények alapján más potenciális vásárlók is nagyobb szkepticizmussal tekintenének az orosz védelmi termékekre. Közismert, hogy az orosz vadászgépek minősége és megbízhatósága alacsony színvonalú, valamint, hogy a gépek műhold navigációs rendszere nem biztosítja az elvárt pontosságot, ezért az orosz pilóták nyugati gyártású polgári navigációs készülékeket használnak a gépeikben.

Az ukrán háborúban lelőtt Szu-35-ös vadászgép Kép: Reuters

A február 24-e óta zajló orosz-ukrán háborúban Oroszország vesztesége a Szuhoj típusból: 9 darab Szu-30, 11 darab Szu-34 és 1 darab Szu-35.

Irán számára azonban a Szu-35-ös vadászgépek birtoklása kétségtelenül óriási jelentőségű lenne.

Amellett, hogy az üzlet végre biztosítja az IRIAF számára a régóta várt modernizációt, a Szu-35-ök exportja tovább erősítené Moszkva és Teherán között virágzó katonai partnerséget.

Az elmúlt hetekben a Pentagon által megerősített számos jelentés érkezett arról, hogy Oroszország Iránhoz fordult, hogy biztosítson számára saját fejlesztésű és gyártású drónt, amelyet Oroszország az ukrajnai konfliktusban használhatna fel.

Múlt héten az NBC News arról számolt be, hogy Oroszország megkapta az első iráni gyártású drónszállítmányt, de használata technikai problémákba ütközött a kezdeti tesztek során.

Iráni Mohajer-6 UAV Kép: Wikemedia Commons

Oroszország elsősorban a védelmi felszerelések potenciálisan létfontosságú forrásának tekinti Iránt, mivel a nyugati szankciók eredményeként nem juthat hozzá korszerű mikroelektronikai alkatrészekhez. A jelek szerint a szankciók különösen a csúcskategóriás védelmi felszerelések orosz gyártását érintették rosszul. Ez vonzó választássá teszi az iráni drónokat, feltételezve, hogy azok a specifikációjukban megadottak szerint működnek.

Néhány figyelemre méltó típus ellenére Oroszország saját UAV erőfeszítései, különösen a fegyveres drónok terén közel sem olyan széles körűek, mint Iráné. Ami az UAV-kat illeti, az Orosz Fegyveres Erők eddig nagymértékben támaszkodtak a meglehetősen kezdetleges Forpostra, amely egy izraeli terv helyi gyártású változata. A drónok gyártása során széles körben alkalmazták a jelenleg betiltott nyugati gyártású részegységeket, és ennek következtében valószínűleg megszakadt a termelés.

Ugyanakkor a nyugati szankciók sújtják az orosz gazdaságot, ami azt eredményezi, hogy az egyiptomi át nem szállított Szu-35-ösökre (és ezeken kívül valószínűleg további példányokra) vevőt találni örvendetes pénzügyi injekció lenne. Másrészt a természetbeni csere is vonzó lehet, hiszen Irán lényegében több száz drónnal fizet a sugárhajtású gépekért, főleg, hogy a gépek jelentős részét már le is gyártották.

Su-35S vadászgépek a komszomolszki gyár tárolóhelyein Kép: defenseworld.net

A drónüzlet és a Szu-35-ösök esetleges eladása csak a legfrissebb megnyilvánulásai Oroszország és Irán kapcsolatának, de a két ország szíriai polgárháborúban való részvétele során is együttműködött, ahol mindketten Bassar-al-Assad szíriai vezető rezsimjét támogatták.

A közelmúltban Oroszország egy iráni műhold pályára állításával a nyugati tisztviselők aggodalmát váltotta ki amiatt, hogy a műholdat az ukrajnai csapatmozgásokkal kapcsolatos hírszerzésre használhatják. Irán cáfolta ezeket az állításokat, azzal érvelve, hogy nem katonai felderítésre használnák fel.

Irán, amely nukleáris programja miatt évek óta nyugati szankciók hatálya alatt áll, egyre közelebb kerül Moszkvához. A két ország közötti kereskedelmi megállapodások következtében Oroszország egyre aktívabb befektetőként működik az iráni földgázkitermelésben, miközben Irán jelenleg az orosz gabona legnagyobb vásárlója.

Ezt szem előtt tartva a Szu-35-ök eladása minden bizonnyal követné a kölcsönös gazdasági és katonai segítségnyújtás bevett mintáját.

Vannak azonban olyan potenciális buktatók, amelyek megállíthatják a Szu-35-ös Iránnak történő eladását, vagy akár a két ország szélesebb körű szövetségét is veszélyeztethetik. Oroszország legalábbis eddig arra törekedett, hogy külpolitikájában olyan irányvonalat alakítson ki, amely fenntartotta a kapcsolatokat más közel-keleti országokkal is, beleértve az Iránnal szemben ellenséges országokat, mint Izraelt. A legszembetűnőbb eset Szíriában valósult meg, ahol Oroszország és Izrael egyaránt katonai műveleteket folytatott. Oroszország azonban nyitva tartotta a kommunikációt Izraellel, és elkerülte, hogy beavatkozzon az Irán által támogatott erők elleni izraeli légicsapásokba.

Idén májusban az izraeli védelmi minisztérium szerint egy oroszok által üzemeltetett S-300-as légvédelmi rendszer lőtt az izraeli légierő Szíria felett bevetést végrehajtó vadászgépeire. Oroszország és Izrael is igyekezett lekicsinyíteni ezt az incidenst, az izraeli védelmi miniszter és Benny Gantz miniszterelnök-helyettes pedig kijelentette, hogy ez egy „egyszeri incidens” volt.

Közelmúltban készített műholdfelvételek megerősítették, hogy Oroszország az S-300-as komplexumait azóta kivonta Szíriából, hogy Oroszország ukrajnai háborújának támogatására használhassa fel őket.

Mindazonáltal továbbra is fennáll annak a lehetősége, hogy Oroszország bonyolult kapcsolatai Irán és Izrael között, az iráni jó viszony romlásához vezethet, és a Szu-35-ök eladásának blokkolásához.

Másrészt Irán azon döntése, hogy drónokat ad el Oroszországnak, és esetleg orosz  vadászgépeket vásárolna, kellemetlen helyzetbe hozhatja az országot. Itt a teheráni tisztviselők azt kockáztatják, hogy veszélybe sodorják az új nukleáris megállapodást, amelyről még folynak a tárgyalások az amerikai tisztviselőkkel. A Biden-adminisztráció egyik tisztviselője az NBC News-nak elmondta, hogy az új nukleáris megállapodás keretei között olyan rendelkezések is szerepelnének, amelyek megakadályozzák Iránt abban, hogy megpróbálja megsérteni az Oroszország elleni szankciókat.

Oroszország és Irán érdekei egy ideje összhangban vannak, különösen katonai szinten. Valószínűleg a Szu-35-ös üzlet lesz az az esemény, amely beindítja a modernizációt az Iráni Iszlám Köztársaság légierejében.

Az igazi kérdés, hogy Irán valóban elégedett lesz-e a Szu-35-ösökkel, ha az üzlet létrejön Oroszországgal, hiszen Irán korábban Kínától akart 36 darab korszerű J-10B vadászgépet beszerezni, de Kína hezitálása miatt nem jött létre a fegyverüzlet. Az azonban Irán döntéshozói számára is ismert, hogy Kína hatalmas összegeket áldoz vadászgépek fejlesztésére és a sikereik nem maradnak el, míg Oroszország korlátozott fejlesztési összegekkel rendelkezik. A Szu-35-ös a hidegháborúban fejlesztett Szu-27-es továbbfejlesztett változata, a 2009-ben épített Szu-57-es tekinthető hosszú idő óta az első új fejlesztésű Orosz vadászgépnek, de ebből a típusból is csak 10 tesztgép és 6 széria gép létezik.

Szerző: Dobos Endre

Forrás: THE WAR ZONE, TEHRAN TIMES, AIR FORCE MAGAZINE

Friss írások

Drónok szerepe a légi harctevékenységben

Az amerikai légierő a Next Generation Air Dominance (NGAD) programja részeként építi a hatodik generációs vadászgépet. Frank Kendall légierő miniszter szerint az új vadászgép...

A TEMPEST Nagy Britannia, Svédország és Olaszország hatodik generációs vadászgépe

A Tempest program részletei A repülőgépet a Team Tempest fejleszti, amelyet a BAE Systems, a brit székhelyű repülőgépipari vállalat vezet. A csapat ipari partnerekből is...

A General Electric sikeresen lezárta az F-35-ös és a hatodik generációs vadászgép hajtóművének tesztprogramját

Az amerikai légierő és a GE sikeresen befejezte a cég második XA100-as adaptív ciklusú hajtóművének tesztelését az Arnold Engineering Development Complex-ben (AEDC). Az AEDC-nél végzett...

Az F-35-ös vadászgép képességei és alkalmazása

A Lockheed Martin az 1970-es években kifejlesztett egy tervezési technikákat a radar keresztmetszet (RCS) csökkentésére és radar elnyelő anyagok kutatására a katonai repülőgépek számára. Azóta...

Oroszország Szu-35-ösöket adna el az Iráni Légierő számára

Számos jelentés utal arra, hogy Irán készen állhat arra, hogy radikálisan átalakítsa öregedő vadászgép flottáját a többcélú Szu-35 Flanker-E repülőgépek Oroszországból való beszerzésével. Ha...