2018 október 18-án az orosz TASzSz hírügynökség arról számolt be, hogy az OAK[1] átadta a védelmi minisztériumnak a PAK DP[2] vadászgép projekt előterveinek dokumentációját. Az OAK újításért felelős alelnöke Szergej Korotkov kijelentette, hogy a jelen beszerzési pályázat célja egy új projekt vadászgép létrehozása, és az ország légvédelmében 1981 május 6-a óta szolgálatot teljesítő MiG-31-es nehéz vadászgép leváltása.
Az 1977-es sorozatgyártást megelőzően a MiG-31-es nehéz vadászgépből 505 darabot rendelt a védelmi minisztérium, de összesen 519 darab készült, melyekből 2018-ra mindösszesen 130 darab maradt szolgálatban. Ezeket a gépeket 1992-1994-ben állították szolgálatba, melyek zöme mára 24-26 éves lett, de a legrégebbiek 30 évesek.
A túlnyomórészben (49%) hőálló acélból készült sárkányszerkezet és a szovjet korban működő gyártási rendszer lehetőséget biztosít legalább további 10 évnyi repülési időre a legidősebb MiG-31-esek számára is.
Az elmúlt évek során jelentős mennyiségben felhalmozódott javításokat és alkatrészcseréket elvégezték. Ezen időszak alatt a repülőgép sárkányszerkezetén, hajtóművén, elektromos rendszerin és fegyverberendezésén végrehajtott módosításoknak köszönhetően az így elért taktikai tulajdonságok valószínűleg elégségesek lesznek az orosz légvédelemben való aktív részvételre amíg a váltótípus szolgálatba áll.
Az 1990-es évekre jellemző enyhülés következtében az egész világon csökkent a haditechnikai fejlesztési verseny üteme, mára azonban ez a tempó jelentősen felgyorsult, a haditechnikai eszközök gyors fejlődésének lehetünk a tanui. Ennek legvilágosabb jele az új típusú fegyverek, mindenekelőtt a hiperszonikus és pilóta nélküli repülő eszközök megjelenése a különböző államok légierejében.
Nemcsak a pilóta vezette repülőgépek fejlődése vett új lendületet, a cirkáló rakéták, a ballisztikus rakéták, valamint a többfejes ballisztikus rakéták harci fejeinek irányítórendszerébe is beépül a mesterséges intelligencia. Az ellenük való védelem megteremtése Oroszország számára is a legmagasabb prioritással bír.
A MiG-31-es repülőgéppark cseréje már régóta napirenden van, és bár a PAK DP projektet szigorú titokzatosság övezi, utódja a kiszivárgott hírek szerint a MiG-41 nevet kapta. Hivatalosan arról számoltak be, hogy az Mikojan Tervezőiroda már az 1980-as évek közepétől dolgozik a repülőgép tervein. A fejlesztési folyamat az 1990 – 2000-es években megtorpant a Szovjetunió szétesését követő gazdasági visszaesés miatt, így volt egy hosszú szünet. Most azonban a védelmi minisztérium versenyezteti a projektet, így más tervezőirodák is részt vesznek benne, mint a Szuhoj és Tupoljev, melyek szintén rendelkeznek tapasztalattal elfogó vadászok tervezésében.
Ami a harci alkalmazás jellemzőit és a jövőbeli repülőgépek formáját illeti, Y. Szluszar az OAK elnöke nyilatkozata szerint „minden a feladattól függ, ha azt mondják, hogy az űrben kell repülni, akkor repülni fogunk az űrben”, ami úgy értelmezhető, hogy a PAK DP-nek nincsenek bizonyítottan jóváhagyott taktikai és technikai követelményei. Ez a helyzet azonban normális ebben a munkafázisban, a taktikai és technikai követelmények később jelentkeznek, amikor az ügyfél megvizsgálja a fejlesztő vállalat által beterjesztett javaslatot az új elfogó vadászgépre.
A fenyegetések időben változó jellegét értékelve Oroszországban úgy vélik, hogy bár a hiperszonikus repülőeszközök szerepe nő, Oroszország valószínű ellenfeleinek az arzenáljában mégis a nagy és közepes hatótávolságú cirkálórakéták továbbra is a legfontosabb stratégiai fegyverek maradnak. Ennek megfelelően a honi légvédelemnek arra kell felkészülnie, hogy olyan elfogó vadászgéppel rendelkezzen, mely ezeket a támadó eszközöket időben, nagy távolságról tudja érzékelni és megsemmisíteni.
A B-52N stratégiai bombázó 24 darab AGM-86V cirkálórakétát indíthat nukleáris robbanófejjel, melyek elfogásához 6-12 darab MiG-31-es repülőgépre lenne szükség. Ezeknek a rakétáknak 2500 km a hatótávolsága, ezért az ellenük való tevékenység legmegbízhatóbb módja, ha a hordozó repülőgépet semmisítik meg, mielőtt útjára indítaná a cirkálórakétákat.
A feladat teljesítéséhez a sztratoszféra felső rétegében hiperszonikus sebesség elérésének lehetősége mellett a PAK DP repülőgépnek erőteljes radarkomplexumra van szüksége, külső támogatással, szárazföldi, tengeri és légi radar hálózatban való együttműködés lehetőségével. Ez a feltételezés a fedélzeti számítástechnikai berendezések és a taktikai adatcsere-eszközök fejlesztése ellenére is valószínűleg egy navigátor-fegyverzetkezelő operátor jelenlétével számol.
Az új repülőgép fő fegyverzetét a különféle rakéták alkotják. Nem mindenhol alkalmazhatók a hiperszonikus sebességű rakéták, mert nehezen boldogulnának a szubszonikus kis magasságú manőverező célokkal. A levegő-levegő rakétákban a nukleáris robbanófejek használatához való visszatérés sem zárható ki a szétszórtan elhelyezkedő hordozócsoportok vagy az ellenséges cirkálórakéták megsemmisítésére. Az olyan területek védelme, mint az Északi-sarkvidék és a Távol-Kelet, nagy hatótávolságú nehéz vadászgépet igényel, amely hiperszonikus rakéták teljes csoportjának a hordozója lehet, más szóval egy autonóm repülő légvédelmi rendszer. Ez azt jelenti, hogy a repülőgép méretei jelentősek lesznek, akár 30 m törzshosszúsággal és legalább 50 tonna felszálló tömeggel fog rendelkezni.
A hajtóműgyártás jelenlegi fejlődése nagyrészt kiküszöbölte azt a problémát, hogy a vadászgépek „sebesség-távolság” ellentmondása leküzdhető legyen. Van azonban még egy tényező, mely megnehezíti a harcfeladat végrehajtását, ez pedig a kabinban ülő pilóta. Nem számít, hogy milyen kemény az egészségügyi és szakmai alkalmassági kiválasztás, a személyzet képességei korlátozottak, mind a végrehajtandó akciók, mind pedig a kitartás szempontjából. Egy MiG-31-es típusú repülőgép pilótafülkéjében eltöltött többórás repülés, olyan pszichikai terheléssel jár, mely fokozatosan csökkenti a pilóta képességeit és az olyan bonyolult műveletek végrehajtására, mint az elfogás vagy a légiharc, már csökkent mentális és fizikai tartalékkal rendelkezik. Ezért a jövőre vonatkozóan Oroszországban is felvetődik a pilóta nélküli vadászgépek alkalmazása nem csak a PAK DP, hanem a PAK FA Szu-57-es esetében is.
Mikorra várható, hogy ezek az új repülőgépek megvalósulnak? Az orosz szakértők osztják azt a nézetet, hogy a 2025-ös előrejelzés túlságosan optimista. Nemcsak a repülőcsapatokhoz nem kerülnek ki addigra az új gépek, de még az állami ellenőrző tesztek sem valósulnak meg, és még a 2030-as határidő is nagyon optimista elképzelésnek tűnik.
[1] OAK Объединенной авиастроительной корпорацией РФ– az Orosz Föderáció Egyesült Repülőipari Vállalata
[2] PAK DP перспективного авиационного комплекса дальнего перехвата–jövőbeni nagy hatótávolságú elfogó vadászgép
Írta: Dobos Endre
Forrás: Nauka i Tehnika