Kezdőlap A katonai repülés jelene Negyedik generációs vadászgépek lehetőségei: F-15-ös és a Szu-35-ös

Negyedik generációs vadászgépek lehetőségei: F-15-ös és a Szu-35-ös

Kategória

Az Egyesült Államok Légierő vezetőinek terve, hogy a légierő gépállománya főként lopakodó, hálózatba kötött és hiper-helyzetismerettel rendelkező F-22-es és F-35-ös vadászgépekből álljon. De az F-22-es gyártásának idő előtti leállítása, az F-35-ös kései szolgálatba állása és a vérszegény befektetések évtizedei azt jelentik, hogy az USAF-nak hosszú évekig az 1980-as években született negyedik generációs vadászgépekre kell hagyatkoznia. Az F-15-ösök és az F-16-osok harcképességének megőrzése érdekében a légierőnek lépéseket kell tennie, hogy megelőzze a meglévő géppark szerkezeti kifáradását és olyan avionikát építsen a repülőgépekbe, amely biztosítja a gépek magas harcértékét a 2030-as években is. „A negyedik generáció velünk lesz a 2030-as évekig” mondta David L. Goldfein, az USA Légierő vezérkari főnöke a legutóbbi interjúban. Ez nagy kihívás a nemzetvédelmi stratégia végrehajtása során, mert a vadászflotta „ma öregebb, mint valaha volt”, miközben a versenytársak légvédelme folyamatosan javul, és az ellenfél légiflottája új repülőgépekkel gyarapszik.

A jelen cikkben megkíséreljük összehasonlítani két különböző oldalon álló negyedik generációs vadászgép képességeit. Mire képes az amerikai F-15 Eagle és az orosz Szu-35S „Flanker E” vadászgép?

Az F-15-öst nem lopakodónak tervezték – és nem is az, átlagosan 5 m2-es radarkeresztmetszettel rendelkezik, jelenlegi modelljei azonban továbbra is fejlett radarral rendelkező légi fölény vadászgépek, míg az F-15E Strike Eagle jelentős fegyverterheléssel képes földi támadásokat végrehajtani. A továbbfejlesztett F-15C-k rendkívüli levegő-levegő rakétaterheléssel és páratlan adattovábbító képességekkel tartanak kapcsolatot együttműködő hajókkal, műholdakkal és repülőgépekkel. A Silent Eagle[1] egy a lehetséges továbbfejlesztett változatok közül, amely korlátozott frontális lopakodó képességgel rendelkezik.

A Boeing 2004-es javaslata volt az F-15 Silent Eagle Kép: popularmechanics.com

Az F-15-ös az a repülőgép, amely sok szempontból meghatározta, mire képes egy negyedik generációs vadászgép. A gép az 1970-es években állt szolgálatba, szolgálati ideje alatt széles körben frissítették képességeit és több száz gép marad még évtizedekig szolgálatban.

A Szu-35S egy továbbfejlesztett Szu-27-es Flanker, az F-15-ös szovjet érában született megfelelője, amelyet korszerű avionikai rendszerrel, rakétákkal, orosz és kínai tervezők számára divatos tolóerővektor elfordító fúvócsővel és korszerű radarabszorbens festékkel látták el, hogy nem titkoltan megfelelő ellenfele legyen az F-15-nek.

A Szu-35S egy multifunkciós harci gép, amely alkalmas légifölény vadászgépként és csapásmérő funkcióban egyaránt helyt állni. Az F-15-ös légifölény vadászgépnek született és később hozták létre a csapásmérő F-15E Strike Eagle változatát.

Érzékelők és lopakodás

A Szu-35S erős Irbis-E PESA[2] radarral rendelkezik, amely legfeljebb 30 légi cél követésére képes, maximum 350…400 kilométer távolságból. Egyszerre 4 földi cél ellen képes „okos” fegyverekkel tevékenykedni, miközben figyeli a horizontot légi cél után kutatva. A radar 3m2-es visszaverő felületű légi célokat 400 km távolságból érzékeli, míg az 0,01 m2-es célokat 90 km-es távolságból.

A Szu-35S integrált infravörös kereső és követő rendszere (IRST) egy lézer távolságmérővel, – OLS-35 – lehetővé teszi különböző légi célok általános helyzetének meghatározását 50…90 km-ről, a távolságmérő pedig meghatározza a légi és földi célok távolságát 20…30 km-en belül. A készülék 4 légi cél egyidejű követésére képes ±90° vízszintes, és +60°/-15° függőleges szögtartományon belül. A lézer távolságmérő alkalmas földi célok megjelölésére is lehetővé téve lézervezérelt bombák és rakéták alkalmazását.

Az OLS-35-ös IRST infravörös passzív érzékelő-lézer távolságmérő Kép: wikimedia.org

A tervezők figyelmet fordítottak a Szu-35-ös vadászgép védelmére is, ezért ellátták egy infravörös rakétaközeledés figyelő és riasztó rendszerrel, amelynek hat érzékelője a törzs mellső részében helyezkedik el, melyek érzékelési zónája lefedi a gép körüli teljes teret. A gép ezen kívül rendelkezik két lézerbesugárzás érzékelővel is, melyek figyelmeztetik a pilótát a gépet ért besugárzásról.

A gép pontos navigációjáról szorosan együttműködő tehetetlenségi navigációs rendszer és GPS kapcsolat gondoskodik. A navigációs számítások nagysebességű végrehajtásáért felelős számítógép még fejlesztési stádiumban van, ezért jelenleg két számítógép végzi el a feladatot.

Az F-15-ös sokoldalú APG-63-as radarrendszere képes észlelni, követni több légi célt és rakétát célra vezetni a nagyobb magasságban, és lefelé az alacsonyabb magasságban repülő célpontokra anélkül, hogy a földről érkező zavarok lehetetlenné tennék a működését. Ezek a radarok képesek észlelni és nyomon követni különböző méretű, akár a fák magasságában repülő szerkezeteket egészen 160 km távolságig. Közeli légiharcok esetén a radar automatikusan befogja az ellenséges repülőgépeket, és ezek az információk megjelennek a head-up kijelzőn. Az F-15-ös elektronikai harc rendszere figyelmeztetést és automatikus ellenintézkedéseket is biztosít a kiválasztott fenyegetések ellen. Az F-15-ös eredetileg nem rendelkezett IRST-vel.

Az AN/APG-63 (v)3 AESA radarberendezés jelentős korszerűsítés Kép: globalsecurity.org

Az AN/ASG-34 IRST-vel épített Legion Pod automatizált működést kínál, képes gyorsan észlelni és nyomon követni több célpontot messze a látótávolságon túl. Működése során pontos célinformációkat szolgáltat, így a pilóta az IRST segítségével, vagy más szenzorokkal együttműködésben tájékozódhat a fenyegetésekről, ami fontos előnyöket kínál. A berendezés ugyanakkor a radarral végzett célfelderítés alternatívája erős ellenséges elektronikai zavarás közepette is.

A Legion POD IRST berendezés passzív radarként működik Kép: lockheedmartin.com

Az F-15C-t az említett Raytheon APG-63 (V)3 AESA radaron kívül felszerelik egy új repülésfelügyeleti számítógéppel (ADCP II), aktív/passzív figyelmeztető és túlélő rendszerrel (EPAWSS), új repülési adatrögzítővel, új műholdas kommunikációs (SATCOM) rádióval és új digitális video felvevővel. Az F-15C egy sor szoftverfrissítést is kap.

Az F-15-öst nem lopakodónak tervezték és az öt négyzetméteres radar-visszaverő felületével nem is az. A Szu-35-öt úgy tervezték, hogy a gép állítólag 1…3 m2 közötti radarkeresztmetszettel rendelkezik. Azonban az egy négyzetméteres radarkeresztmetszetű vadászgépet a modern radarok meglehetősen nagy távolságból képesek észlelni, és ezzel lehetőség nyílik nagy hatótávolságú (BVR) rakéták alkalmazására.

Látótávolságon túl

A legújabb levegő-levegő rakéták jóval a 100 kilométeres távolságon túli célpontokat is elérik. Míg az Egyesült Államok légiereje meg van győződve arról, hogy a huszonegyedik században a látótávolságon túli (BVR) légiharcok lesznek meghatározók a légi hadviselésben nagy távolságokra indított rakétákkal, ezzel szemben az orosz légierő vezetése szkeptikusabb. Ők úgy vélik, hogy az elektronikus ellenintézkedések, együtt a kitérő manőverekkel jelentősen csökkentik az elfogó rakéták találati valószínűségét a számított 50…70 %-os találati valószínűség alatt. Ezért az orosz vadászgépeket továbbra is úgy tervezik, hogy képesek legyenek a BVR hadviselésre, de abban a meggyőződésben, hogy a kis távolságú légiharc valószínűleg a BVR rakéták indítása után következik, ahogy a vadászgépek közelednek egymáshoz.

Fegyverterhelés szempontjából a Szu-35-nek tizenkét indítósínje van a rakéták szállítására, míg az F-15C-nek csak nyolc. Ez egyértelmű előny a Szu-35-ös számára, amely valószínűleg egyszerre több rakétát fog indítani, hogy növelje a találati valószínűséget, ez az előny azonban átmeneti. A Boeing megoldást kínált az F-15C-k modernizálására, tartónkként négy indítósínes változatot kínál, amelyek megduplázzák az F-15-ös rakétahordozó képességét tizenhatra. Ez lehetővé tenné, hogy az F-22-es lopakodók mögött repülő F-15-ösök „rakétaszállítóként” szolgálhassanak a lopakodó vadászgépek által jelölt célpontokra. Egyelőre azonban az F-15-ös alulfegyverzett a Szu-35-höz képest.

Az F-15-ös és a Szu-35-ös egyaránt képes nagy hatótávolságú, radarvezérelt levegő-levegő rakéták alkalmazására: az AIM-120D rakéta 160 kilométeres hatótávolsággal, míg az orosz R-77M rakéta 200 kilométeres hatótávolsággal büszkélkedhet. Ezek a rakéták alapvetően ugyanabba az osztályba tartoznak, bár érzékelő fejük és a hozzátartozó vezérlő elektronikai egység hatékonyságát még nem sikerült megállapítani, vagy összehasonlítani.

A Szu-35-nek van még egy szuper nagy – 300…400 kilométer – hatótávolságú R-37M rakétája is, amelyet nem titkoltan légi utántöltő gépek és AWACS légi harcálláspontok megsemmisítésére terveztek. Ezeket a stratégiai célokat csak úgy van esély megsemmisíteni, ha extra nagy távolságból tudnak rakétát indítani ellenük.

A Szu-35-ös két hajtóművének a fúvócsöve közötti térben helyezték el az N012-es radarberendezést, melynek a vadászgép mögötti légtér figyelése és a pilóta jobb helyzetismeretének a biztosítása a feladata.

Az N012 hátrafelé néző radar a fúvócsövek között Kép: pilot.strishi.info

Figyelmet érdemel a Szu-35-ös félszárnyainak a végére szerelt L175M Hibini-M elektronikai zavaró rendszere. Míg az amerikai AESA radarokról a szakemberek úgy gondolják, hogy ellenállnak az elektronikai zavarásnak, nem biztos, hogy ez igaz az AIM-120-as rakéták aktív radar érzékelő fejeire. A levegő-levegő rakétákat jó hatékonysággal képes zavarni a megközelítési útvonalon a Hibini-M zavaró berendezés.

A Hibini-M elektronikai zavaró a Szu-35-ös szárnyvégén Kép: defenceworld.net

Ezzel szemben az Eagle Tactical Electronic Warfare Set ellenintézkedési rendszere az 1970-es évekből származik. 2020 december 14-én a légierő megrendelte a BAE Systems által fejlesztett EPAWSS[3] rendszert az F-15 C/D vadászgépeinek elektronikai frissítésére. Az EPAWSS integrált radarfigyelmeztetést, földrajzi elhelyezkedést, magas szintű helyzetismeretet és védelmet kínál az ellenséges repülőgépek, a levegő-levegő rakéták, valamint a föld-levegő rakéták által telített légtérben. Elektronikai ellenintézkedései lehetővé teszik, hogy az F-15-ös áttörje az ellenség légvédelemét.

Közeli légiharcban

Az Eagle egy súlyos harci gép valójában ez az egyik első olyan megvalósult terv, amely bebizonyította, hogy a nehéz vadászgép még mindig képes szoros, energikus fordulókat végezni és emelkedés közben gyorsulni az alacsony szárnyterhelésnek és a nagy tolóerő-tömegviszonynak a következtében.

A Szu-35-ös tolóerővektor elfordítású hajtóművei lehetővé teszik szűk fordulók, csúszások végrehajtását, és hogy képesek legyenek nagy állásszögeken repülni, melyre a „hagyományos” vadászgépek nem képesek. Ezért egy közeli légiharc esetén a Szu-35-ös könnyedén tud „táncolni” az F-15-ös körül.

Nagy manőverező képességű rakéták tekintetében az F-15-ös és a Szu-35-ös képességei kiegyenlítettebbek, az amerikai AIM-9X és az orosz R-73-as rakéták képességeiből eredően. Mindkét rakéta infraérzékelő feje kapcsolatban van a pilóta sisakjára szerelt jeladóval. Amikor a pilóta a fejét a cél felé fordítja, a rakéta feje is követi. Általánosan igaz, hogy az ilyen típusú rakéták találati valószínűsége 70…80 %.

Orosz gyártmányú sisakra szerelt célmegjelölő Kép:pinterest.com

Ezeknek a kis hatótávolságú levegő-levegő rakétáknak a magas találati hatékonysága, és az a tény, hogy magát a vadászgépet már nem szükséges a cél felé fordítani célzáskor ahhoz, hogy a rakéta befogja a célt, valójában csökkenti az extrém manőverezőképesség előnyeit egy jövőbeli közeli légiharcban.

Földi cél elleni tevékenység

A Szu-35S több mint 7.700 kg függesztett fegyvert – rakétát, bombát – szállíthat kemény pontjain, és ezekből akár 14 darab ilyen függeszthető a levegő-föld támadásokra.

Az F-15E Strike Eagle 10.400 kg bombát, rakétát képes szállítani. Az F-15E Strike Eagle ugyanolyan sebességre képes, mint az F-15C, és ugyanazokat a levegő-levegő rakéták is alkalmazhatja, de nagyobb súlya miatt kevésbé manőverezőképes a közeli manőverező légiharcokban.

Egyéb gyakorlati szempontból az orosz légierő kevesebb precíziós irányított támadóeszközt fejlesztett, mint az Egyesült Államok légiereje, a Szu-35-ös azonban jól felszerelt ahhoz, hogy Irbis-E radarjának földi támadási üzemmódját kihasználja.

Karbantarthatóság

Általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Államok általában drága repülőgépeket gyárt, hosszú élettartammal. A Szovjetunió és később Oroszország inkább olyan repülőgépeket gyártott, amelyek rövid élettartamúak és magasabb karbantartási igényűek. Néhány orosz vadászgép, mint a korábbi Szu-30 Flanker, jelentős megbízhatósági problémákkal küzdött.

Úgy tűnik, hogy a Szu-35-ös némileg csökkenti a különbséget ebben a tekintetben, utolsó információk szerint hatezer repült órát teljesíthet nagyjavításig. Az F-15C-t és az E-t nyolcezer-tizenhatezer repült óra után kell nagyjavításba küldeni és a gépek ilyenkor élettartamnövelő programon mennek keresztül.

A következő generációs F-15-ös

A Boeing 2009-ben mutatta bel az F-15-ös fejlett, lopakodó változatát, a F-15 Silent Eagle-t, és úgy tűnik, hogy Izrael komolyan érdeklődik a gép iránt. A közelmúltban a Boeing elkezdte népszerűsíteni az F-15C Eagle 2040 frissítési csomagját is, amelynek célja, hogy 2040-ig életképes maradjon a légifölény változat.

Csökkentené-e a Silent Eagle a korabeli F-15-ök hátrányait?

Először is, a Szu-35-ös előnye a manőverezhetőség terén továbbra is vitathatatlan marad. A Silent Eagle radarkeresztmetszete szemből jelentősen csökkenhet, akár tízszer kisebb, mint a Szu-35-ösé. Hátulról és az oldalról azonban továbbra is nagy radarkeresztmetszettel rendelkezik.

Az Eagle 2040C csomag tartalmazná az IRST, az F-22-es adatátviteli kapacitás, valamint a kommunikáció Talon HATE függeszthető konténer segítségével való növelését. Az új elektronikai ellenintézkedési rendszerrel, valamint a rakétakapacitás potenciális megkétszerezésével jelentősen nő a gép harcértéke.

Összefoglalva

Végül egy mai, vagy jövőbeni vadászgép légiharc képességeit egyre inkább a rakéták és az elektronikus tevékenységek és ellentevékenységek hatékonysága határozhatja meg, nem pedig az őket szállító repülőgépek mint platformok, különösen a nem lopakodó repülőgépekkel szemben.

A Szu-35-ös esélyes a legjobban manőverező vadászgép címére, és nagyon jó képességekkel rendelkező sokoldalú platform marad mind a légi, mind a földi célokkal szemben, bár a legkorszerűbb AESA radar hiánya csökkenti a lehetőségeit. Az Irbis-E radar nagyszerű volt 30 évvel ezelőtt, de nem mai mércével mérve. Ma egy korlátozott sávszélességű PESA radar meglehetősen sérülékeny a modern elektronikai harc hatásaival szemben, és ez komoly hátrányt jelent a Szu-35-ös számára.

A videó az Irbis-E radarképernyőjén mutatja egy célelfogás menetét. A radar 275 km távolságban érzékeli a célt, de csak 100 km távolságban valósul meg a cél elfogása, tehát csak ekkor tudja indítani a pilóta a rakétát a célra.

A modern AESA radarok kétszer nagyobb érzékelési távolsággal rendelkeznek, összehasonlítva a PESA radarokkal, és alkalmazásuk jelentős előnyökkel jár szinte minden szempontból. A felbontástól, a zavarással szembeni ellenálláson, a gyorsabb letapogatási sebességig a különbség jelentős.

Rakéták tekintetében a Szu-35-ös változatos összetételű támadóeszközökkel rendelkezik, mind légi, mind pedig földi célok ellen. A kérdés az, hogy ezeknek az eszközöknek a pontossága és megbízhatósága elegendő-e a korszerű harc viszonyai között. Összességében a Szu-35-ös jelen technikai színvonalával magasabb harcászattechnikai potenciállal bír, mint az F-15-ös, de az Eagle korszerüsítés előtt áll, ami rövidesen kiegyenlíti a képességeket.

Szerző: Dobos Endre


[1] A Silent Eagle az eredeti F-15-ös vadászgép csökkentett radarkeresztmetszetű továbbfejlesztett változata

[2] PESA radar: passzív elektronikus letapogatású radar

[3] EPAWSS – Passive Active Warning and Survivability System: Passzív Aktív Figyelmeztető és Túlélő Rendszer

Friss írások

Milyen érzékelő van az Egyesült Arab Emírségek F-16E/F Block 60 Desert Falcon vadászgépének az orrán?

Úgy tűnik, hogy a repülőgépek egy-egy szerkezete különleges érdeklődést vált ki. Jelen esetben egy bizonyos gömb váltott ki nagy érdeklődést, amelyet a...

Ötvenegy éve történt: hogyan lőttek le izraeli pilóták 5 szovjet MiG vadászgépet 3 perc alatt

1970. július 30-án öt szovjet MiG-21-es vadászgépet lőttek le az izraeli légierő pilótái, mindösszesen három perc alatt. Ha visszatekintünk...

Oroszország új vadászgépe a Szu-75 Checkmate nagy ígéret. Valóban képes lesz elérni a kitűzött célokat?

Múlt hét kedden a Объединённая Авиастроительная Корпорация (OAK) és a Szuhoj Repülőgyár a Moszkvai Repülési és Űrkiállítás (MAKS) nyitónapján bemutatta az új...

A Rafale vadászgép Spectra védelmi elektronikai berendezése blokkolta a Szu-35-ös radarját

Az Egyiptomi Légierő teljes állományára nagy hatást gyakorolt a legutóbbi BVR gyakorló elfogás lefolyása és eredménye, melyben a Szu-35-ös orosz vadászgép játszotta...

Checkmate az új orosz egy hajtóműves ötödik generációs vadászgép

Oroszország ma bemutatta új, könnyű/közepes vadászgépét, amelyre egy csillogó médiahadjárat hívta fel egy nappal korábban az érdeklődők figyelmét. Tegnap először volt látható...