Kezdőlap A katonai repülés jelene Nagy Britannia, Olaszország és Japán közös erőfeszítéssel fejleszti az új lopakodó vadászgépet

Nagy Britannia, Olaszország és Japán közös erőfeszítéssel fejleszti az új lopakodó vadászgépet

Kategória

Az Egyesült Királyság, Japán és Olaszország közösen fejlesztik az új európai lopakodó vadászgépet. Az új nemzetközi koalíció mindhárom ország széles körű együttműködését igényli az úgynevezett Global Combat Air Program (GCAP) megvalósításában. Az együttműködés célja, hogy 2035-re egy hatodik generációs, bonyolult rendszerekkel épített vadászgép emelkedjen a levegőbe.

A Team Tempest névre keresztelt, Nagy-Britannia által kezdeményezett lopakodó vadászgép programot eredetileg 2018-ban indították útjára, amelyben a Leonardo egyesült királyságbeli részlege a kezdetektől részt vett. A Team Tempest mára GCAP programmá alakult át, melyhez Olaszország nemzeti szinten csatlakozik együtt az Avio Aero, az Elettronica és az MBDA Italia védelmi vállalkozókkal. Ami Japánt illeti, már régóta potenciális partnernek tekintették, de a GCAP programban való részvételének megerősítése az Egyesült Királyság és Japán közötti eddigi legjelentősebb védelmi együttműködést vetíti előre, és remélhetőleg jelentős költségmegosztási előnyökkel is jár majd.

A tárgykörben megjelent korábbi írásokat itt meg itt meg itt meg itt meg itt meg itt meg itt meg itt tudod elolvasni.

„Az Olaszországgal és Japánnal bejelentett nemzetközi partnerség arra irányul, hogy  hangsúlyozza, az euro-atlanti és az indo-csendes-óceáni térség biztonsága oszthatatlan. Az általunk tervezett harci repülőgépek következő generációja megvéd minket és szövetségeseinket világszerte azáltal, hogy kihasználja világelső védelmi iparunk erejét – munkahelyeket teremt, miközben életeket ment meg.” – mondta Rishi Sunak brit miniszterelnök a GCAP program bejelentésekor.

Rishi Sunak megjegyezte továbbá, hogy a program azt a tágabb követelményt tükrözi, hogy „a védelmi technológia fejlődésének élvonalában kell maradni, megelőzve azokat, akik ártani akarnak nekünk”.

A Királyi Haditengerészet admirálisa, Tony Radakin, az Egyesült Királyság védelmi vezérkari főnöke és Julia Longbottom, a Japánba akkreditált brit nagykövet egyaránt dicsérő megjegyzéseket fűzött az új partnerséghez.

A The Times of London egyik jelentése szerint az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma már 2025-ig 2 milliárd fontot (a cikk írásakor számolva körülbelül 2,5 milliárd dollárt) vállalt a GCAP program támogatására, egyben Olaszország és Japán is vállalta hasonló mértékű hozzájárulását a programhoz.

Érdekes módon a brit kormány bejelentése a „következő generációs vadászrepülőgépre” összpontosít, nem pedig a tágabb értelmezésű Future Combat Air System (FCAS) jövőbeli légiharc rendszerre. A Tempest humán irányítású, hatodik generációs vadászrepülőgépen kívül az FCAS program más kiegészítő technológiákat is tartalmaz, köztük a „Loyal Wingman” típusú drónokat és légi indítású fegyverek, valamint érzékelők új generációját. A brit FCAS programot nem szabad összetéveszteni a Franciaország, Németország és Spanyolország által vezetett hasonló nevű programmal, amelynek a céljai is hasonlóak.

Érdekes módon a GCAP bejelentésével együtt a megjelent rajzok olyan vadászgépet mutatnak be, amelyek a legkorábbi Tempest-koncepcióval, valamint az év elején modell formájában bemutatott módosított változatokkal egyeznek meg. Az elképzelt GCAP-kialakítás továbbra is ugyanazzal az általános lopakodó konfigurációval és közép-nagy terjedelemmel rendelkezik. Azonban a korábbi „lambda alaprajzú” félszárnyak helyett, amely a korábbi Tempest-koncepcióiban volt látható, most egy levágott delta formájú, nyílszerűen futó kilépő éllel rajzolt szárny váltja fel. A hajtómű szívónyílásai is jobban követik a korábbi iterációt, a jellegzetes „pelikán” orrprofilt pedig felcserélték egy F-35-ös stílusú orra, egy enyhén kiemelkedő állal. Ezek azonban csak a jelenlegi koncepciót tükrözik és valószínűleg sok minden változni fog a végleges forma kialakításáig.

A Tempest egy korábbi és egy későbbi koncepciót tükröző makettje Kép: Ali AlHashimi

A brit miniszterelnök ellátogatott az Egyesült Királyság Királyi Légierejének (RAF) vadászrepülő bázisára Coningsbybe, hogy megtekintse az ország vadászrepülő flottájának gerincét adó Typhoon vadászgépeket. A tervek szerint a GCAP program lép a Typhoon helyébe, a Team Tempest pedig az Egyesült Királyság katonai és ipari érdekeit képviseli a GCAP programban.

Az még nem világos, hogy a három partnerország pontosan hogyan osztja el a GCAP fejlesztésében elvégzendő feladatokat és a költségeket.

Az olasz Leonardo vállalat egyesült királyságbeli leányvállalatán keresztül már részt vett a Team Tempest programban, amelyet az BAE Systems vezetett, de ez a két vállalat már a Typhoon programban is partnerekként dolgozott. A Tempest programban eddig részt vett európai vállalatok közé tartozik az MBDA európai rakétakonzorcium, a brit Rolls-Royce hajtómű gyártó, a RAF és számos más high-tech vállalat.

A program japán részét a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) vezeti majd. Ez a cég vezette a japán Advanced Technology Demonstrator programot, amelynek eredményeként született meg az X-2-es vadászgép, amely 2016-ban repült először. Ezt a repülőgépet úgy tervezték, hogy beépüljön Japán saját F-X jövőbeli vadászgép-programjába és most úgy tűnik, hogy ezek az eredmények bekerülnek a GCAP programba. Célja, hogy biztosítsák a következő generációs vadászgép létrejöttét, amely majd leváltja a szintén hazai gyártású, de az F-16-ból továbbfejlesztett F-2-es vadászgépeket.

Japán részről az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) logikus partnernek tűnik, hogy a Rolls-Royce-al együttműködve fejlesszék a vadászgép hajtóművét. 2021-ben bejelentették, hogy az Egyesült Királyság és Japán megkezdi a közös, teljes körű demonstrációs energiarendszer kidolgozását, amelyet a gép számára terveznek.

A Rolls Royce-al együttműködve az Ishikawajima-Harima Heavy Industries is részt vesz a hajtómű fejlesztésében

A GCAP szempontjából releváns az Egyesült Királyság és Japán között létrejött korábbi megállapodás, amely a közös, új elfogórakéta programban (JNAAM) való együttműködésről szól. Ez a fegyver várhatóan egyesíti az MBDA Meteor látótávolságon túli levegő-levegő rakétával (BVRAAM) kapcsolatos brit szakértelmet egy japán fejlesztésű fejlett rádiófrekvenciás koordinátorral és nagyban hozzájárulhat a GCAP program jövőbeni fegyverzet fejlesztési lehetőségeinek a kiaknázásához.

Az Egyesült Királyság szempontjából Olaszország és Japán teljes jogú partnerként való bevonása növeli a fejlett védelmi technológiákhoz való hozzáférést. Az Egyesült Királyság kormányának a GCAP elindításával kapcsolatos nyilatkozata szerint a program „országaink védelmi technológiai iparának egyesített szakértelmét és erejét fogja hasznosítani a repüléstechnika területén eddig elért eredmények határainak kiterjesztésére”.

„Ha a program következő szakaszában összesíti erőit Olaszországgal és Japánnal, az Egyesült Királyság hasznosítani fogja szakértelmüket, megosztja a költségeket, és gondoskodik arról, hogy a RAF továbbra is együttműködjön legközelebbi partnereinkkel” – teszi hozzá a nyilatkozat. “A projekt várhatóan mindhárom országban magas képzettséget igénylő munkahelyeket teremt majd, megerősítve ipari bázisunkat és ösztönözve az innovációt, ami a pusztán katonai felhasználáson is túlmutató előnyökkel jár.”

A munkahelyteremtést a brit kormány régóta a Tempest (most a GCAP) program központi pilléreként tartja számon. Mivel az ország jelentős gazdasági visszaesés előtt áll, a védelmi programokat már elérte a hatásuk, így az olyan nagy és rendkívül költséges kezdeményezések gazdasági előnyeit, mint a Tempest/GCAP, elő kell segíteni az adófizetők számára.

Az Egyesült Királyság kormánya felhívja a figyelmet a PricewaterhouseCoopers magánkönyvelő cég tavalyi jelentésére, amely azt sugallja, hogy az Egyesült Királyság „a fejlesztési programban központi szerepet vállalva” mintegy 21 000 munkahelyet támogathat, melyek többsége magasan képzett munkahely. Ugyanez a jelentés azt vetíti előre, hogy a program körülbelül 26,2 milliárd fonttal (mai árfolyamon számolva körülbelül 32 milliárd dollárral) járulhat hozzá a gazdasághoz 2050-re.

Mindazonáltal továbbra is komoly kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy megvalósítható-e egy új vadászgép és annak támogató rendszere a semmiből, még azzal együtt is, hogy Olaszország és Japán részt vesz a költségek megosztásában növelve a gép iránti igényeket.

Valójában az Egyesült Királyság kormányának mai nyilatkozata megjegyzi, hogy „előreláthatólag több hasonló gondolkodású ország vásárolhat majd be a GCAP vadászgépből kellő időben, vagy együttműködhet a szélesebb körű képességek kidolgozásában és megszerzésében, fellendítve ezzel az Egyesült Királyság exportját.

Nem világos, hogy mely országok csatlakozhatnak még a GCAP-hoz, bár Svédország azon országok közé tartozott, amelyek a legnagyobb érdeklődést mutatták az FCAS szélesebb körű programja iránt. Figyelemre méltó, hogy Svédországot nem említik a GCAP részeként, és az ország az elmúlt hónapokban az FCAS tekintetében alacsonyabb érdeklődést mutatott, ami kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy továbbra is érintett-e benne.

A GCAP számára talán a legreálisabb jövőbeni partnerek lehetnének, akik jelenleg részt vesznek a rivális páneurópai FCAS-ban – Franciaország, Németország és Spanyolország.

A hónap elején arról számoltak be, hogy a páneurópai FCAS két fő ipari partnere, a német Airbus és a francia Dassault, valamint más partnerek megegyeztek a program következő szakaszának elindításáról. Ennek segítenie kellett volna az Airbus és a Dassault között a munkamegosztással és a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos régóta húzódó vitát.

Mindazonáltal bizonyos körökben továbbra is az az érzés, hogy a francia és német partnerek között még mindig van némi ellenségeskedés a program ipari oldalról való megszervezésével kapcsolatban. Az olasz légierő főnöke korábban felvetette a két FCAS-program valamiféle összevonásának lehetőségét, azzal érvelve, hogy „elképzelhetetlen a pénzügyi finanszírozása két ilyen méretű és egyenértékű programnak”.

A brit vezetésű FCAS-hoz hasonlóan a páneurópai FCAS is egy pilóta nélküli vadászrepülőgépet tartalmaz, amely a Next Generation Fighter (NGF) néven ismert, valamint különféle pilóta nélküli rendszereket és légi indítású fegyvereket tartalmaz.

Bár úgy tűnik, hogy a GCAP elsősorban a Tempest vadászrepülőgép megvalósítását foglalja magában, az Egyesült Királyság kormányának közleménye azt is megemlíti, hogy a repülőgépet olyan képességek hálózata fonja be, mint a személyzet nélküli működés, fejlett érzékelők, élvonalbeli fegyverek és innovatív adatrendszerek.

Az Egyesült Királyság a fentieken túl felméri az ország további igényeit, hogy milyen további képességekkel, például fegyverekkel és személyzet nélküli légi járművekkel szükséges kibővíteni a Tempest képességeit.

Ez arra utal, hogy az Egyesült Királyság esetében az FCAS program egyes elemei a GCAP programtól külön futnak tovább, bár lehetséges, hogy egy későbbi időpontban átkerülnek a másik három ország nemzeti programjába.

Ami a drónokat illeti, az Egyesült Királyság már dolgozik a Lightweight Affordable Novel Combat Aircraft (LANCA) programján, amelyben azt vizsgálják, hogy a RAF-nak milyen drónokra lesz szüksége a jövőben. A Project Mosquito programot, amely képes félig autonóm módon együttműködni a humán irányítású repülőgéppel az év elején törölték, de a BAE két új típusú pilóta nélküli légijármű koncepcióját mutatta be, amelyek közül potenciálisan bármelyik képes együttműködni a GCAP vadászgéppel.

Közben nemrégiben bejelentették, hogy az Egyesült Királyság drónfejlesztéseit fel kell gyorsítani a Low Cost Uncrewed Air Systems (LANCA Follow-On) program keretében.

A GCAP első nagy szakasza hivatalosan is elindult, így a három partnerországnak az a feladata, hogy meghatározza a gép paramétereit (az úgynevezett „core platform koncepció”), valamint meghatározza, hogyan és hol fog ténylegesen megépülni és a költségek megosztásának módját.

A fejlesztés és a kezdeti gyártás jelentős része nagy valószínűséggel az Egyesült Királyságban összpontosul, ahol a BAE Systems új „a jövő gyárát” hozta létre Lancashire-ben. Ez magában foglalja a fejlett 3D nyomtatást és az autonóm robotikát. A többi katonai repülőgép mellett Typhoonokat építő Leonardo és az MHI azonban saját gyártósorok létrehozását is kezdeményezheti, hogy megőrizze élvonalbeli repülési képességeit.

Végső soron, bárhol is történik a gyártás vagy a végső összeszerelés, úgy tűnik, hogy a GCAP nagymértékben támaszkodik az F-35 Joint Strike Fighter (JSF) programban szerzett tapasztalatokra. Az Egyesült Királyság az egyetlen Tier 1 partner a JSF projektben, és a brit ipar minden egyes megépített F-35-ös értékének körülbelül a 15 százalékáért felelős. Eközben az Egyesült Államokon kívüli JSF-ek egy-egy összeszerelő üzeme Olaszországban és Japánban található: a Leonardo által üzemeltetett Final Assembly and Check Out (FACO) létesítményében Cameriben és az MHI Nagoyában lévő üzemében.

A japán védelmi minisztérium által benyújtott GCAP közlemény szintén hangsúlyozza a „digitális tervezés és a fejlett gyártási folyamatok kutatásának és fejlesztésének fontosságát”, utalva az Egyesült Királyság erőfeszítéseivel való azonosság valószínűségére, különösen ezeken a területeken. A digitális tervezéstől azt remélik, hogy felgyorsítja a gép fejlesztését és csökkenti annak költségeit. Például az Egyesült Államokban a Northrop Grumman a digitális mérnöki technikákat és eszközöket úgy hirdette, mint amelyek kulcsfontosságúak voltak a B-21 Raider lopakodó bombázóprogram költségeinek és a tervtől való késésének a minimálisra csökkentéséhez.

Érdekes módon a japán bejelentés tartalmazza a japán védelmi minisztérium és az amerikai védelmi minisztérium közös nyilatkozatát is, amely megerősíti, hogy az Egyesült Államok „támogatja Japán biztonsági és védelmi együttműködését hasonló gondolkodású szövetségeseivel és partnereivel, beleértve az Egyesült Királyságot és Olaszországot a következő vadászgépének fejlesztésében. Korábban fennállt annak a lehetősége, hogy Japán az Egyesült Államokkal partneri viszonyban fejlesztheti a következő generációs harci repülőgépét, de ez év nyarára világossá vált, hogy Tokió nagyobb valószínűséggel csatlakozik az Egyesült Királysághoz.

A GCAP programba – és általában a következő generációs légiharc-képességekbe – való japán befektetéseket valószínűleg fellendíti az a közelmúltbeli döntés, hogy a védelmi költségvetést a GDP két százalékára emelik, ami nagyjából a duplája annak, amit Tokió a múltban fegyveres erői fejlesztésébe fektetett. Korábban Japánban de facto betiltották a védelmi berendezések exportját, de ezeken a korlátozásokon az elmúlt években jelentősen enyhítettek. Továbbra is kérdéses azonban, hogy a GCAP-ben résztvevő kormányok – különösen Tokió – hogyan kezelnék más nemzetek bevonását a programba, nem is beszélve a repülőgép külföldi ügyfeleknek történő értékesítéséről.

Bárhogy is nézzenek ki a következő lépések, a brit kormány azt tervezi, hogy 2025-ben az új vadászgép teljes körű fejlesztésébe kezd, és 2027-re egy bemutató gépnek fel kell szállnia. Az új vadászgép végleges változatának pedig 2035-ben kell elemelkednie a betonról. A Leonardo előrejelzése még merészebb, mert azt állítja, hogy a végleges változatnak ugyanarra a dátumra bevethetőnek kell lennie.

Nincs hiány bizonyítékokban arra vonatkozóan, hogy a lopakodó harci repülőgép-programok a történelem során a magas költségek mellett nagyon hosszú fejlesztési időt is magukban foglaltak. De eltekintve ezektől a problémáktól, a GCAP jelenlegi ütemezése rendkívül ambiciózus, különösen, ha szem előtt tartjuk azt a kényes kérdést, amely most a három partnerországot érinti: a pénzügyi és műszaki hozzájárulásaikat és – semmiképpen sem utolsósorban – az eltérő működési követelményeiket.

Dobos Endre

Friss írások

Milyen képességekkel rendelkezzen egy 5. generációs vadászgép pilótája?

Mennyire számítanak a vadászgép kabinjában ülő pilóta egyéni képességei egy légiharcban? A korábbi háborúk során amikor a gépágyú volt az alapvető támadó eszköz folyamatosan fejlődött...

Végrehajtotta első felszállását az első új építésű F-16Viper Block 70/72

Befejezte első tesztrepülését az első új építésű F-16 Viper, a fejlett Block 70-es konfiguráció. Ez az új mérföldkő különösen jelentős, mert a Lockheed Martin...

Elektro-optikai érzékelőkkel látták el a következő generációs török vadászgépet

A Turkish Aerospace Industries (TUSAS) arról számolt be, hogy a török TF-X következő generációs vadászgép első prototípusának építése folyamatosan halad. Ez állítólag magában foglalja...

Szükség van-e a látótávolságon belüli légiharcra?

A több országban fejlesztés alatt álló következő generációs vadászgéppel szembeni elvárás, hogy legyen lopakodó, kellő mennyiségű üzemanyagot és minél több rakétát tároljon a belső...

A kínai-pakisztáni fejlesztésű JF-17C/JF-17 Block III-as a fejlődő országok hatékony többcélú vadászgépe

Felkerült egy fénykép a közösségi médiába egy JF-17C (vagy Block III) vadászgép kabinjában ülő pilótáról, aki kijelzővel épített sisakot (HMD) viselt. Ugyanakkor a továbbfejlesztett...