A haditengerészet drónjai a jövőben elfoglalhatják helyüket az Egyesült Királyság két repülőgép-hordozójának fedélzetén. A nemrégiben bemutatott Project Vixen keretében az Egyesült Királyság haditengerészete egy pilóta nélküli légi jármű alkalmazásának a lehetőségét vizsgálja légi utántöltési, csapásmérő, vagy kisérő gép feladatok elvégzésére az F-35B Lightning lopakodó vadászgépeivel együtt.
A Project Vixen, amely egyelőre egy koncepcionális projekt, nem feltétlenül vezet közvetlenül egy bevethető drónhoz. A tanulmány a légi utántöltés és a csapásmérés lehetősége mellett vizsgálja a hordozón üzemelő drón felderítő és elektronikus hadviselési küldetésekben való alkalmazhatóságát.
Bár a Vixen egy koncepcionális projekt és önmagában nem vezet a bevethető hordozófedélzeti géphez, a haditengerészet már vizsgálja a pilóta nélküli repülőgép kiegészítő platformként történő üzemeltetésének lehetőségeit a Queen Elizabeth osztályú hordozó fedélzetéről. Ebből az erőfeszítésből származhat egy vadászgép kísérő drón, amely az F-35B STOVL gépe mellett, és vele együtt működne a haditengerészet repülő erőinek kötelékében.
A törekvés, hogy nagyméretű pilóta nélküli repülőgép működjön a két Queen Elizabeth osztályú hajó fedélzetéről, nemrég fogalmazódott meg. A múlt hónapban az Egyesült Királyság kormányának közbeszerzési szerződésekkel foglalkozó honlapján megjelent a „repülőgép gyorsító és elfogó berendezései” lehetséges fejlesztésével és gyártásával foglalkozó vállalkozó iránti igény.
Az ajánlatkérés arra irányul, hogy az Egyesült Királyság Honvédelmi Minisztériuma információt keres olyan gyártóról, amelyik képes kidolgozni a támogatott gyorsításra és a leszálló repülőgép elkapására alkalmas berendezést „egy sor olyan légi jármű számára, amely alkalmas lenne hajón való üzemeltetésre három-öt éven belül”. Ez a Future Maritime Aviation Force[1] fejlesztési munkájának része. Az ajánlatkérés specifikációja szerint a gyorsító és elfogó berendezéseket legénységgel rendelkező és legénység nélküli légi járműveknél egyaránt lehet használni.
Jelenleg az Queen Elizabeth osztályú hordozóknak nincsenek katapultjaik a repülőgépek indításához, és nincsenek fékezőkábelek sem a fedélzeten a leszálló gépek elfogásához.
Logikus lenne, hogy az ajánlatkérés legalább bizonyos mértékben a Project Vixen-hez kapcsolódjon, amelynek egyértelműen előnye származna valamilyen gyorsító és leszállító rendszerből, amelyet a haditengerészet hordozói működtethetnek. Noha az ajánlatkérés nem említi a rendszerre vonatkozó konkrét hajót vagy hajókat, a Queen Elizabeth osztályú hordozók az egyetlen reális lehetőség az adott időkereten belül. A védelmi minisztérium tájékoztatást kér a megoldásokról, amelyek technikailag elég érettek ahhoz, hogy 2023-tól a hajókon alkalmazhatók legyenek.
Eközben az amerikai haditengerészet azt reméli, hogy 2024-ben az első nagyméretű hordozón alkalmazható drónjával, az MQ-25-el sikerül elérni a kezdeti működési képességeket.
Az ajánlatkérés kiegészítő információt is ad arról, hogy milyen méretű járművek kerülhetnek szóba a Project Vixen részeként. A dokumentum olyan elektromágneses katapultot határoz meg, amely képes 25.000 kg maximális tömegű járművek indítására, és olyan fékező megoldásokat, amelyek képesek járművek megállítására, legfeljebb 21.000 kg és minimum 5.000 kg értékben.
Az 25.000 kg felső határ összevethető az F-35B maximális felszálló tömegével, és nagyobb, mint az Egyesült Államok haditengerészetének kísérleti X-47B pilóta nélküli repülőgépe, amelynek tömege valamivel több volt a tesztek során mint 20.000 kg. Míg az alsó határ valami lényegesen kisebbet sugall, mint az X-47-es, a felső határ arra utalhat, hogy a Királyi Haditengerészet terveiben egy nagyobb méretű drón üzemeltetése szerepel, amely jelentős üzemanyag, lőszer- vagy érzékelő terheléssel rendelkezik.
A légi jármű fejlesztésén és beszerzésén túl a hordozók üzemeltetéséhez szükséges különféle hardverfrissítések, ideértve az elektromágneses indítási technológia elsajátítását is, borsos árcédulával járnak, feltételezve, hogy ezek műszakilag is megvalósíthatók. Azután ott vannak a vezérlőállomások és adatkapcsolatok, amelyeket ki kell fejleszteni annak biztosítása érdekében, hogy a drónok biztonságosan és hatékonyan integrálhatók legyenek a hajófedélzeti repülőgépek csoportjába. A brit repülőhordozók nem rendelkeznek ferde felszállópályával, amelyek általában a nehezebb, sugárhajtású hagyományos fel- és leszálló repülőgépek üzemeltetéséhez szükségesek. Ezen túlmenően a Queen Elizabeth osztályú hadihajók jelenleg „sísánc” típusú felszálló rámpákkal vannak felszerelve a STOVL F-35B gépek üzemeltetéséhez, és jelenleg nem világos, hogy ezek alkalmasak lennének-e a drónok katapultos indítására is.
Szintén érdemes szem előtt tartani azt a tényt, hogy az Egyesült Királyság a múltban is megvizsgálta hordozóinak CATOBAR[2] típusúra való átállítását, és állandó kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a STOVL[3] típus kiválasztása melletti döntés helyes volt-e. A kormány a 2010. évi stratégiai védelem és biztonság elemzés részeként úgy döntött, hogy szükség van egy CATOBAR típusú repülőgép-hordozóra, és ehhez szóba került az F-35C változatú vadászgépek beszerzése. Megjegyezték, hogy az F-35C nagyobb hatótávolságra képes 900 kg fegyverterheléssel elrepülni, mint az F-35B változat, amely mindösszesen 450 kg fegyverterhelés befogadására képes. Fontosnak ítélték, hogy a lépés lehetővé tegye a hordozók számára, hogy képesek legyenek az Egyesült Államok és a Francia Haditengerészet hordozóival együttműködni és fordítva. A döntést azonban két évvel később hatályon kívül helyezték a várhatóan magas költségek miatt. Ehelyett két STOVL gépek üzemeltetésére alkalmas hordozót állítanak üzembe.
A Project Vixen párhuzamba állítja az Egyesült Királyság légierejének (RAF) Team Mosquito-projektjét is, amely egyúttal a Lightweight Affordable Novel Combat Aircraft[4] (LANCA) kezdeményezés része. A Naval Technology jelentése szerint a Királyi Haditengerészet és a RAF együtt dolgozik a Mosquito és a Vixen projektek lehetséges platformjaink tanulmányozásán, ami azt sugallja, hogy létrejöhet egy széles spektrumban alkalmazható általános drón, szárazföldi és hordozó-fedélzeti feladatokhoz.
A LANCA projekt 2015 óta folyik, a Védelmi Tudományos és Technológiai Laboratórium vezetésével innovatív harci technológiák és koncepciók előállításában, amelyek radikálisan csökkentik a költségeket és a fejlesztési időt.
A védelmi minisztérium illetékesei korábban azt mondták, hogy olyan drónt akarnak gyártani, amely egy vadászgép fejlesztési idejének egyötöde alatt, és költségének 10 százalékáért elkészül.
A LANCA drónok várhatóan moduláris kialakításúak lesznek, amelyek lehetővé teszik a könnyű konfigurálhatóságot különféle feladatok ellátására, beleértve a hírszerzést, a megfigyelést és a felderítést, az elektronikus hadviselést és a csapásmérő küldetéseket. A nyílt architektúrájú rendszerek lehetővé tennék az új és továbbfejlesztett képességek és funkciók gyors integrálását a jövőben.
A „Loyal Wingman[5]”-ként ismert pilóta nélküli repülőgép kifejlesztésére irányuló brit kezdeményezés lendületet kapott azzal, hogy a Honvédelmi Minisztérium bejelentette, hogy megbízza a Spirit AeroSystems által vezetett konzorciumot egy teljes körű tesztjármű megépítésére. Az észak-írországi Spirit és partnerei, köztük a Northrop Grumman UK, 41 millió dolláros szerződést kötöttek a Team Mosquito néven ismert partner program vezetésére a demonstrációs jármű megépítésének időtartamára a próbarepülési program 2023 végéig.
A Mosquito projekt emellett vizsgálja olyan pilóta nélküli légi járművek kifejlesztését is, amelyek képesek fél-autonóm módon együttműködni pilóta vezette repülőgépekkel. A Team Mosquito szintén nem vezet szükségszerűen bevethető harci drónhoz, de a döntést a gyártásról a technológiai demonstrátor tesztelése után hozzák meg.
Northrop Grumman UK kulcsfontosságú partner nyilatkozatában kijelentette, hogy modellalapú rendszertervezést és mozgékony mérnöki szakértelmet nyújt.
A vállalat közölte, hogy integrálja fejlett missziókezelési és légi kommunikációs csomópont-technológiáit is, hogy tökéletes ember-gép együttműködést és kooperatív missziókezelést biztosítson a pilóta nélküli és pilóta által vezetett repülőeszközök között.
A RAF projekt várhatóan demonstrálja, hogy egy harci drón hogyan működhet együtt az Eurofighter Typhoon, az F-35B Lightning, valamint a szintén fejlesztés alatt álló Tempest lopakodó vadászgéppel.
Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma azt várja a Mosquito projekttől, hogy a drón nagy sebességgel repüljön a vadászgépek előtt és hordozzon rakétákat, felderítő és rádióelektronikai harchoz szükséges eszközöket. A repülőgép feladata lesz, hogy felderítse és rakétával megsemmisítse az ellenséges repülőgépeket, és túlélje a légvédelmi rakéták támadását. Ezeket a képességeket valószínűleg a Vixen haditengerészeti projekt keretében is megvizsgálják.
A tervek szerint egy teljes méretű Project Mosquito jármű repülési tesztelését 2023 végéig meg kell kezdeni.
A Mosquito projekt önmagában is jelentős erőfeszítés, és eddig csak néhány ország tett komoly előrelépést a „Loyal Wingman” típusú harci drónok kifejlesztése terén. Még ennél bonyolultabb az ilyen típusú képességek megteremtése repülőgép-fedélzeti környezetben való üzemeltetésre. Nevezetesen, az Egyesült Államok is visszaszorította hordozófedélzeti X-47B drón fejlesztését és helyette a MQ-25-ös légiutántöltő drónprogram kapott nagyobb prioritást, bár ennek inkább stratégiai és nem technikai okai lehetnek.
Míg a Mosquito és a Vixen projekt arra készül, hogy megvizsgálja, hogyan működhetnek a harci drónok a pilóta vezette vadászgépek mellett, a Királyi Haditengerészet számára különösen egy jövőbeli hordozó-fedélzeti pilóta nélküli repülőgép bír különös fontossággal. A kormány eddig csak 48 darab F-35B vásárlására kötelezte el magát 2025-ig, ezzel szemben nagyméretű pilóta nélküli drónok szolgálatba állításának lehetősége nagy támogatást élvez.
A Haditengerészet Első Lordja, Tony Radakin admirális állítólag azt mondta, hogy az Egyesült Királyság végül 60 darab körül, de potenciálisan körülbelül 80 darab F-35B vadászgép vásárlását tervezi.
Ismételten felhívták a figyelmet arra, hogy nem lehetséges, hogy a 48 vadászgép a két hordozó fedélzetén egy időben legyen távol, miután a kiképzést és a karbantartást, és nem utolsósorban a haderő minden más kötelezettségét is figyelembe kell venni.
Nick Childs, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányi Intézet haditengerészeti és tengerbiztonsági főmunkatársa tavaly szeptemberben az Egyesült Királyság Védelmi Bizottságának nyilatkozva kijelentette, hogy 60-70 vadászgép beszerzését ésszerű lenne teljesíteni a hordozók csapásmérő képességének a növelésére, figyelembe véve a képzési és egyéb igényeket is.
Ez azonban az F-35B gépeknek csak azon része, amelyeknek a feladataikat a hordozó fedélzetén kell teljesíteniük, nem számítva további tervezett szárazföldi missziókat. Még akár 80 darabos F-35B géplétszám is elkelne, hogy a típus teljesíteni tudja a RAF-al és a Királyi Haditengerészettel szembeni összes kötelezettségvállalását. A legfontosabb, hogy a „harci tömeg” és a képességek növelése mellett a hordozófedélzeti kísérő drón jelentős megtakarításokat is kínálhat a beszerzési és üzemeltetési költségek szempontjából. A pilóta nélküli technológia kihasználása a harci flották növelése és az erő fokozása érdekében a LANCA és az ausztrál Airpower Teaming System (ATS) a viták középpontjában áll.
Ezidáig a Project Vixen csak tanulmány, csakúgy, mint a Royal Navy hadihajók CATOBAR rendszerekkel történő átalakítására vonatkozó javaslat. Egy másik lehetőség, hogy a hadihajókon alkalmazott drónok vertikális fel- és leszálló (VTOL) képességgel rendelkeznek, hasonlóan gondolkodva a problémán, mint az amerikai tengerészgyalogság. A tengerészgyalogságnak az a célja, hogy a kétéltű támadóhajók fedélzetéről egy új, a meglévő pilóta nélküli repülőgépénél jóval nagyobb drónt állítson rendszerbe. A Lockheed Martin Skunk Works egy ideje dolgozik egy VTOL[6] lopakodó felderítő-harci drón megalkotásán. Mivel a két szolgálat korábban szorosan együttműködött az F-35B vadászgép kifejlesztésén, a harci drónok fejlesztése terén is elképzelhető a jövőbeli együttműködés.
Bármi legyen is a fejlesztés útja, a hordozófedélzeti harccsoport bővítése harci drónok hozzáadásával óriási előnyökkel járhat mind a Királyi Haditengerészet, mind a Királyi Légierő számára, de még mindig sok és jelentős kihívás áll a két szolgálat előtt.
Szerző: Dobos Endre
Forrás: The National Interest, The War Zone
[1] FMAF-Future Maritime Aviation Force: jövőbeni haditengerészeti légierő
[2] CATOBAR- Catapult Assisted Take Off But Arrested Recovery: repülőgép-hordozó, amely gőzkatapultos kilövésre és ugyanoda fékezőkötéllel lassított, fékezőhoroggal felszerelt repülőgépek leszállítására alkalmas
[3] STOVL-Short Take Off and Vertical Landing: rövid nekifutású és függőleges leszállású repülőgépek
[4] LANCA-Lightweight Affordable Novel Combat Aircraft: könnyű, megfizethető újszerű harci repülőgép
[5] Loyal Wingman: hűséges kísérő
[6] VTOL-Vertical Take-off and Landing- függőlegesen fel- és leszálló repülőgép