Úgy tűnik, hogy a repülőgépek egy-egy szerkezete különleges érdeklődést vált ki. Jelen esetben egy bizonyos gömb váltott ki nagy érdeklődést, amelyet a F-16E/F Block 60 Desert Falcon orrára szereltek, és amelyet kifejezetten az Egyesült Arab Emírségek légiereje számára fejlesztett ki a gyártó Lockheed Martin.
Az F-16E/F az F-16-os változatok egy tagja, amely a világ minden más F-16-os változatától eltér. Ez a repülőgép inkább az F-16-os egyfajta áttervezése, és nem egy fokozatos fejlesztés eredménye. Eredetileg, amikor az 1990-es években a program elindult, és 1998-ban megrendeltek 80 darab fejlett F-16-ost, az végül a repülőgépnek még drasztikusabb átalakulásához vezetett, hasonlóan a japán F-2-es vadászgéphez, amely megnövelt felületű delta szárnnyal és egyéb aerodinamikai finomításokkal valósult meg.
Ezt az ambiciózus koncepciót a Block 50/52-es F-16C/D Viper drasztikus áttervezésével valósították meg. Végül az F-16E/F kifejlesztése 3 milliárd dollárba került az Egyesült Arab Emírségeknek, mire az első repülőgép 2003 decemberében végrehajtotta első felszállását. Évekig tartó tesztelés és kiképzés következett, végül az első repülőgépet az Egyesült Arab Emírségekbe szállították. A kötelék összesen 55 együléses F-16E-ből és 25 kétüléses F-16F-ből állt fel. Ez a jelentős tapasztalattal rendelkező F-16E/F flotta most számos fejlesztésen megy keresztül.
A Block 60-as rengeteg fejlesztést tartalmaz. Konform üzemanyagtartályokkal rendelkezik, mint néhány korai elődje, de az F110-GE-132 General Electric kétáramú gázturbinás hajtómű 142 kN tolóerőt biztosít a repülőgép számára. Ez 13 kN-al több, mint a Block 50-es F110-GE-129-es hajtómű tolóereje. A gép a Northrop Grumman AN/APG-80 AESA radarrendszerével épült, amely 2004-ben vált szériaéretté, és még mindig hihetetlenül jó képességekkel rendelkezik. A többcélú F-16-os vadászgép, az új fedélzeti radarral, a levegő-levegő és a levegő-föld típusú feladatokat zökkenőmentesen, azonos a képességekkel képes teljesíteni, amely jelentős ugrást jelent mind a harcászati képességek, mind pedig a pilóta helyzetismeretének biztosítása terén.
A repülőgép fejlett védelmi ellenintézkedési és a pilóta számára helyzetismeretet biztosító elektronikai rendszerrel rendelkezik, amely a Falcon Edge Integrated Electronic Warfare Suite (IEWS) néven vált ismertté. Ez az egység egy aktív zavaró, és egy passzív elektronikai támogató rendszert tartalmaz, amelyek fokozott helyzetismeretet biztosítanak a pilóta számára a vadászgép közelében lévő rádióelektronikus fenyegetésekről. Ez az egység meghatározza a fenyegetések pontos helyét, és lehetővé teszi az F-16E/F számára, hogy rövid idő alatt célba vegye őket precíziós irányított támadófegyvereivel. Nem kevesebb, mint nyolc ellenintézkedést biztosító eszköz van az önvédelmi rendszerébe kötve, és képes vontatott száloptikai csalik vezérlésére is. Nem teljesen világos, de úgy tűnik, hogy a Block 60-ast rakétaközeledés figyelmeztető rendszerrel is ellátták, vagy legalábbis azzal is felszerelhetők.
A Block 60-as pilótafülkéjében a Block 50/52-hez képest jelentős modernizálást hajtottak végre. Három nagy, síkképernyős kijelző váltja fel a régi kisebb, többfunkciós és analóg kijelzőket. Széles látószögű HUD, holografikus videó vetítési lehetőséggel is rendelkezik. Az F modellek hátsó pilótafülkéit kijelzőkkel és adatkapcsolatokkal oly módon alakították ki, hogy a hátul ülő operátor képes legyen hatékony támogatást nyújtani a pilótának a harctevékenység során. Ezeket a vadászgépeket fejlett adatkapcsolatokkal és rendkívül biztonságos látótávolságon túli kommunikációs rendszerekkel látták el. A gép jelentősen továbbfejlesztett klíma-vezérlőrendszerrel készült, hogy megbízhatóan tudja hűteni a fedélzeti elektromos rendszereket még a szélsőséges sivatagi hőségben is.
Végezetül, az F-16E/F hatalmas mennyiségű olyan fejlett fegyverzetet hordozhat a tartóin, mint korszerű kis űrméretű bombákat és rakétákat.
A Desert Falcon egyik legegyedibb rendszere az infravörös célzó és navigációs komplexum. Az AN/AAQ-32 FLIR célzási rendszer néven ismert, amely két helyen látható a repülőgépen. Az egyik a célzókonténer, amely a szívócsatornára épített két tartó egyikére van függesztve. Ez az elektro-optikai rendszer, amely a Northrop Grumman AN/AAQ-28 LITENING célzókészülékéből született, és hasonló módon működik, mint a többi fejlett célzókészülék, stabilizált középhullámú infravörös és optikai videócsatornákkal, valamint lézeres távolságmérési, pontkövetési, célmegjelölési és célzási funkciókkal. Ez a rendszer, bár elsősorban levegő-föld alkalmazások számára készült, de használható levegő-levegő célfelderítési, követési és célazonosítási feladatokra is.
Szintén az infra rendszer része az F-16E/F orrán lévő gömb, amely nagy érdeklődést váltott ki az olvasók körében. Néhányan azt gondolták, hogy ez más vadászgépekhez hasonlóan (MiG-29, Szu-35, stb.) egy infravörös kereső és célkövető rendszer (IRST), de valójában nem az. Mások úgy vélték, hogy ez a Texas Instruments Falcon Eye FLIR rendszer frissített változata, amelyet az 1980-as években kezdtek fejleszteni. Ennek a rendszernek elsősorban az volt a célja, hogy a pilóták számára biztosítsa az éjjellátást, mielőtt az éjjellátó szemüvegek megjelentek a kilencvenes években és integrálták a taktikai vadászgépek rendszerébe.
Az AH-64A Apache éjjellátó érzékelőjéhez hasonlóan a Falcon Eye is odafordul, ahová a pilóta néz, és kivetíti a videóképet a sisakra szerelt kijelzőre, amely akkoriban kissé nagyra sikeredett. A Falcon Eye-t széles körben tesztelték, és különösen vonzó potenciális lehetőségként tekintettek a kis magasságú támogató verzióra, de nem lett sikeres. Az éjjellátó szemüvegek és a konténerbe telepített rendszerek, mint például a Low Altitude Navigation and Targeting Infrared for Night (LANTIRN) rendszer, általánossá váltak, és kielégítik a követelményeket.
A LANTIRN valójában két konténer: az AN/AAQ-14-es konténerbe épített rendszer, a LITENING egységhez hasonló képességekkel rendelkező célzó rendszer, de egy régebbi formában. Az AN/AAQ-13 a LANTIRN navigációs egysége, amely egy terepkövető radart és egy előre néző infravörös érzékelőt tartalmaz, amelynek segítségével a pilótafülkében a HUD-n látható lesz a repülőgép repülési irányába eső külső kép. Az olyan repülőgépeken, mint az F-15E és az F-16C/D Block 40-es, speciális raszteres pásztázó HUD-k vannak, amelyek megfelelően vetítik a pilóta elé videót. A rendszer úgy működik, hogy terepkövető repülés során a parancs szimbólumokat is rávetíti a HUD-n megjelenített infravörös rendszer által biztosított képre.
Az idő múlásával a minden időjárási viszonyok közötti, kis magasságú behatolási taktikák és az éjjellátó védőszemüvegek széles körben elterjedt használata a vadászgépeken, valamint a fejlett navigációs eszközök és a korszerű fegyverek csökkentették az AN/AAQ-14 szükségességét.
A Block 60-asba épített IFTS[1] újdonsága az, hogy megtartja a LANTIRN rendszer által nyújtott összes képességet és még sok mást anélkül, hogy az F-16-os szívócsatornájának másik oldalán egy második konténert kellene vinnie. A Block 60-as orrán lévő „gömb” és a vadászgép saját fedélzeti AESA radarja mindezt együtt biztosítja.
A „gömb” egy FLIR optikai rendszer, amely előre néz. Az optikai egység által készített videót ezután az F-16E/F pilótájának HUD-ján jelenítik meg, ami a kétüléses F modell hátsó pilótafülkéjének kijelzőjén is látható. Az optikai rendszer nincs szinkronizálva a pilóta fejmozgásával, viszont sokkal jobb képet biztosít számukra éjszaka és rossz időjárási viszonyok között. A rendszert ismerő szakemberek szerint jelenleg a videókép nem kerül a pilóta sisakjának üvegfelületére, bár a jövőben ez is elképzelhető, viszont továbbra is csak a gép előtti teret teszi láthatóvá.
Felvetődhet a kérdés, hogy a Block 60-asból még hiányzik a terepkövető radar funkció, amelyet pont az AN/AAQ-13 képes biztosítani minden időjárási viszonyok között a kis magasságú behatoláshoz. Az F-16 E/F vadászgép AN/APG-80 AESA fedélzeti radarjának pont ez a lényege, hogy zökkenőmentesen képes biztosítani ezt a képességet. Miközben légicélt keres, a földfelszín térképezését is elvégzi. Más szóval, a gömb burkolat alatt elhelyezett FLIR felszerelése az orrkúpra és az AN/APG-80 AESA radar lehetővé teszi az F-16E/F számára, hogy még jobb kis magasságú képességekkel rendelkezzen, anélkül, hogy egy második konténerbe csomagolt elektronikai egységre lenne szükség. Ez a megoldás súlymegtakarítást eredményez, növeli az aerodinamikai hatékonyságot, felszabadít egy tartót a jövőben más érzékelők számára, karbantartási és a logisztikai előnyöket biztosít.
Ha mást nem is, a navigációs FLIR telepítése a Desert Falcon orrkúpjára, és integrálása a célzókészülékkel azt jelzi, hogy az Egyesült Arab Emírségek, együtt a Lockheed Martinnal milyen messzire mentek, hogy még kifinomultabbá tegyék az F-16 C/D változatot. Az is egyértelműen látszik, hogy az Egyesült Arab Emírségek milyen képességekkel kívánta felruházni a szuper fejlett F-16E/F vadászgépet. Az a tulajdonság, hogy a gép képes behatolni az ellenséges légtérbe nagyon kis magasságon, és minden időjárási viszonyok között, hasonló képességeket biztosít az Egyesült Arab Emírségek pilótáinak, mint az F-15 Strike Eagle későbbi változatai a szaúdi szomszédoknak.
Az F-16E/F fejlett védelmi csomagjával kombinálva ezeket a 4.5+ generációs vadászgépeket minden kifinomult technikai eszközzel felruházták, hogy magas túlélési esélyekkel rendelkezzenek az ellenséges légtérben való harctevékenység végrehajtására, eltekintve a lopakodástól. A Block 60-as a korszerű fedélzeti rakétáival komoly képességet biztosít az Egyesült Arab Emírségeknek, hogy elérje és veszélyeztesse a régióban lévő ellenséges földi célokat.
Dobos Endre
Forrás: The National Interest
[1] Internal FLIR Targeting System (IFTS)- belső elhelyezésű infravörös célzó rendszer