Kezdőlap A katonai repülés jelene Miért vásárol az indiai légierő orosz repülőgépeket?

Miért vásárol az indiai légierő orosz repülőgépeket?

Kategória

Az indiai légierő modernizációs programon megy keresztül, hogy felújítsa és korszerűsítse öregedő és elavult gépparkját. India megkezdte repülőgépek, fegyverek, kapcsolódó technológiák és infrastruktúrák beszerzését és fejlesztését. Ezen programok némelyike a ’80-as évek végére nyúlik vissza. A jelenlegi modernizáció és korszerűsítés elsősorban a Szovjetuniótól vásárolt repülőgépek cseréjére irányul, amelyek jelenleg a légierő gerincét képezik.

Az Indiai Légierő terv szerint 2035-re 45 repülőszázaddal fog rendelkezni, és következő 15 év alatt 450 vadászrepülőt telepít Pakisztánnal, és Kínával közös határai mentén. Az IAF[1] nagyszámú lopakodó autonóm UCAV-ot (DRDO AURA), raj-drónokat (ALFA-S) és pilóta nélküli repülőgépeket is beszerez, hogy fejlett hálózat-központú erővé váljon, amely képes önálló műveletek végrehajtására.

Nemrég, az India és Kína közötti konfliktus csúcspontján, Rajnath Singh indiai védelmi miniszter Oroszországba repült, és 2,3 milliárd dolláros üzletet írt alá orosz harci gépek megvételére, amely 21 db MiG-29-es és 12 db Szu-30MKI harci gépről szólt.

Számos szakértő megkérdőjelezte, hogy az indiai légierő által üzemeltetett orosz harci gépek képesek felülmúlni a kínai repülőgépeket, amelyek a Pakisztáni Légierőnél is szolgálatban állnak. Kína mára jelentős eredményeket ért el a vadászgépek építése, valamint a radar és a légiharc rakéták kutatása és fejlesztése terén.

Nitin J. Ticku, az EurAsian Times szakértője szerint a nyugati és az orosz építésű repülőgépek közötti különbség a légi harc két alapvetően eltérő megközelítésében rejlik, és Új-Delhinek választani kell, hogy melyik úton halad a modernizálás során.

Az EurAsian Times-nál folytatott beszélgetés során Nitin J Ticku azzal érvelt, hogy az amerikai vadászrepülőkhöz képest az orosz légierő harci repülőgépei általában jobb a tolóerő-tömeg viszonyszámmal rendelkeznek és ennek eredményeként jobb a manőverező képességük.

Az oroszok továbbra is relevánsnak tartják a közepes, vagy a rövid hatótávolságú légi harcot, tehát alapvető elképzelésük az, hogy vadászgépeik kiemelkedő manőverező képességgel rendelkezzenek.

Azonban, ha a jó manőverező képességű orosz vadászgépet az ellenséges radarok nagy távolságból észlelik, vagy ezek a vadászgépek nem képesek észlelni lopakodó ellenséges vadászgépeket, akkor a jó manőverező képességnek nincs sok haszna, állítja Ticku.

A lopakodó technológia elsőként való bevezetése és alkalmazása Amerika elköteleződését mutatja, hogy melyik képességet tartja magasabb szintűnek. Mindazonáltal a két szolgálatban álló – F-22-es és az F-35-ös – harci gép közül az F-22-es 2D tolóerővektor elfordításra alkalmas hajtóművének manőverező képessége nem elhanyagolható. A kiválóan manőverező Szu-57-es vadászgép építésével az oroszok arra törekedtek, hogy felülmúlják az amerikai dominanciát.

A várakozásoknak megfelelően Oroszország a repülőgépek részleteit még mindig titokban tartja, de az interneten kiszivárogtatott információk érdekes betekintést nyújtanak. A szakértők úgy vélik, hogy az Szu-57-es valójában a Szu-27-es Flanker formai átalakulása, modernizálva az alacsony radarészlelhetőség érdekében, és megnövelt manőverező képességgel.

Pjotr Butovski repülési szakíró állítása szerint a gép nagyfokú statikus instabilitása és a 3D tolóerővektor elfordító rendszere révén a Szu-57-es manőverezőképessége jobb, mint bármelyik másik modern vadászrepülőgépé.

Ami nem ismert a Szu-57-es vadászgépről, hogy sikerült-e magasabb szintre emelni avionikai rendszerének megbízhatóságát, vagy sikerült-e elérni a hajtóműveknek a NATO szabvány szerinti élettartamát.

Szakértők szerint a Szu-57-es valóban kiváló manőverező képességű vadászgép, azonban az Egyesült Államokban lévő társaik elsősorban a lopakodási képességükre és kifinomult érzékelőikre támaszkodnak, valamint a hálózatban való együttműködésre és a zavarvédett információcserére. Ezek azok a képességek, amelyek ma eredményessé tesznek egy vadászgépet légiharcban. Másfelől viszont megváltozott a légiharc taktikája is, a legkorszerűbb érzékelők lehetőséget biztosítanak az elfogás látótávolságon túli megvalósítására, ahol a manőverező képesség kevéssé játszik szerepet.

Ez utóbbiak azok a jellemzők, amelyek számítanak egy elkövetkező légiharcban és lehetővé teszik a pilóta számára, hogy először kapjon információt az ellenséges gép pozíciójáról, először indíthassa a rakétát még olyan távolságból, ami az ellenséges gép rakétáinak a hatótávolságán kívül esik. Elektronikus rendszerei nagy távolságból, időben érzékelik az ellenséges radar jeleit és képesek időben reagálni a fenyegetésre. A Francia Rafale, az Eurofighter Typhoon, vagy az amerikai F-35-ös rendelkezik ezekkel a képességekkel.

Az indiai légierő régóta tervezte új repülőgépek vásárlását, hogy támogassa a szolgálat meglévő, körülbelül 230 db Szu-30MKI és 60 db MiG-29-es arzenálját. A légierő az elkövetkező években 83 hazai gyártású Tejas könnyű vadászgép és 144 külföldi gyártású közepes vadászgép vásárlását tervezi.

Az összes új vadászgépbeszerzés a Szuhoj, a MiG, a Tejas és a Rafale részét képezi annak a törekvésnek, hogy a légierő 28 repülőszázadát 45-re növeljék. Új-Delhi ezt a mennyiséget tartja elegendőnek, hogy képessé váljon Pakisztánnal és Kínával kialakult egyidejű konfliktus esetén megvédeni országát.

A jelenlegi 28 repülőszázad nagyon különféle vadászgépekből tevődik össze, köztük az indiai, az orosz gyártású típusok, a francia Mirage 2000-es és a Rafale és a régi építésű európai Jaguár harci gép. Ekkora típusféleség műszaki fenntartása kész logisztikai rémálom.

Az IAF által meghirdetett tender részvevői a Rafale, az Eurofighter Typhoon, Szu-30-as és a MiG-29-es megfelelt a kiírt közepes vadászgép követelményeknek. Az amerikai Lockheed Martin és a Boeing szintén többmilliárd dolláros szerződést kínáltak egy erősen korszerűsített F-16-al és az F/A-18E/F-el. A svéd Saab cég a Gripen vadászgépét kínálta Indiának.

India szerint a Szu-30-asok és a MiG-29-ek megfelelnek a vészhelyzeti követelményeknek néhány századnyi repülőgép számára. A Szu-30MKI, bár látszólag lenyűgöző a papíron, sok műszaki problémát hordoz magában.

Az indiai légierő 2013 február 20-án elvesztett egy újabb Szu-30MKI vadászgépet. Ez a negyedik veszteség volt 2009 óta. Két évvel korábban az indiai légierő parancsnoka egy órás repülést hajtott végre az egyik Szu-30MKI-vel, hogy megnyugtassa az indiai pilótákat, hogy a gép biztonságos. 2009-ben két gépet vesztettek mechanikai meghibásodások miatt, és széles körben nyilvánosságra hozták, hogy a gépeknek hajtómű megbízhatósági problémái voltak a repülőgép más hibásan tervezett és gyártott alkatrésze mellett.

Másik esetben India újabb panasszal élt az orosz gyártású Szu-30MKI vadászgépekkel kapcsolatban. Ebben az esetben a repülőgép elektronikus kormányvezérlő rendszerében volt egy meghatározatlan tervezési hiba. India évek óta próbál nyomást gyakorolni Oroszországra, hogy tegyen lépéseket az AL-31-es hajtóművek hibás alkatrészeinek kijavítására.

A 2010 februári bevezetése óta a kéthajtóműves MiG-29K 40 db hajtóművét (62 százalékát) kellett leállítani konstrukciós hibák miatt. A gépek hadrafoghatósága a jelentés szerint 21-47% között változott.

“Ezeknek a problémáknak (szervizelhetőség és meghibásodások) a gyökerei az orosz katonai-ipari komplexum rendkívül gyenge minőség-ellenőrzésében és az orosz ipar által az indiai haditengerészetnek nyújtott rossz támogatásban rejlenek” – mondta egy indiai szakértő.

A stockholmi székhelyű SIPRI bizottság adatai szerint 2014 óta, amikor a Bhartiya Janta párt (BJP) hatalomra került, India fő katonai felszerelésének szállítója Oroszország volt, 9,3 milliárd dollár értékű exporttal. Az Egyesült Államok 2,3 milliárd dollár értékű exporttal ugyanabban az időszakban csak a második legfontosabb katonai szállítója volt Indiának. E szerint a szárazföldi hadsereg 90% -a, a haditengerészet 41% -a és az Indiai Légierő (IAF) felszerelésének kétharmada orosz származású haditechnikai eszközökből tevődik össze.

Hogy mi az oka az erős orosz kötődésnek? Ennek több oka van, de az első a hagyomány és a meglévő kapcsolatok India és Oroszország között, a második a függőség, ami kialakult a hosszú évek alatt, a harmadik pedig az orosz technikai eszközök relatív alacsony ára a nyugati haditechnikai eszközökkel összehasonlítva.

A kérdés az, hogy India helyesen mérte-e fel a kínai haditechnikai eszközök technikai színvonalát és harcértékét, mielőtt döntött az orosz repülőgépek beszerzéséről, figyelembe véve, hogy Kína már szolgálatba állította az ötödik generációs vadászgépét. Kínával szemben Oroszország csak 4.5 generációs vadászgépeket tud eladni Indiának.

Írta: Dobos Endre


[1] Indian Air Force – Indiai Légierő

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...