Kezdőlap A katonai repülés jelene Mi a várható kimenetele egy Szu-35-ös és F-22-es vagy F-35-ös közötti légiharcnak?

Mi a várható kimenetele egy Szu-35-ös és F-22-es vagy F-35-ös közötti légiharcnak?

Kategória

Oroszország a bevezetett gazdasági szankciók ellenére komoly erőfeszítéseket tesz haderejének modernizálására és fejlesztésére. A légierő fejlesztése két irányban folytatódik, egyrészt a negyedik generációs Szu-27-esből modernizált avionikai rendszerekkel szerelt különböző képességű gépek Szu-30SM (SM: szériagyártású, modernizált), Szu-30SM2, Szu-35 létrehozásával, másrészt az ötödik generációs Szu-57, Szu-75) vadászgépek fejlesztésével.

Szu-35 Kép:Business Insider

Ezeknek a vadászgépeknek a változatai megtalálhatók a kínai légierő és más fejlődő országok légierejének állományában is, így egy ázsiai konfliktus esetén 4+ és 5. generációs harci gépek találkozhatnak a légtérben.

Milyen kimenetele lehet egy Szu-35-ös és F-22-es elleni légiharcnak? Mi lenne a kimenetele a Szu-35-ös a Lockheed Martin F-35 Joint Strike Fighter, vagy az F-15-ös ellen vívott légiharcnak?

Az ilyen forgatókönyvek nagy jelentőséggel bírnak és nem csak egy esetleges NATO/Oroszország vagy közel-keleti helyzettel összefüggésben, hanem most, hogy a kínai légierő már rendelkezik Szu-35-ös gépekkel, az ilyen összehasonlítások még fontosabbak.

Valószínűleg még Oroszország és Kína sem kísérli meg egy teljes ötödik generációs vadászflotta kifejlesztését – ehelyett a belátható jövőben a Szuhoj Szu-27 Flanker légi fölényű vadászrepülőgépek leszármazottai teszik majd ki taktikai légi arzenáljuk nagy részét. A Flanker legerősebb utódja a Szu-35-ös, amely egy jelentősen továbbfejlesztett változat, jelentősen továbbfejlesztett avionikával, hajtóművekkel és sárkányszerkezettel. Az elkövetkező években ez a legújabb Flanker-E valószínűleg világszerte elterjed.

A Flanker-változatok ellenében az amerikai légierőnek, tengerészgyalogságnak és jóval kisebb mértékben az amerikai haditengerészetnek az F-35-ös változataira kell hagyatkoznia, annak ellenére, hogy ezt a típust soha nem tervezték légifölény vadászgépnek. Ez egy robusztus önvédelmi képességgel rendelkező földi célok ellen fejlesztett repülőgép.

F-35C hordozó fedélzeti változat Kép: US NAVY

Mi lehet a kimenetele egy négy gépből álló F-35-ös raj találkozásának négy Szu-35-ös gépből álló formációval szemben? A legvalószínűbb válasz az, hogy irányt váltanának, és hívnák az F-22 Raptorokat és F-15C-ket, amelyek feladata a légi fölény megszerzése és fenntartása. Az F-35-ösök pedig haladnának tovább a saját kijelölt célpontjaik felé.

Történelmi tapasztalatok alapján egy háborúban sokszor nem a legoptimálisabb megoldások közül kell választani. Ha az F-35-öket magukra hagynák a saját elektronikai eszközeivel, valószínűleg még a Szu-35-ös gépekkel szemben is rendben lennének, ha jól játsszák ki a lapjaikat. Az F-35-ös pilótáinak lopakodó, fedélzeti és más, a saját repülőgépen kívüli érzékelőket és intelligens taktikájukat használva e gépek erősségei dominálnának, ha úgy uralják a légteret, hogy a gyengeségeik nem kerülnek felszínre. Ez azt jelenti, hogy a gép lopakodó képességeit, eszközeit és érzékelőit kell használni az ellenséges vadászok látótávolságon kívülről történő elfogására, és el kell kerülni a látótávolságon belüli forduló harcot, ahol az F-35-ös sebezhető.

„Első alkalommal, amikor 2004-ben érkeztem a Red Flaghez, a taktikánk ugyanaz volt, mint az 1980-as évek eleje óta. Most a fenyegetés és a bonyolultság teljesen más szinten van” – mondta Joshua Wood ezredes, a 388. műveleti csoport parancsnoka. „Már nem feltételezik, hogy megszerezzük és megtartjuk a légi fölényt. Ez nagy változás.”

A Red Flag agresszorok képességei az ellenséges haderő képességeinek teljes spektrumát felölelik – fejlett integrált légvédelmi rendszerek, ellenséges légierő, ciberhadviselés és információs műveletek. E sokrétű képesség miatt sok Red Flag küldetést „ellenséges körülmények között” hajtanak végre, aktív elektronikus támadásokkal, kommunikációs zavarással és a GPS-rendszerek hiányában.

„Ezek a helyzetek kiemelik az F-35-ös ötödik generációs képességeit. Továbbra is képesek vagyunk működni és sikeresek lenni. Sok esetben nagy szerepünk van integrált hátvédként” – mondta Yosef Morris alezredes, a 4. vadászrepülő-század parancsnoka. „Az a képességünk, hogy összesítjük és továbbítjuk az információkat egy teljes hálózatra, azzal minden repülőgépnek nőnek a túlélési esélyei.”

A Red Flag első hetében az F-35-ös pilóták a Blue Air nagyobb csapatával repültek egy légiharc küldetésben. Több mint 60 agresszor repülőgép repült ellenük, zavarással „elvakítva” a negyedik generációs repülőgépek nagy részét erős elektronikus támadási képességükkel.

„Soha nem láttam még ehhez hasonlót”- mondta Wood. „Ez nem egy olyan küldetés, amelyre egy fiatal pilótát küldenél. A kisérőm egy vadonatúj F-35A pilóta volt, hét-nyolc repülőfeladattal a kiképzésen túl. Beszól a rádióba, és közli egy tapasztalt, 3000 órás pilótával, aki egy erős negyedik generációs repülőgépben ül. – Hé, haver, fordulj el, mert mindjárt meghalsz.” A fiatal pilóta ezután „megsemmisítette” az ellenséges repülőgépet, és további hármat az egyórás küldetés során.

“Még ebben a rendkívül kihívásokkal teli környezetben sem volt sok nehézség az F-35-nek a feladat ellátása során” – mondta Wood. “Ez a pilóta képzettségének és a repülőgép képességeinek bizonyítéka.”

A légierőnek mindössze 186 darab F-22-es vadászgépe van, amelyek közül csak 123 „harci besorolású”, és azonnal hadra fogható a légierő-parancsnoksága szerint. A szolgálat eredetileg 750 lopakodó légifölény vadászgépet akart, de ez végül 381 darabra csökkent, mielőtt Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszter tovább csonkította a programot a 2000-es évek elején.

De még a 381 darab F-22 is beteljesületlen álomnak bizonyult. Végül a Raptor programot Rumsfeld utódja, Robert Gates állította le. Az utolsó F-22-es 2011-ben gördült le a futószalagról.

Az F-22-es program törlését követően a légierő kénytelen volt módosítani a tervein, és az eredetileg földi támadó repülőgépnek szánt F-35-öst légiharc vadászgépként is szolgálatba állítani. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy a repülő fegyvernem elegendő közelharcra alkalmas vadászgépet tartson a levegőben.

Ellentétben az F-22 Raptorral, amelyet kezdettől fogva par excellence[1] légifölény vadászgépnek terveztek, az F-35-öst nem erre a feladatra szánták. A Raptor egy nagyon jó lopakodó képességgel bíró sárkánnyal, nagy csúcsmagassággal, szupercirkáló üzemmóddal, 1,8 Mach feletti maximális sebességgel rendelkezik. Ehhez képest az F-35-ös csak közelíti az 1,6 Mach maximális sebességet teljes utóégető használatával. Ezenkívül az F-22-es kiváló manőverező képességgel rendelkezik a látótávolságon belüli légiharchoz, és minden magasságban jobb a forduló sebesség, a fordulósugár, az állásszög és energia tekintetében.

Míg a 15 000 m feletti, ritka légkörben nagy szuperszonikus sebességgel cirkáló Raptorok négy gépből álló köteléke hatékonyan meg tudja választani, hogy mikor és hol harcoljon, a lassabb, alacsonyabb magasságban repülő F-35-ösök olyan kellemetlen helyzetben találhatják magukat, hogy nekik kell reagálni egy nagyobb teljesítményű ellenséges repülőgép támadására, ha nem vigyáznak.

Ráadásul az F-35-nek nincs akkora sebessége vagy magassága, hogy annyi plusz energiát adjon az AIM-120 levegő-levegő rakétának, mint azt a Raptor teheti, ami azt jelenti, hogy a rakéták hatótávolsága kisebb lesz, ha az F-35-ről indítják. Az F-35-ös csak négy darab levegő-levegő rakétát képes szállítani, ami egy újabb probléma, mivel az ellenség digitális rádiófrekvenciás zavarása ellehetetleníti az AMRAAM irányítórendszerének működését.

Továbbá, az F-35-ös nem rendelkezik az F-22 Raptor manőverező képességével, de még egy F-16-os vagy F/A-18-as képességével sem. Ha fordulóharcra kényszerítik, egy amerikai F-35-ös pilóta kiváló képességei és tapasztalata lehet az egyetlen olyan tényező, amely megmentheti őt a lelövéstől. Az F-35-ös gép lopakodó konfigurációban, csak a belső rakétáival felfegyverezve nem tud AIM-9X nagy manőverező képességű rakétákat szállítani. Ha az AIM-9X alkalmazását lehetővé tennék belső rekeszből, akkor az AIM-120-as indítósínt kellene kiépíteni, ami vitathatatlanul jobb fegyver egy olyan repülőgéphez, mint az F-35-ös. Alapvetően egy F-35-ös pilótának mindenáron kerülnie kell a közelharcot.

F-22 géppár Kép: US Air Force

Nagyon valószínűtlen, hogy a légierő parancsnoka légiharc küldetést rendelne egy F-35-ös egység számára, ha alternatív típusok állnak rendelkezésre. De tekintettel az F-22-es kicsiny flottájára és az F-15C flottára, lehetséges, hogy a döntéshozó arra kényszerül, hogy az F-35-öt légi fölény vadászgépként használja. Ennek ellenére a világ legtöbb régiójában nem az ellenséges légierő jelenti az igazi veszélyt az amerikai légierőre, hanem a fejlett ellenséges integrált légvédelmi rendszerek.

Korábbi cikkeket olvashatsz az F-35-ről itt és itt

A Boeing F-15C Eagle közel 40 éve áll szolgálatban az Egyesült Államok légierejében, és valószínűleg még évtizedekig szolgál majd. Az évek során a hatalmas F-15-öst továbbfejlesztették, hogy lépést tudjon tartani a fejlődő fenyegetésekkel, de vajon a tiszteletreméltó Eagle még mindig képes uralni az eget?

A válasz igen – abszolút. Lehet, hogy az Eagle régi, de még mindig az egyik legjobb légifölény vadászgép. Az egyetlen működő repülőgép, amely a legtöbb tekintetben határozottan felülmúlja az F-15-öt, a Lockheed Martin F-22 Raptor. Más gépek bizonyos szempontból jobbnak tekinthetők, de az F-15C összességében továbbra is versenyképes, annak ellenére, hogy különféle rivális vállalatok azt állítják.

Talán a legfejlettebb fenyegetés, amellyel az F-15-ös valószínűleg szembesül, az orosz gyártású Szuhoj Szu-35 Flanker-E. Noha vannak fejlettebb változatok fejlesztésben, ezek a repülőgépek valószínűleg túl drágák ahhoz, hogy valaha is általánossá váljanak. A Szu-35-ös nem a leggyakoribb potenciális fenyegetés, de jó eséllyel elterjed. Indonézia tárgyalt az orosz partnerrel a gép megvásárlásáról, de december 22-én bejelentették, hogy törölték a gép beszerzésére irányuló programot[2]. Tudjuk, hogy Kína két repülőszázadnyi, vagyis 24 darab Szu-35S vadászgépet vásárolt Oroszországtól.

A Szu-35 valóban veszélyes harci gép, és sok paraméterében megegyezik az F-15-ös legújabb fejlesztéseinek képességeivel, sőt néhány meg is haladja azokat. A tiszta kinematikai teljesítményt tekintve a Szu-35-ös valamivel lassabb, mint az F-15C, de erős Saturn Izdeliye 117S hajtóművei, amelyek mindegyike 86,3 kN tolóerőt ad maximális üzemmódon és 142,2 kN tolóerőt utánégető üzemmódon, jobban gyorsul mint az F-15C. Ezen túlmenően, ha a gép relatíve kevés függesztménnyel repül, fenn tudja tartani a szuperszonikus sebességét utóégető használata nélkül.

Míg a nagy magasságban szuperszonikus sebességre való kiváló gyorsulás óriási előny, de nem döntő előny. Azonban ahol a Szu-35-ös nagy előnnyel bír, az a kis sebességű manőverező légiharcnál érhető tetten. A Flanker-E-nek háromdimenziós tolóerővektor elfordító rendszere van, és hihetetlenül manőverezőképes alacsony sebességnél. Tekintettel azonban a sisakra szerelt célmegjelölő és a nagy manőverező képességű AIM-9X és az orosz R-73-as rakéták megjelenésére, a látótávolságon belüli légiharc során gyakran „kölcsönös megsemmisítési” helyzetek alakulhatnak ki, amint azt sok pilóta tanúsítja. Ilyen körülmények között a végeredmény a pilóták képességein, begyakorlottsági szintjén, az elektronikai rendszer gyorsaságán, pontosságán, és őszintén szólva a szerencsén múlik.

Nagyobb távolságon az F-15C és az F-15E továbbra is előnyben van a Szu-35-tel szemben az aktív, elektronikusan pásztázó AESA radarja révén. A Raytheon APG-63(v)3 és APG-82(v)1 a két Eagle változaton még mindig jelentősen felülmúlja a Szu-35S Tyhomirov IRBIS-E PESA radarját. Az IRBIS-E radar 0,01 m² radarkeresztmetszetű, gyengén észlelhető és lopakodó repülőgépeket, pilóta nélküli légi járműveket és rakétákat képes észlelni 90 km-es távolságig. Akár 30 darab, 3 m² radarkeresztmetszetű légi célt képes észlelni és nyomon követni 400 km-es hatótávolságban, követés és egyidejű pásztázás közben. Ez a radar azonban sokkal érzékenyebb a zavarásra.

F-15EX a jelentősen továbbfejlesztett utód Kép: Boeing

A Szu-35-ös egyelőre röpke előnyt jelent a passzív szenzorok terén, mivel rendelkezik beépített infravörös kereső- és követő rendszerrel (IRST), de az F-15-ös flotta a közeljövőben nagy érzékenységű IRST-t fog kapni, ami semlegesíti a Flanker ilyen előnyét. Az F-15EX-ről itt és itt olvashatsz cikkeket.

Az egyik terület amelyen a Flanker-E valószínűleg az élen jár, az az elektronikus hadviselés. A Su-35S egy erős digitális rádiófrekvenciás zavaró csomaggal büszkélkedhet, amellyel intenzíven zavarhatja az AIM-120 AMRAAM rakétát a célmegközelítés során. Ez azt jelenti, hogy több rakéta indítására lesz szükség a célmegsemmisítés eléréséhez, mint amennyire a tervezők számítottak. Az amerikai rakéták fejlesztéséről szóló cikkeket itt tudod elolvasni.

Eközben a Szu-35-ös levegő-levegő rakéták hatalmas arzenálját hordozza az F-15-ös flotta elavult védelmi elektronikájával szemben. Az Egyesült Államok légiereje nagyon tisztában van a problémával, ezért fektet nagy hangsúlyt a 7,6 milliárd dolláros Eagle passzív/aktív figyelmeztető és túlélő rendszer frissítésére.

Az igazi dilemma az, hogy a Szu-35-ös és a jelenlegi F-15 Eagle képességei összemérhetők és ez az, ami aggasztó az Egyesült Államok légiereje számára. A szolgálat megszokta, hogy ott harcol az ellenfelekkel, ahol jelentős technológiai előnye van. A Szu-35-ös esetében ez a különbség nem létezik, sőt a Flanker-E-nek is van néhány előnye az Eagle-lel szemben. Összességében, ha minden egyenlő lenne, még egy teljesen továbbfejlesztett F-15C-nek is, amely a legújabb AESA frissítéseket tartalmazza, sem lenne könnyű a Szu-35-el szemben. De ez azt jelentené, hogy az Egyesült Államok háborút vívna Oroszország vagy más nagyhatalom például Kína ellen. Ilyen scenárió azonban jelenleg nincs napirenden.

Dobos Endre

Forrás: The National Interest, AIRFORCE TECHNOLOGY, AIR FORCE MAGAZINE


[1] par excellence: különösképpen

[2] Az orosz Szu-35-ös beszerzés törlését követően a francia Rafale és az amerikai F-15EX került fel a szűkített beszerzési listára.

Friss írások

Melyik vadászgép volt jobb, a MiG-21, vagy az F-104?

1971-ben vívták az első szuperszonikus légiharcot az indiai szubkontinens felett. Az Indiai Légierő (IAF) MiG-21FL-vadászgépei szálltak szembe a Pakisztáni Légierő (PAF) F-104A Starfighter vadászgépeivel....

Befejeződött az FCAS hatodik generációs vadászgép hajtóművének első tesztje

A Francia Fegyverzeti Főigazgatóság (DGA) befejezte a Future Combat Air System (FCAS) harci gép hajtóművének  első tesztjét. A DGA 2021. január 10-én jelentette be, hogy...

Oroszország az Egyesült Arab Emírségekkel közösen kívánja gyártani a Szu-75-ös harci gépet

Oroszország az Egyesült Arab Emirátusokkal közösen kívánja gyártani új Szu-75 Checkmate lopakodó vadászrepülőgépét, ami újjáélesztheti Oroszország küszködő védelmi iparát, ugyanakkor csökkentheti az Egyesült Arab...

A Szu-34-es taktikai bombázó repülőgép

Az Orosz Légi és Kozmikus Erő Szuhoj Szu-34 Fullback csapásmérő repülőgépe egy igazi furcsaság a manapság gyártott katonai repülőgépek között, küldetési profilja...

Az F-22 Raptor végül megkaphatja az eredetileg ígért infravörös érzékelő rendszert

A ’90-es években bekövetkezett enyhülés nem tett jót a generációs ugrásra készülő új F-22-es vadászgépnek. Dick Cheney akkori védelmi miniszter az eredetileg...