1971-ben vívták az első szuperszonikus légiharcot az indiai szubkontinens felett. Az Indiai Légierő (IAF) MiG-21FL-vadászgépei szálltak szembe a Pakisztáni Légierő (PAF) F-104A Starfighter vadászgépeivel. A MiG-21FL akkor egyértelműen jobbnak bizonyult, négy F-104A-t lőttek le. De vajon a MiG-21-es valóban jobb repülőgép volt? Vagy a siker az IAF jobb stratégiájának és számbeli fölényének volt köszönhető?
A két repülőgép közötti összecsapás várható volt, az F-104-es és a MiG-21-es sok tekintetben rivális tervek voltak. Mindkettő könnyű, szuperszonikus elfogóvadász volt, kis mértékben többcélú képességekkel. Mindketten az 1950-es évek végén álltak szolgálatba. Az F-104-nek egyenes állású szárnya, enyhén nyilazott belépő éllel, a MiG-21-nek delta szárnya volt. A két repülőgép az 1960-as években Vietnamban nem keveredett harcba egymással.
Indiába 1963 januárjában szállítottak először MiG-21-eseket az F-13-as változatból, hogy megerősítsék az öregedő brit vadászrepülőkkel felszerelt századokat. Hat repülőgépet a 28. vadászrepülő századhoz, a „First Supersonics”-hoz osztottak be. Ebből a századból hét pilóta kapott kiképzést a Szovjetunióban.
Történt néhány incidens kiképzési repülés során, amelynek következtében három MiG-21F-13-ast vesztettek. Ezek pótlására 1965 márciusában további négy MiG-21F-13-at és két MiG-21PF-et szállítottak, így a 28. vadászrepülő századhoz beosztott MiG-ek száma kilencre nőtt.
A 28-as vadászrepülő század készen állt, amikor az 1965-ös indiai-pakisztáni háború kitört, az egység ekkor kísérő és légi járőrözési küldetésekben vett részt. Ismert, hogy egy indiai vadászgép R-3S rakétákat indítottak egy PAF F-86 Sabre vadászgép ellen, de a rakéták nem találták el a célt.
Miután két MiG-21-es elveszett a földön egy légibázis támadás következtében, a 28 századot visszavonták a frontról. Néhány F-104A is részt vett az 1965-ös háborúban, de a két gép akkor nem találkozott egymással.
Amikor az 1971-es indiai-pakisztáni háború kitört, az IAF teljes egészében MiG-21-esekkel volt felszerelve, ezúttal MiG-21FL változatra frissítve. Nyolc teljes vadászrepülő századot, köztük a 28. századot szerelték fel az új gépekkel. Ezen századok közül ötöt nyugatra vezényeltek a Pakisztánnal határos területek fölé. Három századot keletre küldtek a mai Banglades területére.
A kelet felé tartó három MiG-század könnyű légi háborúval nézett szembe. Ezeket a századokat Folland Gnats és Hawker Hunters egységgel támogatták, az ellenséges vadász század pedig nem volt túl erős. Az ott állomásozó keleti PAF vadászerők egy századában tizenkilenc F-86 Sabre vadászgép volt, amelyek közül csak nyolc volt képes AIM-9B infra rakétákkal légiharcot vívni.
A Banglades elleni légi háború során az IAF megszerezte MiG-21-esekkel az első győzelmét. Egy repülőtér elleni légitámadás során egy MiG-21FL két R-3S légiharc rakétával lelőtt egy PAF F-86 Saber-t. A MiG-eket a konfliktus során csapásmérésre is használták, nevezetesen az ellen az épület ellen, amelyben a kelet-pakisztáni kormány ülést tartott.
Nyugaton a MiG-ek erősebb ellenállásba ütköztek. Ott a PAF Shenyang J-6-osokat (MiG-19-es változat), F-104A-kat és Mirage IIIE-ket küldött fel ellenük. A Mirage IIIE-t jobbnak tartották az IAF bármelyik vadászgépénél, valószínűleg kiváló fedélzeti radarjának köszönhetően. Pakisztán különféle amerikai földi radarállomásokat is telepített, hogy vadászgépeit célra vezethesse. Indiának korlátozott számú hasonló rendszere volt, de támaszkodott a VHF rádiókkal rendelkező földi megfigyelők hálózatára.
Az első sikeres F-104-es MiG-21-es ütközetre 1971. december 12-én került sor, amikor két IAF MiG-21FL-t riadóztattak, hogy elfogjanak két F-104A-t, amelyek a légitámaszpontokat támadták. A légiharc során a PAF vezérgép kisérője azonnal kifordult és igyekezett eltűnni amikor meglátta a MiG-eket. A MiG-21-esek ezután gyorsan közeledtek és egy R-3S-t lőttek ki, de az F-104A által kilőtt infracsapdák eltérítették a rakétát. A MiG-21-es ezután 300 méterre közelítette meg az F-104A-t, és a fedélzeti gépágyújával földre küldte a célt.
Később még két F-104-est is lelőttek, amikor azok PAF bombázókat kísértek. Az F-104-esekkel szembeni jó teljesítmény ellenére az IAF MiG-ek is szenvedtek veszteségeket. Az IAF hat MiG-21FL-t vesztett el a harcban, az egyik egy saját MiG-21-es által okozott baráti tűz miatt, négy MiG-21-es légvédelmi tűz miatt, egyet pedig egy PAF F-86F Sabre lőtt le.
A stratégiai elemzések során megvitatták a PAF konfliktus során nyújtott gyenge teljesítményének lehetséges okait. Pakisztán kulcsfontosságú sakesari radarállomását az első indiai bombázás során december 4-én kiütötték és használhatatlanná vált, mind emellett az indiai támadó gépek sok repülőgépet semmisítettek meg a földön. Azonban mindkét ütközet, amelyben az F-104A-kat lelőtték, a déli part közelében történt, messze a sakesari radarállomástól.
A MiG-ek első sikeres elfogása indiai terület felett történt, a többi viszont pakisztáni terület felett. Míg a földi irányítás és a földi eszközök hozzájárulhattak az első győzelemhez, a második győzelmet elért MiG-eknek nem volt ilyen segítségük. Mivel ezek helyi kis összecsapások voltak, az IAF számbeli fölénye nem jöhet számításba.
A kiképzés szempontjából mind az IAF, mind a PAF megkapta a MiG-21-et és az F-104-et egymáshoz képest néhány éven belül, így bármelyik légierő pilótái viszonylag jól ismerhették az általuk repült repülő típusokat. Míg az F-104 gyorsabb, a MiG-21 jobb tartós forduló sebességgel, és általában jobb repülési jellemzőkkel rendelkezett.
Sokszor a pilóták helyzetfelismerő képessége, képzettsége és azonnali akciója segít eldönteni egy légiharcot.
Az 1971-es háború után a MiG-21-es típus tovább szolgált az IAF-ben, bár nem vívott további légiharcokat. Majd 1999-ben egy IAF MiG-21Bis lelőtte a pakisztáni haditengerészet tengeralattjáró-elhárító repülőgépét, ami kisebb incidenst okozott. A Míg-21-et földi támogató küldetésekre is használták Sri Lankán militáns szeparatisták ellen. A MiG-21Bis repülőgépek napjainkban is szolgálnak az IAF-ben, bár a korábbi MiG-eket, mint amilyenek az 1965-ös és 1971-es háborúkban szolgáltak, már kivonták a szolgálatból.
Szerző: Dobos Endre
Forrás: THE NATIONAL INTEREST