Kezdőlap A katonai repülés jelene Lesznek hordozó-fedélzeti drónok a US Navy állományában?

Lesznek hordozó-fedélzeti drónok a US Navy állományában?

Kategória

Az Egyesült Államok haditengerészetének egy vezető beosztású tisztje új részleteket ismertetett a szolgálat jövőbeni hordozó-fedélzeti repülőerőivel kapcsolatos elképzelésekről, beleértve az F/A-18E/F Super Hornet vadászgépek többlépcsős cseréjének tervét. A haditengerészet Next Generation Air Dominance[1] (NGAD) programja keretében fejlesztendő Super Hornet utód mellett ez a kezdeményezés az EA-18G Growler elektronikus támadók cseréjét is tervezi. Mindez része a hordozó-fedélzeti repülőerő átalakításának, amelynek során végül annak kétharmada pilóta nélküli gépekből fog állni. Ugyanakkor a tiszt lehűtötte azt a kezdeményezést, hogy hozzanak létre egy új osztályt a flottán belül könnyű repülőgép-hordozók számára.

EA-18G Growler felhajtott szárnyakkal a hordozó fedélzetén Kép:US Navy

Míg a haditengerészet a légierővel párhuzamosan dolgozik a NGAD programok egyes vonatkozásain, a tisztviselő szerint ezek várhatóan különböző légijárműveket és repülőgép sárkányszerkezeteket eredményeznek, de a bennük működő avionikai és más alrendszerek közösek lesznek. A program egy olyan szabad megközelítést javasol, amely a légierő NGAD programjának is egyik legfontosabb jellemzője.

Az észrevételeket Gregory Harris ellentengernagy, a haditengerészeti hadműveleti főnök légi hadviselési osztályának igazgatója tette közzé. A tisztviselő szavai rávilágítottak a NGAD program egyébként homályos haditengerészeti megközelítésére, amely párhuzamosan fut az amerikai légierő saját NGAD-erőfeszítéseivel, és célja az F-22-es, sőt az F-35-ös vadászgépek leváltása, legalábbis bizonyos mértékben. Tavaly szeptemberben kiderült, hogy a légierő NGAD-erőfeszítéseinek a terméke, a prototípus már végrehajtotta első repülését, a haditengerészet azonban még mindig a NGAD követelményeinek kidolgozásánál tart.

„A US Air Force, az Egyesült Királyság, és Európa egyes országaiban folyó kutatásokhoz hasonlóan, a fő irány a haditengerészetnél is a hálózatközpontú működés megteremtése lesz” ahogyan Harris leírta. Harris elismerte, hogy az F/A-XX nagyobb valószínűséggel pilóta által vezetett gép lesz. Ezen túlmenően azonban az átfogó NGAD program a pilóta által vezetett repülőgépek és drónok keverékét foglalja magában.

“Hisszük, hogy a pilóta által vezetett és pilóta nélküli „csapat” online kapcsolatba kerül, és integrálni tudjuk ebbe a csapatba az elképzelt szervezési szempontokat” – tette hozzá Harris. Azok a drónok azonban, amelyeket a NGAD kutatás eredményez, nem elsősorban arra szolgálnak majd, hogy csak vadászgépekkel működjenek együtt. Míg a légierő az ilyen típusú harci drónokat „hűséges kísérőknek” nevezi, Harris informálisan “kis haveroknak” nevezte őket. Ezeket a drónokat ugyanúgy használhatják az elektronikus hadviselés vagy a korai figyelmeztető repülőgépek, valamint vadászgépek kiegészítéseként is.

Különösen fontos a korai előrejelző repülőgépekre való hivatkozás. Harris elképzelése szerint a NGAD program keretében létrehozhatják az E-2D Hawkeye korai előrejelző repülőgép utódját. „Úgy tűnik, most lehetőség van egy pilóta nélküli korai előrejelző és irányító platform létrehozására, amely összhangban áll az amerikai tengerészgyalogság hasonló terveivel is.”

„A haditengerészet NGAD programja most legalább két külön erőfeszítést tartalmaz” – erősítette meg Harris. Az első lépés a Super Hornet cseréjének tanulmányozása, amely továbbra is a hordozó-fedélzeti taktikai repülőerő gerincét képezi, míg második lépés a Growler utódjának megteremtésére összpontosít.

A második lépés szintén hálózatközpontú megközelítést alkalmaz, de Harris arra számít, hogy ez is pilóta által vezetett és pilóta nélküli rendszerek kombinációjaként fog megjelenni. Ez azt sugallja, hogy a pilóta által vezetett Super Hornet vadászgép előnyösebb a csapásmérő feladatokban. A Growler küldetéskészlete számára, – amelynek elsődleges feladata az ellenséges légvédelmi rendszerek lefogása, – hasznosabb lenne egy pilóta nélküli platform. Eközben a honvédelmi stratégiában vázolt közeli ellenségekre való fokozott figyelem azt jelenti, hogy felkészültek vagyunk például Kína és Oroszország csúcskategóriás légvédelmi rendszerei által jelentett veszélyek felvállalására. A vonzó drónok jellegüknél fogva viszonylag alacsony költségűek, biztosítva ezzel, hogy a parancsnokok hajlandóak legyenek alkalmazni őket nagyobb kockázatú bevetések során, ahonnan esetleg nem térnének vissza.

Boeing koncepciórajz a haditengerészet következő generációs vadászgépéről Kép:Boeing

„Összességében annak ellenére, hogy a Super Hornet utódjáról beszélünk, a jövő hordozó-fedélzeti repülőerőit valószínűleg a pilóta nélküli platformok uralják majd” – állította Harris. Elmondta, hogy a szolgálat arra törekszik, hogy áttérjen egy 40%-60% pilóta nélküli-pilóta által vezetett megoszlásra, mielőtt hosszú távon ez felcserélődne egy 60%-40% pilóta nélküli-pilóta által vezetett arányra. Várhatóan a pilóták által vezetett repülőgépek 2030-ban még jelentősen meghaladhatják a pilóta nélküli platformok mennyiségét, de ez még mindig illeszkedhet a NGAD bevezetésének ütemtervéhez.

Hogy a pilóta vezette gépek és a pilóta nélküli drónok egymáshoz viszonyított aránya a jövőben hogy alakul, az nagyban függ a haditengerészet MQ-25 Stingray tanker drónjának sikerétől, amely a haditengerészet első operatív, hordozó-fedélzeti pilóta nélküli repülőgépe lesz. „Az MQ-25-ös reményeik szerint bizonyítani fogja a bevetések, és a kommunikációs kapcsolatok koncepciójának helyességét, amelyek segítik majd a pilóta nélküli típusok bevezetését a hordozó-fedélzeti repülőerők munkájába.”

Az az E-2D-nek nagy szerepe lesz abban is, hogy több drón kerüljön a hordozó-fedélzeti repülőerőkhöz. A hónap elején a haditengerészet bejelentette, hogy módosítani kívánja az Advanced Hawkeye bevetési számítógépét, hogy az együttműködési kísérlet részeként drónok irányítójaként szerepelhessen, tapasztalatot biztosítva így a két gép együttműködéséről. Ez lehetővé tenné az MQ-25-ösnek és más jövőbeli drónoknak bevetésen történő vezérlését és felügyeletét.

MQ-25 Stingray drón Kép:Boeing

Az a cél, hogy a 2030-as években új platformok álljanak szolgálatba, kérdéseket is felvet a folyamatban lévő Super Hornet Block III-as és EA-18G Block II-es frissítési programokkal kapcsolatban. Az előrejelzések szerint ugyanis a Super Hornet Block III-as frissítési folyamata, amely élettartamnövelő módosításokat is magában foglal, 2033-ig tart.

Harris rámutatott, hogy milyen nehézségek jelenhetnek meg a pilóta nélküli repülőgépek számára a légiharc elsajátításában. Kitért arra is, hogy milyen kihívásokkal jár a harci drónok bevezetése a célkeresés, célbefogás, és a célazonosítás szabályainak az elsajátításába.

Jelenleg az USNI jelentései szerint a haditengerészet NGAD programja „koncepció-finomítási szakaszban” van, a szolgálat az iparral együttműködve tanulmányozza a rendelkezésre álló és a feltörekvő technológiákat, beleértve a pilóta nélküli területet is. Míg Harris a Super Hornet hagyományos pilóta által vezetett fejlettebb utódját ítélte a legesélyesebb iránynak, végleges döntés erről két vagy három év múlva várható.

Bármilyen is legyen a Super Hornet utódja, valószínűleg nagyobb hatótávolsággal kell rendelkeznie, mint az F-35C Joint Strike Fighter lopakodó vadászgépnek, amellyel majd közösen vesz részt bevetésen. Ennek a repülőgépnek az akciórádiusza 1400 km, ezzel szemben az új vadászgép akciórádiusza messze meg kell haladja az 1900 km-t. Ez például egy csendes-óceáni háborús forgatókönyv esetén lehetővé tenné a hordozó számára, hogy kívül maradjon Kína hajóelleni ballisztikus és cirkálórakétáinak, valamint a feltörekvő hiperszonikus fegyvereknek a hatótávolságán.

Harris kevés részletet adott arról, hogy milyen típusú drónok lehetnek az NGAD család elemei. A rakétákat szállító „fegyverhordozó” drón lehetséges alkalmazásával kapcsolatban ő a kis lépésekkel való megközelítés híve. Ez a megoldás potenciálisan lehetővé tenné a pilóta által vezetett vadászgépnek, hogy növelje a rendelkezésre álló tárkapacitást egy drón segítségével, amely rakétákat indít a pilóta által kijelölt célra.

Hasonló elgondolás áll a DARPA által vezetett LongShot nevű program mögött is, amelyben a kivitelezők egy légi indítású, rakétahordozó légiharcra tervezett drón terveit készítenék el. A koncepció szerint egy nagyobb pilóta által vezetett repülőgép indítaná el ezt a pilóta nélküli légi járművet, amely azután egy bizonyos légtérbe érve, a saját rakétáival fogná el a légi célokat. Ez a megoldás kibővítené az indító platform hatótávolságát, és számos egyéb előny mellett csökkentené annak kiszolgáltatottságát az ellenséges repülőgépekkel vagy a légvédelemmel szemben.

Míg az elmúlt években elemzők, törvényhozók és haditengerészeti tisztek egyaránt, a kisebb fedélzettel rendelkező repülőgép-hordozók ötletét vizsgálták Harris világossá tette, hogy a különböző NGAD-eszközöket a hagyományos nukleáris meghajtású szuperhordozók fedélzetén képzeli el. A múltban a haditengerészet tanulmányokat végzett többek között az Amerika osztályú deszant támadóhajók elképzelt vadászgépes változataival, mint az új Ford osztály „könnyű” változataival kapcsolatban.

LHA-6-USS America F-35B vadászgépekkel Kép:US Navy

Harris elmondta, hogy nem lát követelményt a kis hordozók számára, és ezt a követelményt egyébként megfelelően kielégítik a tengerészgyalogság kétéltű támadóhajói, amelyeken rutinszerűen üzemelnek a tengerészgyalogság rövid nekifutású és függőleges leszállású (STOVL) F-35B és AV-8B gépei. A tervek szerint az utóbbi típust 2030-ig teljes egészében az F-35B váltja fel. Eközben a tengerészgyalogság megvizsgálta, hogy a meglévő kétéltű támadóhajókat hogyan lehetne úgynevezett „Villámhordozókká” átalakítani, amely 16-20 darab F-35B-vel üzemelne.

A hagyományos hajtású kis fedélzetű hordozók olcsóbbak lennének, mint a nukleáris meghajtású társaik, rugalmasabbak lennének a telepíthetőség terén is, és kevésbé kötődnének az automatizált karbantartáshoz. Másrészt a kisebb hordozók lassabbak lehetnek, csökkentett mennyiségű és kevésbé ütőképes repülőerővel rendelkeznének, és nem lennének képesek nagy mennyiségű üzemanyagot, fegyvert és készletet magukkal vinni. Ennek megfelelően jobban is függenének az újratöltés tervezésétől és szervezésétől.

Ugyan a haditengerészet hivatalos tanulmánya a könnyű repülőgép-hordozók és a jövőbeli szuperhordozó-konstrukciók lehetőségeiről jövőre esedékes, Harris elmondta, hogy „bízik abban, hogy hosszú távon nem lesz olyan kényszer, ami a beruházást a kisebb méretű repülőgép hordozók felé terelné. ”

Bármilyen útvonalon halad is a NGAD projekt, és bármilyen legyen is a jövőbeli hordozó-fedélzeti repülőerő felépítése, az a terv, hogy a 2030-as években a US Navy megkezdi a Super Hornet és a Growler cseréjét, legyen az pilóta vezette vagy pilóta nélküli gép, jelentős kihívás lesz.

Szerző Dobos Endre

Forrás: The War Zone


[1] Next Generation Air Dominance -NGAD: következő generációs légi dominanciát megteremtő vadászgép programja

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...