Kezdőlap A katonai repülés jelene Lesz-e együttműködés az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hatodik generációs vadászgépének...

Lesz-e együttműködés az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hatodik generációs vadászgépének fejlesztése során

Kategória

Az Egyesült Államok légierejének egyik vezető tisztviselője felvetette annak lehetőségét, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság bizonyos mértékig dolgozzon együtt a következő generációs taktikai vadászgép programjukon, amelynek központi elemei a humán irányítású platformok, vagyis a vadászgépek. Jelenleg az Egyesült Államok légiereje egyedül folytatja a Next Generation Air Dominance NGAD[1] programot, bár a légierő és a haditengerészet azonos nevű erőfeszítései között van némi kapcsolódás. Eközben az Egyesült Királyság aktívan igyekszik nemzetközi partnereket bevonni a Tempest fejlesztési folyamatába. Az Egyesült Államok londoni légiattaséjának, Charles E. Metrolis ezredesnek a legújabb közleménye felveti a „betekintés vagy képesség” megosztásának lehetőségét a különálló Egyesült Államokbeli és Egyesült Királyságbeli programok között.

Az Air Force Magazine számára, Greg Hadley-nek adott interjújában Metrolis ezredes elmondta, arra számít, hogy a hatodik generációs vadászgép program fejlesztése során lesz „a jövőben valamilyen szintű információcsere a fejlődés állásáról” az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság programjai között.

Míg a USAF titkos NGAD programja „egyelőre csak az Egyesült Államokban működik”, Metrolis ezredes azt mondta, hogy az amerikai fél „üdvözölné az Egyesült Királyság elképzeléseit a hatodik generációs harci gép fejlesztéséről és harci alkalmazásáról”. De elismerte, hogy „jelenleg nem világos, hogy az információcsere, hogy fog működni”.

A NGAD és a Tempest programok

Ami e programok fő, humán irányítású összetevőit – a vadászgépet – illeti, ebben a szakaszban még csak korlátozott elképzelésük van arról, hogyan alakul majd az NGAD és a Tempest harci gép. Érdemes megjegyezni, hogy a Tempest megnevezés kifejezetten a brit (az európai FCAS – Francia-Német-Spanyol – programmal ellentétben) Future Combat Air System programon belüli humán irányítású harci repülőgép fejlesztési erőfeszítésére utal.

A NGAD hatodik generációs demonstrátor vadászgép

Mindeközben, bár legalább 2020 vége óta repül a USAF NGAD demonstrátor harci gépe nem tudjuk, hogy néz ki, de nagyjából farokfelületek nélküli, lopakodó kivitelről van szó. Ez a gép nem feltétlenül fog úgy kinézni vagy működni, mint egy ma ismert negyedik, vagy ötödik generációs hagyományos vadászgép. A nagy hatótávolság, a szállítandó rakéták mennyisége, az extrém szenzorfúzió és helyzetismeret, a fejlett hálózatokon keresztül működő magas szintű kapcsolat, amely lehetővé teszi a kooperatív taktikát pilóta nélküli rendszerekkel és fegyverekkel, valamint a nagyon alacsony észlelhetőségi jellemzők a tervezés fő alapelvei. A korábbi vadászgépek rendkívüli agilitását valószínűleg ezekkel a kiemelt új tulajdonságokkal fogják felváltani, a túlélés és a hatótávolság pedig a tervezés elsődleges hajtóereje lesz. Ez is sok pénzbe fog kerülni. Frank Kendall légierő miniszter kijelentései szerint “több százmillió dollárba” fognak kerülni egyenként.

Az NGAD humán irányítású vadászrepülőgép, mint rendszerkomponens másik lehetséges aspektusa az alkalmazkodó képesség, ami arra utal, hogy a légierő két különböző konfigurációt vizsgál egyetlen konstrukcióban. Az egyiket az európai hadszíntérre optimalizálnák, míg a másikat a Csendes-óceánon várhatóan hosszú távú küldetésekre szabott üzemanyag mennyiséggel és egyéb módosításokkal egészítenék ki, mely utóbbi pedig úgy tűnik, az elsődleges konfiguráció lesz. Ezzel szemben a Tempest vadászgép sokkal nagyobb valószínűséggel az európai hadszíntér követelményeit hívatott kielégíteni, vélhetően nagyobb hangsúllyal a hatótávolságra, mint jelenleg a Typhoon.

Végső soron az Egyesült Államok légiereje és az Egyesült Királyság légiereje némileg eltérő megközelítést alkalmazhat a hatodik generációs humán irányítású harci platformjaihoz. Mindezek mellett nem lenne meglepő, ha létezne néhány párhuzam az érzékelők képességeivel, a hálózatban való működéssel és a fegyverekkel kapcsolatban.

A BAE Systems hatodik generációs Tempest vadászgép makettje Kép: BAE Systems

A Farnborough International Airshow-n a Tempest fővállalkozója, a BAE Systems bemutatta a repülőgép új koncepciómodelljét, valamint bejelentette, hogy a vállalat öt éven belül megjelenik egy demonstrátor repülőgéppel. Érdekes módon a korábbi iterációkhoz képest a most bemutatott vadászgép modell összességében sokkal erősebben hasonlít az amerikai F-22 Raptor lopakodó vadászrepülőre, néhány eleme pedig az F-22 versenytársára, a Northrop YF-23-ra emlékeztet.

A „rendszerek-rendszere” elemeinek fejlesztése

Az új generációs vadászrepülőgépek bevezetése a széles körű követelmények meghatározásán túl azonban az NGAD és az FCAS is a „rendszerek-rendszere” megközelítése szerint folyik. Ez azt jelenti, hogy kezdettől fogva egyéb kiegészítő technológiákat is tartalmaznak, köztük, a „loyal wingman” típusú drónokat, új generációs légi indítású fegyvereket, valamint érzékelők és hálózatok új generációját.

Az egyes programok középpontjában álló humán irányítású repülőgépeken kívül a potenciálisan új technológiák sokasága, amelyek egyidejűleg kerülnek bevezetésre, talán a legjobb lehetőségeket kínálják az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság (vagy más partnerek) közötti együttműködésre. Még ha ilyen partnerségek csak az információcsere szintjén léteznének is, könnyen belátható, hogy ez így is rendkívül előnyös lehet az élvonalbeli NGAD és FCAS programok számára, különösen azért, mert mindkettő merész ütemezés szerint működik. Frank Kendall, az amerikai légierő minisztere arról beszélt, hogy az NGAD rendszer humán irányítású részét 2030 előtt létre kell hozni, az Egyesült Királyság pedig 2035-re szeretné szolgálatba állítani a Tempest vadászgépét.

A drón, mint összetevő

A RAF vizsgálja a „loyal wingman” típusú drónokban rejlő lehetőségeket, és azt is, hogyan illeszthetők majd a jövőbeli FCAS architektúrába. A RAF Lightweight Affordable Novel Combat Aircraft (LANCA) pilóta nélküli kutatási program feladata annak meghatározása, hogy a jövőben milyen drónokra lesz szüksége a légierőnek egy bevetés végrehajtása során.

A LANCA program a “loyal wingman” típusú drónoknak a vadászgéppel való együttműködését volt hivatott bizonyítani

A LANCA projekten belül az utóbbi időben jelentős fejlemények történtek, köztük a Mosquito Project törlése, melyet egy „loyal wingman” típusú drón tesztelésére terveztek, hogy képes-e félig autonóm módon együttműködni a humán irányítású repülőgépekkel. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az elvárt képességek más módon egy kisebb, kevésbé költséges, ugyanakkor magas hatékonyságot biztosító drónnal elérhetők.

A Project Mosquito törlése után a BAE Systems két új típusú pilóta nélküli légi jármű koncepcióját mutatta be. Míg ezek közül az egyik egy viszonylag kicsi drón, amely akár önállóan, akár egy kötelék részeként is képes működni, a második nagyobb, de több közös vonása van a különféle alacsonyabb szintű pilóta nélküli UCAV-koncepciókkal.

Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Királyság még mérlegeli, hogyan használja az ilyen típusú drónokat, többek között azt is, hogy mely küldetésekre konfigurálja őket, és milyen fokú autonómiával rendelkezzenek. Az egyesült Államok lehetőség biztosít megvásárolni az NGAD programnak az Egyesült Államok által kínált, kevésbé érzékeny pilóta nélküli architektúra egyes részeit, ahelyett, hogy saját pilóta nélküli platformot fejlesztene. Ennek olyan előnye lenne, hogy hasznos együttműködést kínálna az Egyesült Államokkal. Ez a program ideálisan alkalmas lehet az Egyesült Királyság vadászgépek gyártására összpontosító repülőgépiparának életben tartására, amely így összpontosíthatná erőforrásait a komplex rendszer humán irányítású komponensének a fejlesztésére.

Az Egyesült Államok Légierejének NGAD humán irányítású platformja, az F-22-hez hasonlóan valószínűleg továbbra is a Pentagon kizárólagos tulajdona maradna, de a programon belül felmerülhet más, társtechnológiák elérhetővé tétele más közeli szövetségesek előtt is. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közötti ilyen jellegű együttműködésnek számos előzménye van az érzékeny programok terén.

Olyan helyzet esetén, ha az FCAS/Tempest program szétesne, az Egyesült Királyságnak lehetősége nyílna, hogy teljes egészében csatlakozzon az NGAD programhoz. Az Egyesült Államok akár rögtön felajánlhatna egy olyan megállapodást, ahogyan az abszolút titkos F-117-es programmal tette az 1980-as években.

Az F-35 Joint Strike Fighter jó példája annak, hogyan lehet egy csúcskategóriás vadászgép programot megvalósítani, részben együttműködésben a különböző szövetséges országok különböző szintű ipari szereplőivel. Összességében hét nemzet osztotta meg az F-35-ös fejlesztési költségeit, és az Egyesült Királyság volt az egyetlen Tier 1 partner, amely az Egyesült Államokon kívül a legnagyobb pénzügyi részesedéssel rendelkezik.

A titkos NGAD program, ahogy most kinéz, az F-35-től eltérően fut majd, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőség bizonyos kölcsönösen előnyös technológiák megosztására a szövetségesekkel, és a „rendszerek rendszere” bizonyos elemeinek az exportjára.

Bírni fogja egyedül a Tempest?

A briteknek a Tempesttel kapcsolatos megközelítése azonban kizárhatja az Egyesült Államok szorosabb részvételét a programban. Az Egyesült Királyság az Egyesült Államokkal ellentétben a fejlesztésnek már a korai szakaszában aktívan keresett nemzetközi partnereket leendő vadászgépéhez. A cél az volt, hogy megosszák a költségeket és biztosítsák a potenciális megrendeléseket amely által az egész ipari erőfeszítés megtérül. Szóba került a két rivális, a Tempest program és az európai FCAS egyesülése is, bár ezidáig a brit fél langyosan fogadta ezt a lehetőséget.

Az Egyesült Királyság Svédországgal és Olaszországgal dolgozik a Tempest programon. Japán bevonásával kapcsolatban az Egyesült Királyságnak hivatalosan kérelmet kell benyújtania a másik két partnerhez, Svédországhoz és Olaszországhoz, hogy Japán csatlakozhasson a programhoz.

A Japán hatodik generációs F-X vadászgép koncepció Kép: MOD

Nyilvánvaló, hogy a Tempest programban részvevő és a születendő géppel kapcsolatban eltérő követelményeket támasztó partnerek valószínűleg mindegyike szeretné a maga igényeit érvényesíteni. Ez a felállás azonban megnehezíti a NGAD program elemeinek átadását, ha ez lenne a Brit fejlesztők végső lehetősége, mivel az Egyesült Államok kevésbé valószínű, hogy megosztja az érzékeny technológiákat az Egyesült Királysággal, ha az tovább megosztja azokat Olaszországgal, Japánnal (mely nem NATO tag), bár formális amerikai szövetséges és Svédország (mely még nem NATO-tag).

A jelenlegi állás szerint Japán nem egyesítette saját F-X következő generációs vadászgép-programját a Tempesttel. A teljes körű partnerségről szóló végső döntés még ebben az évben várható, és egyre inkább az az érzés alakulhat ki, hogy ez a lépés kulcsfontosságú lesz a Tempest program hosszú távú sikere szempontjából. Japán körülbelül 40 milliárd dollárt különített el az új generációs vadászgépére, és az anyagi hozzájárulására szükség lehet a nagyon költséges fejlesztési folyamat fenntartásához.

A Typhoon kifejlesztése és szolgálatba állítása (amelyet a Tempest a tervek szerint leváltana) az inflációval kiigazított értéken számolva körülbelül 35 milliárd fontba, azaz 43 milliárd dollárba került az Egyesült Királyságnak. Nehéz belátni, hogy a szükségszerűen sokkal fejlettebb Tempest még az összes rendelkezésre álló új digitális gyártási és tervezési eszköz alkalmazása mellett is jelentősen kevesebbe kerüljön. Figyelembe véve, hogy 22 milliárd GBP [27 milliárd dollár] a teljes légi költségvetés, nehéz lesz a következő időszakban további pénzt találni a programhoz!

Az Egyesült Királyság vásárolhatna több F-35-öst

A Tempest program költségeit tekintve, még abban az esetben is, ha nemzetközi partnerek pénzügyi támogatása érvényesül, felmerülhet a kérdés, vajon az Egyesült Királyság nem járna-e jobban, ha egyszerűen több amerikai F-35-öst vásárolna. Végtére is, az F-35B jól bevált a brit szolgálatban, a jövőbeni Block 4-es változat gyártása pedig alacsonyabb egységköltséggel és fokozott képességekkel kecsegtet. Ugyanakkor a 138 darab F-35B-ből álló flotta megvásárlására vonatkozó brit tervek már régóta veszélyben vannak, elsősorban azért, mert más nagy értékű védelmi programok – mint a Tempest – finanszírozására van szükség.

A teljes F-35-ös képhez hozzá tartozik, hogy a gép óránkénti költsége rendkívül magas, 35.000 dollár a hajtómű tervezettnél sűrűbb karbantartása miatt. Az F-35 A/C változatokhoz rövidesen elkészülhet a módosított Block 4-es változat, amit az USAF is nagyon vár, de az F-35B speciális emelő hajtóművének nincs ilyen továbbfejlesztett változata. A hajtómű probléma megoldásáról szóló cikket itt tudod elolvasni.

Az F-35B STOVL változata  Kép: Asian Military Review

A Tempest program elsődleges motivációja a nemzeti katonai repülőipar életben tartása, a szellemi tulajdon, a nemzeti munkahelyek és készségek megteremtése és fenntartása. Sok jó oka van annak a megközelítésnek, ha a saját fejlesztési programot a befektetés lehetséges hosszú távú megtérülése alapján értékelik.

A múltban az olyan programok, mint a Typhoon, a Tornado és a Hawk repülőgépek rendkívül jövedelmezőek voltak az Egyesült Királyság számára a szakképzett munkahelyek által létrehozott érték, a regionális gazdaságok hazai támogatása, valamint az exportértékesítés szempontjából. Minden bizonnyal lehet beszélni egy nagyobb brit F-35-ös flottáról a fejlesztésekkel együtt, és talán még a hagyományos F-35A verzióról a kiegészítő drónokkal együtt. Azonban az Egyesült Királyság továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy legalább megpróbálja egyensúlyba hozni a vadászgép szükségleteit, a hazai jólétet az ipari kapacitás fenntartását hangsúlyozó politikai menetrenddel.

Az együttműködés ára

Végső soron bármi is történik a Tempest programban, valószínűnek tűnik, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között lesz valamiféle magas szintű együttműködés, és ez mindkét ország következő generációs vadászgép programja számára a jövőben előnyös lesz.

Míg az Egyesült Királyság jelenleg saját harci repülési iparának újjáélesztésére törekszik, és el akar távolodni az egyszerű „amerikai termék megvásárlásától”, látni kell, mennyire életképes ez a cél. Ami a drónokat illeti, különös tekintettel azokra a kritikus technológiákra, amelyek ahhoz szükségesek, hogy integrálódjanak a humán irányítású repülőgépekkel, az Egyesült Királyságnak az a legjobb megoldás, ha az Egyesült Államokkal együttműködik, vagy egyszerűen csak a polcról megvásárolja ezeket a technológiákat, ahogy ez történt a Reaper és a hamarosan megjelenő Protector hírszerző, megfigyelő, célzó és felderítő (ISTAR) drónjaival.

Az Egyesült Államokra nézve is érvényes a gazdasági realitás kérdése és az ipari bázis jövője, de az Egyesült Királyság vadászgép programjával ellentétben nem valószínű, hogy ezek határozzák meg, hogy az NGAD program életben marad vagy meghal. Másrészt az a kérdés, hogy más szövetségesek részt vesznek-e a NGAD programban, az interoperabilitás érzékelt előnyeire vezethetők vissza. Az Egyesült Királyság már most is azon nemzetek közé tartozik, amely az Egyesült Államokkal a legmagasabb szintű katonai interoperabilitást élvezi. Ez a partnerség valószínűleg csak elmélyül és továbbterjed a légiharc legmagasabb szintjén, legalábbis bizonyos szempontból.

Ahogy Metrolis ezredes utalt rá, a hatodik generációs technológiák bevezetésével járó igények azt jelentik, hogy a szövetségesek közötti párbeszéd mindig hasznos mindkét oldal számára. Miközben arra várunk, hogy többet megtudjunk az NGAD és a Tempest fejlesztési irányairól, érzékelhetjük az együttműködés apró elemeit, még akkor is, ha azok terjedelme és mértéke nagyon korlátozott.

Szerző: Dobos Endre

Forrás: Janes, The War Zone

[1] Next Generation Air Dominance NGAD: következő (6.) generációs légi dominancia

Friss írások

Drónok szerepe a légi harctevékenységben

Az amerikai légierő a Next Generation Air Dominance (NGAD) programja részeként építi a hatodik generációs vadászgépet. Frank Kendall légierő miniszter szerint az új vadászgép...

A TEMPEST Nagy Britannia, Svédország és Olaszország hatodik generációs vadászgépe

A Tempest program részletei A repülőgépet a Team Tempest fejleszti, amelyet a BAE Systems, a brit székhelyű repülőgépipari vállalat vezet. A csapat ipari partnerekből is...

A General Electric sikeresen lezárta az F-35-ös és a hatodik generációs vadászgép hajtóművének tesztprogramját

Az amerikai légierő és a GE sikeresen befejezte a cég második XA100-as adaptív ciklusú hajtóművének tesztelését az Arnold Engineering Development Complex-ben (AEDC). Az AEDC-nél végzett...

Az F-35-ös vadászgép képességei és alkalmazása

A Lockheed Martin az 1970-es években kifejlesztett egy tervezési technikákat a radar keresztmetszet (RCS) csökkentésére és radar elnyelő anyagok kutatására a katonai repülőgépek számára. Azóta...

Oroszország Szu-35-ösöket adna el az Iráni Légierő számára

Számos jelentés utal arra, hogy Irán készen állhat arra, hogy radikálisan átalakítsa öregedő vadászgép flottáját a többcélú Szu-35 Flanker-E repülőgépek Oroszországból való beszerzésével. Ha...