Kezdőlap A katonai repülés jelene Korszerű BVR levegő-levegő rakéták

Korszerű BVR levegő-levegő rakéták

Kategória

Az AIM-260-as rakéta

A régóta várt AIM-260 Joint Advanced Tactical Missile a Lockheed Martin által fejlesztett látótávolságon túli levegő-levegő fegyver várhatóan végül felváltja az AIM-120D Advanced Medium-Range Air-Air Missile (AMRAAM) rakétát, amely jelenleg a NATO fő légiharc rakétája.

Az űrkutatási vállalat ezen a rendkívül titkos rakétán éveken keresztül végzett fejlesztőmunkája után most arról számolt be, hogy a tesztelés folyamatban van, és az új fegyvert már a 2022-es évben felfüggeszthetik az amerikai légierő és haditengerészet repülőgépeire.

Az Egyesült Államok légiereje a QF-16 Full-Scale Aerial Target (FSAT)[1] drónok bevonásával repülési teszteket végzett a Lockheed Martin AIM-260 Joint Advanced Tactical Missile[2] program támogatása érdekében. A tesztmunka jól halad, csak tavaly körülbelül harminc FSAT-küldetést hajtottak végre.

A QF-16-os drón teljes méretű manőverező légi cél FSAT küldetésen Kép:wikimedia commons

A QF-16-os flotta által repült különféle tesztküldetések olyan F-16-os vadászgépekből állnak, amelyeket drónokká alakítottak át, és valós, manőverező célként használnak, valamint pilóta tesztfeladatokat repülnek elfogási és távolsági műszerrepülések során.

Jelentős frissítés

Az AIM-260-as rakéta jelentős fejlesztés az AIM-120-hoz képest és kifinomult ellenfele lesz a Kína és Oroszország által létrehozott nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétáknak. Az Egyesült Államok légiereje elismerte, hogy a kínai PL-15-ös rakéta fejlesztése fontos tényező volt az AIM-260-as program elindításában.

Az AIM-260-as nagyjából olyan méretű lesz, mint az előd AIM-120-as. Ez lehetővé teszi, hogy az AMRAAM befogadására tervezett lopakodó vadászrepülőgépek belső fegyvertereiben elférjen.

Ugyanakkor nem valószínű, hogy az európai Meteor rakétában használt torlósugár hajtóművet alkalmazták volna. Tehát egy új típusú szilárd tüzelőanyag alkalmazása tűnik adottnak, talán egy kettős impulzusú típus, amely biztosítja az energiát a repülési pályán, akárcsak a kínai PL-15-ös esetében.

Az üzemanyag mennyiségének a növelése

Steve Trimble, az Aviation Week védelmi szerkesztője úgy vélekedett, hogy „az új hajtóegység, kombinálva más alkatrészek miniatürizálásával, teremthette meg a nagyobb térfogatot a megnövelt mennyiségű hajtóanyag számára, amellyel az új rakéta így jelentősen megnövelt hatótávolságot érhet el. A fejlett hajtóanyag, amelyet más levegő-levegő rakétákhoz is fejlesztenek, segíthet a teljesítmény javításában anélkül, hogy növelné a rakéta fő méreteit.

A fenti mellett más technikai megoldás is számításba jöhet a cél megsemmisítésére. A „hit-to-kill” típusú rakéta, amely tényleges robbanótöltet nélkül, közvetlen kontakt találattal semmisítené meg a célt, egy másik koncepció, amelyről korábban szó volt a kompaktabb levegő-levegő rakétatervek kapcsán.

Az AIM-120D rakéta

Az AIM-120 AMRAAM rakétát üzembe helyezése óta rendszeresen frissítik. Az „A” változatot követően hétszer frissítették a rakéta rendszereit (B, C, C4, C5, C6, C7 és D-változatok). Mindegyik frissítés jelentős mértékben hozzájárult a rakéta kinetikai jellemzőinek a növelésében és rádió-elektronikai zavarással szembeni ellenállásának a javításában.

AIM-120D Kép:US AIR FORCE

Mindezen fejlesztések eredményeként egy egyszerű „lőj és felejtsd el” típusú aktív radarvezérlésű AIM-120A, amely ~55 km-es hatótávolsággal rendelkezett, ma kétirányú adatkapcsolaton keresztül kommunikál a repülőgép rendszereivel. A mai korszerű AIM-120D változatban a GPS és az inerciális navigációs rendszer közösen vezeti a rakétát a 160 km távolságban lévő célra. Az AMRAAM frissítései feltárták az 5. generációs vadászgépekben rejlő lehetőségeket is, így a Raytheon a C7-es változattól lehetővé tette a hordozó vadászgép mögött repülő cél elfogásának a lehetőségét is.

A Raytheon megkezdi az AIM-120 AMRAAM nagy látószögű High Off-Boresight (HOBS) változatának a gyártását, hogy a rakéta kihasználhassa az indító repülőgép pilótájának sisakra szerelt célmegjelölő és a gép infravörös érzékelői által biztosított előnyöket a vadászgépek következő generációjánál.

A HOBS képesség megteremtése nem igényel változtatást a rakéta hardverén, viszont módosított repülésvezérlő szoftvert használ, hogy lehetővé tegye a jobb manőverező képességet a vadászgéphez képest kitérő irányon vagy mögötte lévő célpontok ellen. A rakéta HOBS képességét a Raytheon finanszírozásával fejlesztették ki, de a cég szerződést kötött az új operatív repülési program átadására még a 2020-as évben.

Összegezve az AIM-120D bármely irányból támadó cél megsemmisítésére alkalmas manőverező képességgel, valamint lényegesen jobb zavarvédelemmel rendelkezik a kétirányú adatkapcsolatnak köszönhetően.

Valójában ma az AMRAAM a legtöbb harci bevetésben tesztelt, szolgálatban álló BVR rakéta, amelyhez fél tucat Mig-29-es és egy Mig-25-ös lelövése kötődik.

Az R-77-es rakéta

Az orosz R-77-es rakétát nagyjából hasonló időszakban tervezték, az 1980-as évektől 1994-ig fejlesztették, majd a 2015-ben elvégzett frissítés során a javított R-77-1-est állította szolgálatba az Orosz Légierő. Az alaptípus R-77-es szinte kizárólag exportra készült.

A típus további változata fejlesztés alatt áll. A továbbfejlesztett hajtóművel épített változat, nagy magasságban elérheti a 120–160 km-es hatótávolságot. Ez a változat RVV-AE-PD (megnövelt hatótávolság) néven ismert, amelynek szilárd hajtóanyagú torlósugár hajtómű biztosítja a repüléshez szükséges tolóerőt.

Egy másik fejlesztési program az R-77M volt, melynek eredményeként megnőtt a rakéta hossza és a tömege, kétfokozatú hajtóművel, valamint továbbfejlesztett koordinátorral rendelkezik. Az R-77-es egy további fejlesztéseként született az R-77M1-es, amely az R-77-PD-hez hasonló szilárd tüzelőanyagú torlósugár hajtóművel épült.

Az R-77-es rakéta Kép:weaponsystems.net

A specifikációk szerint az R-77-1-es és exportváltozata az RVV-SD, 15 kg-mal nehezebb, mint az alapváltozatú R-77 / RVV-AE, súlya 190 kg, maximális hatótávolsága pedig 80 km-ről 110 km-re nőtt. A rakéta valamivel hosszabb, így összességében 3,71 m a 3,6 m hosszú alapváltozathoz képest. A további fejlesztések közé tartozik a rakéta radar célkeresőjének, koordinátorának a módosítása, valamint a kormányfelületeknek az átalakítása a légellenállás csökkentése érdekében. Az orosz Ahat kutatóintézet korábban megerősítette, hogy az R-77-es koordinátorának a fejlesztésén dolgozik, ami arra utal, hogy legalább két projekt van folyamatban, egy exportra, egy pedig az orosz légierő számára.

Az R-77-es antennája és koordinátor egysége Kép:MAKS 2009

A gyártó egy a R-77-1-es változatnál egy jóval erősebb rakéta létrehozásáról döntött. R-77M névre keresztelt rakéta a Szuhoj Szu-57-es vadászgép közepes hatótávolságú rakétája lesz. Ennek a frissítésnek a célja a hatótávolság további javítása, amely magában foglalja a kettős impulzusú hajtómű konfiguráció létrehozását. Ez a változat az R-77-es rácsos kormányfelületei helyett hagyományos hátsó kormányfelületeket használ, koordinátorának az alapja pedig egy AESA radar antenna. A gyártó nyilvánvaló célja, hogy megfeleljen a legújabb AIM-120D változat képességeinek.

A PL-15-ös rakéta

Kína a Zhuhai légibemutatón bemutatta legerősebb levegő-levegő rakétájának exportpiacra tervezett változatát. A Weibo-n közzétett bejegyzésben a kínai állami tulajdonú Aviation Industry Corporation kijelentette, hogy a PL-15E képes ember által irányított repülőgépek, pilóta nélküli repülőgépek, cirkáló rakéták és más, több mint 145 km-re lévő célpontok megsemmisítésére.

A nagy hatótávolságú rakéta a repülése során hangsebesség négyszeresét éri el a kettős impulzusú hajtóműve segítségével, kétirányú adatkapcsolata a hordozó repülőgéppel pedig a dinamikus célmódosítás lehetőségét biztosítja a repülési pályáján. A PL-15-ös hatótávolságával leginkább az orosz R-37-es rakéta mérhető össze, amelyet még az 1980-as években kifejezetten a MiG-31-es nehéz elfogó vadászgépei számára terveztek nem manőverező bombázó repülőgépek elfogására.

A forrás azt is elmondta, hogy Kína „kifinomultabb levegő-levegő rakétákat fejleszt”, de a téma érzékenysége miatt nem kívánt több információt közölni.

Az exportváltozatú PL-15E, amelyet jelenleg a Népi Felszabadító Hadsereg–Légierő (PLAAF) használ, valójában a PL-12-es rakéta továbbfejlesztéséből született.

A PL-15E aktív radarirányítású rakéta és a PL-10 infravörös önirányítású rakéta Kép:Global Times

Az új rakéta az alap PL-15-ös változata, amellyel Kína legfejlettebb harci repülőgépeit szerelik fel, köztük a J-20-as és J-16-os vadászgépeket. Az orosz R-77-es rakéta alapján a PL-12-t kifejezetten az amerikai AIM-120 AMRAAM megfelelőjeként fejlesztették. A miniatürizált AMR-1-es AESA radar, az orosz R-77-es rakéta 9B-1348-as típusjelzésű radar keresőjének egy példánya, és a moszkvai Ahat kutatóintézet segítségével készült.

A PL-15E-t újra tervezték, csökkentett szárnyfesztávval és kormányfelületekkel azért, hogy alkalmazható legyen a következő generációs J-20 „Mighty Dragon” és FC-31-es vadászgépek belső fegyverterébe.

A rakéta AESA radar célkeresőjét és koordinátor egységét elemzők erős elektronikus ellentevékenységi képességekkel rendelkező rendszerként jellemzik.

A PL-15-ös becsült hatótávolsága 200 kilométer, nagy NEZ[3]-vel. Az exportváltozat alacsonyabb jellemzőkkel rendelkezik, azonban a források szerint nagyobb a hatótávolsága, mint az amerikai megfelelőjének.

A PL-15E rakétát inerciális és műholdas navigáció, kétirányú adatkapcsolat a hordozó repülőgéppel és erős zavarvédelemmel ellátott fedélzeti radar kombinációja védi. Képességei alkalmassá teszik a nagy és rövid hatótávolságú légiharcra, valamint felszíni célok elleni támadást is végezhet.

A Meteor rakéta

A Meteor egy következő generációs, aktív radarvezérlésű, látótávolságon túli levegő-levegő rakéta (BVRAAM)[4]. A rakétát az MBDA Systems fejlesztette hat európai nemzet részvételével.

Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma 2002 decemberében szerződést kötött az MBDA vállalattal a Meteor rakéta tervezésére és fejlesztésére. A szerződést a Meteor program összes partnerországa (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Svédország, Spanyolország és Olaszország) aláírásával erősítette meg.

A Meteor próbaintegrációját a Gripen és Rafale repülőgépeken 2004-ben hajtották végre. A rakéta tervezését ugyanabban az évben az aerodinamikai szélcsatorna-kísérletek második köre után véglegesítették.

2012-re egy sor légi és földi kísérlet sikeresen lezárult. Az MBDA és a Thales 2013 júniusában 60,51 millió dolláros szerződést írt alá a Meteor rakéták célkereső és koordinátor rendszerének kifejlesztésére és kezdeti gyártására. A BAE Systems ugyanabban a hónapban szerződést kötött a Meteor rakétának a Typhoon vadászgép rendszereibe történő integrálására.

A BAE Systems 2019 márciusában kezdett el dolgozni a Meteor és Spear rakétáknak az F-35-ös vadászrepülőgép rendszereibe történő integrálásán.

Meteor rakéta függesztése MBDA Neuburg Donau Jagdgeschwader 74 mit Meteor

A komplett egységként tervezett rakéta nem igényel semmilyen összeszerelést és karbantartást közvetlenül a repülőgép indítóberendezésére történő függesztése előtt. Az alkalmazott műszaki megoldások csökkentik a teljes élettartam logisztikai támogatási költségeit.

A Meteor lopakodó rakétaként indítható. Továbbfejlesztett kinematikai jellemzőkkel rendelkezik. Szinte bármilyen időjárási viszonyok között képes különböző típusú célpontok megsemmisítésére. A Meteor hossza 3,65 m, átmérője 0,178 m. Úgy tervezték, hogy méretei és indító rendszere mechanikus és elektromos szempontból kompatibilis legyen az AIM-120-as rakéta indítórendszerével.

A Meteor BVRAAM kétirányú adatkapcsolata lehetővé teszi az indítóplatform számára, hogy frissített információkat adjon a célokról vagy egy új cél kijelöléséről, a rakéta repülése során. Az adatkapcsolat képes információkat továbbítani az indító repülőgép felé, a rakéta kinematikai állapotáról, vagy a célbefogás tényéről.

A rakéta hatótávolsága meghaladja a 100 km-t, maximális repülési sebessége meghaladja a 4 Mach sebességet, és nagy NEZ-vel rendelkezik.

A Meteor a továbbfejlesztett célkövetési képességének köszönhetően egyszerre képes sugárhajtású repülőgépek, pilóta nélküli légi járművek (UAV) és cirkálórakéták célbefogását és követését fenntartani.

A Meteor rakétát a Bayern-Chemie által szállított szilárd hajtóanyagú, változó levegőszállítást biztosító szívócsatornával működő ramjet hajtja. A ramjet biztosítja a Meteor rakéta állandó nagy sebességének fenntartását. Ez a képesség segíti a rakétát a gyorsan mozgó célpontok üldözésében és megsemmisítésében.

A rakéta egy elektronikai és propulzió vezérlő egységet (EPCU)[5] tartalmaz, amely az utazósebesség és a célpont magassága alapján szabályozza a rakéta szívócsatorna keresztmetszetének és a fojtószelepnek a pillanatnyi állását. Az EPCU figyeli a távolságot és a hajtóanyag szintjét, és állítja a rakéta fojtószelepét. Az EPCU ezen tulajdonsága segíti a hajtóanyag optimális felhasználását növelve ezzel a hatótávolságot.

Dobos Endre

Forrás: THE NATIONAL INTEREST

ASIA TIMES

AIRFORCE TECHNOLOGY


[1] Full-Scale Aerial Target (FSAT): teljes méretű légicél

[2] Joint Advanced Tactical Missile: közös fejlesztésű légiharc rakéta

[3] no escape zone (NEZ): az a zóna, ahol minimális az esélye, hogy a cél képes elmenekülni a rakéta elől

[4] Beyond Visual Range Air-to-Air Missile (BVRAAM): látótávolságon túli légiharc rakéta

[5] Electronics and Propulsion Control Unit (EPCU): elektronikai és hajtásvezérlő egység

Friss írások

Drónok szerepe a légi harctevékenységben

Az amerikai légierő a Next Generation Air Dominance (NGAD) programja részeként építi a hatodik generációs vadászgépet. Frank Kendall légierő miniszter szerint az új vadászgép...

A TEMPEST Nagy Britannia, Svédország és Olaszország hatodik generációs vadászgépe

A Tempest program részletei A repülőgépet a Team Tempest fejleszti, amelyet a BAE Systems, a brit székhelyű repülőgépipari vállalat vezet. A csapat ipari partnerekből is...

A General Electric sikeresen lezárta az F-35-ös és a hatodik generációs vadászgép hajtóművének tesztprogramját

Az amerikai légierő és a GE sikeresen befejezte a cég második XA100-as adaptív ciklusú hajtóművének tesztelését az Arnold Engineering Development Complex-ben (AEDC). Az AEDC-nél végzett...

Az F-35-ös vadászgép képességei és alkalmazása

A Lockheed Martin az 1970-es években kifejlesztett egy tervezési technikákat a radar keresztmetszet (RCS) csökkentésére és radar elnyelő anyagok kutatására a katonai repülőgépek számára. Azóta...

Oroszország Szu-35-ösöket adna el az Iráni Légierő számára

Számos jelentés utal arra, hogy Irán készen állhat arra, hogy radikálisan átalakítsa öregedő vadászgép flottáját a többcélú Szu-35 Flanker-E repülőgépek Oroszországból való beszerzésével. Ha...