Kezdőlap A katonai repülés jelene Kína nehézségei a gázturbinás hajtóművek gyártása terén

Kína nehézségei a gázturbinás hajtóművek gyártása terén

Kategória

A katonai gázturbinás hajtóművek gyártása mindössze néhány országban koncentrálódik, egy szűkkörű klubban, mely nem szándékozik megosztani azt a tudásbázist, amit hosszú évek során felhalmozott.

A kínai védelmi ipari bázis arról híresült el, hogy hajlamos külföldi tervekből „kölcsönözni”, ami különösen érvényes a repülőgépiparra.

Kína modern harcirepülő flottája szinte teljes egészében szabadon „vett át”, vagy közvetlenül másolt megoldásokat külföldi modellekből. A J-10-es vadászgép vélhetően az izraeli IAI Laviból és az Egyesült Államok General Dynamics F-16-ból született, a J-11-es az orosz Szu-27-es klónja, a JF-17-es a szovjet MiG-21-es modern fejlesztése, a J-20-as hasonlít az F-22-re, és végül a szakemberek úgy vélik, hogy a J-31-es erősen támaszkodik az F-35-ös Joint Strike Fighter[1] által alkalmazott műszaki megoldásokra. Az eltulajdonított műszaki megoldások felhasználásával Kína időt és pénzt takarít meg a kutatás és fejlesztés területén, lehetővé téve a PLAAF[2] repülőgépparkjának korszerűsítését a versenytársak költségeinek töredékéért. Ugyanakkor ennek a stratégiának a működése eléggé korlátozott a magas színvonalú technológiák, a vizsgálati adatok és a színvonalas ipari ökológia hiánya miatt. Ebben a folyamatban nyomon követhetők Kína nehézségei, hogy képessé váljon korszerű minőségi gázturbinás hajtóművek belföldi gyártására.

Az idegen rendszerek szimpla másolását költséges és időigényes folyamattá teheti, hogy a technológia másolónak a gyártási eljárásokat a semmiből kell kidolgoznia. A legrosszabb esetben ez silány alkatrészek születéséhez vezet, amelyek csökkentik a hajtómű, mint teljes rendszer képességeit és megbízhatóságát. Az 1990-es és 2000-es években az orosz gyártású sugárhajtóművek másolására irányuló kínai erőfeszítések minden esetben rendkívül rövid élettartamú, és orosz társaik teljesítményétől messze gyengébb képességű hajtóművek születtek. A sugárhajtóművek még ma is akadályt jelentenek a PLAAF vadászgép korszerűsítési programjában, mivel az ötödik generációs korai prototípusok teljesítménye messze elmarad a nyugati építésű hajtóművek mutatóitól. Kína számára a problémát tovább bonyolítja, hogy Oroszország nem szívesen szállít a Szu-27-es számára épített AL-31-esnél nagyobb teljesítményű hajtóművet.


2016-ban Kína tizenharmadik, ötéves tervében hangsúlyozta a saját építésű gázturbinás sugárhajtóművek teljesítménye javításának és a repülőipar további fejlesztésének fontosságát. Úgy tűnik, hogy látszik valamilyen siker, mivel a legújabb J-20-as repülőgép prototípusokat olyan továbbfejlesztett WS-10-es hajtóművekkel építik, amelyek állítólag jobb lopakodóképesség mellett nagyobb tolóerővel rendelkeznek, mint az AL-31-es orosz hajtómű. Ugyanakkor Kína saját hajtóműgyártási programjaival kapcsolatos nyilvános és megbízható információk hiánya megnehezíti azok teljeskörű és reális megítélését. A WS-10-es korai modelljei, amelyeket a kínai Szu-27-es meghajtására használtak, jelentősen gyengébbnek bizonyultak, mint az eredeti AL-31-es. Míg a magántulajdonban lévő Chengdu Aerospace Superalloy Technology Company (CASTC)[3] a közelmúltban nagy előrelépést tett a turbóventilátor-technológiában, lehetővé téve magasabb hőmérsékletű, nagyobb hatásfokon működő hajtóművek építését, de ennek a technikai áttörésnek a gyümölcsei még nem érték el a PLAAF első vonalbeli gépeit.

Egyszerűbb módszernek tűnt a fejlett hajtóművel rendelkező külföldi vadászgép beszerzése, mint például a PLAAF által Oroszországtól nemrég vásárolt Szu-35-ös. A Szu-35-ös vadászgépnek az AL-41F1S, vagy más néven ALS-117S nagy tolóerővel rendelkező hajtóműve kvantumugrást jelent az AL-31-eshez képest. Amikor Kína kifejezte érdeklődését az ALS-117S mint önálló termék iránt, Oroszország elutasította a kérést, ezért Kína kénytelen volt a Szu-35-ös gépet megvásárolni. Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy a szellemi tulajdon széles körű jogi védelme megóvja az ALS-117S hajtóművet a kínai másolástól. Tekintettel azonban arra, hogy Kína megkérdőjelezte a szellemi tulajdon tiszteletben tartását, valószínű, hogy mindazonáltal megpróbálják lemásolni az ALS-117S alkatrészeit, bár ez nehezebb, mint ahogy hangzik. Orosz források szerint szinte lehetetlen elérni a hajtómű „szívét” a hajtómű roncsolása nélkül. Ezenkívül Kína korábbi gyártási nehézségei az AL-31-es hajtómű egységeihez való teljes hozzáférés ellenére azt mutatják, hogy a megszerzett információ nem jelenti egyértelműen hasonló képességű és minőségű hajtóművek gyártásának képességét.

Az orosz szellemi tulajdonjogok elutasítása a jövőben korlátozhatja Kína hozzáférését a fejlett technológiát tartalmazó haditechnikai rendszerekhez. Végül, ha igaz, hogy gyakorlatilag lehetetlen hozzáférni az ALS-117S fő egységeihez anélkül, hogy roncsolnák a hajtóművet, akkor minden ilyen szándék csak felesleges költség és időveszteség, ami hátrányosan befolyásolja a PLAAF vadászgép-projektjeit. Ha az ALS-117S másolása mégis sikerülne, Kína ugyan rövid távú előnyt szerezhet a hajtómű másolásával, de tönkretenné a kínai-orosz kapcsolatokat. Ugyanakkor Kína technológiai és ipari bázisának javulásával az orosz fegyverexport jelentősége tovább csökkenhet. Peking eléggé magabiztosnak érezheti magát az eltérő teljesítménykülönbség okán, hogy Moszkva blöffölni tudjon vele. Ennek ellenére fennáll a két ország közötti pozitív kapcsolatok romlása, amelybe jelentős diplomáciai tőkét fektettek.

Végül Kína ki tudja használni a polgári hajtóműgyártásban megszerzett tapasztalatait, mint egy ugródeszkát, mely tudás birtokában hatékonyan fejlesztheti katonai hajtóműveit is. Ennek idővel minden bizonnyal meglesznek az előnyei. A polgári repülésre összpontosítva nagyobb lehetőségek nyílnak meg a nyugati cégekkel való együttműködésre, miközben új exportpiacokat nyit meg a kínai repülési technológia számára. Például Németország érdekelt a kínai gyártású turbinalapátok vásárlásában, melyek állítólag sok szempontból felülmúlják a német gyártmányokat. Ezenkívül a hazai igényt is kielégíti, mivel Kína a világ legnagyobb piaca a polgári repülés terén.

Az amerikai és az európai vállalatok szigorú korlátozások mellett működnek, érzékeny technológiák vagy információk cseréjére nincs lehetőség. Ezenkívül a politikai nyomás az Egyesült Államok részéről, vagy a szellemi tulajdon semmibevétele elriaszthatja a nyugati repülőgépgyártó vállalatokat, miközben igyekeznek befektetni a kínai termelésbe. Mivel a szellemi tulajdon illetéktelen megszerzése és használata már a vita egyik kulcspontja, ez tovább ronthatja a kínai-amerikai kereskedelmi kapcsolatokat, és üzemanyagot adhat a kereskedelmi háborúhoz. Az eredmény károsíthatja azt az ipari bázist, amelynek Kína a kibővítésén és modernizálásán dolgozik.

Ezen akadályok ellenére a kínai haladás a katonai repülés fejlesztésében továbbra is jelentős, és figyelembe véve a befektetések nagyságát valamint Kína elszántságát valószínűtlen, hogy Kína végül lemarad a korszerű hajtóműgyártás terén. A 3D-s nyomtatás terén elért haladás még lehetőséget kínál a hajtóművek gyors építésére, prototípusok készítésére és fejlesztésére. Noha a 3D-s nyomtatást a fejlett országok hadiipari vállalatai már világszerte használják repülőgépek és hajók alkatrészeinek előállítására, de eddig még nem került sor modern katonai minőségű turbofan hajtómű 3D-s gyártására. Tekintettel egy ilyen feladat velejáró bonyolultságára, valószínűleg több évbe telik, mire ez a technológia elég éretté válik a széles körű alkalmazásához. Jelenleg úgy tűnik, hogy Kínának nehéz döntéseket kell hoznia, ha a 3D-s nyomtatást gázturbinás hajtóművek fejlesztésére kívánja alkalmazni, és ezáltal maximalizálni kívánja hadiiparának és légierejének hatékonyságát.

Írta: Dobos Endre


[1] Joint Strike Fighter – JSF: Közös Csapásmérő Vadászgép

[2] People’s Liberation Army Air Force – PLAAF: Népi Felszabadító Hadsereg Légiereje

[3] Aerospace Superalloy Technology Company – CASTC – repülőipari szuperötvözet technológiai vállalat

Friss írások

Elhibázott lépés, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt Japán hatodik generációs hadászgép programjában?

A japán médiában megjelent hírek azt sugallják, hogy Tokió az Egyesült Királysággal való együttműködésen gondolkodik, hogy segítsen megépíteni az F-X néven ismert következő generációs...

A Rafale vagy a Szu-35SM a hatékonyabb harci gép?

Mind a francia Rafale, mind az orosz Szu-35SM többcélú harci gép több ország légierejének legütőképesebb gépe, de vajon melyikük a jobb, hatékonyabb harci eszköz? Az...

Az F-35-ös harci gép kifinomult rendszerei új lehetőségeket tárnak fel a hadvezetés számára

A Distributed Aperture System DAS osztott kamerarendszer jelentősége Az F-35-ös AN/AAQ-37 Distributed Aperture System (DAS) passzív érzékelőit eredetileg rakétaközeledés figyelmeztető rendszernek tervezték, ami az F-22-es...

Az amerikai légierő rakétafejlesztései

Egy új projekttel bővült az amerikai légierő következő generációs légiharc rakétaprogramja. Noha nagyon keveset tudunk a Modular Advanced Missile programról, amely először a légierő...

A hatodik generációs vadászgép fejlesztések hozzájárulnak az eurocanard gépek frissítési programjához

Európa két hatodik generációs vadászgép kifejlesztésén dolgozik, ugyanakkor az úgynevezett eurocanard-nak nevezett gépeik hármasának sikerült megállnia a helyét a nemzetközi vadászgépek piacán. Még öt évvel...