Kezdőlap A katonai repülés jelene Képes az Orosz Légierő komplex hadműveletek végrehajtására?

Képes az Orosz Légierő komplex hadműveletek végrehajtására?

Kategória

Több mint egy hete Ukrajna orosz inváziója után az orosz légierő még nem kezdte meg nagyszabású hadműveleteit. Az első napok inaktivitása számos tényezőnek tudható be, de a jelentősebb légi műveletek folyamatos hiánya mára komoly kérdéseket vet fel a légierő képességeit illetően.

Az ukrajnai orosz invázió kezdeti szakaszának egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy az Orosz Légi és Kozmikus Erők (VKS) vadász- és vadászbombázó flottái nem voltak képesek légi fölényt kialakítani, vagy jelentős harci erőt bevetni a gyengén teljesítő szárazföldi csapatok támogatására. Az invázió első napján a kezdeti cirkáló- és ballisztikus rakéta csapásokat követő nagyszabású orosz légi hadműveletek várt sorozata nem valósult meg. Egy elemzés az orosz nehézségek lehetséges okait a légierő és a föld-levegő rakéta (SAM) ütegek közötti konfliktusban, a precíziós irányítású támadóeszközök hiányában és az alacsony repült órák miatt a precíz csapások végrehajtásához szükséges gyakorlattal rendelkező pilóták korlátozott számában látja. Ezek a tényezők mind relevánsak maradnak, de önmagukban már nem elegendőek a vérszegény VKS-aktivitás magyarázatára, mivel a földi invázió a második hetében tart. Az orosz vadászgépek csak korlátozott számú bevetést hajtottak végre Ukrajna légterében, egyesével vagy párban, mindig kis magasságban és többnyire éjszaka, hogy minimalizálják az ukrán vállról indítható légvédelmi rakéták (MANPADS) és a csöves légvédelem által okozott veszteségeket.

Az elmúlt években az elemzők hajlamosak voltak az Oroszország által 2010 óta végrehajtott lenyűgöző légiharc rendszerek korszerűsítési programjaira összpontosítani. Figyelemre méltó, hogy a VKS egy évtized alatt körülbelül 350 modern repülőgépet szerzett be, köztük a Szuhoj Szu-35S légifölény vadászgépeket, Szu-30SM többcélú vadászgépeket és Szu-34-es vadászbombázókat. Emellett ambiciózus modernizációs törekvések történtek mintegy 110 darab Mig-31BM/BSM elfogó és kisebb számú Szu-25SM3 harcászati támogató repülőgép újragyártása és korszerűsítése történt meg. Oroszországnak körülbelül 300 modern harci repülőgépe van, amelyek általában a nyugati és a déli katonai körzetben állomásoznak – Ukrajna hatókörén belül – és az inváziót megelőző katonai felkészülés részeként Oroszország máshonnan is áthelyezett ezredeket. Egyértelműen megvolt a szándék, különösen a 2015 óta tartó szíriai orosz katonai beavatkozás fényében, amelyet a VKS merevszárnyú eszközeinek intenzív használata jellemzett a légi járőrözés és csapásmérő küldetések során. Mivel az orosz szárazföldi offenzíva küzd az előrejutásért Ukrajna északi és keleti részén, és az ukrán erők továbbra is súlyos jármű- és személyi veszteségeket okoznak, az orosz légi tevékenység hiánya komoly magyarázatot igényel.

Valószínűtlen vagy elégtelen lehetséges magyarázatok

Az egyik lehetséges érv az, hogy a VKS vadászflottákat tartalékban tartják, potenciálisan elrettentő eszközként a NATO-erők közvetlen beavatkozásától tartva. Ez valószínűtlen szituáció. Ha a VKS képes nagyszabású harci műveletekre, hogy gyorsan légi fölényt biztosítson Ukrajnával szemben, de ezt nem teszi meg, az valójában inkább gyengíti potenciális elrettentő erejét a NATO-val szemben, semmint mutatja azt. Az, hogy a sokat rettegett orosz hadsereg nem tudta gyorsan lehengerelni a sokkal kisebb és rosszul elhelyezett ukrán erőket, valamint a modern járművek és személyzet súlyos veszteségei már komolyan rontották Oroszország hagyományos katonai erejének nemzetközi megítélését. A NATO elrettentése ösztönző erő lehet az orosz vezérkarnak és a Kremlnek, hogy légi erejüket maximálisan kihasználják az elvesztett hitelesség egy részének visszaállítása érdekében.

Egy másik magyarázat, hogy a VKS merevszárnyú flottája, – amely képes hatékonyan precíziós rávezetésű támadó eszközöket alkalmazni – nem alkalmazott nem irányított bombákkal és rakétákkal végrehajtott nagyszabású csapásokat, mivel el akarta kerülni a kritikus infrastruktúrák károsodását, amelyet Oroszország később használni kíván, vagy az ukrán polgári áldozatok minimalizálásának igénye miatt. Ez potenciálisan helytálló feltételezés volt az invázió kezdeti napjaiban, amikor az orosz vezetés gyors katonai győzelmet tervezett. Azonban, mivel ez a lehetőség gyorsan elhalványult, és az orosz erők nehéztüzérséggel és cirkálórakétával támadásokat hajtottak végre több körülkerített város – mindenekelőtt Harkov és Mariupol – ellen, ez az elmélet már nem magyarázza a nagyszabású VKS-csapások hiányát.

Egy másik elmélet szerint az orosz parancsnokok kevésbé hajlandók megkockáztatni, hogy drága és tekintélyes vadász és vadászbombázó repülőgépeik súlyos veszteségeket szenvedjenek, ezért az alacsony kockázati tolerancia miatt visszatartották a VKS-t. Ennek szintén nincs értelme. Az orosz szárazföldi erők egy hét alatt több száz modern harckocsit, páncélozott szállítójárművet, rövid és közepes hatótávolságú légvédelmi rendszert, valamint katonák ezreit veszítették el, köztük aránytalanul sok elit ejtőernyőst és a különleges erők katonáit. Az orosz gazdaságot rövidesen megfojtják a bénító szankciók, az orosz vezetés pedig tönkretette gondosan kidolgozott befolyási hálózatait és szövetségeit Európa-szerte és a nagyvilágban. Röviden: a Kreml mindent kockára tesz és a vadászgépek visszatartásának a veszteségek elkerülése miatt ebben az összefüggésben nincs értelme.

Az egyetlen jelenleg életképes magyarázat

Míg a VKS korai kudarca a légi fölény megteremtésére magyarázható a korai figyelmeztetés, a koordinációs kapacitás és a kellő tervezési idő hiányával, a folyamatos tevékenységi mintázat ennél lényegesebb következtetést sugall: a VKS-nek hiányzik az intézményi kapacitása a nagy léptékű komplex légi műveletek tervezéséhez, irányításához és értékeléséhez. Jelentős közvetett bizonyítékok támasztják alá ezt a bevallottan kísérleti magyarázatot.

Először is, míg a VKS 2015 óta jelentős harci tapasztalatokra tett szert Szíria feletti bonyolult légi helyzetben, e műveletek során csak egygépes, géppár vagy esetenként rajkötelékben végrehajtott műveletek voltak jellemzőek. Amikor különböző típusú harci repülőgépek együtt repülnek bevetésre, ez a kötelék többnyire két géppárból áll. Az olyan bemutató rendezvényeken kívül, mint a moszkvai győzelem napi felvonulási repülések, a VKS kiképző repüléseinek túlnyomó részét is egyesével vagy géppárban hajtja végre. Ez azt jelenti, hogy a hadműveleti parancsnokok nagyon kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek a több tíz vagy száz gépet magában foglaló összetett légi műveletek megtervezésében, eligazításában és koordinálásában nagy veszélyt jelentő légi környezetben

Másodszor, a legtöbb VKS-pilóta évente körülbelül 100 óra (és sok esetben kevesebb) repülési időt kap, körülbelül a felét a legtöbb NATO pilóta által repült időnek. Hiányoznak belőlük az ehhez hasonló modern szimulátorok is, amelyek bonyolult környezetekben fejlett taktikák képzéséhez és gyakorlásához szükségesek. Az orosz vadászpilóták által repült éles repült órák is lényegesen kevésbé értékesek a pilóták összetett légi műveletekre való felkészítésében, mint azok, amelyeket a NATO pilóták repülnek. A nyugati légierőkben, mint például a RAF és az Egyesült Államok légiereje, a pilótákat szigorúan kiképezik arra, hogy bonyolult időjárási körülmények között, kis magasságban, élő és szimulált földi és légi fenyegetésekkel szemben komplex bevetéseken repüljenek. Ahhoz, hogy sikeresen teljesítsék a vadász-, vadászbombázó képzés követelményeit, képesnek kell lenniük arra, hogy ezt megbízhatóan végre tudják hajtani, és a tervezett célidőhöz képest 5-10 másodpercen belül megtalálják a célokat.

Ez létfontosságú készség a frontvonalbeli küldetéseknél, hogy egy összetett csapásmérő bevetés minden elemét, manővereket és támadásokat biztonságosan és hatékonyan lehessen végrehajtani, még ellenséges tűz és rossz látási viszonyok között is. Hosszú időbe telik a képzés, valamint a rendszeres élő és a szimulátoros repülés, hogy egy pilóta naprakész maradjon. Ezzel szemben a legtöbb VKS frontvonali kiképző bevetése viszonylag steril környezetet és olyan egyszerű feladatokat foglal magában, mint a navigációs repülések, nem irányított fegyverek alkalmazása nyílt lőtávolságon, és célszimulációs repülés a földi légvédelmi rendszerrel együttműködve. Oroszország nem fér hozzá olyan kiképzési és gyakorlati architektúrához, mint amilyen a NATO légierői rendelkezésére áll, amelyek rutinszerűen együtt készítik fel a pilótákat a Földközi-tengeren, az Északi-tengeren, Kanadában és az Egyesült Államokban. Oroszországban nincs megfelelője a NATO-tagok által évente megrendezett nagyszabású, reális fenyegetés szimulációval rendelkező összetett légi gyakorlatoknak, amelyek közül a leghíresebb a Red Flag gyakorlat. Ezért nem meglepő, hogy a legtöbb orosz pilóta nem rendelkezik kellő jártassággal ahhoz, hogy hatékonyan működjön nagy, és vegyes alakulatok részeként, amelyek összetett és dinamikus küldetéseket hajtanak végre ellenséges tűz alatt.

Harmadszor, ha a VKS képes volna összetett légi műveletek végrehajtására, akkor viszonylag egyszerű lett volna, hogy légi fölényt érjen el Ukrajnával szemben. A kis számú megmaradt ukrán vadászrepülő, akik hősies erőfeszítéseket tesznek saját városaik felett, a nagy hatótávolságú orosz SAM-rendszerek miatt kénytelenek kis magasságban tevékenykedni, következésképpen viszonylag korlátozott a helyzetismeretük és rövid idő alatt elfáradnak. Az ukrán határok körül elhelyezett, jóval több, jobban felfegyverzett és fejlettebb VKS-vadászok számára viszonylag könnyen leküzdhető ellenség kellene, hogy legyen az Ukrán légierő. Az ukrán mobil közepes és kis hatótávolságú SAM rendszerek, mint például az SA-11 és SA-15 sikereket értek el orosz helikopterekkel és sugárhajtású gépekkel szemben. A közepes, vagy nagy magasságban repülő nagy orosz csapásmérő repülőgép kötelékek kísérő vadászgépeinek gyorsan meg kellene találniuk minden olyan ukrán SAM-et, amelyik rájuk lőtt és azzal feltárta pozícióját. A folyamat során valószínűleg repülőgépeket veszítenének el, de képesek lennének a megmaradt SAM-eket megsemmisíteni, és gyorsan kialakítani a légi fölényt.

Oroszországnak minden lehetősége megvan a légi fölény megteremtésére, és papíron több mint képesnek kell lennie erre, ha elkötelezné magát, hogy nagy, vegyes alakulatokban harcol az ukrán vadászgépek és SAM-rendszerek elnyomására és megsemmisítésére. Ehelyett a VKS továbbra is csak nagyon kis számban és kis magasságban repül, hogy minimalizálja az ukrán SAM-ek fenyegetését. Alacsonyabb helyzetismeretük és harci hatékonyságuk korlátozott, és jóval az ukrán erők birtokában lévő Igla és a Stinger MANPADS-ek hatótávolságán belül repülnek. A MANPADS-ek száma napról-napra növekszik, mivel számos nyugati ország küld utánpótlást az ukrán erőknek. A MANPADS-ek által okozott további veszteségeinek elkerülése érdekében a bevetéseket továbbra is elsősorban éjszaka hajtják végre, ami tovább korlátozza az általuk alkalmazott többnyire nem irányított levegő-föld fegyvereik hatékonyságát.

Ez a magyarázat még hamisnak bizonyulhat, a VKS akár hirtelen nagyszabású, összetett légi hadműveletekbe kezdhet, amelyek összehasonlíthatók a NATO-államok és más modern légierők, mint Izrael által rutinszerűen végrehajtott műveletekkel. Ha azonban nem így tesz, annak mélyreható következményei lesznek az elkövetkező hetekben az ukrán erőkkel szembeni potenciális harci erejére, valamint a VKS értékére, mint a nyugati országokkal szembeni hagyományos elrettentő eszközre.

A RUSI (Royal United Services Institute for Defence and Security) cikke nyomán

 

Friss írások

Drónok szerepe a légi harctevékenységben

Az amerikai légierő a Next Generation Air Dominance (NGAD) programja részeként építi a hatodik generációs vadászgépet. Frank Kendall légierő miniszter szerint az új vadászgép...

A TEMPEST Nagy Britannia, Svédország és Olaszország hatodik generációs vadászgépe

A Tempest program részletei A repülőgépet a Team Tempest fejleszti, amelyet a BAE Systems, a brit székhelyű repülőgépipari vállalat vezet. A csapat ipari partnerekből is...

A General Electric sikeresen lezárta az F-35-ös és a hatodik generációs vadászgép hajtóművének tesztprogramját

Az amerikai légierő és a GE sikeresen befejezte a cég második XA100-as adaptív ciklusú hajtóművének tesztelését az Arnold Engineering Development Complex-ben (AEDC). Az AEDC-nél végzett...

Az F-35-ös vadászgép képességei és alkalmazása

A Lockheed Martin az 1970-es években kifejlesztett egy tervezési technikákat a radar keresztmetszet (RCS) csökkentésére és radar elnyelő anyagok kutatására a katonai repülőgépek számára. Azóta...

Oroszország Szu-35-ösöket adna el az Iráni Légierő számára

Számos jelentés utal arra, hogy Irán készen állhat arra, hogy radikálisan átalakítsa öregedő vadászgép flottáját a többcélú Szu-35 Flanker-E repülőgépek Oroszországból való beszerzésével. Ha...