Kezdőlap A katonai repülés jelene Kendall Légierő Miniszternek sürgős döntést kell hoznia a jövő vadászgép hajtóművéről

Kendall Légierő Miniszternek sürgős döntést kell hoznia a jövő vadászgép hajtóművéről

Kategória

Az Egyesült Államok légiereje a közelmúltban öt különböző vállalattal kötött szerződést a Next Generation Adaptive Propulsion [1](NGAP) programmal kapcsolatos munkákra, amely szerződések mindegyikének maximális értéke megközelíti az 1 milliárd dollárt. Ez a hajtómű várhatóan a hatodik generációs humán irányítású lopakodó vadászgép erőforrása lesz, amelyet most fejlesztenek a Next Generation Air Dominance, NGAD[2] vadászgép program részeként. Az a tény, hogy a Boeing, a Lockheed Martin és a Northrop Grumman az NGAP-szerződés címzettjei között szerepel, azt mutatja, hogy a légierő megnyitja a terepet új potenciális hajtóműszállítók előtt, és felpörgeti a következő generációs vadászgépek általános tervezése körül folyó versenyt.

A Pentagon napi szerződéskötési közleménye szerint az ohiói Wright-Patterson légibázis légierő-életciklus-menedzsment központja augusztus 19-én adta át az NGAP-szerződéseket. A díjak mindegyike 975 millió dollár volt. A Boeing, a Lockheed Martin és a Northrop Grumman mellett természetesen a General Electric és a Pratt & Whitney is kapott NGAP-szerződést.

Mind az öt szerződés alapvető részleteit lényegében azonos módon írták le a Pentagon közleményében, és mindegyik a következőket tartalmazza:

“A vállalkozó határozatlan idejű szállítási és mennyiségi szerződést kapott 975 millió dolláros felső határral, technológiai érettségi és kockázatcsökkentési tevékenységekre a tervezés, elemzés, készülék tesztelés, hajtómű prototípus tesztelés és fegyverrendszer-integrációs tevékenységek megvalósításán keresztül. A NGAP program a prototípus fázis végrehajtására és a jövőbeli NGAD platformok meghajtási rendszereinek megvalósítására és ezen rendszerek ipari bázisának digitális átalakítására összpontosít. A munka várhatóan 2032. július 11-ig fejeződik be.

A Pentagon közleményében szereplő NGAP bejegyzések egyike sem említi az NGAD-ot vagy a tényleges repülőgépen végzett munkát. Jelenleg azonban csak a General Electric és a Pratt & Whitney gyárak professzionális hajtómű gyártók. Történetesen ők az amerikai harci repülőgépek fő hajtómű szállítói is.

A Boeing, a Lockheed Martin és a Northrop Grumman szerződéseinek odaítélése ezért több szempontból is érdekes. Nem utolsósorban azért, mert a légierő a hajtóművekkel szembeni közvetlen verseny lehetséges előnyeit kutatja ezen vállalatok között, amelyek nagy valószínűséggel a NGAD harci repülőgép sárkányszerkezet alkatrészeinek gyártásáért versengenek, mint ahogy a General Electric és a Pratt & Whitney is.

Júniusban a légierő minisztere, Kendall nyilvánosságra hozta, hogy “még mindig él a versenyünk” a NGAD repülőgépek fejlesztésével kapcsolatban, de nem bocsátkozott részletekbe. Ugyanekkor Kendall azt is elmondta, arra számít, hogy a projekt egy nagyon hagyományos fejlesztési és beszerzési folyamaton megy keresztül. Ezt a megjegyzést követte a hónap elején egy bejelentés, miszerint az NGAD harci repülőgép a gyártástervezési és gyártásfejlesztési fázisba lépett. A repülőgépiparban, általában ezt a fázist tekintik egy adott rendszer fejlesztése formális kezdetének.

A NGAD hatodik generációs vadászgép demonstrátor  Kép: USAF

Az NGAP része az NGAD-nak is, amely egy sor különböző projektből áll, amelyek különféle új generációs légiharc-képességek fejlesztésére törekednek, beleértve az új fegyvereket, érzékelőket, hálózatban való működési és harcvezetési képességeket, valamint humán irányítású és pilóta nélküli repülőgépeket. Bár gyakran vadászgépként írják le, a tervezett hatodik generációs humán irányítású gép eltér a korábbi vadászgép tervektől. Minden jel szerint ez a terv a lopakodó képességet, a hatótávolságot és a hasznos terhelést együttesen fogja kiemelni az extrém manőverező képesség helyett.

Itt érdemes megjegyezni, hogy amikor vadászgépekről beszéltünk, egészen mostanáig a manőverező képesség-tűzerő-védettség hármas követelményében a fontossági sorrend is az itt leírt volt. A ’80-as években fejlesztett F-22-es vadászgép manőverező képessége, tűzereje és lopakodó képessége, mint védettség, egyaránt magas szintű volt. Az F-22-es szolgálatba állítása óta eltelt 30 év alatt megjelentek a 200-400 km hatótávolságú elfogó rakéták és a hasonló érzékelési távolsággal rendelkező aktív és passzív érzékelők, kitolódott a légiharc megvívásának a határa. Ennek ismeretében az extrém manőverező képesség nem játszik akkora szerepet, mint korábban.

A javasolt NGAP-hajtóművekről vagy a jövőben esetlegesen használt repülőgépekről szóló konkrét részletek továbbra is rendkívül korlátozottak. A teljes NGAD-program szintén erősen minősített.

A légierő korábban felfedte, hogy közvetlen kapcsolat van az Adaptive Engine Transition Program (AETP)[3] és a NGAP között. A General Electric és a Pratt & Whitney XA100 és XA101 néven egyaránt fejlett hajtóműveket fejlesztett ki az AETP program részeként. Bár a kialakítások eltérnek a részletekben, de mindkét hajtómű rendelkezik egy „harmadik légárammal”, amely a harchelyzettől függően dinamikusan átkapcsolható a nagyobb üzemanyag-hatékonyság üzemmódból, nagyobb tolóerő üzemmódba.

General Electric XA100 adaptív ciklusú hajtóműve. Három levegőáram a hajtóművön belül. Kép: GE Aviation

Az AETP közvetlen célja az volt, hogy potenciális új hajtóműveket fejlesszen ki az F-35 Joint Strike Fighter változataihoz. Ezen a téren, a jelenlegi állás szerint, a General Electric az F-35-ös vadászgépeket az XA100-al, illetve azok módosított változataival szerelné fel. A GE azt mondta, hogy az XA100 akár 30 %-al növelné az F-35A és C változatok hatótávolságát, valamint 20-40% között a gyorsulását, illetve 25 százalékos üzemanyag hatékonyság-javulást kínálna. Mindez természetesen a konkrét terhelésektől, a küldetés profiljától és egyéb tényezőktől függ.

A Pratt & Whitney jelenleg az összes létező és gyártás alatt álló F135-ös hajtóműnek egy kevésbé intenzív frissítését javasolja, az XA101-es következő generációs hajtómű helyett. A Pratt & Whitney az F135-ös hajtómű eredeti gyártója.

Pratt & Whitney F135-ös hajtómű Kép: Wikipedia

A légierő minisztere, Kendall nyilvánosan kiállt a hajtómű típusváltás mellett, bár hangsúlyozta, hogy ez az ő személyes véleménye. Az F-35 Közös Programiroda még tanulmányozza a lehetőségeket, és valószínűleg a költségek és a kompatibilitási problémák lesznek a fő tényezők. A leglényegesebb, hogy az AETP hajtóművek egyike sem alkalmas a STOVL F-35B változat meghajtására. A B változatok sokkal szigorúbb tervezési megkötésekkel rendelkeznek. Ami a STOVL hajtómű konfigurációt illeti, a nagyméretű függőleges emelőventilátort és a tolóerővektor elfordító fúvócső mechanizmust egy egységbe kellene tervezni az AETP hajtóművel.

Ugyanakkor a légierő arra is figyelmeztetett, hogy az amerikai sugárhajtómű-gyártó ipari bázisra ​​súlyos negatív hatást gyakorolhat, ha az AETP egyik lehetőségét sem alkalmazzák.

“Az ipari bázis egy része összeomolhat” – mondta John Sneden a Defense News szerint, aki az AFLCMC Propulsion[4] Igazgatóság vezetője, egy sajtótájékoztatón a hónap elején. “Ha a végén csak egyetlen szállítónk marad, ha nem haladunk előre az AETP programmal, akkor az a szállító végül olyan helyzetbe juttathat minket, hogy lényegében egy csökkent színvonalú hajtóműgyártó ipari bázisunk lesz.”

“Döntésre van szükségünk, és én most itt tartok” – mondta Kendall miniszter a Potomac Officers Clubban júliusban, amikor az AETP-ről kérdezték. “Nem akarok kutatási és fejlesztési pénzt költeni egy olyan programra, amelyet vagy nem engedhetünk meg magunknak, vagy egyszerűen nem fogunk tudni megegyezni a különböző szolgálatok között.”

Mindezeket szem előtt tartva nem meglepő, hogy a légierő érdekelt a potenciális hajtómű beszállítói kör bővítésében, és igyekszik előmozdítani a versenyt a kibővült vállalati kör tagjai között. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az NGAP-szerződések nyertesei vagy mások különböző fokú kölcsönhatásba léphessenek, ha az adott programról, valamint a légierő jövőbeni hatodik generációs vadászgépéről és a NGAD program egyéb elemeiről van szó.

Kendall az elmúlt hónapokban többször is beszélt arról, hogy szeretne megszabadulni a fejlesztési ciklusoktól, amelyekben nagy a kockázata annak, hogy nem termelnek kézzelfogható eredményt, és inkább visszatérne a hagyományos beszerzési programokhoz, nyitva hagyva az ajtót az újszerűbb megközelítések előtt is. Ha csak arra kérünk fel új vállalatokat, hogy javasoljanak hajtóműveket az NGAD számára, és komolyan vizsgálják meg az ellátási láncot, valamint az ezzel járó egyéb megfontolásokat, az létrehozhat egy működő bázist, amely hosszabb távú előnyökkel járhat az Egyesült Államok sugárhajtómű-ipara számára.

Amikor a NGAP működőképes lesz, együtt a következő generációs repülőgépekkel, amelyekbe ezeket a hajtóműveket építik majd, nagyon valószínűtlen elképzelni olyan végkifejletet, hogy „a győztes mindent visz”. Egyes kutatási és fejlesztési munkák, amelyeket a versenyben vesztes vállalatok végeznek ezen projektek bármelyikén, még mindig beépíthetőek a végső tervekbe egy nagyobb csapatmunka részeként. Ez felgyorsíthatja a tervezési és beszerzési folyamatokat, valamint megoszthatja a költségeket és egyúttal a kockázati terheket. A General Electric és a Pratt & Whitney megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy kritikus termelési kapacitást biztosítson a projekt számára, még abban az esetben is, amikor nyilvánvalóan az egyik vállalat terve elbukik.

Ez utóbbi pontokon az AETP hajtóműváltozatok fejlesztésének finanszírozása bármely vállalat számára a NGAD részeként egyszerűen további fedezetet jelentene az F-35-ös hajtómű ellátásával kapcsolatban. Legalábbis a múltban úgy gondolták, hogy várhatóan legkésőbb 2024-ig meg kell hozni a döntést arról, hogy tovább lépünk-e az AETP-vel a Joint Strike Fighter esetében.

Különböző tervek szerint, ha az AETP eljárást választják, legalább néhány F-35-ös megkezdheti a hajtóművek átvételét 2027 és 2030 között. Ez megfelelne a Pentagon szerződési felhívásában megfogalmazott elvárásoknak, hogy az NGAP-munka kezdeti szakasza 2032-re fejeződne be.

Mindent egybevetve még nagyon sokat kell várni, hogy mi lesz az NGAP erőfeszítésekből és az NGAD program humán irányítású gépét körülvevő tágabb versenyből. Az is nyitott kérdés, hogy az F-35-el kapcsolatos AETP-döntés hogyan befolyásolhatja mindezt. A légierő korábban arról beszélt, hogy az AETP-konstrukciók változatai a régebbi, negyedik generációs vadászgépekhez is utat találhatnak.

Egyértelműen nagyon aktív verseny folyik az NGAD vadászgép projekttel kapcsolatban, beleértve a hajtóművét is. Az NGAP-szerződések külön-külön azt mutatják, hogy határozottan fennáll a lehetőség a status quo jelentős megzavarására, amikor ezeknek az ötödik és hatodik generációs repülőgépeknek, valamint régebbi gépeknek a hajtómű ellátásáról van szó.

Mindent egybevetve a légierő azon dolgozik, hogy lefektesse az alapjait egy új típusú hajtómű gyártásának, hogy a 2030-as években bármilyen kialakítású következő generációs harci repülőgépet hadrendbe állíthasson.

Szerző: Dobos Endre

Forrás: The War Zone, AIR FORCE MAGAZINE

[1] Next Generation Adaptive Propulsion (NGAP): következő generációs adaptív meghajtás

[2] Next Generation Air Dominance (NGAD): következő generációs légi dominancia

[3] Adaptive Engine Transition Program (AETP): Az Adaptive Versatile Engine Technology (vagy ADVENT) program az Egyesült Államok légiereje által működtetett repülőgép-hajtóművek fejlesztési programja, amelynek célja egy hatékony adaptív ciklusú vagy változó ciklusú hajtómű fejlesztése a következő generációs katonai repülőgépekhez. A programot 2012-ben az Adaptive Engine Technology Demonstrator (AETD), majd 2016-ban pedig az Adaptive Engine Transition Program (AETP) követte.

[4] Air Force Life Cycle Management Center (AFLCMC): a légierő életciklus menedzsment központja

Friss írások

Drónok szerepe a légi harctevékenységben

Az amerikai légierő a Next Generation Air Dominance (NGAD) programja részeként építi a hatodik generációs vadászgépet. Frank Kendall légierő miniszter szerint az új vadászgép...

A TEMPEST Nagy Britannia, Svédország és Olaszország hatodik generációs vadászgépe

A Tempest program részletei A repülőgépet a Team Tempest fejleszti, amelyet a BAE Systems, a brit székhelyű repülőgépipari vállalat vezet. A csapat ipari partnerekből is...

A General Electric sikeresen lezárta az F-35-ös és a hatodik generációs vadászgép hajtóművének tesztprogramját

Az amerikai légierő és a GE sikeresen befejezte a cég második XA100-as adaptív ciklusú hajtóművének tesztelését az Arnold Engineering Development Complex-ben (AEDC). Az AEDC-nél végzett...

Az F-35-ös vadászgép képességei és alkalmazása

A Lockheed Martin az 1970-es években kifejlesztett egy tervezési technikákat a radar keresztmetszet (RCS) csökkentésére és radar elnyelő anyagok kutatására a katonai repülőgépek számára. Azóta...

Oroszország Szu-35-ösöket adna el az Iráni Légierő számára

Számos jelentés utal arra, hogy Irán készen állhat arra, hogy radikálisan átalakítsa öregedő vadászgép flottáját a többcélú Szu-35 Flanker-E repülőgépek Oroszországból való beszerzésével. Ha...