Kezdőlap A katonai repülés jelene Japán következő generációs vadászgép fejlesztési programja

Japán következő generációs vadászgép fejlesztési programja

Kategória

Japán 2035-ig 48 milliárd dollárt költ a következő generációs F-X lopakodó vadászgépének kifejlesztésére, amelyek képességeikben felülmúlják az amerikai F-35-öst és Kína lopakodó vadászgépeit. A japán Nikkei újság új részleteket közölt Tokió ambiciózus terveiről, amelyek célja egy hatodik generációs lopakodó vadászgép kifejlesztése. Japán tervei szerint az új vadászgép olyan fejlett rendszerekkel bír majd, amely reális elrettentést jelent Kína egyre potensebb légierejének távoltartására.

A fejlesztési ütemterv szerint a prototípus építése 2024-ben várható, majd az első repülésre 2028-ban kerül sor. Az F-X (esetenként F-3 néven) sorozatgyártását 2031-ben kezdik meg, szolgálatba állítása pedig 2035-ben várható. A védelmi erők mintegy 90 darab fejlett lopakodó vadászgép beszerzését tervezik.

A kéthajtóműves F-X vadászgépbe olyan fejlett technológiákat integrálnak, mint a távoli drónvezérlés, a VR-típusú[1] sisakra szerelt kijelző, valamint az AESA radar, amely mikrohullámú fegyverként is használható az ellenséges rakéták zavarására. Tervek szerint a gép képes lesz az érzékelői által megszerzett adatokat továbbítani az amerikai légi, vízi és szárazföldi partnerekhez, képes lesz legalább hat rakéta belső fegyvertároló rekeszben való elhelyezésére, beleértve a levegő-föld és hajóelleni rakétákat is, bár alapvetően légiharcra készítik fel a gépet.

Japán azonban nem egymagában végzi lopakodó vadászgépének a fejlesztését. Tokió decemberben megerősítette, hogy az F-35-ös vadászgép gyártója, a Lockheed-Martin lesz a fejlesztésben az elsődleges nemzetközi partnere. Japán mérnökök továbbra is szeretnék, ha a Northrop-Grumman és a BAE védelmi óriások is elfogadnák a meghívást a közös fejlesztési munkára.

Tokió ütemterve optimistának tűnhet, tekintettel a várhatóan hosszú fejlesztési ciklusra és számos késésre, hasonlóan az ötödik generációs amerikai F-35-ös lopakodó fejlesztési folyamatához. A japán védelmi minisztérium azonban reménykedhet abban, hogy a már folyamatban lévő hazai alkatrész technológiák kutatásának és fejlesztésének, – ideértve a radar, a hajtómű, a hálózati rendszerek tesztelését, valamint az X-2 Shinshin lopakodó demonstrátor repülőgépet a tolóerővektor elfordítású fúvócsöveivel – köszönhetően időt nyernek.

A Lockheed, a BAE vagy a Northrop-Grumman technológiáinak átvétele és integrálása szintén lerövidítheti az F-X fejlesztési ciklusát, akárcsak a rugalmas fejlesztési módszerek alkalmazása számítógépes szimulációk végrehajtásában.

Japán aggódalmai a kínai légierő miatt

Az elmúlt évtizedben Tokió megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a kínai légierő nemcsak mennyiségi értelemben (jelenleg nagyjából 6:1 arány van a harci repülőgépek terén), hanem néhány típus minőségi mutatóival is felülmúlta a japán légi önvédelmi erőket. Tokió félelmei reálisak hiszen Peking üzemei sorozatban gyártják a korszerű vadászgépeket. Peking lopakodó repülőgépekkel és korszerű 4,5 generációs J-10 és a J-11B többfunkciós vadászgépekkel cseréli le elavult hidegháborús vadászgépeit és tölti fel repülőezredeit.

A táblázat Kína legkorszerűbb szolgálatban lévő típusait mutatja be:

TípusSzolgálatban; darab
Chengdu J-10 B/C435
Shenyang J-10346
Shenyang J-16160+
Chengdu J-2072+
Szuhoj Szu-3076
Szuhoj Szu-3524

A mennyiségi és minőségi fejlődés kísérőjeként Kína egyre asszertívabb viselkedése a térségben nem csökkentette Japán nyugtalanságát.  Kínai és orosz vadászgépek bombázókkal, légi utántöltőkkel, valamint rádióelektronikai felderítőkkel együtt gyakran repülnek a japán légtér közelében, tesztelve a JASDF azon képességét, hogy miként reagál a zavarásokra. Ezek gyakran feszült találkozásokat eredményeznek a Csendes-óceán térségében, mint 2019-ben, amikor a dél-koreai légierő részvételével veszélyes négyoldalú légi konfrontáció alakult ki vitatott hovatartozású szigetek légterében.

A kialakult veszélyes helyzetre, Tokió a megoldást egy következő generációs légi fölény vadászgépben látja, amely a 2030-as években felválthatja 97 darab F-16-os módosításából származó F-2-es vadászgépét, és nagyjából a 200 darab F-15J nehéz-vadászainak idősebb gépeit, közel 100 darabot.

Japán nagyjából 142 darab Lockheed F-35A és F-35B Lightning lopakodó vadászgépet szerez be (melyeket elsősorban Japánban szerelik össze), de ezek nem tökéletes váltótípusai a jelenlegi vadászgépeknek, mivel az F-35-öst inkább csapásmérő szerepre optimalizálták, és nem légi fölény vadászgépnek. Tokió 2018-ban vizsgálta egy hibrid F-22/F-35-ös repülőgépek megrendelésének a lehetőségét a Lockheed vállalattól, de a költségeket megfizethetetlennek találta. Az F-22-es lopakodó légifölény vadászgépet, amelyre Tokió az 1990-es évek óta vágyott, nem értékesítette az Egyesült Államok és a típust már rég nem is gyártják.

Az F-X majdnem fél évszázad elteltével Japán első igazi hazai fejlesztésű és gyártású sugárhajtású modellje lesz a Mitsubishi F-1 vadászgép után, amely 1975-ben repült először.

Tekintettel a program becsült összköltségére, – 48 milliárd dollárra – Tokió hajlandó több mint fél milliárd dollárnak megfelelő összeget fizetni minden egyes F-X típusú repülőgépért, ahelyett, hogy kétszer-háromszor annyi F-35-t vásárolna. De Japánnak az új F-X vadászgépei a beépített, kifejezetten magas fejlettségű rendszerei révén jóval magasabb harcértékű vadászgépei lesznek, mint az F-35-ös, vagy a rivális kínai és orosz lopakodó vadászgépek.

Talán még ennél is fontosabb, hogy az F-X-re költött pénz főleg japán vállalatoknál fog realizálódni, ugyanakkor Japánt elsőrendű katonai repülőgépgyártó-hatalommá változtathatja, amelyik már nem fog függeni az amerikai vállalatoktól és az Egyesült Államok exportpolitikájától.

Mivel Japán 2014-ben enyhítette a fegyverkiviteli korlátozásait, Tokió megpróbálhatja exportálni az új gépet, hogy megtérüljön a fejlesztésre fordított költségek egy része, ha talál egy hasonló gondolkodású partnerországot (például Ausztráliát), amelyet kellően megbízhatónak tartanak, és amely megengedheti magának a Japán védelmi termék prémium árát.

F-X technológiák és vállalatok

Japán vezető védelmi gyártója, a Mitsubishi Heavy Industries, nem meglepő módon a fejlesztési program vezetője, de a hatalmas kutatási és fejlesztési ráfordításokat több mint ezer japán vállalat között osztják el.

Az F-X tervezési koncepciója szerint a gépbe elektromos működtetésű kormányfelületeket építenek (a hidraulika túl sok helyet foglal és karbantartásigényes), száloptikás repülésvezérlő rendszert (fly-by-light) és S-vonalvezetésű szívócsatornákat alkalmaznak a hajtóművek eltakarására, amivel a gép radarhullámokkal szembeni visszaverő felülét csökkentik.

Az F-X lopakodásának elősegítésére szolgáló további intézkedések közé tartozik az elektromágneses hullámokat elnyelő anyag, valamint a metaanyag alkalmazása és az ionizált gáz (plazma lopakodás) használata a radarkeresztmetszet csökkentése érdekében.

Hővédő pajzsokat és kompozit anyagokból készült integrált ragasztott szerkezetet használnak a sárkány szerkezeti tömegének csökkentésére. A viszonylag alacsony tömegű géppel lehetővé válik jelentős távolságok átrepülése, így a közép-japán szigetek légibázisairól rugalmasan lehet majd bevetésre küldeni őket.

Az IHI Corporation[2] időközben 2018 óta teszteli a sugárhajtású XF9-1 alacsony kétáramúsági fokú turbóventilátoros hajtóművet. Ez a hajtómű egzotikus anyagok felhasználásával készült a méretcsökkentés érdekében és a turbina hőálló képességének 1800 °C-ig történő növelése érdekében. Az XF9-1 utánégető nélküli tolóereje 108 kN, de bekapcsolt utánégetővel 147 kN tolóerőt generál, ami valamivel kevesebb ugyan, mint az F-22 Raptor F119-es hajtóműveinek tolóereje, viszont a Japán hajtómű ezt kisebb átmérő mellett teljesíti. Az XF9-1-es hajtómű 3D gázsebességfokozója a kiáramló gáz elfordításával nagy túlterhelésű manővereket tesz lehetővé közeli légiharc során.

Japán saját fejlesztésű XF9-1-es hajtóműve Kép: wikipedia.org

Az elektronikai egységek gyártói, a Toshiba és a Fujitsu csoport vezető szerepet töltenek be az F-X vadászgép Gallium-Nitride AESA radarjának kifejlesztésében, amely ellenséges támadó rakéták elleni mikrohullámú fegyverként is használható.

A radart infravörös és elektromágneses érzékelő (ESM) egészíti ki.

A Mitsubishi Electric a misszió rendszerek és az elektronikai hadviselési képességek fejlesztését végzi, azon belül különös tekintettel a zavaró rendszerek fejlesztésére. Japán az Integrated Fire Control for Fighters (IFCF) nevű nagysebességű adatátviteli technológiák kutatása terén is jelentős eredményeket ért el. Céladatok védett megosztása lehetővé teheti japán (és esetleg az Egyesült Államok) vadászgépei számára, hogy egyesítsék érzékelőik képességeit és rakétáikat pontos rávezetési adatokkal lássák el, növelve így a látótávolságon túli célra indított rakéták találati pontosságát.

A Subaru az F-X leszálló rendszereit fejleszti. A Subaru repülőgépipari részlege, – bár autógyártóként jobban ismert – szárnyakat és futómű alkatrészeket épít a Boeing 777-es utasszállító repülőgépéhez.

Mindegyik F-X vadászgép képes lesz akár három „Loyal Wingman” típusú drón vezérlésére a Combat Support Unmanned Aircraft elnevezésű közös rendszer használatával. Az intelligens drónok felkészíthetők önálló felderítő, zavaró, vagy rakéta-fegyverhordozó feladatokra. A drónok alkalmazása javíthatja az F-X támadási képességét, miközben nagymértékben csökkentik a pilótának az ellenséges támadásokkal szembeni kitettségét.

A Lockheed Martin technikai támogatást nyújt a Mitsubishinek a repülőgép sárkányszerkezetének tervezésében és a rendszerek integrációjában. A Lockheed Martin tapasztalatai komoly segítséget jelentenek azáltal, hogy alkalmazzák a vállalat által kifejlesztett radarabszorbens anyagokkal kapcsolatos ismereteket, valamint egyéb technikákat, amelyeket kidolgoztak az F-22-es és F-35-ös vadászgépek radarkeresztmetszetének csökkentésére.

Végül, de nem utolsó sorban a rendszerek integrációja egy rendkívül összetett folyamat, ami fárasztó kihívásnak bizonyult az F-35-ös fejlesztésében, az egyidejűleg fejlesztett alrendszerek jellemzőinek folyamatosan változása miatt.

Japán reméli, hogy átveheti és alkalmazhatja a Northrop Grumman technológiáit, különös tekintettel az érzékelő és a hálózatban működő adatátviteli technológiákra vonatkozóan, amelyek kiemelkedőek a Grumman F-18 Super Hornet vadászgépeiben, és az E-2D Advanced Hawkeye légi korai figyelmeztető és vezérlő repülőgépeiben. Japán számára hasonló fontosságú az F-35-ösnél alkalmazott megosztott kamerarendszer-technológia átvétele is.

Tokió azt is jelezte, hogy szeretné, hogy a BAE adjon tervezési támogatást saját rádióelektronikai harc/rádióelektronikai zavaróberendezése tervezési folyamatában. A BAE volt az F-35 Lightning AN/ASQ-239 elektronikai hadviselési egységének fejlesztője és gyártója.

Stealth vadász generáció

Néhány év alatt Berlin/Párizs, London, Tokió és Szöul, mind kézzelfoghatóan elkötelezte magát egy hazai gyártású lopakodó repülőgép fejlesztése mellett, és a jelentős fejlesztési költségek (40 + milliárd dollár) sem tántorítják el őket tervüktől. Ezeket a nemzeteket úgy a gazdaság és a politika, mint a katonai szempontok motiválják, hogy a fejlesztésbe fektetett szellemi energiáik egy különleges képességekkel rendelkező harci gépben öltsenek testet.

Tokió 2018-ban a hazai fejlesztésű lopakodó repülőgép fejlesztési költségei miatt még bizonytalan volt, hogy elkötelezze magát, majd ahogy az alternatívák hiányosságai egyértelművé váltak, megszületett a döntés. Az Egyesült Királyságban a brit védelmi költségvetésből egyszerűen hiányzott a finanszírozás, hogy a Tempest lopakodó vadászgép program elinduljon és csak a novemberben biztosított jelentős védelmi költségvetés indította be a folyamatot. Berlin, Párizs és Madrid elkötelezettsége a Future Combat Air System iránt (a következő generációs vadászgép a drónokkal együtt) régóta nyilvánvaló.

Ezek a programok azt mutatják, hogy sok amerikai szövetséges védelmi minisztériuma két következtetést vont le: először is, hogy a pilóta vezette lopakodó vadászgépek (drónokkal kiegészítve) a kínai, valamint orosz föld-levegő rakéták és harci repülőgépek növekvő képességei miatt legalább a 21. század közepéig meghatározó és szükséges fegyverrendszerek maradnak.

Másodszor pedig, hogy az ilyen vadászgépek hazai fejlesztése a független katonai repülőipari bázis megtartása miatt szükséges, így ezek az országok elkerülik az amerikai vállalatoktól és Washington szeszélyétől való függést.

Szerző: Dobos Endre


[1] VR-típusú: (virtual reality) virtuális valóság

[2] IHI Corporation: Ishikawajima-Harima Heavy Industries Co., Ltd.

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...