Kezdőlap A katonai repülés jelene Japán hatodik generációs vadászgép projektje

Japán hatodik generációs vadászgép projektje

Kategória

A Mitsubishi X-2 Shinshin kísérleti gépében tesztelt technológiák alapvető elemei lesznek az F-3-as koncepció vadászgépnek is. Ezek magukban foglalják az EM[1]P-rezisztens száloptikával átszőtt avionikát és az „önjavító” repülési rendszereket, amelyek érzékelik és automatikusan kompenzálják a repülőgép vezérlőrendszereinek károsodását.

Japán 2019-es középtávú védelmi felülvizsgálatának eredményéről csendben kiderült, Tokió évekig tartó tétovázás után úgy döntött, hogy megépíti saját fejlesztésű hatodik generációs Mitsubishi F-3-as légifölény lopakodó vadászgépét.

2019 februárjában a japán védelmi minisztérium megerősítette ezen a szándékait a Jane’s riporterének. A jelentések szerint az F-3-as fejlesztési követelményeit a 2020-as költségvetés részeként kell kiadni, a fejlesztés hivatalosan 2021-től kezdődik, és az első repülés 2030-ra várható.

Az új F-3-as vadászgépek Japán több mint száz Mitsubishi F-2-es (ezek jelentősen korszerűsített F-16-ok) egyhajtóműves vadászgépét váltják majd le a 2030-as évek közepétől kezdve.

A program tervezett fejlesztési költsége 5 trilló Jen, ami közel 45 milliárd dollárnak felel meg. A repülőgép költsége könnyen meghaladhatja a korábban jelzett 20 milliárd jen/gép költséget (179 millió dollárt).

2016-ban Japán technológiai mérföldkövet ért el fejlett technológia demonstrátorának (ATD), az X-2 Shinshin-nak az első felszállásakor. A 2007-es fejlesztés kezdete óta az ATD fejlesztési költsége 350 millió dollár szintet ért el, melynek során innovatív kompozit kerámia – szilícium-karbid – borítás, és tolóerővektor elfordítású fúvócső alkalmazhatóságát tesztelték az új gépen. A Shinshin, radar keresztmetszete, állítólag egy „óriás bogár” méretének felel meg.

A Mitsubishi X-2 Shinshin makettje

Az ATD egy technológiai demonstrátor volt, nem egy valódi harci repülőgép prototípusa. Nem sokkal a fejlesztési folyamat kezdetét követően Tokio megállt a 40 milliárd dolláros költségszinten, ezzel a fejlesztést befagyasztotta, és külföldi repülőgyártó vállalatoktól kért árajánlatot.

Japán számára különösen vonzónak tűnt a hibrid koncepció az F-22-es repülőgép sárkányszerkezetével és az F-35-ös fejlettebb avionikájával, de ennek a repülőgépnek az ára rendkívül magas lenne, körülbelül 215 millió dollár repülőgépenként. Japán udvarolt a Grummannak, amely évtizedekkel korábban kifejlesztette az XF-23-as „Black Widow” lopakodó vadászgépet, majd a brit BAE Systemsnek, amely jelenleg a Tempest lopakodó vadászgép fejlesztésén dolgozik.

F-35 összehasonlítva az F-3-al

Számos elemző előre jelezte az F-3-as projekt halálát, miután Tokio bejelentette, hogy a már megrendelt 42 darab F-35A és F-35B Lightning lopakodó repülőgépein túl, további 105 darabot vásárol a típusból. Sokan megjegyezték, Tokió sokkal gyorsabban és olcsóbban juthat az Egyesült Államok gyáraiból korszerű lopakodó vadászgépekhez, mint saját fejlesztés eredményeként Japánból.

Azonban az F-35-ös elsősorban többcélú harci gépnek készült, nem pedig légifölény vadászgépnek, ellentétben a Japán számára annyira áhított F-22 Raptorral, amely viszont már rég nincs gyártásban.

Az F-35-ös gépekkel a JASDF[2] kiépíti saját csapásmérő képességét, azonban a védelmi jellegű légi járőrözési képesség megtartását messzemenően az elsődleges feladatának tekinti, melynek fenntartásához hatodik generációs légifölény vadászgépekre lesz szüksége. 2018-ban a JASDF naponta közel háromszor küldött vadászgépeket a Japán partjai felé tartó orosz és a kínai katonai repülőgépek elfogására. A kínai légierő mennyiségben hat az egyhez arányban meghaladja a japán légierő gépeinek mennyiségét, és legújabb vadászgépei, mint a J-11D és a J-20, minőségben közel állnak a japán vadászgépek minőségéhez.

Az elfogó vadászgépek kívánatos jellemzői a hosszú járőrözési idő nagy sebességgel, hogy időben lehetővé váljon a közeledő ellenséges repülőgépek elfogása, mielőtt elindítanák rakétáikat, és jó manőverező képesség, hogy domináns vadászként léphessenek fel az ellenséges gépekkel szemben a vizuális tartományban. A régi iskola fent felsorolt jellemzőinek Japán negyven éves F-15J Eagle vadászai tökéletesen megfelelnek és felülmúlják az F-35-ös ilyen képességeit.

Mindazonáltal, az F-35-ös lopakodó vadászgépet csekély radar-keresztmetszete és nagy teljesítményű hálózati érzékelői nagyobb túlélési esélyekkel ruházzák fel és veszélyesebbé teszik, mint egy F-15-t, amely többmérföld távolságból észlelhető. Ezért Japán olyan vadászgépet szeretne, amely együttesen rendelkezik lopakodó, és légifölény képességekkel.

Amikor Jane’s szakírója megkérdezett egy japán szakembert, hogy mit tartanak az öt legfontosabb prioritásnak az F-3-as számára, először a „jövőbeli légifölény képességét” emelte ki.

A többi tulajdonság magában foglalja a fejlesztési kapacitást, a hazai technológiák alkalmazását és a megfizethetőséget. Mivel Japán parlamentje 2014-ben legalizálta a fegyverértékesítést, Japán a későbbiekben remélhetőleg csökkenteni tudja saját fejlesztési és gyártási költségeit külföldre történő exportálással. A japán katonai hardver azonban igen drága, talán ezért nem volt nagy sikere eddig az exportban. A lopakodó vadászgépekre azonban továbbra is nagy az igény, nehezen szerezhetők be, és csak az F-35-ös beszerzésére van lehetőség.

Hogy néz majd ki az F-3-as?

Az biztos, hogy az F-3-as kéthajtóműves vadászgép lesz, és belső fegyvertárolójában hat rakétát tud hordozni. Ezen túlmenően a japán mérnökök által megfogalmazott nagyon eltérő elképzelések azt jelzik, hogy a végső tervezési követelményeket még messze nem határozták meg. Azonban néhány információ már ismert a különböző alkalmazandó technológiákról.

2019-ben Japán elkezdte tesztelni az Ishikawa Heavy Industries által kifejlesztett XF-9-1-es alacsony kétáramúsági fokú turbofán hajtóművet. Ez a hajtómű 11-12 tonna tolóerőt biztosít utánégetés nélkül, és 15-16,5 tonna tolóerőt bekapcsolt utánégetéssel. A turbina előtti gázhőmérséklet maximális értéke eléri az 1800 Celsius-fokot. Ugyanakkor az amerikai F-22-es vadászgép F119-es hajtóműve 13 tonna tolóerőt fejt ki utánégetés nélküli üzemmódon, és 17,5 tonna tolóerőt utánégetéssel, viszont a japán XF-9-1-es hajtómű fél méterrel rövidebb és 30 centiméterrel karcsúbb, mint az amerikai F-119-es hajtómű.

Az XF-9-1-es hajtómű Kép: Aviation Week

A japán védelmi minisztérium háromdimenziós tolóerő-vektor elfordító gázsebességfokozó fejlesztésén is dolgozik, amely a hajtóműből kiáramló gázáramot bármilyen irányba ±20⁰-os szögben képes elterelni. Ha mindezeket a radar-keresztmetszet veszélyeztetése nélkül képesek megvalósítani (ami nehéz feladat), akkor a japán F-3-as az F-22-es és a Szu-35-ös mellett a világ legjobban manőverező modern vadászgépei közé tartozik, növelve azt a képességét, hogy elkerülje a rakétákat és legyőzze ellenfeleit közel-légiharcban.

Az XF-9-1-es hajtómű rendkívüli 180 kilowatt villamos energiát képes létrehozni, amelyet potenciálisan arra használhatnak, hogy nagy energiájú fegyvereket, például irányított lézert vagy radar alapú mikrohullámú fegyvert használjon, amelyek a japán szigetek felé száguldó ballisztikus rakéták áramkörét tehetik üzemképtelenné.

A fejlesztők komoly lehetőséget látnak abban, hogy az F-3-as repülőgép sárkányszerkezetének borítását olyan egybefüggő radarantennává alakítsák, amely kompozitba ágyazott intelligens érzékelők felhasználásával határozza meg a légi célok helyzetét. Teszteltek egy elektromágneses ESM[3]-érzékelőt is, amely nemcsak az ellenfelek észlelését segíti elő, hanem az önvédelem érdekében minimalizálja vagy torzíthatja a lopakodó vadászgép saját rádiófrekvenciás jelkibocsájtását.

A pilótafülke kialakítása során a japán fejlesztők nem tervezik alkalmazni a hagyományos Head Up Display-t, helyette a sisak üvegfelületére vetített információs technológia segíti majd a pilóta munkáját.

Az ember-gép kapcsolaton belüli mesterséges intelligencia  alkalmazása optimalizálja a pilóta számára biztosított adatáramlást a pillanatnyi helyzetnek megfelelően és egyszerűsíti feladatait.

Japán jelentős eredményeket ért el a nagysebességű adatkapcsolatok kutatása terén, amelyek hálózatba kapcsolják a repülőgép érzékelőit, lehetővé teszi a célok adatainak gyors megosztását más baráti repülőgépekkel, szárazföldi és haditengerészeti erőkkel. Ezek az eszközök arra szolgálnak, hogy ellensúlyozzák a nagy számban megjelenő ellenséges erők támadó potenciálját, mint a kínai J-20-as lopakodó vadász vagy a H-20-as lopakodó bombázó.

Az X-2-ben tesztelt technológiák, amelyek újra megjelennek az F-3-ban, magukban foglalják az EMP-rezisztens száloptikás avionikát és az „önjavító” repülési rendszereket, amelyek érzékelik és automatikusan kompenzálják a repülőgép vezérlőegységeinek károsodását .

A japán védelmi minisztérium egyértelműen kinyilvánította érdeklődését a megszerezhető technológiai transzferek iránt, és igényét külső segítségre olyan cégektől, mint a Lockheed, a Boeing vagy a BAE Systems, azért hogy segítsék a projekt előre haladását. A védelmi minisztérium mindamellett azt várja, hogy a hazai cégek vezető szerepet töltsenek be a projektben.

A Northrop már válaszolt a japán információkérésekre, és előzetes megbeszéléseket tartott a japán védelmi iparág tisztviselőivel. Források szerint a Northrop Grumman olyan technológiákat adott Japánnak, amelyek hozzájárulhatnak az F-3-as vadászgép projekthez.

A japán kormány eddig három ajánlatkérést adott ki az F-3-al kapcsolatban, és levelet küldött a Brit, valamint az Egyesült Államok kormányának, amelyben részletesebben ismertette elképzeléseiket.

Tokio biztosítani akarja, hogy a japán cégek fejlesszék az F-3-as avionikai és repülési hardverét, amely magában foglalja az Ishikawa Heavy Industries Corp. által fejlesztett kommunikációs és navigációs rendszereket, radarokat és a gázturbinás hajtóműveket.

A fent bevezetendő technológiák közül számos jellemző jelenleg koncepcionális elképzelés, amely majd a jövőben a hatodik generációs harci repülőgép része lesz, és egyébként egyedülállóan lenyűgöző. Azonban egy repülőgépre, mint platformra történő integrálása sokkal nagyobb kihívást jelent, mint a költséghatékony módon történő előállításuk. Az Egyesült Államok F-35-ös vadászgépe is sok késedelmet és költségtúllépést szenvedett el, mivel sok új technológiát integráltak egybe az egyidejű fejlesztés alatt.

Írta: Dobos Endre


[1] Electromagnetic Pulse: elektromágneses impulzus

[2] Japan Air Self-Defense Force – Japán Önvédelmi Légierő

[3] ESM – Electronic Support Measures: elektronikai támogatás

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...