A következő generációs vadászrepülőgépet határozott fejlesztések fogják jellemezni, és ezzel a légierő halálosabbá és hatékonyabbá válik, mint valaha. A repülőgépek világában a második világháború utáni harci repülőgépeket úgynevezett „generációkra” osztják. Ezeket a generációkat elsősorban az idő és a technológia különbözteti meg, és a jelenleg szolgálatban álló legkorszerűbb fejlesztések az „ötödik generációs” vadászok. Most, hogy legalább három országban, az Egyesült Államokban, Oroszországban és Kínában szolgálatban állnak ilyen repülőgépek, a kérdés az, hogy mi következik. Milyen lenne a hatodik generációs vadászgép, és miben különbözik a jelenleg legkorszerűbb vadászgépektől?
Először nézzük meg, mi jellemzi az ötödik generációs vadászgépeket. Az ötödik generáció vadászgépeit általában három dolog jellemzi: a lopakodás képessége, az érzékelők magasfokú integrációja és a szupercirkáló üzemmód. Ez az első generáció, ahol a lopakodás kötelező követelmény, ennek megfelelően a repülőgép alakja miatt a visszavert radarjel nagysága jelentősen csökken. Ez a képesség ma már egy korszerűvadászgép szerves része, mint az elektronikai harc és radartechnológia. Eközben a radartechnológia legújabb fejlesztési eredményei azt mutatják, hogy a lopakodás rövidesen véget ér, mint különleges képesség figyelembe véve a kvantumradar területén elért legújabb eredményeket.
Az ötödik generációs vadászgépek ismertek hatékony érzékelőikről, különösen a fejlett elektronikus letapogatású AESA radarjaikról és elektro-optikai érzékelőjükről, amelyek lehetővé teszik az ellenség repülőgépeinek passzív módon történő felismerését egyre nagyobb távolságból is. Míg sok negyedik generációs repülőgép rendelkezett ezekkel a funkciókkal, más esetben továbbfejlesztések alkalmával látták el őket, az ötödik generáció vadászgépei az első olyan generáció, ahol ezek az érzékelők kötelezően jelennek meg a gépek fedélzeti rendszereiben. Ennek a kategóriának már a megszületésekor alapvető része volt az egyesített érzékelőrendszer, amely magában foglalja a valós idejű videó, a virtuális valóság és egyéb adatok kivetítését a pilóta látóterébe. Kritikus követelmény az a képesség, hogy más légi járművekkel, szárazföldi és tengeri erőkkel képes legyen adatokat cserélni, és ezeket hasznos információként felkínálni a gép pilótája számára.
Végül az ötödik generációs vadászgépek olyan hajtóművekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy képesek legyenek fenntartani a hangsebesség feletti repülést az utánégető bekapcsolása nélkül. Ezt a technikát „szupercirkáló üzemmódnak” hívják, amely lehetővé teszi a pilóta számára, hogy nagy sebességgel repüljön bizonyos szintű üzemanyagmegtakarítás mellett. Bár az ötödik generációs vadászgépek is használnak utánégetőt, de ritkábban lesz szükségük ilyen üzemanyag-igényes sebességre.
A hatodik generációs sugárhajtómű természetesen alkalmazza az ötödik generációs sugárhajtómű tulajdonságait, de olyan új megoldásokat is alkalmaz, amelyek más hajtóműtervező irodáinál még mindig kísérleti fázisban vannak. Íme néhány technika, amely a hatodik generációs vadászgépekre lesz jellemző.
Lézerek. A lézerfegyverek forradalmasíthatják a kistávolságú légiharcot. Jelenleg manőverező légiharcra a vadászrepülők 25-30 mm-es űrméretű csöves tűzfegyvereket használnak. Az ötödik generációs vadászgépek, mint az F-35-ös, megtartották a gépágyút, de az a követelmény, hogy az összes fegyvert (rakétát, bombát), üzemanyagot és érzékelőt a repülőgép törzsében tárolják, súlyosan korlátozza a lőszerrakasz méretét. Például az F-35A mindössze 182 darab lőszert szállít a beépített 25 mm-es négycsövű gépágyújához. A fegyver használata során a repülőgép tűzvezető rendszerének figyelembe kell vennie az ágyú összes ballisztikai tulajdonságát, és a lövedék pályája mentén a rá ható összes erőt.
A lézerfegyver hatalmas javulás lenne a csöves tűzfegyverekhez képest. A fegyver egyszerűen csak nagy energiájú lézert igényel, amely energiát a repülőgép hajtóműve biztosít, és koncentrált fényimpulzusok formájában kell kisugározni. Lehetséges, hogy a lézernek energiatároló rendszerre van szüksége, de elvileg korlátlan számú használat biztosított. Ezenkívül a lézersugár abszolút egyenes vonalban halad, így sokkal könnyebben kivitelezhető az ellenséges repülőgéppel szembeni támadás. Cserélhető konténerben a lézer alkalmazható védőfegyverként is, megvakítva a támadó levegő-levegő rakétákat.
Hatótávolság. Észak-Amerika, Európa és Ázsia országaiban jelenleg működő vadászgépek többségének tipikus harcászati hatósugara 1200 km vagy annál kevesebb. Az Egyesült Államok, a NATO, Oroszország és Kína stratégiai elemzői mind azt hangsúlyozzák, arra kell felkészülni, hogy a következő generációs vadászgépeknek hosszú ideig egyedül kell megoldaniuk feladataikat az ellenség légterében. A Csendes-óceán, Kelet-Európa és Oroszország hatalmas kiterjedése azt jelenti, hogy a taktikai repülőgépeknek hosszú távolságokat kell megtenniük, hogy elérjék céljaikat. Ezt a helyzetet tovább bonyolítja a taktikai és a rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták elhelyezkedése az orosz és kínai területen. További probléma mindkét országnak arra irányuló erőfeszítése, hogy az Egyesült Államok és a NATO légijárműveinek alkalmazhatóságát ellehetetlenítsék a légi utántöltők és a korai figyelmeztető repülőgépek hosszú távú rakétákkal való megsemmisítése révén.
A lopakodás feltétele, hogy a modern repülőgépek mindent elrejtsenek (a fegyvereket, az érzékelőket és az üzemanyagot) a lopakodó áramvonalas testében, így kizárt a külső függesztésű üzemanyagtartályok használata is. Ha a hatodik generációs vadászgéptől 40% -kal nagyobb hatótávolságot várunk el, annak fizikailag nagyobbnak kell lennie, hogy elférjen benne az extra mennyiségű üzemanyag. Noha a nagyobb méretű vadászgép nem ideális, a vadászok nagyobb hatótávolsága lehetővé tenné, hogy a légierő a harctevékenységük területét kiterjessze, de szükség esetén koncentráltan is alkalmazhatnák őket. A rendelkezésre álló nagyobb mennyiségű üzemanyag a pilótáknak nagyobb döntési rugalmasságot biztosítana a célok megközelítésében, elkerülhetik a légvédelmi rakéta komplexumokat, vagy megkerülő, váratlan irányból támadhatnak célokat.
Drónok. A nagy teljesítményű szubszonikus drónok lehetővé teszik a vadászpilóták számára, hogy fontos feladatokat rendeljenek a drónokhoz, hogy a személyzettel ellátott repülőgép helyett azokat küldjék veszélyes helyzetekbe. Az Egyesült Államok légierejének „Loyal Wingman” koncepciója azt jelenti, hogy a vadászgépek együtt tevékenykednek egy kis drónrajjal, melynek mindegyik tagja egy bizonyos misszió végrehajtására, például felderítésre, elektronikus hadviselésre, csapásmérésre, vagy akár légiharcra van felkészítve. Az olcsó és akár egyszer használatos drónok lehetővé teszik a légierők számára, hogy összességében csökkentsék az ember vezette vadászgépek számát, miközben a személyzettel ellátott repülőgépek költségei megnőnek.
A jövőben egy hatodik generációs vadászgépet a harcfeladat során több drón kísérheti. Lesz amelyik felkutatja az ellenséges föld-levegő radarokat, és radar-elleni rakétáival elpusztítja őket, akár egy távolabbi légtérben várva, hogy a figyelmes radarkezelők újra bekapcsolják a radarokat. Mások erőteljes zavaró tevékenységet folytathatnak, vagy „helyettesíthetik” az ember vezette vadászgépet a megnövelt radarjelükkel. Ha a küldetést az ellenséges vadászok felderítették, akkor a levegő-levegő rakétákkal felfegyverzett drónok felvehetik a harcot az ellenséges vadászgépekkel, vagy csaliként működhetnek, és csapdába csalhatják őket. Végül, a drónok képes lehetnek arra, hogy „légi rakétatárként” vegyenek részt a harctevékenységben és rakétákat vezessenek az ellenség célpontjaira.
Mesterséges intelligencia. A pilóta saját repülőgépéből, az őt körülvevő baráti repülőgépektől, hajóktól, földi erőktől, műholdaktól és egyéb információforrásoktól származó érzékelési adatok masszív tömege túlterheli a pilótát feladata végrehajtása során. Ez az adatmennyiség a jövőben csak növekedni fog, és soha nem csökkenni. Egy pilótának éppen elegendő az a terhelés, hogy gépét célra vezesse, tehát egy olyan rendszer, amely képes megszűrni és rangsorolni ezt az információhalmazt, és csak a fontos információkat bocsájtani a pilóta számára, nagy előrelépést jelent munkaterhelésének csökkentése terén.
A hatodik generációs vadászgép érzékelője által észlelt ellenséges radarrendszer jeleinek elemzése alapján a mesterséges intelligencia javaslatot tehet több alternatívára: kedvezőbb megközelítési útvonalra, a cél megtámadására vagy adott esetben elkerülésére. Ellenőrzése alatt tudja tartani a vadászgép mellett repülő drónokat, figyelemmel kíséri az üzemanyag-felhasználást, a hatótávolságot és a fegyverek állapotát. Javasolhat alternatív leszállási helyeket a sérült repülőgép számára, figyelembe véve az aktuális hatótávolságot, a repülőtér állapotát, a vadászgép esetleges károsodását, és elvégezheti a szükséges üzemanyag- és hatótávolság számításokat. Még más, kevésbé fontos adatokat hozzárendelhet más mesterséges intelligenciához, hogy lépést tartson a fejleményekkel, és kapcsolatba léphet a „Master” mesterséges intelligenciával, vagy ráirányíthatja a pilóta figyelmét egy dologra, amikor az a harcfeladat szempontjából releváns.
Számos új feltörekvő technológia létezik, amelyek jelen lesznek a vadászgépek következő generációjának fedélzeti rendszereiben. A lézerek, a nagyobb hatótávolság, a drónok és a mesterséges intelligencia nagy valószínűséggel meghatározzák a jövő hatodik generációs vadászgépét. Más technológia is megjelenhet, és gyorsan utat talál a 2035-ös vadászgépekben. Akárhogy is legyen, a következő generációs vadászrepülőgépekben határozott fejlesztések jelennek meg a jelenlegi generációs vadászokhoz képest, így a légierő halálosabbá és hatékonyabbá válik, mint valaha.
Dobos Endre
Forrás: The National Interest