Kezdőlap A katonai repülés jelene Gondolatok a Kínai légharc rakéta fejlesztési projektekről

Gondolatok a Kínai légharc rakéta fejlesztési projektekről

Kategória

Kína által végrehajtott technológiai ugrás és ennek részeként a levegő-levegő rakéták széles skálájának fejlesztése arra késztetett néhány nemzetet, hogy integrálja Kína rakétáit vadászrepülő flottájába, vagy kínai harci repülőgépet vásároljon, mint a Chengdu JF-17 Thunder. A Pakisztánnal együttműködésben kifejlesztett JF-17-est már exportálták Mianmarba és Nigériába. Kína azt ígéri, hogy a harmadik világ számos országát megfizethető repülőgépekkel és rakétákkal látja el, amelyek alkalmasak látótávolságon túl lévő légi célok elfogására.

Mindeközben a világ figyeli Kína következő generációs légiharc rakétáinak fejlesztése terén elért gyors ütemű lépéseit és eredményeit, amely azon túl, hogy a PLAAF képes lesz megbirkózni egy vitatott légtérben kialakult konfliktussal, hatással lesz a többi nemzet piaci részesedésére is légiharc rakéták export színtéren.

Érdekes módon az 1990-es években Kína légiharc rakétakészlete Oroszországból vásárolt rakétákból, vagy azok közvetlen másolataiból, valamint olyan nyugati rakétákból állt, mint az AIM-9 Sidewinder és a Matra Magic.

Kína számos Python 3-as rakétát is szerzett Izraeltől, amelyeket Luoyang PL-8 néven gyártottak licensz alapján. A saját fejlesztésű rakétákra való átállás az orosz Szu-27 Flanker platform bevezetésével ment végbe, amikor a kínaiak alaposan szemügyre vehették az oroszok által ezen a területen elért eredményeket és nyilvánvalóan lemásolták az orosz légiharc rakétákat.

A Szovjetunió összeomlása után számos ott alkalmazott technológia és a légiharc rakétafejlesztésben dolgozó tudós szintén segítette Kína elindulását a saját rakéta előállításában.

A Leihua Electronic Research Institute (LETRI) és a No. 607 intézet PL-12 BVR aktív fejjel rendelkező légiharc rakéta volt az első sikertörténet Kína saját ipara számára, amelynek fejlesztése az 1990-es években kezdődött.

PL-12-es rakéta Kép: Zhenguan Studio

Az orosz R-77-es rakéta alapján kifejlesztett PL-12-esre kifejezetten az amerikai AIM-120 AMRAAM elleni eszközként tekintettek. A miniatürizált AMR-1 aktív keresőt, az R-77-es orosz 9B-1348 kereső mását, a moszkvai AGAT Kutatóintézet segítségével fejlesztették ki.

Lényeges, hogy a PL-12A/B/C (a C változat behajtható szárnyakkal) lehetővé tette a kínai ipar számára, hogy megértse ennek a csúcstechnológiás területnek finomságait, elsősorban azt, hogy történik egy modern légiharc rakéta fejlesztése. Az önálló gyártáshoz a kutatás és fejlesztés rendszerének széles skáláját hozták létre megfelelő pénzügyi háttérrel, miközben fokozatosan csökkentik az orosz támogatástól való függésüket.

Szakértők szerint a ramjet meghajtást a PL-12D változaton tesztelték. Ez a rakéta SD-10A néven exportálható a JF-17-es vadászgéppel rendelkező országok számára.

Kína rakétafejlesztése a PL-12-es után gyorsan nőtt és megalkották a Luoyang PL-10-est, egy fejlett közelharc rakétát, amelyet olyan nyugati rakétákkal lehet párhuzamba állítani, mint az AIM-132 ASRAAM, az IRIS-T, az A-Darter és az AIM-9X.

A fejlesztés a Luoyang Elektrooptikai Központban kezdődött 2004 és 2005 között. A PL-10-es 90 °-os látószögű képalkotó infravörös keresővel, lézeres közelségi gyújtóval, aerodinamikai és tolóerő-vektor elfordító kormányrendszerrel rendelkezik. Az eszköz indítás utáni célbefogási képességgel rendelkezik, hasonlóan az MBDA ASRAAM-hoz és a dél-afrikai A-Darterhez.

A LETRI PL-15-ös rakéta a PLAAF által az elmúlt években fejlesztett legfejlettebb légiharc eszköz. Ez a rakéta a PL-12-es továbbfejlesztéséből született, áttervezett kormányfelületekkel és kisebb szárnyfesztávolsággal, hogy illeszkedjen a következő generációs J-20-as és a J-31-es vadászgépek belső fegyverterébe.

PL-15E Kép: Global Times

Kettős impulzusú rakétahajtómű hajtja, így 200 km-re becsülhető hatótávolsága. A rakéta jelentős méretű zónával rendelkezik, amelyen belül a célnak már nem marad menekülési esélye. Kétirányú adatkapcsolattal van felszerelve a levegőben történő dinamikus célzás érdekében. Az aktív kereső a 607-es számú intézet által kifejlesztett miniatűr AESA radart használ amely robusztus elektronikus zavarvédelemmel rendelkezik. A rakétát 2015-ben tesztelték, és jelenleg a J-10C és a J-16-os, valamint korlátozott számú J-20-as vadászgépre függeszthető.

J-10 C kínai vadászgép Kép: Wikipedia

Kína számára az ellenséges légierő légtérellenőrző és légi utántöltő gépei az elsődleges célok. Ha Kína megsemmisíti a légi utántöltő és felderítő, valamint a légtérellenőrző gépeket, az ellenséges repülőgépek üzemanyag is légihelyzet információ hiányában nem képesek kihasználni képességeiket, így Kína jelentős előnyre tehet szert egy konfliktus során.

Kína számára a helyzet egyértelmű, extra nagy hatótávolságú rakétára van szüksége az amerikai légi utántöltő, elektronikai felderítő és légtérellenőrző gépek elfogására, amelyek akkora méretűek, hogy semmi esélyük nem lenne elmenekülni. Az ebbe a kategóriába tartozó rakétákat “nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétáknak” nevezik, rövidítve VLRAAM[1]. A cél elérése érdekében Kína elindította a PL-XX nevű VLRAAM rakétafejlesztési projektjét.

2017-ben egy 5,79 méter hosszú rakétáról bocsátottak ki nagy feltűnést keltő képet, amely egy J-16-os kínai vadászgép szárnyalatti tartójára függesztve mutatta a rakétát. A rakéta olyan nagy, hogy hossza a J-16-os vadászgép hosszának 26%-a.

Egy látótávolságon túli rakéta általában nagy méretű, így könnyen észrevehető a radaron, akár 200-300 kilométerről. Amint a rakétát azonosították, megfelelő intézkedésekkel eltéríthetik. A probléma megoldására Kína félballisztikus pályavezérlést tervezett a PL-XX rakéta számára.

A normál BVR[2] rakéták kilövés után egyenesen a cél felé indulnak, de a PL-XX nem így tesz. Tegyük fel, hogy a PL-XX rakétát 15 km magasságból indítják. A rakéta ezután ballisztikus rakéta módjára 30 km magasságra emelkedik. Ebben a magasságban egy rövid ideig tovább repül a cél irányába, majd ballisztikus rakétaként rázuhan.

Ezzel a rávezetési programmal a rakéta ramjet hajtóműve üzemanyag-megtakarítást ér el, és egy ideig láthatatlan lesz az ellenség számára.

A nagy magasságú repülése során nagyon ritka levegőben repül, ahol alacsony súrlódással és légellenállással kell számolni. Ebben a repülési szakaszban a rakéta rövid idő alatt nagy távolságot tehet meg, viszonylag alacsony üzemanyag felhasználással.

Amikor egy látótávolságon túli célra rakétát indítanak, azt az ellenség légtérellenőrző repülőgépének nagy hatótávolságú radarja észleli. Azonban a meredeken nagy sebességgel emelkedő rakéta gyorsan eltűnik az ellenséges gép radar képernyőjéről, mivel a repülőgép radarja nem képes felfelé pásztázni. Ennek eredményeként, amikor a PL-XX nagy magasságban mozog, eltűnik a légtérfigyelő gép radarjáról. Az ellenség nem is tudja, hogy a rakéta felülről hiperszonikus sebességgel zuhan rá. A PL-XX „sötétben marad” egészen addig, amíg nagyon közel nem ér a céljához, de akkor már késő.

A PL-XX egy hiperszonikus sebességű rakéta. Amikor a hajtóműve üzemel, a rakéta közben szuperszonikus sebességgel repül, de nagy magasságok elérése után és zuhanásban a sebessége meghaladja a 6 Mach hiperszonikus sebességet. A hajtómű kiégését követően nem lehet látni a kiáramló füstöt, tehát nincs jele, hogy közeledik. A sebességét megtartja a végfázisban, a célpont megsemmisítésének pillanatában is.

A PL-XX egy VLRAAM, így a célravezetési rendszere meglehetősen összetett. Kétirányú adatkapcsolati rendszerrel és pályaközi műhold kapcsolattal rendelkezik az irányítás pontosítása céljából.

Mindezen funkciók megléte miatt nagyon könnyű célra indítani. Akkor sincs probléma, ha kicsi a radar hatótávolsága annak a repülőgépnek, amely a rakétát hordozza. Indítás után a rakétát akár egy földi radar vagy légtérellenőrző irányíthatja adatkapcsolati csatornán keresztül.

Katonai műholdakon keresztül lehet célra vezetni, majd amikor közelebb kerül a célponthoz, a rakéta saját AESA radarja észleli és pontosítja a pályát.

A PL-XX rakéta orr-része közelében nem láthatók kormányok. Ennek az az oka, hogy mivel a rakéta hosszú időt tölt ritka levegőben, és ott az aerodinamikai kormányok kevésbé hatásosak, így tolóerővektor elfordító rendszer irányítja a rakétát.

Kína nem az egyedüli ország amelyik növelni kívánja a rakétái hatótávolságát. Az Egyesült Államok légierejének számos kutatási és fejlesztési projektje volt folyamatban annak feltárására, hogyan tervezzenek látótávolságon túli rakétákat, amelyek mérete lényegesen kisebb, mint az AIM-120 Advanced Medium-Range Air-Air Missile (AMRAAM) család fegyverei.

Mind a Lockheed Martin a CUDA rakétával, mind a Raytheon a Peregrine-nel közepes hatótávolságú AAM-koncepciókon dolgozott, amelyek jobb hatótávolságúak, mint az AMRAAM, de kisebb rakétatestben. A Peregrine például nagyjából feleakkora volt, mint egy AIM-120. A jelenleg fejlesztés alatt álló AIM-120-as amerikai utódja, a Lockheed Martin AIM-260 Joint Air Tactical Missile (JATM) a kínai PL-15-ös amerikai megfelelője. Egyelőre nem hoztak nyilvánosságra részleteket a JATM méreteiről, de a feltételezések szerint az AIM-120-hoz hasonló méretű.

Szerző: Dobos Endre

 

 

[1] very long range air-to-air missiles (VLRAAM): nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta

[2] Beyond Visual Range (BVR): látótávolságon túl

Friss írások

Elhibázott lépés, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt Japán hatodik generációs hadászgép programjában?

A japán médiában megjelent hírek azt sugallják, hogy Tokió az Egyesült Királysággal való együttműködésen gondolkodik, hogy segítsen megépíteni az F-X néven ismert következő generációs...

A Rafale vagy a Szu-35SM a hatékonyabb harci gép?

Mind a francia Rafale, mind az orosz Szu-35SM többcélú harci gép több ország légierejének legütőképesebb gépe, de vajon melyikük a jobb, hatékonyabb harci eszköz? Az...

Az F-35-ös harci gép kifinomult rendszerei új lehetőségeket tárnak fel a hadvezetés számára

A Distributed Aperture System DAS osztott kamerarendszer jelentősége Az F-35-ös AN/AAQ-37 Distributed Aperture System (DAS) passzív érzékelőit eredetileg rakétaközeledés figyelmeztető rendszernek tervezték, ami az F-22-es...

Az amerikai légierő rakétafejlesztései

Egy új projekttel bővült az amerikai légierő következő generációs légiharc rakétaprogramja. Noha nagyon keveset tudunk a Modular Advanced Missile programról, amely először a légierő...

A hatodik generációs vadászgép fejlesztések hozzájárulnak az eurocanard gépek frissítési programjához

Európa két hatodik generációs vadászgép kifejlesztésén dolgozik, ugyanakkor az úgynevezett eurocanard-nak nevezett gépeik hármasának sikerült megállnia a helyét a nemzetközi vadászgépek piacán. Még öt évvel...