Kezdőlap A katonai repülés jelene Fejlesztési programok a Brit-Olasz-Svéd közös építésű Tempest vadászgép számára

Fejlesztési programok a Brit-Olasz-Svéd közös építésű Tempest vadászgép számára

Kategória

A Leonardo jól halad a Tempest ambiciózus ütemtervének megfelelő fejlesztési munkákkal, hogy az új gép 2035-ben szolgálatba állhasson. Az új fedélzeti radarbesugárzás érzékelő/figyelmeztető készülék négyszeres teljesítménnyel működik, mérete pedig egytizede a jelenleg létező besugárzás érzékelőknek. Előtérbe kerül a drón rajok és az irányított lézerfegyverek alkalmazása az új vadászgépen.

 A Leonardo UK egy új radarbesugárzás érzékelő/figyelmeztető berendezést mutatott be a Tempest fejlesztési munkájának részeként. Ebben a projektben a Leonardo szorosan együttműködik az Egyesült Királyság, Olaszország és Svédország számos fejlesztőmérnökével. Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma és a Team Tempest többi partnere jelenlétében tartott laboratóriumi demonstrációja során az új radarbesugárzás érzékelő/figyelmeztető iránymeghatározása négyszer jobb teljesítménnyel működött, mint ami tipikusan elvárható egy fedélzeti radarbesugárzás érzékelőtől, miközben a berendezés mérete egy átlagos hasonló készülék méretének csupán egytizede.

A Leonardo UK a Team Tempest alapító tagjainak egyike, amelyet az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma szervezett össze, hogy közösen kifejlesszenek egy új generációs harci repülőgépet a partnerországok számára. A Leonardo szerepe ebben a munkában, hogy a Tempest érzékelőit kifejlessze és a jövőbeni harci gép feladataival összhangban egységes rendszerbe szervezze. A Tempest projekt ambiciózus ütemterve szerint az új repülőgépet szoros együttműködésben készítik el, hogy a RAF 2035-ben szolgálatba állíthassa. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyságban a Leonardo már keményen dolgozik olyan fejlett technológiák kifejlesztésén, amelyre a Tempestnek szüksége lesz a jövőbeni fenyegetések leküzdésére.

Az egyik ilyen fejlesztési terület és ami a közelmúltbeli laboratóriumi bemutató középpontjában állt, radarbesugárzás érzékelő/figyelmeztető rendszer. Ennek az elektronikus berendezésnek az a feladata, hogy a potenciálisan ellenséges radarok által kibocsátott rádiófrekvenciás jeleket érzékelje, majd a fedélzeti rendszer ezt az információt különféle célokra használja fel, többek között a pilóta figyelmeztetésére, hogy egy ellenséges repülőgép radarberendezésével besugározta a gépét. Az ilyen érzékelők olyan feladatokat is támogatnak majd, mint a hírszerzés és ellenséges eszközök azonosítása. A jövőben a Tempestet és más baráti vadászgépet fenyegető radarok valószínűleg számos új technológiát alkalmaznak, hogy megnehezítsék a kibocsájtott jeleik azonosítását. Ezért a Tempest érzékelőinek elég kifinomultaknak kell lenniük, hogy működőképesek maradhassanak az ilyen technikákkal szemben, és szoftverfrissítéssel elérhető legyen nagyfokú rugalmasságuk.

Tempest technológiák Kép: bae systems

A Leonardo új radarbesugárzás érzékelőjének jelentősen kisebb mérete és súlya, valamint alacsonyabb energiaigénye lehetővé teszi, hogy az érzékelőt többfunkciós hálózatba lehessen integrálni. Ez a koncepció, a Tempest fejlesztése során csak egy a figyelembe vett számos innovatív ötlet közül. Az elv az, hogy számos a repülőgép felületén elhelyezett rádiófrekvenciás és optikai, aktív és passzív érzékelő figyelje a repülőgépet körülvevő légteret, érzékeljék, kövessék az ellenséges repülőgépeket, a közeledő rakétákat és más fenyegetéseket, miközben teljes mértékben együttműködnek az előre néző radarral.

Várhatóan az új fejlesztésű irányított lézer energiafegyvereket integrálják a Tempest önvédelmi rendszerébe a látótávolságon túli légicélok leküzdéséhez. A célzott energiafegyverek repülőgépeken történő használata valósággá válik, mivel az Egyesült Államok légiereje hamarosan megkezdi az F-15-re telepített lézerfegyver tesztelését.

Ezen a nyáron megtörténik a laboratóriumi teszt, a jövőben pedig a repülési teszt – mondta az újságíróknak Jeff Stanley, a US Air Force tudományos, technológiai és mérnöki részlegének helyettes titkára.

Még vannak olyan technikai kihívások, amelyeket meg kell oldani: ezek elsősorban a méret, a tömeg, és a teljesítmény terén jelentkeznek.

A Pentagon tavaly 26 millió dolláros szerződést ítélt a Lockheed Martin számára a SHiELD[1] program kifejlesztése számára. A program átfogó célja egy körülbelül 50 kW teljesítményű repülőgépekbe építhető lézerrendszer megvalósítása, amellyel a fejlesztők ellenőrizhetik a képességét pilóta nélküli repülőgépek és rakéták elleni harcban.

Egy másik kulcsfontosságú fejlesztési pont, hogy a repülőgép fedélzeti rendszereit és fegyveröblét alkalmassá tegyék arra, hogy UAV-rajok légi indítása és irányítása legyen megvalósítható légvédelmi eszközökkel erősen védett övezetekben való tevékenységre. Jelentések szerint az Egyesült Államokban megkezdődött a DARPA[2] által fejlesztés alatt álló program Phase III. szakasza, amelynek során C-130-as repülőgépből bocsájtottak ki ISR[3] feladatú drón rajokat és tesztelték azok célra vezethetőséget.

DARPA alkalmazási elképzelés drónraj alkalmazására Kép: Army Technology

A BAE kutatásainak másik hajtóereje az, hogy a jövőbeni légierőknek rendkívül rugalmas és sokféle katonai műveletre alkalmazható vadászgép rendszerre lesz szükségük, többfunkciós repülőgépekre, amelyek gyorsan és rugalmasan állíthatók át különböző feladatok elvégzésére.

Az operátorok képesek lesznek a rendszert gyorsan adaptálni új funkciók végrehajtására vagy teljesítményüket megváltoztatni. A missziótól függően rendelkezésre állnak szerepkörökhöz illeszkedő kiegészítések, például alacsony érzékelhetőségű konform üzemanyag-tartályok, fegyver indítók, légi kibocsátású UAV-ok indítói, nagy moduláris érzékelők, nagy hatótávolságú ferde fényképező rendszerek a felderítéshez és lézer-energiafegyverek. Ezt az alkalmazkodó képességet már a rendszer tervezése során olyan architektúrákkal támogatják, amelyek lehetővé teszik a „plug and play” megközelítést, könnyedén integrálva az új algoritmusokat és hardvereket a rendszerbe.

A rendszer támogatni fogja a „méretezhető autonómiát”, ami azt jelenti, hogy többféle pilóta nélküli üzemmódot és számos pilótadöntést támogató segítséget biztosítson a személyzet által végzett repülés során. Ezt a koncepciót leginkább „opcionálisan személyzettel végzett repülésnek” nevezik.

Az opcionálisan pilótaként használt jármű egy hagyományos repülőgép és egy pilóta nélküli repülőgép közötti hibrid, amely képes repülni a repülőgép fedélzetén lévő személyzettel vagy anélkül. A gondolkodásmód az, hogy az emberi élettani korlátok nélküli OPV[4] képes még kedvezőtlenebb körülmények között és/vagy hosszabb repülési időtartamok során is harcfeladatot végrehajtani.

Írta: Dobos Endre

Forrás: Leonardo, The National Interest, UKDJ, Army Technology


[1] SHiELD: Self-protect High Energy Laser Demonstrator – nagyenergiájú önvédelmi lézer demonstrátor program

[2] DARPA: Defense Advanced Research Projects Agency – Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége

[3] ISR: Intelligence, Surveillance Reconnaissance – hírszerzés, megfigyelés, felderítés

[4] OPV: Optionally Piloted Vehicle – opcionálisan pilóta által vezetett légi jármű

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...