Kezdőlap A katonai repülés jelene Európai hatodik generációs vadászgép fejlesztési projektek

Európai hatodik generációs vadászgép fejlesztési projektek

Kategória

A francia-német FCAS fejlesztési projekt

A francia Armée de l’Aire és a német Luftwaffe keresztúthoz ért: mára mindkét ország létrehozta a szolgálatában lévő 4.5-ik generációs vadászgépét, a Dassault Rafale-t és az Eurofighter Typhoon-t. A tervek szerint mindkét nagy teljesítményű vadászgép még legalább két évtizedig áll szolgálatban. Az európai vezetőknek azonban nem áll rendelkezésére valódi hatodik generációs lopakodó repülőgép, amely leválthatná ezeket és még nem is látszik ilyen repülőgép, amelynek a fejlesztése folyna, mivel egy ilyen projektben való részvétel szörnyen költséges. Csak példaként úgy tűnik, hogy Japán, mely szintén önálló fejlesztést célzott meg, most hezitál a saját lopakodó repülőgépének teljes kifejlesztésén, annak ellenére, hogy már elkészített egy demonstrátor gépet. A demonstrátor arra szolgál, hogy a fejlesztők ellenőrizni tudják a számos elmélet és elképzelés megvalósulását.

Berlin, Párizs és London a nagyobb fegyverrendszerek beszerzését történelmileg inkább a hazai fegyveripart részesítette előnyben a külföldi helyett. A korszerű vadászgépek nagyfokú bonyolultsága és annak magas fejlesztési költségei már több esetben arra kényszerítették az európai fővárosokat, hogy egyesítsék fejlesztési erőforrásaikat. Ennek eredményeként született meg a francia-német Alpha Jet tréner, vagy a francia-brit Jaguar támadó repülőgép.

A független gondolkodású franciák azonban gyakran úgy döntöttek, hogy a saját útjukat járják, aminek eredményként megszületett a Mirage 2000 és a Rafale vadászgép. Ennek az lett a következménye, hogy Németország az Egyesült Királysággal és Olaszországgal kötött szerződést a Tornado többcélú harci gép létrehozására, majd később hasonló módon a Typhoon légifölény vadászgép tervezésére és kivitelezésére.

A Brexit azonban megváltoztatta Berlin külpolitikai számításait. Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár reméli, hogy a következő európai sugárhajtású vadászgép az Európai Unió két legnagyobb fennmaradó gazdasága közötti együttműködés eredményeként születik meg. Az Oroszországgal fennálló kapcsolatok romlása, valamint Trump kormányának euró- és NATO-szkeptikus retorikája arra késztette a két kontinentális hatalmat, hogy mélyítsék el katonai együttműködésüket. A francia és német mérnökök közös erőfeszítésének az eredménye lesz az új Leopard 3-as tank, mely a 2030-as években váltja majd le a francia Leclerc, és a német Leopard 2-es tankokat.

A francia-német lopakodó vadászgépre vonatkozó javaslatot Macron és Merkel első ízben, 2017. július 13-án hozta nyilvánosságra Párizsban.

Ezt követően, a Berlin Air Show-n, 2018. április 26-án, az Airbus Vállalat (német-francia-spanyol közös tulajdon) bejelentette, hogy partnere lesz a Francia Dassault-nak a Future Combat Air System[1] (FCAS) kidolgozásában. A Safran Aircraft Engines lesz a fő szerződéses partner a hajtómű kifejlesztésében, vezető szerepet vállalva a hajtóművek tervezésében és integrálásában, míg az MTU Aero Engines, mint a kutatás és a technológia első szakaszának fő partnere, vezető szerepet vállal a kiszolgálásában. A rakétafegyverzet és a kapcsolódó fedélzeti elektronikai rendszer fejlesztését az európai MBDA, míg a drón- és kommunikációs technológia fejlesztését a francia Thales vállalat végzi.  

A fejlesztési ütemterv magában foglalja a repülőképes demonstrátor gép elkészítését 2025-ig és a repülőgépek szolgálatba állítását 2040-ig.

Az Airbus egy korábbi német orientált programban már felrepített egy hírt az ötödik generációs vadászgép koncepcióval kapcsolatban, amely kreatívan a Next Generation Weapon System[2] címet viseli. Hasonlóan az Airbus 2017-ben promóciós videót adott ki, amelyben bemutatta a lehetőségek széles skáláját, amelyeket az FCAS-ba kíván építeni. Úgy tűnik, hogy a javasolt technológiák sokasága hasonló az F-35-ösnél már megismert képességekhez: alacsony észlelhetőség, amelyek lehetővé teszik az ellenséges légvédelmi rendszerek áttörését, erős érzékelők, beleértve egy szintetikus apertúrájú radart, amely képes az ellenséges célok azonosítására, az érzékelők adatainak összesítése és megosztása baráti erőkkel, lehetővé téve az FCAS számára a negyedik generációs harci eszközök képességeinek fokozását.

Az új harci gép nagy teljesítményű elektronikus eszközeivel, érzékelőkkel és kommunikációs rendszerekkel kapcsolódna az alacsony földi pályán keringő műholdakkal. A tervezett képességek között szerepel lopakodó drónok irányítása, amelyek akár kinetikus fegyverzettel, vagy az elektronikus hadviselés eszközeivel a fedélzetükön képesek az ellenség megsemmisítésére. Az alkalmazandó technológiák közé tartoznak a lézerfegyverek, a hackelés elleni fejlett kiberbiztonság és a mesterséges intelligencia alkalmazása a pilóta támogatására.

Az FCAS koncepció kerüli az orosz bemutatók szexi repülési manővereit (Pugacsov-kobra, vagy harang figura), az Airbus promóciós videója egy erősen hálózatba kötött hadviselési minta eladásáról szól. Az FCAS egy ökoszisztéma eleme, amely olyan létfontosságú platformok összessége, mint a műholdak, AWACS-ek (légi korai figyelmeztetés és irányítás), légi utántöltő gépek és lopakodó harci drónok. Az Airbus javaslata szerint, az FCAS nem feltétlenül lenne személyzettel rendelkező harci gép.

Volt egy másik vállalat, amelyik szintén részt vett a berlini légi show-n, csábítóan suttogva, hogy gyorsabban és könnyebben elérhető alternatívát kínál a francia-német lopakodó fegyverrendszer felállítására.

Ez természetesen a Lockheed vállalat volt, és az F-35 Lightning II ötödik generációs lopakodó platformja, amely rendelkezik kifinomult érzékelőkkel, és a baráti erőkkel hálózatban való együttműködés képességével. Ehhez csak a készpénznek kell rendelkezésre állnia, és el kellene fogadni, hogy a nyereség az Egyesült Államokban realizálódik, nem pedig Európában. El kellene fogadni továbbá, hogy az F-35-ös inkább a földi támadásokra lett optimalizálva, nem a légfölény kivívására, és jelenleg számos gyermekbetegséggel, költségtúllépéssel és gyártási-szállítási késésekkel küzd.

Ami létfontosságú, hogy Luftwaffe-nak inkább korábban, mint később (azaz a 2020-as években) le kell váltania az öregedő Tornado repülőgépeit. A német harci gépek elhasznált állapotban vannak, a legfrissebb jelentés szerint csak 28 százalékuk van működőképes állapotban. Berlin döntött további Typhoon vadászgépek vásárlásáról, bár ezek a gépek alapvetően légi fölény szerepre lettek optimalizálva. Emellett az Eurofighter azért képes olyan cirkáló rakéták hordozására és indítására, mint amilyeneket 2018 áprilisában francia és angol harci gépek alkalmaztak a Szíria elleni támadás során.

Ugyanakkor a Luftwaffe jelezte, hogy előnyben részesítené az F-35-ös harci gépet, így csatlakozhatna a „lopakodó klubhoz”, amellyel képes lenne áttörni a kifinomult légvédelmi rakétarendszereket. Ez még az európai védelmi forgatókönyv szempontjából is releváns lenne, mivel a Kalinyingrádba telepített orosz S-400-as légvédelmi rendszerek elméletileg képesek ellenőrizni a Lengyelország feletti széles légteret, és az ellenőrzött légtér akár Kelet-Németországig is kiterjedhet. Ezt a fenyegetést az ötödik generációs F-35-ök sokkal könnyebben képesek kezelni, mint a negyedik generációs gépek. Ennek további előnyei lehetnek, ha a Luftwaffe más európai F-35-ös üzemeltetőkkel egyesíti erőforrásait.

De Berlin számára a közös francia vadászgép program üzletpolitikai ösztönzői vonzóbbak, mint az Egyesült Államoktól történő vásárlás. Nem szabad elfelejteni, hogy a német-amerikai kapcsolatok a Trump-adminisztrációval meglehetősen alacsony szintre jutottak, amelyen a kereskedelmi háború sem segít. Ezért történt, hogy a Luftwaffe vezénylő tábornokának, Karl Müllnernek először szemrehányást tettek, majd lemondásra kényszerítették az F-35-ök vásárlását támogató magatartása miatt.

Az Airbus Defense vezérigazgatója, Dirk Hoke kijelentette, hogy az F-35-ök beszerzése a Tornadok leváltására valószínűleg ellehetetlenítené az FCAS programot. Noha Hoke megjegyzése nyilvánvalóan önérdekű, mégis nehéz elképzelni, hogy Németország fizetne két lopakodó harci gép rendszerbe állításáért. Az F-35-ös nemcsak rövid távon járna jelentős költségekkel, hanem a logisztikai szolgáltatásokra és a pótalkatrészekre fordítandó pénz évtizedeken keresztül áramolna a Lockheed kasszájába.

Ezért az Airbus az európai lopakodó harci gép gyártását nemcsak gazdasági okokból vetette fel, hanem az üzleti vállalkozás Európában tartása céljából is, mert ha az európai nemzetek nem ruháznak be a hazai harci gép kutatásba, fejlesztésbe és gyártásba, akkor gyorsan és véglegesen elveszíthetik a jelenlegi ipari bázist, és know-howt.

A francia-német együttműködéssel kínosan együtt fut a Brexit előtt indított francia-brit projekt is, amelynek a középpontjában egy pilóta nélküli lopakodó harci légi jármű fejlesztése áll, és amely zavaróan szintén a Future Combat Air System elnevezést kapta. Ez a projekt összekapcsolná a BAE Taranis és a francia nEUROn lopakodó drónok alkalmazott technológiáit, melyek mindegyikét tesztelték. A projekt finanszírozási kilátásai homályosak, különösen a Brexit után, bár vélemények szerint a Taranis nagyon jól megfelel alacsony észlelhetőségű fegyverek platformjaként. Az FCAS drón célja a negyedik és ötödik generációs harci gépek kiegészítése, nem pedig helyettesítése. Ugyanakkor ugyanabból a pénzkészletből kell finanszírozást biztosítani a projektek számára.

Végül egy európai lopakodó vadászprogram kifejlesztése évtizedekbe telik, és több tízmilliárd euróba kerülne. Ha Franciaország és Németország 2040-re akarja a gépet, akkor viszonylag hamarosan el kell kezdeniük a jelentős pénzügyi források elkötelezését. Jelenleg azonban az EU vezetői még mindig feltárási szakaszban tartanak, amikor meghatározzák saját politikai és katonai prioritásaikat, és megpróbálják eldönteni, hogy készen állnak-e egy ilyen hosszú távú kötelezettségvállalásra.

A brit-olasz-svéd “Team Tempest” fejlesztési projekt

A Tempest harci gépet a „Combat Air Strategy” dokumentummal együtt mutatták be, mely jelzi az Egyesült Királyságnak a nagy intenzitású konfliktusokra és a modern légvédelmi fegyverek által jelentett veszélyre való felkészülés szándékát. A dokumentum azonban nagyrészt ipari és pénzügyi kérdésekre összpontosít, különös tekintettel a brit katonai repülési ágazat harckészségének fenntartására a korlátozott védelmi költségvetés és a nagy teljesítményű platformok folyamatosan növekvő költségei ellenére.

A Tempest eredeti méretarányú makettje Kép: defence news

Gavin Williamson brit védelmi miniszter, a 2018 július 16-i Farnborough Air Show-n leplezte le az Egyesült Királyság teljes méretarányú koncepció modelljét mely egy hazai építésű, 2030-as években szolgálatba álló kéthajtóműves lopakodó lesz. A Tempest büszkélkedhet a hatodik generációs technológiák hosszú listájával. A gép opcionálisan ember által vezetett, alkalmazhat hiperszonikus, vagy irányított energiafegyvereket, és irányíthat lopakodó képességgel bíró drón rajt. Ugyanakkor ez egy Brexit-kori projekt is lehet azzal a céllal, hogy újraélessze a Németországgal és Franciaországgal folytatott védelmi együttműködést.

London 2 milliárd fontot invesztált a 2020-ig tartó „Team Tempest” kiinduló fejlesztési projektbe. A BAE System a Királyi Légierővel együtt az egyik fő szerződéses partner, a Rolls Royce végzi a hajtóművek fejlesztését, a korszerű rakétafegyverzet fejlesztője az európai MBDA és az olasz Leonardo pedig az érzékelők és avionika fejlesztését végzi.

A tervezés várhatóan a 2020-as évek elején valósul meg, a prototípus várhatóan 2025-ben készül el és az első gépek 2035-ben állnak szolgálatba, fokozatosan felváltva a RAF negyedik generációs Typhoon vadászgépit és kiegészítve az F-35B STOVL lopakodó repülőgépeit. Ezt a tizenhét éves fejlesztési ciklus ambiciózusnak tekinthető egy ilyen bonyolult és drága eszköz kifejlesztésekor, mint egy lopakodó vadászgép.

A Tempest modell egy viszonylag nagy, együléses, kéthajtóműves, delta-szárnyú repülőgép osztott függőleges vezérsíkkal, hasonlóan az F-22-es lopakodó vadászgéphez. Justin Bronk elemző szerint ezek javítják a manőverezőképességet, és arra utalnak, hogy a kinematikus teljesítmény is fontos a lopakodási képesség mellett. A nagyobb méretű sárkányszerkezet a nagyobb hatótávolságra és több fegyver elhelyezhetőségre utal. A jelentésben azonban nem szerepelnek olyan teljesítményparaméterek, mint a maximális sebesség, távolság, radar keresztmetszete stb.

A Rolls Royce büszkélkedhet azzal, hogy a Tempest lopakodó működésűre tervezett süllyesztett adaptív ciklusú hajtóműveinek a turbóventilátorai könnyű kompozit anyagokból készülnek. A hajtómű működését kiváló termodinamikai menedzsment és digitális karbantartási felügyelet koordinálja, a turbina pedig működése során nagy mennyiségű villamos energiát generál.

A többlet villamosenergia különösen érdekes lehet az irányított energiafegyverek táplálására, amelyek hullámhossza a nanométertől a mikrohullámig terjedhet.

A gép törzsében kialakított fegyveröböl egy moduláris belső hasznos tárolóhely, amelynek konfigurálása különféle érzékelők vagy fegyverek számára lehetséges. A repülőgépmakett mellett egy nagy hatótávolságú Meteor levegő-levegő rakétát és egy SPEAR-3-as cirkálórakétát mutattak be, továbbá egész listát soroltak fel a következő generációs Deep Strike[3] rakétákból. A gép támadófegyverei hiperszonikus rakéták lesznek (amelyek a hangsebesség ötszörösével repülnek, megnehezítve ezzel az elfogásukat) és a halálos drónraj. A pilóta munkaterhelésének megkönnyítése érdekében a repülőgép rendszereinek működését a mesterséges intelligencia foglalná egységes egészbe, mely gépi tanulással optimalizálná a drónok viselkedését.

Az F-35-höz hasonlóan a Tempest sokféle passzív és aktív érzékelőt fog alkalmazni. A Tempest pilótája számára lehetővé válik, hogyha fejét adott irányba fordítja, az aktuális külső képet a sisak üvegére vetítve tekintse meg.  A fedélzeti video rendszer biztosítja az összetett képanyagot, amely a hagyományos pilótafülke műszerfalát is felválthatja. A Cooperative Engagement technológia azt is lehetővé tenné a Tempest számára, hogy az érzékelők adatait megossza baráti repülőgépekkel, hajókkal vagy földi erőkkel konfigurálható kommunikációs rendszerek és adatkapcsolatok segítségével. Ez lehetővé tenné, hogy az egyik platform átadja az érzékelők adatait egy másik platformnak, amely azután rakétákat indíthat anélkül, hogy saját kilétét felfedné.

Az F-35-ös rendszerében működő számítógépek aggodalmat keltettek, hogy érzékenyek lehetnek hackelésre, ezért a bemutató a Tempest egyik jellemzőjeként sorolta fel a kibertámadással szembeni ellenálló képességet. További kihívást jelenthet, ha a Tempest „opcionálisan repül legénységgel”, ami azt jelenti, hogy távirányítással is repülhet pilóta nélkül, ha úgy kívánják. A pilóta nélküli harci légi járművekre általában, mint a légi hadviselés jövőjeként tekintenek, ám a légierők eddig úgy döntöttek, hogy jelen esetben még az opcionálisan ember vezette vadászgépekben gondolkodnak.

Maga a Tempest a BAE Replica, egy korábbi kétüléses brit lopakodó-vadászgép koncepció utódja, amelynek a megépítését 2005-ben leállították, de a technológia lehetőséget biztosított a BAE számára, hogy az F-35-ös program fő partnere legyen. Jelenleg az Egyesült Királyság negyvennyolc F-35B lopakodó repülőgépet kap Queen Elizabeth-osztályú repülőgép hordozójához, és elméletileg további kilencven F-35-öt terveznek rendelni a Királyi Légierő számára. Míg egy RAF tiszt úgy vélte, hogy a Tempest projekt nincs hatással az F-35-ös beszerzésére, nehéz előre látni, hogy a költségvetésből honnan származik majd a pénz.

A Tempest azonban ebben a szakaszban minden bizonnyal egy politikai játékszer egy Brexithez kötött Egyesült Királyságban, amely kockáztatja, hogy az európai piacoktól elszigetelődik. Az történt, hogy csak néhány hónappal korábban Németország és Franciaország szétkürtölte, hogy a Dassault és az Airbus szeretne együtt dolgozni saját hatodik generációs lopakodó programjukon, nevezetesen a brit társaságok meghívása nélkül, bár esetleges részvételük nem volt kizárt, valószínűleg attól függően, hogy a Brexitnek mi lesz a végkifejlete.

Valójában mindkét lopakodó vadász program könnyen megfizethetetlenül drágának bizonyulhat anélkül, hogy több ország számára értékesíthetnék. Két milliárd font nagyon sok pénzt jelent, de jóval kevesebb, mint egytizede, egy sikeres Tempest program költségeinek. Az ideális forgatókönyv lehet, egy olyan „európai” lopakodó vadászgép, amely a két lopakodó programot ötvözi. Az FCAS és a Tempest előre tervezett képességeinek elemzése szerint mindkét gép technikai jellemzői nagyjából hasonlóak.

Ezért a Tempest nemcsak London kísérlete lehet a lopakodó repülőgépek építésére képes belföldi repülőgép-szektor megtartására, hanem részben egy bonyolult udvarlás is, amely az EU nemzeteit arra csábítja, hogy mérlegeljék a közös fejlesztés lehetőségét. Az Airbus Defense vezérigazgatója, Dirk Hoke üdvözölte a Tempest programot. Svédország és Nagy-Britannia 2019 július 19-én aláírt egy memorandumot a közös kutatásról és fejlesztésről, továbbá érdemes megjegyezni, hogy a BAE aláírt egy szerződést, hogy segíti a török TAI[4]-t a TF-X lopakodó vadászgép létrehozásában.

Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország mind kijelentette, hogy szándékában áll a hatodik generációs lopakodó repülőgépek fejlesztése, és ezt kezdeti beruházásokkal támogatja. Vélhetően eltelik egy idő, mire megtudhatjuk, hogy az egyes kormányok képesek-e fenntartani a hosszú távú pénzügyi kiadásokat, a nemzetközi együttműködést és a technikailag kihívást jelentő fejlesztési folyamatokat, hogy létrehozzák az első európai lopakodó repülőgépet.

Írta: Dobos Endre

Forrás: The National Interest, Defence News,


[1] Future Combat Air System, FCAS: jövőbeli harci repülő komplexum/rendszer

[2] Next Generation Weapon System: következő generációs fegyverrendszer

[3] Deep Strike: mélységi csapás

[4] TAI: Turkish Aerospace Industires

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...