Oroszország ma bemutatta új, könnyű/közepes vadászgépét, amelyre egy csillogó médiahadjárat hívta fel egy nappal korábban az érdeklődők figyelmét. Tegnap először volt látható az új egyhajtóműves lopakodó vadászgépük formája, pontosabban, amit a takaró ponyva látni engedett a hivatalos bemutató előtt.
A mai napon egy drámai bemutató ünnepség keretében Moszkva mellett az orosz MAKS airshow-n, bemutatták az egyhajtóművel lopakodó vadászgépet, amely számos dolgot megerősít ezzel az új dizájnnal kapcsolatban, és talán néhány új részletre is fény derül. Először is világossá vált, hogy a repülőgép szívócsatornája egyetlen törzs alatt szögletes kontúrral bíró légbeömlővel rendelkezik. Bár nem lehet biztosan kijelenteni, de nagyon úgy néz ki, mint egy Diverterless Supersonic Inlet (DSI). Ez a konfiguráció elősegíti a hajtómű levegőellátását széles üzemi viszonyok között, bonyolult mechanikus szabályozó rendszerek nélkül, ugyanakkor eltakarja a kompresszor első fokozat lapátjait a radarhullámoktól.
Látható, hogy a repülőgépnek a Szu-57 Felon nehéz vadászgéphez hasonlóan hátrafelé nyíló kabinteteje van. Feltételezhető, hogy az egyhajtóműves vadászgép számos technológiát és alrendszert vett át a Szu-57-től. A fő infravörös kereső és követő rendszer (IRST) optikai burkolata a kabintető előtt helyezkedik el, hasonlóan Oroszország összes modern vadászgépéhez.
A repülőgépnek a hagyományos függőleges és vízszintes vezérsík elrendezés helyett kombinált döntött függőleges-vízszintes vezérsík funkciót betöltő kormányfelületei vannak. Ez a konfiguráció nagy manőverező képességet biztosít, ugyanakkor csökkenti a radarjel reflexiót és a hajtómű szórt infravörös kontrasztját. Számos vadászgép-koncepció igyekezett kihasználni ezt a konfigurációt, így az Egyesült Államok által az 1990-es években elindított Joint Advanced Strike Technology (JAST) terve, amely a Joint Strike Fighterhez vezettek. Az YF-23-as vadászgép farokfelülete hasonló koncepció szerint épült.
A repülőgép törzs orr-rész oldalvonala körbefut és összesimul a szárny belépőélének meghosszabbításával. Hasonlóan más korszerű vadászgépekhez, a belépőél előrenyúló része, a LERX-nek nevezett aerodinamikai felület kis sebességű, nagy állásszögű repülés során segíti a gép kormányozhatóságát és csökkenti az átesés esélyét. A hajtómű két oldalán egy-egy hossztartó fut végig, amelyre a farokfelületek épültek. A szárny alaprajzi alakja egy módosított delta kialakítás, csapott szárny törővégekkel.
A Checkmate[1] festés mintázata és felhasznált színezése leginkább a Szu-57-esnél megismert színkombinációra hasonlít, ami nem meglepő. A gép oldalszáma Kék 75-ös (talán Szu-75-re utal?) és vörös csillagot visel a farokfelületein.
Egy hosszúkás, viszonylag keskeny, fegyvertér látható a futómű előtt. A rendelkezésre álló fényképekből, nehéz következtetést levonni, de úgy tűnik, hogy ez a legalkalmasabb hely egyetlen rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta számára. Ez hasonló tervezési filozófia eredmény is lehet, mint a Szu-57-esnél, amely kagylószerű öblöket képezett egy rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta számára mindkét oldalon.
Figyelembe véve a törzsrész középső vastagabb méreteit, a Checkmate-nek ott van a több rakétát befogadó fő rakétatároló rekesze, továbbá itt fut végig az S-alakú szívócsatorna, amelyen keresztül a levegő áramlik a beömlőnyílástól a hajtóműhöz.
A gép orrkúp szöge a fénykép készítőjének irányából nagyon szűknek tűnik, ami korlátozná az AESA radar méretét legalábbis a függőleges síkban, bár vízszintesen kiegyenlítheti e terület egy részét.
Oldalnézetből nézve a gépet úgy tűnik, hogy a repülőgépen elegendő helyet biztosítottak a belső tartályokban elhelyezhető üzemanyag számára. Előző nap Juri Sljusar, a United Aircraft Corporation gyártási elnöke, megadta a gép műszaki adatait. Sljusar elmondta Putyin elnöknek, hogy a Checkmate maximális sebessége 1,8 és 2 Mach között van, hatótávolsága körülbelül 3000 kilométer és 7400 kilogramm tömegű fegyver szállítására képes.
Sljusar elmondása szerint a lehetséges rendelési portfólió mintegy 300 repülőgépet tartalmaz, ami nagyjából azt jelenti, hogy az oroszok komolyan számítanak a Checkmate piaci sikereire és jelentős külföldi eladásokra. A rövid promóciós videóban az Egyesült Arab Emirátusok, India, Vietnam és Argentína pilótái szerepeltek, mint a gép jövőbeli alkalmazói.
A kiállított gép valószínűleg csak makett, a valódi vadászgép megjelenésére még hosszú ideig kell várnunk. Tervek szerint a gép első felszállása 2023-ban, az első gyártási „egység” elkészülte pedig 2026-ban várható adta hírül az Interfax hírügynökség.
Érdemes megjegyezni, hogy a kiállított gép hátterében egy H-59MK hajóelleni rakétát is elhelyeztek a kiállítók. Ez a rakéta valószínűleg része lesz a géppel együtt exportálható fegyvereknek, amelyet a Checkmate alkalmazhat.
Végül, ami az alacsony észlelhetőséget illeti, vagy legalábbis azt, hogy mennyire optimalizálták a repülőgép kialakítását, koncepcióját tekintve várhatóan jobb lesz, mint a Szu-57-es lopakodási jellemzői.
A repülőgépet némileg optimalizálták a mellső légtérbeli radarjel reflexió csökkentésére, ahol ez a legkritikusabb. Nem valószínű, hogy ez közvetlenül az amerikai lopakodó formatervezési mintákkal próbálna versenyezni, nem ez a lényeg, hanem a csökkentett radarjel visszaverődés ott, ahol ez a legfontosabb.
Az üzemeltetők szempontjából a lopakodási képességek mellet olyan kérdések is érdekesek lesznek, mint a beszerzési és üzemeltetési költségek, a fenntarthatóság és a típus fejlesztésének finanszírozása, amelyek várhatóan jelentősek lesznek.
Amint az már ismert volt, ez a repülőgép valószínűleg exporttermék lesz, amit erős válasznak szánnak az orosz tervezők a Kínából, Dél-Koreából és Törökországból érkező könnyű és közepes súlyú vadászgép tervekre.
Szerző: Dobos Endre
Forrás: The National Interest, Forbes, The War Zone
[1] Checkmate: sakk és matt