Kezdőlap A katonai repülés jelene Az orosz Szu-57-es vagy a kínai J-20-as vadászgép rendelkezik jobb ötödik generációs...

Az orosz Szu-57-es vagy a kínai J-20-as vadászgép rendelkezik jobb ötödik generációs képességekkel?

Kategória

Az orosz szupermanőverező Szuhoj Szu-57 és a kínai Csengdu J-20 riválisa lehetnek a csatatéren, mégis sok a párhuzam a két ötödik generációs lopakodó vadászgép között.

A J-20-ast valószínűleg nem úgy tervezték, hogy dedikált légi fölényű vadászgép legyen, mint ahogy az oroszok a Szu-57-es vadászgépet. Alkalmazásának a koncepciója úgy tűnik, az ötödik generációs vadászrepülőgép alkalmazására vonatkozó amerikai elképzelésekhez hasonló. A J-20-as avionikájának és szenzorkészletének sajátosságairól nem sok információ érhető el, de úgy tűnik, hogy a kínai vadászgép AESA radarral, egy a gép orra alá szerelt EOTS-al, egy passzív infravörös/elektro-optikai DAS 360 fokban figyelő kamerarendszerrel és passzív antennákkal rendelkezik, amely hasonló az F-35-ös AN/ASQ-239-es fejlett elektronikus támogató csomaghoz. Úgy tűnik, hogy a J-20-as fejlett adatkapcsolatokkal, integrált repüléstechnikával és az F-35-höz hasonló kijelzővel rendelkező pilótafülkével bír. Valójában a J-20-as valószínűleg olyan avionikával rendelkezik, amely nagyjából összehasonlítható az F-22-en és az F-35-ön található rendszerekkel, de nem annyira kifinomult, mint amerikai társaik.

Oroszország és Kína egyaránt új, ötödik generációs vadászgépeket fejleszt, és közben igyekeznek megtörni a nemzetközi rendszerben uralkodó amerikai dominanciát. A két nagyhatalom azonban némileg eltérően közelíti meg ezeket az új, következő generációs gépekre vonatkozó alkalmazási és tervezési elveket. Ezeket az eltéréseket számos tényező okozza, beleértve a fenyegetettség érzékelését, a politikai törekvéseket, valamint a technológiához és a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférést.

Az általános kinematikai teljesítmény tekintetében a Szu-57-es némileg jobb tolóerő/tömeg aránnyal rendelkezik, mint a kínai J-20-as. Háromdimenziós tolóerő-vektor képességének és bőséges tolóerejének köszönhetően a Szu-57-es valószínűleg kiváló alacsony sebességű, nagy állásszögű manőverező képességgel rendelkezik még a jelenleg alkalmazott Saturn AL-41F1 hajtóművel is, amelyek utánégető üzemmódon egyenként 147,1 kN tolóerőt biztosítanak a gépnek. Az orosz repülőgép jól áramvonalazott, alacsony légellenállású teste bizonyos fokú szupercirkáló képességet tesz lehetővé még a jelenlegi AL-41F1-es hajtóművekkel is. Azonban amint a Szu-57-es megkapja a továbbfejlesztett Saturn Izdeliye 30-as hajtóműveit, amelyek várhatóan nagyjából 124.600 kN maximális tolóerőt és utánégetővel 186.800 kN tolóerőt fognak leadni, a gép eléri a tervezett kinematikai teljesítményét, ami nagyjából megegyezik a Lockheed Martin F-22 Raptor teljesítményével. Amint azt egy most nyugdíjas repülőtiszt, aki kiterjedt ötödik generációs tapasztalattal rendelkezik, valamikor korábban megjegyezte: „Úgy tűnik teljesítmény szempontból a Szu-57-es minden bizonnyal, felveszi a versenyt a Raptorral.”

A Szu-57-es vadászgép Kép:Business Insider

Míg a Szu-57-es kiváló aerodinamikai kialakítású, az orosz repülőgép sokkal kevésbé lopakodó, mint a kínai Chengdu J-20-as, nem beszélve az amerikai lopakodó repülőgépekről, mint az F-22-es vagy a F-35-ös. Míg sem a J-20-as, sem a Szu-57-es nem különösebben lopakodó az amerikai ötödik generációs vadászgépekhez képest, a kínai repülőgépek nagyobb hangsúlyt fektetnek a radarkeresztmetszet-csökkentési intézkedésekre, mint az orosz repülőgép. A Szu-57-es számos nyilvánvaló radar keresztmetszetet rontó megoldással rendelkezik, beleértve a lekerekített elektro-optikai berendezés gömbjét, amelyen nem látszik az erőfeszítés, hogy kifinomult lopakodóvá tegyék a gépet. Hasonló módon csökkenti a lopakodó képességeket a szárnytőben működő elfordítható LERX, a hajtómű szívónyílásának kialakítása és egy sor egyéb problémás terület. Vélhetően, az oroszok tudatosan úgy döntöttek, hogy nem a kifinomult lopakodási képességek létrehozására koncentrálnak a Szu-57-es tervezése során.

Korábbi cikkeimet itt meg itt, meg itt tudod elolvasni.

Összehasonlításul a J-20-as, amely úgy tűnik, hogy erősen az F-22-es és F-35-ös technológián alapult, sokkal nagyobb erőfeszítéseket tesz a frontális radar keresztmetszetének csökkentésére.

Köztudott, hogy Kína repülőgép fejlesztése a revers engineering[1] alkalmazása miatt nagymértékben hasonlít az orosz és más nyugati repülőgépekre. A saját gyártású repülőgépek számos jellemzője és sárkányszerkezet kialakítása elképesztő hasonlóságot mutat a más országokban üzemelő repülőgépekkel. Mindazonáltal a kínai gép tervezése során érvényesült a saját stratégiai elképzelés. Olyan gépet akartak amelyik nagy távolságok megtételére képes a Csendes-óceán térségében. A tervezés során fontos volt a nagymennyiségű üzemanyag elhelyezése és a PL-15-ös rakéták hordozásának a követelménye. Vélhetően ezért a J-20-as törzse 1 méterrel hosszabb a Szu-57-es és 2 méterrel az F-22-es törzsénél. A Pl-15-ös rakéta közel 0,4 m-el hosszabb, mint az amerikai AIM-120D. A nagyméretű gép így 5500 km hatótávolsággal bír, míg a Szu-57-es hatótávolsága 3500 km.

Megvalósult és fejlesztés alatt álló ötödik generációs vadászgépek Kép:hitechweb.genezis.org

Míg egyes elemzők azt a hamis érvet hangoztatják, hogy az előre helyezett vízszintes vezérsíkok nem javítják a repülőgép lopakodási képességeit, rengeteg amerikai lopakodó repülőgép-koncepció és technológiai koncepció-gép létezik, amelyek alkalmazzák az ilyen aerodinamikai jellemzőket, beleértve a Northrop Grumman javaslatát a Naval Advanced Tactical Fighterre és a Lockheed Martin saját korai Joint Advanced Strike vadászgépét. Ennek ellenére a J-20-nak van néhány nyilvánvaló radar-keresztmetszet gyengesége, különösen a repülőgép sárkányszerkezetének farokrésze felé.

A J-20-as vadászgép Kép:eurasiantimes

Mindazonáltal a kínaiak olyan fejlett lopakodó funkciókat építettek a gépbe, mint például a J-20-as elektro-optikai/infravörös célzó rendszere (EOTS), ami az F-35-től „kölcsönzött” koncepció. Ezen kívül a J-20-ban az F-22-hez és az F-35-höz hasonló módon elrejtették az elektro-optikai/infravörös osztott video érzékelőket (DAS), és a rakétaközeledés figyelmeztető rendszerét (MWS). A kínai vadászgép az F-35-nél alkalmazott automatikus szívócsatorna szabályozó rendszer nélküli (DSI) megoldást alkalmazott, amelyek némileg csökkentik az aerodinamikai teljesítményt, de javítják a lopakodási képességeket, valamint a gyártás és karbantartás egyszerűségét. Összességében a kínai J-20-as repülőgép sárkányának a kialakítása sokkal jobban elősegíti a lopakodást, mint a Szu-57-es repülőgép kialakítása.

A J-20-as elektro-optikai célzó rendszere erős hasonlóságot mutat az F-35-ös hasonló renszerével Kép:www.f16 net
Az F-35-ös EOTS rendszer

A kínai repülőgép valószínűleg jóval elmarad a Szu-57-es mögött a kinematikai teljesítménye – a manőverező képesség, és a szupercirkáló üzemmód – tekintetében. A Kína legnagyobb problémája, hogy nincs olyan korszerű, nagy teljesítményű gázturbinás hajtóműve, amely elegendő tolóerőt tudna biztosítani a J-20-as vadászgép számára. Jelenleg úgy tűnik, hogy Kína a J-20-as gyártásához orosz gyártmányú AL-31FN erőforrásokat kénytelen vásárolni. Egyes források szerint a kínaiak a korai gyártású J-20-as repülőgépeiket az AL-31FN kínai fejlesztésű, tolóerővektoros WS-10G változataival szerelték fel. Egy erősebb és megfelelőbb hazai, 180 kN tolóerejű WS-15-ös ugyan fejlesztés alatt áll, de a jelentős fejlesztési ráfordítások ellenére sem világos, hogy mikor lesz szériaérett ez a hajtómű. Elméletileg az új hajtóművel a J-20-nak képesnek kell lennie a szupercirkáló üzemmódra, de a manőverező képessége valószínűleg még akkor is elmarad a Szu-57-eshez képest.

Az érzékelők tekintetében nem világos, hogy melyik repülőgép a fejlettebb, egyértelmű azonban, hogy az oroszok és a kínaiak eltérő koncepció mentén építették az ötödik generációs gépeiket. A Szu-57-et eredetileg nem lopakodó repülőgépnek tervezték, van ugyan érzékelő készlete, amelyet a nyugati lopakodó repülőgépek elfogására terveztek. Az orosz koncepció szerint a Szu-57-es szenzorkészlete magában foglalja az N036L-1-01 L-sávú radarkészülékeket, amely figyelmezteti a pilótát az ellenséges ötödik generációs lopakodó vadászgépek közeledésére. Egy taktikai vadászgép méretű lopakodó repülőgép azonban nem, vagy csak kis távolságból érzékelhető a magasabb frekvenciájú sávokon, mint a C, X vagy K sávok. Az ilyen jellemzőkkel rendelkező repülőgépek olyan radar képernyőjén jelennek meg, amelyek nagyobb hullámhossz frekvencián működnek, mint például az L-sáv, azonban ez a hullámhossz nem elég pontos ahhoz, hogy egy rakétát a célra lehessen vele vezetni.

Az L-sávú radar, a N036 Byelka radar komplexum része, amely magában foglalja az N036-1-01 előre néző X sávban működő AESA radart és az N036B-1-01 két darab, oldalra néző X sávban működő AESA radart. A tervezők elképzelése szerint az L-sávban működő radar részt vesz a célok felderítésében, leszűkítve a keresési területet az előre, és oldalra néző radar számára. Az L-sávban működő N036L-1-01 készülék „barát-ellenség” azonosításra és rádióelektronikai harc eszközeként is működik.

A radar tovább bővült a 101KS Atoll elektro-optikai célzórendszerrel és az L402 Himalayas elektronikai ellenintézkedési csomaggal, amely segít tovább finomítani a célkövetést az L-sávú radar számára. Az elképzelés az, hogy a Szu-57-es több érzékelőjének fókuszált keresése egy olyan célzásra alkalmas információt eredményezne, amely képessé teszi a Szu-57-t egy ötödik generációs vadászrepülőgép, mint például egy F-22-es elfogására. Ez jó elmélet, de korántsem biztos, hogy a gyakorlatban működne.

A J-20-at a Szu-57-el ellentétben valószínűleg nem úgy tervezték, mint egy dedikált légi fölény vadászgépet. Műveleti koncepciója úgy tűnik, inkább amerikai elképzeléshez áll közelebb az ötödik generációs vadászgép alkalmazását illetően. A J-20-as avionikai és érzékelő készletének sajátosságairól nem sokat tudunk, de úgy tűnik, hogy a kínai vadászgép tartalmaz egy AESA radart, egy a törzs orr alá szerelt elektro-optikai célzórendszert (EOTS), egy passzív infravörös/elektro-optikai (DAS 360) fokos kamerarendszert és passzív antennákat az F-35-ös AN/ASQ-239-es rendszeréhez hasonló fejlett elektronikus támogatási intézkedéscsomaggal. Úgy tűnik, hogy a J-20-as fejlett adatkapcsolatokat, integrált repüléselektronikát és az F-35-höz hasonló kijelzővel rendelkező pilótafülkét is tartalmaz. Valójában a J-20-as valószínűleg olyan avionikával rendelkezik, amely nagyjából összehasonlítható az F-22-en és az F-35-ön található rendszerekkel, de talán nem annyira kifinomultak, mint az amerikai társaik.

A J-20-nak az F-35-höz hasonló érzékelő készlete van, az alapvető startégiával összhangban valószínűleg elsősorban nagy hatótávolságú csapásmérő repülőgépnek tervezték, amelynek célja az amerikai bázisok és tengeri eszközök veszélyeztetése a Csendes-óceánon. Valószínűleg szerepet játszana az amerikai légi hadműveletek megzavarásában is háborús időkben, hogy elsődlegesen az amerikai légiutántöltő gépeket és olyan légi eszközöket, mint az E-3 AWACS, E-8 JSTARS vagy E2D Hawkeye felderítő gépeket támadja meg nagy hatótávolságú rakétáival. Ezzel szemben az orosz Szu-57-es egy dedikált légifölényű vadászgép, amelyet olyan amerikai vadászgépek elfogására terveztek, mint az F-22-es és az F-35-ös, de az már más kérdés, hogy ezt sikerrel tudja-e végrehajtani.

Végeredményben az oroszok és a kínaiak eltérő követelményekkel és tervezési prioritásokkal álltak neki a vadászgépeik tervezésének, aminek következtében eltérő kompromisszumokat kellett kötniük ötödik generációs vadászgépeik fejlesztése során.

A Szu-57-es se nem jobb, se nem rosszabb, mint a J-20-as, de teljesen más műveleti célt tölt be. A J-20-ast lopakodó rakétaplatformnak tervezték, amely képes áthatolni kifinomult légvédelmi rendszereken, hogy megtámadja a kritikus infrastruktúrát vagy katonai célokat.

A Szu-57-es viszont inkább légifölény platformként jeleskedik, amely a lopakodás és a földi támadás jellemzőit inkább nyers fordulóharcra cseréli. Ha a kínai légierő esetleg fontolóra veszi a Szu-57-es beszerzését, azt nem a J-20-as pótlásaként, hanem kiegészítéseként vásárolja meg.

Ami fontos: minden vadászgép egyik fontos, ha nem a legfontosabb jellemzője az erős és megbízható hajtómű, és amíg Kína nem képes saját erőből ilyen hajtóművet gyártani, addig állandó függő helyzetben lesz az orosz gyártóktól.

Dobos Endre

Forrás: THE NATIONAL INTEREST, BUSINESS INSIDER, THE EURASIAN TIMES


[1] revers engineering: meglévő repülőgép technikai megoldásainak másolása, önálló kutatás és fejlesztés nélkül

Friss írások

Melyik vadászgép volt jobb, a MiG-21, vagy az F-104?

1971-ben vívták az első szuperszonikus légiharcot az indiai szubkontinens felett. Az Indiai Légierő (IAF) MiG-21FL-vadászgépei szálltak szembe a Pakisztáni Légierő (PAF) F-104A Starfighter vadászgépeivel....

Befejeződött az FCAS hatodik generációs vadászgép hajtóművének első tesztje

A Francia Fegyverzeti Főigazgatóság (DGA) befejezte a Future Combat Air System (FCAS) harci gép hajtóművének  első tesztjét. A DGA 2021. január 10-én jelentette be, hogy...

Oroszország az Egyesült Arab Emírségekkel közösen kívánja gyártani a Szu-75-ös harci gépet

Oroszország az Egyesült Arab Emirátusokkal közösen kívánja gyártani új Szu-75 Checkmate lopakodó vadászrepülőgépét, ami újjáélesztheti Oroszország küszködő védelmi iparát, ugyanakkor csökkentheti az Egyesült Arab...

A Szu-34-es taktikai bombázó repülőgép

Az Orosz Légi és Kozmikus Erő Szuhoj Szu-34 Fullback csapásmérő repülőgépe egy igazi furcsaság a manapság gyártott katonai repülőgépek között, küldetési profilja...

Az F-22 Raptor végül megkaphatja az eredetileg ígért infravörös érzékelő rendszert

A ’90-es években bekövetkezett enyhülés nem tett jót a generációs ugrásra készülő új F-22-es vadászgépnek. Dick Cheney akkori védelmi miniszter az eredetileg...