Kezdőlap A katonai repülés jelene Az F-35-ös vadászgép képességei és alkalmazása

Az F-35-ös vadászgép képességei és alkalmazása

Kategória

A Lockheed Martin az 1970-es években kifejlesztett egy tervezési technikákat a radar keresztmetszet (RCS) csökkentésére és radar elnyelő anyagok kutatására a katonai repülőgépek számára.

Azóta a lopakodó technológia exponenciálisan bővült, és az F-35 Joint Strike Fighter példátlan képességeiben csúcsosodott ki. Könnyen karbantartható, 5. generációs lopakodó kialakításával, a pilóta helyzetismeretét támogató rendszerével és magasan integrált küldetési rendszereivel az F-35 Lightning II nagy túlélő képességű és halálos a mai fejlett légvédelmi fenyegetettségi környezetekben is.

Vegyünk egy forgatókönyvet, amikor a célt több modern légvédelmi rendszer, mint az S-400-as védi, amely képes elfogni a 4. generációs vadászgépeket 250 km távolságból. Tehát a küldetés végrehajtásához szükség van egy nagy, 4. generációs vadászgép kötelékre, amelyet egy dedikált EW platform, a Growler kísér.

A Growlerek bizonyos fokig csökkentenék az S-400 hatótávolságát, de a 4. generációs flottának drága, nagy hatótávolságú fegyvereket kell igénybe venni, a légi indítású cirkálórakétáktól a maximális hatótávolságuk közelében lévő AGM-88 HARM rakétákig. A csapásmérő kötelék gépeinek jelentős időbe telik az S-400-as radaroknak, azok légvédelmi rakétáinak és elsődleges célpontjaik célzásának és támadásnak a kivitelezése. A küldetés sikerétől függetlenül minden repülőgép jelentős kockázatnak lenne kitéve.

Különbségek a 4. és 5. generációs harci gépek alkalmazásában

A másik forgatókönyv szerint az F-35-ös vadászgépnek a -40 dBm2-nél kisebb radar visszaverő felülete mellett az S-400-as légvédelmi radar felderítési távolsága 17 km alá csökken (a 92N6E tűzvezető radar hatótávolsága 250 km, 4 m2 radar visszaverő felületű célpont esetében). A gépek alacsony észlelhetősége lehetővé teszi, hogy az F-35-ös csapásmérő kötelék vagy elsurranjon a légvédelmi rendszer mellett, vagy hatékonyan megsemmisítse az S-400-ast az olcsóbb stand-in PGM[1]-el az SDB-től JSOW-ig.

Az F-35-ös nagy teljesítményű avionikai csomagja páratlan helyzetismeretet biztosít a pilóták számára. Egyetlen F-35-ös képes gyorsabban és pontosabban meghatározni háromszögeléssel egy radarantenna helyzetét, mint három F-16CJ (SEAD változat) hasonló helyzetben. Az F-35-ös valós időben képes nagy felbontású SAR-térképet készíteni a teljes területről, és autonóm módon azonosítani a kikapcsolt üzemmódban lévő radar antennát is, drámaian csökkentve a célzásra fordított időt.

Az F-35-ös integrált avionikai rendszere Kép: Lockheed Martin

Egy négy gépből álló F-35-ös csapásmérő kötelék sokkal több kárt okozhat a földön, mint egy több, mint 20 gépből álló modern 4+ generációs csapásmérő kötelék a fenti forgatókönyv szerint. Ez a szituáció gyakran megvalósul nagyszabású gyakorlatok során.

„A szimulált gyakorlatokon sok repülőgépet veszítettünk el a 4. generációs támadó bevetési forgatókönyvekben. Ekkor E-6 Prowlereket, Horneteket és Harriereket alkalmaztunk. A helyzet megváltozott, amikor az 5. generációs az F-35-ös repülőgépek alkalmaztuk.”

„Ez nem csak egy vadászgép, hanem egy nagyon magas szintű SAM-fenyegetés. A Fegyverzet Iskola tisztjeként tartottam egy gyakorlatot és a 4. generációs platformokból álló csapat felét elvesztettük, miközben mi egyetlen célt sem semmisítettünk meg. A szimulációs gyakorlat befejeztével mindenki megnyúlt arccal tért vissza, és arról beszélt, hogy milyen rosszul sikerült nap volt. A való világban ők nem jöttek volna vissza.”

Davis altábornagy 2004 és 2006 között az USMC’s Weapons School (MAWTS-1) parancsnokaként szolgált.

A fejlett IADS[2] rendszert utánzó gyakorlatokban jellemző, hogy a 4. generációs támadó kötelék hatalmas veszteségeket szenvedhet el, miközben csak néhány célt képes megsemmisíteni, azonban a helyzet megváltozik, amikor F-35-ökből áll a támadó kötelék és ahogy két olasz F-35-ös oktatópilóta megoldotta a feladatot a Red Flag 19-2-ben:

„Tudtuk, hogy az 5. generációs technológiának köszönhetően előnyünk van, de nem számítottunk ilyen magas megsemmisítési arányra: a 16 repült OCA (Offensive Counter Air) küldetés során több mint 100 SAM rendszert ártalmatlanítottunk és a bevetések során egyszer sem veszítettünk repülőt.”

„Küldetéseink során az elsők között repültünk be a hadműveleti területre, mélyen az ellenséges vonalakon túl, és az utolsók között hagytuk el azt, köszönhetően az 5. generációs repülőgépeink képességeinek és sajátos alacsony észlelhetőségi jellemzőinek. Nagyon gyorsan tudtuk azonosítani, és továbbítani a célok adatait és megsemmisíteni a földi és légi fenyegetéseket, megvédve a koalíció gépeit rendkívül kockázatos körülmények között: az F-35-ös kiváló képességei gyakran meghatározóak voltak.”

Emanuele A. őrnagy olasz F-35-ös oktatópilóta.

A légi harc története során a döntő momentum mindig is az egyes pilóták helyzetismeretéből származott, nem a végsebesség miatt vagy, hogy melyik gépnek volt jobb a forduló sebessége.

A légiharcban a lopakodás képessége önmagában tízszer nagyobb észlelési távolságot biztosít az F-35-nek, mint bármely más repülőgép. Az F-35-ös rendelkezik a legátfogóbb és legerősebb avionikai csomaggal más repülőgépekkel összehasonlítva. Az F-35-ös pilóta számára elérhető helyzetismeret megváltoztatja a „játékszabályokat”.

Az F-35-ös nem csak egy repülőgép, amely nagyobb túlélési képességgel rendelkezik a modern harctéren, hanem mindenki másnak is nagyobb túlélési lehetőséget biztosít.

Nem túl drága az F-35-ös szárazföldi támogató CAS feladatokra?

Ezt gondolják az emberek anélkül, hogy látnák a merevszárnyú repülőgépek CAS-repüléseinek adatait. Az elmúlt 14 évben az összes iraki és afganisztáni CAS-repülés 67%-át az F-16-os, az F-15E és az F/A-18-as teljesítette, és csak 19%-a származott az A-10-től. Szíriában a B-1B közel annyi CAS-küldetést hajtott végre, mint az A-10-es.

Harcászati támogató műveletek adatai az Irakban, Afganisztánban és Szíriában végrehajtott bevetésekről Kép: US Air Force

Az egyszerű tény az, hogy az F-35-nél drágább repülőgépek már évtizedek óta CAS szerepet töltenek be, gyakran inkább, mint az A-10-es, mert a CAS az küldetés, és nem platform. Ha a B-1B-t, az F-15E-t vagy az F-35-öt túl drágának találjuk a CAS-küldetésekhez, akkor túl sok ember hal meg a földön, és várja az A-10-t, amely soha nem érkezett meg.

Az az elképzelés, hogy az A-10-es egy olcsó támadóeszköz, bizony téves. Az A-10 csak olyan légtérben jöhet szóba, amikor a földön lévő ellenségnek nincs szóra érdemes légvédelmi eszköze. Ha az ellenség tisztességes légelhárító fegyverekkel rendelkezik, akkor ez egy korlátozott légtér az A-10-es flotta számára, hacsak nem akarja a flottája nagy részét egy hónapig tartó javítás miatt leállítani, és közben pilótáit elveszíteni. Pontosan ez történt az Öböl-háborúban, ahol az A-10-esek repülését a frontvonal „biztonságos zónáira” kellett korlátozni, ahol az iraki légvédelem kevésbé volt veszélyes.

Annak ellenére, hogy ezekben a „biztonságos zónákban” repült, az A-10-es flotta, még mindig a legmagasabb volt a veszteségaránya a konfliktusban részt vevő USAF repülőgépei közül. Kétszer annyi veszteséget szenvedett el, mint az F-16-os, annak ellenére, hogy az F-16-os bevetéseinek csak közel felét repülte. Ez volt az A-10 sorsa közel 30 évvel ezelőtt, nagyon jól el lehet képzelni a túlélő képességét a mai viszonyok között.

Így a többi repülőgéppel (F-16, F-15E stb.) ellentétben, amelyek légvédelmi rendszerekkel biztosított és légvédelmi rendszerek nélküli környezetben is működhetnek, az A-10 flotta tevékenysége nagyrészt alacsonyabb intenzitású küldetésekre korlátozódott. Ha megnézzük, hogy az F-35-ös milyen fenyegetettségi környezetben képes működni, és milyen szerepeket tud ellátni (levegő-levegő és levegő-föld) gyakran akár egyszerre, majd összehasonlítva ezt az A-10-el, akkor világos, hogy valójában mi költséghatékony és mi az igazán drága.

Igen, az elmúlt évek afganisztáni hadműveleteinél az F-35-ös túlzás, de az A-10-es is az. Az olyan UAV-k, mint a Reaper, sokkal költséghatékonyabbak az ilyen műveletekben, mivel sokkal több időt töltenek a terület felett, és képesek felderítési információkat is átadni, ami jóval túl nő az A-10-es képességein.

Természetesen az UAV-ok bizonyos területeken, mint a hasznos terhelés gyengébben szerepelnek, de a vadászgép flotta ezen a területen pótolja a hiányt.

A DAS optikai rendszer szerepe

Az F-35-ös DAS rendszerét eredetileg rakétafigyelmeztető rendszernek (MWS)[3] tervezték, ami az F-22-es AAR-56 MLD továbbfejlesztése lett. A program nagyon korai szakaszában kiderült, hogy a DAS nemcsak a rakétaindítások (AAM/SAM) észlelésében és nyomon követésében volt hatékony, hanem a repülőgépek rövid, és közepes távolságú észlelésében is. Így jól tudott IRST-ként működni, azzal az előnnyel, hogy teljes szférikus lefedettséggel rendelkezik, szemben a hagyományos IRST 8°–2°-os látószögével szemben.

Ezzel az F-35-ös lett az egyetlen vadászgép, amely képes valóban csak IR spektrumban működő berendezésére támaszkodva bevetést végrehajtani. Ez nemcsak drámai módon javította az F-35-ös pilótájának a helyzetismeretét, de ami még fontosabb, jelentős képességet is adott neki, a mögöttes légtérben lévő célok vizuális és közeli látótávolságban való felderítésének és követésének képességét.

A DAS rendszer hat folyamatos képet biztosító kamera munkájára támaszkodik Kép: Optics.org

Ahhoz, hogy megértsük ennek jelentőségét, meg kell értenünk, hogyan változtatták meg az új rakéták a WVR-harcot. A modern off-boresight rakéták, mint az AIM-9X, az ASRAAM vagy IRIS-T, 90°-ban indíthatók a repülőgép hossztengelyéhez képest mindkét irányba. Keresőjük a pilótasisakra szerelt jelmegjelölő rendszerrel (HMCS) szorosan együtt működik, és képes annak a légi célnak a befogására, amelyet a pilóta néz.

Így ahelyett, hogy az ellenséges repülőgépek mögé akarna kerülni a pilóta, a modern off-boresight rakéták (HOBS) a váll feletti célzási képességét is biztosítják. A mai vizuális hatótávolságú harc semmiben sem hasonlít a filmekhez, nincs fordulóharc, „indítanod kell a rakétát, vagy rád fognak rakétát indítani”. A HOBS rakéták létezése eltörölte a forduló harcot, és a kimenetelét egyenértékűvé tették a kockadobás eredményével, vagy időnként kölcsönös veszteséget okoznak mindkét fél számára. Ez az egyetlen és a legnagyobb oka annak, hogy a forduló harc nem javasolt, függetlenül attól, hogy mennyire manőverezőképes a repülőgép.

Mivel az F-35-ös DAS rendszere gyakorlatilag minden irányban és azonos időben képes észlelni és követni az ellenséges repülőgépeket, ezzel nem csak megszünteti a holtteret, hanem drámaian megnöveli a HOBS rakéta alkalmazási terét az indítás utáni célbefogás képességével. Az olyan rakéta, mint az AIM-9X vagy az ASRAAM, ideális választás lenne a LOAL[4] képességével, de az olyan BVR rakéták, mint az AMRAAM, AIM-120 a C7-es változattól kezdődően, rendelkeznek off-boresight képességgel is, kifejezetten az F-35 DAS rendszerével való együttműködés miatt.

A Block 2-es változat elméletileg képes célzási információkat fogadni az F-35-ös DAS rendszertől a kilövés előtt anélkül, hogy a rakéta érzékelő feje „látná” a célt. Az F-35-ös a közelmúltban megkapta a Block 3F tanúsítványt, hogy bevetéseket hajtson végre 4 darab AMRAAM-ból és 2 külső függesztésű Sidewinder-ből álló légfölény terheléssel, ami több mint elegendő a legtöbb ilyen küldetéshez, különös tekintettel arra, hogy az F-35-ös valószínűleg kötelékben fog repülni.

A Lockheed Martin új fegyverrekeszt tervezett, amely lehetővé teszi az F-35A és C típus számára két további rakéta belső térben való szállítását. Az új rekesz neve Sidekick, mely rekesz egy kissé növeli a gép tömegét, de lehetővé teszi, hogy a két fegyverrekesz mindegyike három AIM-120-ast szállítson a jelenlegi kettő helyett, tehát összesen hat belső függesztésű AMRAAM rakétát. A Sidekick azonban nem alkalmazható az F-35B típus esetében, a kisebb fegyverrekesze és a különleges hajtómű elrendezése miatt. A Sidekick rekesz létrejötte lehetővé teszi az F-35-ös számára, hogy az F-22-el egyenértékű levegő-levegő tűzerőt hordozzon, bár elkerülhetetlenül radar-visszaverő felület növekedés mellett.

Az az elképzelés, hogy az F-35-ös nem rendelkezik elég nagy sebességgel, vagy elégtelen a manőverező képessége, hibás. Amióta az F-35-ös repülési képességeit maximumra emelték a Block 3F frissítéssel, bepillantást nyerhettünk abba, hogy mennyire manőverezőképes valójában.

A 4. generációs vadászgépek külső tartóikon szállítják a fegyvereiket, üzemanyagtartályaikat és a felderítő-célzó, vagy ECM függesztményeket, ezeknek pedig jelentős a hatása a gépek kinematikai teljesítményére. Az F-35-ös mindezeket a függesztményeket a törzs belső rekeszeiben, tereiben szállítja. Harci konfigurációban az F-35-ös sokkal manőverezőképesebb, mint a 4. generációs vadászgépek túlnyomó többsége. Vegyük figyelembe, hogy a különbség még nagyobb, ha az összehasonlításban szereplő gépek nagyobb méretű és nehezebb levegő-föld támadófegyvereket szállítanak.

A fegyvertároló rekesz a függesztményekkel Kép: Quora Digest

Az F-35-ös avionikai csomagja egy egész generációval megelőzi a legjobb és legmodernebb 4. generációs vadászgépeket, nemcsak mindenben jobb, hanem olyan dolgokat is megtesz, amelyek messze nem lehetségesek a 4. generációban. Az F-35-ös ASQ-239 elektronikai harc csomagja háromszor erősebb, mint bármelyik 4. generációs vadászgép ilyen képessége.

Az F-35-ös azon képessége, hogy az APG-81-es radarját támadó EW műveletekhez tudja használni, 10-szer nagyobb zavarási képességet biztosít számára, mint a Prowlerek (dedikált EW platformok).

Az F-35-ös a DAS páratlan Over-the-Shoulder-Targeting képességével a légtér egyik leghalálosabb repülőgépévé vált. Ha bárki úgy gondolja, hogy előnyben lesz az F-35-el szemben egy közeli légiharcban, annak csúnya meglepetésben lehet része.

A légiharc terén nyújtott hatalmas előnyök mellett a DAS számos más területen is hasznos, a rakétavédelemtől a rutin levegő-föld bevetésekig. A DAS bebizonyította, hogy képes észlelni és nyomon követni a ballisztikus rakétákat (egy Falcon 9 típusú rakéták több mint 1300 km-ről) és olyan pontossággal, amely kompatibilis a meglévő Aegis ballisztikus rakétavédelmi rendszerrel. A jövőben a DAS jelentős szerepet fog játszani a ballisztikus rakéták gyorsítófázisban történő elfogásában, kezdeti célzási adatokat szolgáltatva az Aegis számára a platformokról történő indításához.

A DAS emellett nagy felbontású és folyamatos képet biztosít a repülőgép közelében, de hasznos lehet a szárazföldi célok vizuális azonosításában. Valójában a DAS azt is bemutatta, hogy képes követni a harckocsikat és a tüzérségi lövedékeket, ami különösen hasznos lehet a CAS műveletek során.

A DAS rendszer potenciális alkalmazást kínál sekély vízi aknák és tengeralattjárók észlelésére parti vizekben vagy periszkóp mélységben. Végül, a repülőgép „padlóján való átlátás” nagyon hasznos az F-35B számára, amikor függőleges leszállásokat hajt végre a hordozókon, képet biztosítva a pilóta alatt lévő leszállófedélzetről.

Röviden: a DAS talán az egyik, ha nem a legforradalmibb rendszer az F-35-ön, és minden bizonnyal forradalmi a légiharcban, akárcsak az off-boresight rakéták.

Dobos Endre

Forrás: AIR & SPACE FORCES MAGAZINE, QUORA DIGEST

[1] Precision Guided Missile PGM: precíziós irányított rakéta

[2] Integrated Air Defence System IADS: integrált légvédelmi rendszer

[3] Missile Warning System MWS: rakéta-közeledés figyelmeztető rendszer

[4] Lock-on after launch LOAL: célbefogás a rakéta indítása után

Friss írások

Drónok szerepe a légi harctevékenységben

Az amerikai légierő a Next Generation Air Dominance (NGAD) programja részeként építi a hatodik generációs vadászgépet. Frank Kendall légierő miniszter szerint az új vadászgép...

A TEMPEST Nagy Britannia, Svédország és Olaszország hatodik generációs vadászgépe

A Tempest program részletei A repülőgépet a Team Tempest fejleszti, amelyet a BAE Systems, a brit székhelyű repülőgépipari vállalat vezet. A csapat ipari partnerekből is...

A General Electric sikeresen lezárta az F-35-ös és a hatodik generációs vadászgép hajtóművének tesztprogramját

Az amerikai légierő és a GE sikeresen befejezte a cég második XA100-as adaptív ciklusú hajtóművének tesztelését az Arnold Engineering Development Complex-ben (AEDC). Az AEDC-nél végzett...

Az F-35-ös vadászgép képességei és alkalmazása

A Lockheed Martin az 1970-es években kifejlesztett egy tervezési technikákat a radar keresztmetszet (RCS) csökkentésére és radar elnyelő anyagok kutatására a katonai repülőgépek számára. Azóta...

Oroszország Szu-35-ösöket adna el az Iráni Légierő számára

Számos jelentés utal arra, hogy Irán készen állhat arra, hogy radikálisan átalakítsa öregedő vadászgép flottáját a többcélú Szu-35 Flanker-E repülőgépek Oroszországból való beszerzésével. Ha...