Kezdőlap A katonai repülés jelene Az F-35-ös harci gép kifinomult rendszerei új lehetőségeket tárnak fel a hadvezetés...

Az F-35-ös harci gép kifinomult rendszerei új lehetőségeket tárnak fel a hadvezetés számára

Kategória

A Distributed Aperture System DAS osztott kamerarendszer jelentősége

Az F-35-ös AN/AAQ-37 Distributed Aperture System (DAS)[1] passzív érzékelőit eredetileg rakétaközeledés figyelmeztető rendszernek tervezték, ami az F-22-es AN/AAR-56 Missile Launch Detector[2] továbbfejlesztése révén született. A program nagyon korai szakaszában kiderült, hogy a DAS nemcsak a levegőből és földről indított rakétaindítások észlelésében és nyomon követésében volt hatékony, hanem a repülőgépek rövid-közepes távolságon való észlelésében is. Tehát jól tudott IRST-ként működni, azzal a jelentős különbséggel, hogy a vadászgép körüli légteret szférikus lefedettséggel figyeli, szemben a hagyományos IRST-ben lévő kis látószögű (8°-2°) figyeléssel.

Ezzel az F-35-ös lett az egyetlen vadászgép, amely valóban passzív módon derítette fel a célt. A rendszer nemcsak drámai módon javította az F-35-ös helyzetismeretét, de ami még fontosabb, jelentős képességet is adott. A gép mögötti térben lévő célpontok követésének képessége 360°-os célzási képességet ad az F-35-nek vizuális és közepes távolságban.

Ahhoz, hogy lássuk ennek a jelentőségét, meg kell értenünk, hogyan változtatták meg az off-boresight rakéták a látótávolságon belüli légiharcot. A modern off-boresight rakéták indításuk után, – mint az AIM-9X, az ASRAAM vagy IRIS-T – a gép hossztengelyéhez képest 90°-ban képesek célra fordulni. A rakéták érzékelő feje a pilótasisakba épített parancsközlő rendszerrel (HMCS) együttműködve abba az irányba fordul amerre a pilóta néz.

Az F-35-ös harci gép DAS-rendszere által biztosított kép

Tehát a pilóta ahelyett, hogy az ellenséges repülőgép mögé akarna kerülni, a modern off-boresight rakéták biztosítják a (HOBS) váll feletti célzási képességet. A mai látótávolságon belüli légiharc semmiben sem hasonlít a korábbiakhoz, nincs fordulóharc, lőni kell, vagy rád lőnek elv érvényesül. A HOBS típusú rakéták gyökeresen megváltoztatták a közeli légiharc szabályait, aminek a kimenetele hasonlít a kockadobás eredményéhez, vagy időnként kölcsönös megsemmisítés lehet a végeredmény mindkét fél számára. Ez a legnagyobb oka annak, hogy egy jó pilóta mindig elkerüli a közeli légiharcot, függetlenül attól, hogy mennyire manőverezőképes a repülőgépe.

Mivel a DAS-rendszer egyidejűleg minden irányban képes észlelni és követni a légi célokat, nemcsak megszünteti a holtteret, hanem drámai módon megnöveli a HOBS rakéták alkalmazási terét a Lock-on-After-Launch (LOAL) képességgel, ami teljesen új szint a légiharcban. Az olyan rakéták, mint az AIM-9X, az ASRAAM, vagy az IRIS-T ideális választás a LOAL képességek alkalmazásához, de hasonlóan az AMRAAM C7-es változat óta épített BVR rakéták is rendelkeznek off-boresight képességgel az F-35-ös DAS-rendszerrel együttműködve.

IRIS-T infra érzékelő fejes rakéta Kép: armedconflicts.com

Míg néhány 4. generációs vadászgép is képes kihasználni egy modern infravörös rakéta LOAL képességét egy hátsó légtérből közeledő repülőgép elfogására, ehhez külső támogatásra van szükség, mivel a gép nem rendelkezik olyan berendezéssel, amely képes lenne önállóan követni a célt a mögöttes légtérben. Így az F-35-ös a vizuális aréna egyik leghalálosabb repülőgépévé vált azáltal, hogy gyakorlatilag lehetetlenné válik a gép váratlan megközelítése akár a mögöttes légtérből.

Az EOTS rendszert felváltja az Advanced EOTS

Az F-35 Lightning II AN/AAQ-40 Electro Optical Targeting System (EOTS)[3] egy megfizethető, nagy teljesítményű, könnyű, többfunkciós rendszer, amely precíziós légi, földi és vízfelszíni célzási képességet biztosít. A kis légellenállású, lopakodó tulajdonságokkal rendelkező EOTS optikai érzékelőegység az F-35 Lightning II törzs orr-részében helyezkedik el zafír alakú ablakkal lefedve és egy nagy sebességű optikai interfészen keresztül kapcsolódik a repülőgép integrált központi számítógépéhez.

Az Advanced EOTS electro-optikai rendszer Kép: Deagel

Az első olyan szenzorként, amely egyesíti a FLIR és IRST funkciókat, az EOTS fokozza az F-35-ös pilótáinak helyzetismeretét, lehetővé téve a számára fontos terület azonosítását, felderítését, valamint a lézer- és GPS-vezérelt fegyverek precíz irányítását. A Lockheed Martin több mint 850 rendszert fejlesztett az F-35 Lightning II-számára.

Az F-35 Block 4-es változathoz készült az Advanced EOTS, egy továbbfejlesztett elektro-optikai célzórendszer. A korábbi EOTS leváltására tervezett Advanced EOTS a fejlesztések széles skáláját tartalmazza, magába foglalva a rövidhullámú infravörös érzékelőt, a nagyfelbontású televíziót, az infravörös célmegjelölőt és a nagy felbontású képrendszert. Ezek a fejlesztések növelik a pilóták számára a célfelismerési és észlelési távolságot, ami nagyobb általános célzási teljesítményt tesz lehetővé.

Az EOTS rendszer az átlátszó burkolat alatt Kép: Lockheed Martin

Az EOTS egy harmadik generációs FLIR-ből, egy lézerből és egy CCD-TV kamerából áll, amely nagymértékben megnövelt távolságú célérzékelést és azonosítást, nagy felbontású képeket, automatikus célkövetést, infravörös keresési és követési IRST-t, lézeres célmegjelölést és lézeres távolságmérést tartalmaz. Az EOTS alrendszer funkcionalitása a jövőben tovább bővülhet.

Az F-35-ös céladatokat továbbít a repülőgép-hordozóra

Az F-35-ös kísérleti támadási küldetéseket hajtott végre más repülőgépekkel, felszíni hajókkal és szárazföldi fegyverekkel párhuzamosan többcélú harcigépként és légi „információs csomópontként” vagy érzékelőrendszerként, amely képes megszerezni és továbbítani a célok adatait.

A széles körben tárgyalt támadó fegyverei és technológiái mellett, beleértve a 25 mm-es gépágyút, valamint levegő-levegő és levegő-föld fegyvereit, az F-35-öst egyre inkább olyan platformként fejlesztik, amely képes drónszerű célzási és felderítési küldetéseket végrehajtani.

Az F-35-ösök nagy hatótávolságú érzékelőikre és ISR[4]-képességeikre támaszkodva adatokat biztosítottak szárazföldi fegyverek és felszíni hajók számára a közelmúltbeli gyakorlatokon.

Az F-35-ösök képesek egy közös rendszerben együttműködni légi, földi és tengeri platformokkal. Az Edwards AFB-nél végrehajtott küldetések során ahol repülőgép-hordozókkal és rombolókkal közös rendszerben működtek, szimulált támadásokat hajtottak végre.

Az F-35-ös Egyesített Programiroda tisztviselői kifejtették, hogy a gép a közelmúltban végrehajtott gyakorlatok során azonosított célpontok adatait eljuttatta a szárazföldi egységekhez, a tüzérség és rakétás alakulatok számára. Egy magas rangú tisztviselő szerint ez a forgatókönyv konkrétan a csendes-óceáni térségben zajló, több területre kiterjedő hadgyakorlatok során történt.

Az F-35-ös célfelderítést és követést végez az infravörös eszközeivel, mellette a függesztett fegyvereivel csapást is mérhet kijelölt célokra. A valós időben elküldött felderítési adatokat a vezetési ponton felhasználják, egyesítve az érzékelők adatait és gyors döntést hozhatnak a célok megsemmisítésére.

A repülőgép a fedélzeti érzékelői által, mint a szférikusan figyelő kamerarendszer (DAS) és elektrooptikai célzó rendszer (EOTS) által megszerzett adatokat saját adatkapcsolata segítségével továbbítja a közös hálózatra. Az érzékelőktől, nagy hatótávolságú infravörös kameráktól, radarbesugárzás érzékelőktől befutó információkat könyvtárszerű adatbázis technológiák fogadják-tárolják és rendszerezik, amelyek a felbukkanó fenyegetések azonosítására szolgálnak.

A hadviselés kialakulóban lévő koncepciója a „tartományokon átívelő” csapás erőteljes növelésére irányul, ahol a légi eszközök szükség esetén biztosítják a tűzcsapást a szárazföldi támadás során. Ebbe a koncepcióba tartoznak bele a szárazföldi rakéták és a csöves tüzérség is, amelyek viszont tengeri célpontokat semmisíthetnek meg a partvonal közelében, ahogy a haditengerészeti légierő eszközei is támadják a szárazföldi célpontokat.

A légierő jelenleg olyan technológiákat fejleszt ki, amelyek lehetővé teszik az F-35-ös számára az F-22-el és 4. generációs repülőgépekkel való nagyobb interoperabilitását.

A légierő tisztviselői elmondták, hogy a TACLink 16 telepítését követően az F-22-es képes információt cserélni az F-35-ös, F-16-os és az F-15-ös platformokkal.

Felismerve a tartományokon átívelő hadviselés iránti növekvő igényt, a haditengerészet az F-35-t, mint nélkülözhetetlen légi „csomópontot” tesztelte a Naval Integrated Fire Control – Counter Air (NIFC-CA)[5] integrált hajóalapú fegyverrendszerben.

A technológia lehetővé teszi, hogy a hajó radarrendszere kapcsolódjon egy légi érzékelő platformhoz, amely a horizonton túl is képes észlelni a közeledő ellenséges rakétákat, és szükség esetén SM-6-os rakétát indítson a közeledő fenyegetés megsemmisítésére.

A közeledő rakéta elfogása: a légi és vízfelszíni érzékelők azonosítják a fenyegetést, megtörténik az optimális eszköz kiválasztása a cél megsemmisítésére, az eszköz célra vezetése a hálózat által biztosított adatok alapján

Ha a haditengerészet jövőbeli tervei megvalósulnak, a rendszer tovább bővülne az F/A-18-as harci gépekkel.

Az NIFC-CA lehetővé teszi a haditengerészet hajói számára, hogy kiterjesszék az elfogó rakéták hatótávolságát és lehetővé tegyék a különböző platformok érzékelői – a tengeri, és légi platformok – összességének egyetlen tűzvezető rendszerben való működését.

Az NIFC-CA hálózat F-35B-ről történő működtetése növeli a rendszer működési hatótávolságát, a feldolgozási sebességét és a manőverező képességét. A rendszer működtetői ellenőrizték, hogy a közös hálózat képes-e azonosítani és megsemmisíteni a különböző légi és felszíni célokat.

A több célpont elfogását lehetővé tévő képesség eléréséhez a tűzvezetési technológia, az érzékelők és a kettős rakétaindítás rendszerének bizonyos módosítása szükséges. Az SM-6-os légvédelmi rakéta indító rendszere némileg egyedülálló abban a képességében, hogy több rakétát is képes gyors egymásutánban kilőni. Az SM-6-ost AESA kereső fejjel tervezték, ami azt jelenti, hogy l a rakéta elektromágneses célzási “pinget” tud küldeni – csökkentve a hajófedélzeti radartámogatás szükségességét, egyúttal javítva több elfogó rakéta egyidejű kilövési képességét.

A rendszer az Aegis Radar néven továbbfejlesztett hajófedélzeti radaron és számítógépes rendszeren alapul, amelyet arra terveztek, hogy védelmet nyújtson az űrből érkező nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták, valamint a hajók elleni cirkáló rakéta fenyegetések ellen.

A radarba integrált légi érzékelővel és a tűzvezető technológiával – mint az F-35-ös esetében – a rendszer már sokkal távolabbról képes követni a közeledő ellenséges cirkálórakétákat.

Ez egy egyedülálló, a felszíni hadviseléshez közelebb álló védelmi és támadó fegyvertechnológiát biztosít, amely kiegészíti a nagyobb hatótávolságú, hajófedélzeti ballisztikus rakétavédelmi rendszert.

A működőképes rendszer kiterjesztett elfogó képessége hatékony védelmet nyújt az ellenséges rakéták közelében vagy hatótávolságán belül működő felszíni hajók számára azáltal, hogy az integrált tűzvezető képesség egyszerre több közeledő támadóeszköz megsemmisítésére képes.

A fejlesztők szerint az integrált lég- és rakétavédelem lehetőséget biztosít az űrből érkező ballisztikus rakéták elleni védekezésre, ugyanakkor a tengerhez közeli haditengerészeti és légi fenyegetések ellen is.

A haditengerészet tisztviselői elmondták, hogy a NIFC-CA technológia elvileg védelmi és támadó műveletekre is használható. A NIFC-CA megléte lehetővé tenné például, hogy a felszíni hajók sikeresebben működjenek az ellenséges partvonalakhoz közelebb anélkül, hogy az ellenség támadó rakétái fenyegetést jelentenének.

Szerző: Dobos Endre

[1] Distributed Aperture System (DAS): osztott kamerarendszer

[2] Missile Launch Detector (MLD): rakétaindítás érzékelő

[3] Electro Optical Targeting System (EOTS): elektro-optikai célzórendszer

[4] ISR-Intelligence-Surveillance-Reconnaissance: hírszerzés-megfigyelés-felderítés

[5] Naval Integrated Fire Control – Counter Air (NIFC-CA): haditengerészet által alkalmazott integrált légvédelmi tűzvezető rendszer

Friss írások

Elhibázott lépés, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt Japán hatodik generációs hadászgép programjában?

A japán médiában megjelent hírek azt sugallják, hogy Tokió az Egyesült Királysággal való együttműködésen gondolkodik, hogy segítsen megépíteni az F-X néven ismert következő generációs...

A Rafale vagy a Szu-35SM a hatékonyabb harci gép?

Mind a francia Rafale, mind az orosz Szu-35SM többcélú harci gép több ország légierejének legütőképesebb gépe, de vajon melyikük a jobb, hatékonyabb harci eszköz? Az...

Az F-35-ös harci gép kifinomult rendszerei új lehetőségeket tárnak fel a hadvezetés számára

A Distributed Aperture System DAS osztott kamerarendszer jelentősége Az F-35-ös AN/AAQ-37 Distributed Aperture System (DAS) passzív érzékelőit eredetileg rakétaközeledés figyelmeztető rendszernek tervezték, ami az F-22-es...

Az amerikai légierő rakétafejlesztései

Egy új projekttel bővült az amerikai légierő következő generációs légiharc rakétaprogramja. Noha nagyon keveset tudunk a Modular Advanced Missile programról, amely először a légierő...

A hatodik generációs vadászgép fejlesztések hozzájárulnak az eurocanard gépek frissítési programjához

Európa két hatodik generációs vadászgép kifejlesztésén dolgozik, ugyanakkor az úgynevezett eurocanard-nak nevezett gépeik hármasának sikerült megállnia a helyét a nemzetközi vadászgépek piacán. Még öt évvel...