Kezdőlap A katonai repülés jelene Az amerikai légierő rakétafejlesztései

Az amerikai légierő rakétafejlesztései

Kategória

Egy új projekttel bővült az amerikai légierő következő generációs légiharc rakétaprogramja. Noha nagyon keveset tudunk a Modular Advanced Missile programról, amely először a légierő legutóbbi költségvetési dokumentumában jelent meg, de ma már ismert, hogy légiharc rakétától van szó, és a tervek között szerepel egy vadászgépről történő próbaindítás. A Modular Advanced Missile számos más levegő-levegő rakétaprogramhoz kapcsolódik, amelyek többsége a nagy hatótávolságú képesség kifejlesztésére fókuszál, de jelen pillanatban még fogalmunk sincs, hogy ez az új fegyver milyen hatótávolságú kategóriába fog illeszkedni.

Közzétették a légierő kutatási, fejlesztési, tesztelési és értékelési előirányzatainak (RDT&E[1]) költségvetési kérelmét a 2023-as pénzügyi évre és benne az új típusra vonatkozó költségigényt.

A hiányzó információ, hogy a rakéta milyen osztályba tartozik: lehet rövid hatótávolságú WVR fegyver, ami legkevésbé valószínű, lehet közepes hatótávolságú fegyver, mint az AIM-120 AMRAAM rakéta, vagy nagy, illetve nagyon nagy hatótávolságú rakéta, amilyen jelenleg nincs a légierő eszköztárában, vagy esetleg valamilyen hibrid. Nincsenek részletek az érzékelő fej típusról, a rakéta hajtóművéről vagy a várható teljesítményről, amelyek közelebb vinnének a részletekhez.

F-35-ös vadászgép AIM-120D rakétát indít Kép: Lockheed Martin

Ugyanakkor a „moduláris” kifejezés használata a program nevében utalhat valamiféle lehetőségre a hajtómű, a harci részek, az érzékelő fejek, vagy legalább ezek egy részének felcserélhetőségére, az alap rakéta különböző küldetésekhez vagy hordozó repülőgépekhez való adaptálására. Franciaország és Oroszország például arra törekszik, hogy ugyanazon levegő-levegő rakétatesthez különböző érzékelő fejeket kapcsolva az adott feladathoz alakítsa a rakéta képességeit. Az utolsó amerikai levegő-levegő rakéta, amely ilyen érzékelő fej modularitást kínált a felhasználóknak, a Falcon sorozat volt, még az 1950-es években.

A rajz két moduláris tervezésű, radar és infravörös keresőfejjel elképzelt MICA rakétát ábrázol Kép: MHDA

Ez egy nagyon előnyös tulajdonsága lenne egy új típusú levegő-levegő rakétának, mivel egy nagy hatótávolságú passzív infravörös irányítású rakéta, amely védett a rádiófrekvenciás zavarással szemben különleges előnyöket kínál a nagy távolságban lévő légi fenyegetésekkel szemben. Az adatkapcsolati technológia fejlődése a nagy hatótávolságú passzív infravörös vezérlésű rakétákat is vonzóbbá tette, lehetővé téve, hogy a pálya kezdeti és középső szakaszán egy harmadik fél (vadászgép vagy földi radarállomás) célra vezető pályaadatokat biztosítson akár nagy távolságból. Az ilyen rávezetési mód lehetővé teheti, hogy az indító vadászgépnek ne kellejen bekapcsolnia a fedélzeti radarját a célra vezetés során.

AIM-9X infravörös irányítású rakéta indítására felkészített MQ-9 Reaper drón Kép: US Air Force

Egy moduláris rakétahajtómű lehetővé tenné különböző méretű rakéták alkalmazását. Például az AMRAAM méretű rakéták, amelyek illeszkednek az F-35-ös és F-22-es vadászgépek belső terébe, vagy egy sokkal nagyobb, rendkívül nagy hatótávolságú változat, amelyet nagyobb, a jövőben elkészülő repülőgépek szállítanának, mint például a B-21 Raider. Másrészt akár két kisebb típus is elférne egyetlen AMRAAM helyén, kiegészítő hajtómű nélkül vagy rövidebb rakétahajtóművel.

Nevezetesen, a moduláris felépítésű rakéta ötlete számos korábbi koncepcióban és korábbi fejlesztésben is jelen volt. A Raytheon Long Range Engagement Weapon (LREW) két nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétafejlesztési projektjében már jelen van a moduláris architektúra alkalmazása. Az LREW részletei továbbra is rendkívül korlátozottan elérhetők, de az világos, hogy az LREW rakéta-hajtóműhöz illeszthető kiegészítő hajtóműből több méret állna rendelkezésre, amellyel potenciálisan növelhető vagy csökkenthető a rakéta hatótávolsága. A különféle méretek alkalmazkodnának a hordozó repülőgéphez.

A Boeingnek is van koncepcionális rakétája a nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta mezőnyben, a kétlépcsős Long-Range Air-Air rakétájával, vagyis LRAAM-mal, amelyről itt olvashat, és amely moduláris kialakításra is alkalmas lehet. Az LRAAM lehetőséget kínál arra, hogy a rakétát az alapméretű hajtóművel rövidebb hatótávolságú bevetésekhez használják. Elképzelhető, hogy ezekből az egyfokozatú változatok közül kettő elférjen ugyanabban a belső rekeszben, mint a kétfokozatú változat, ami rugalmas alkalmazást jelent a bevetések végrehajtása során.

Összességében, ha egy új levegő-levegő rakétát különféle érzékelő fejekkel, harci résszel vagy harci rész nélkül, vagy különböző hajtóművekkel lehet felszerelni, az jelentősen javítaná a bevetésekhez való alkalmazkodó képességet. Az eredmény lényegében a levegő-levegő rakéták szélesebb skáláját kínálná a különböző típusú bevetésekhez és hordozó repülőgépekhez, de olyan közös összetevőkkel, amelyek csökkentik a költségeket és a logisztikai terhelést.

Tudjuk, hogy a fenti rakétákon kívül az amerikai hadsereg és az ipar legalább egy másik teljesen új terven is dolgozik, nevezetesen a Lockheed Martin AIM-260 Joint Advanced Tactical Missile (JATM) projekten, amelynek a rendszerbe állítása megkezdődhet a légierő és a haditengerészet számára még az idei év vége előtt.

A JATM rakétát az AIM-120D hatótávolságán túli célok elfogására tervezték, így ez a fegyver a legújabb kínai és orosz nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéták teljesítményével lesz egyenértékű.

Ezek a rakéták olyan nagy intenzitású légiharcra lettek optimalizálva, amely akkor várható, ha az Egyesült Államok és szövetségesei valaha is háborúba bocsátkoznának Kínával vagy Oroszországgal. Az a tény, hogy a nagyobb hatótávolságú képességeket nemcsak azért helyezik előtérbe, hogy a legtöbbet hozzák ki az új fedélzeti radarokból és hálózati képességekből, hanem azért is, hogy előnyt biztosítsanak az olyan potenciális fenyegető fegyverekkel szemben, mint a kínai PL-15-ös vagy az orosz R-37-es.

Szu-35S vadászgép R-37M nagy hatótávolságú rakétát indít Kép: Russian Ministry of Defence

Egy másik fejlesztési projekt a Peregrine rakéta, amely egy új közepes hatótávolságú Raytheon-konstrukció. Ez a rakéta ötvözi a kiváló teljesítményt és a kis méretet, ezáltal pedig megkétszerezheti azon rakéták számát, amelyeket az F-35-ös vagy az F-22-es a belső rekeszeiben szállíthat. Egy olyan rakéta, amely nagyjából feleakkora, mint az AMRAAM, lehetővé teszi a lopakodó vadászgépek számára, hogy növeljék tárkapacitásukat, a lopakodási képességük megőrzése mellett.

A rajz Pregrine rakéták indítását szemlélteti Kép: Raytheon

A 2010-es évek elején a Lockheed Martin a hasonló miniatürizált, látótótávolságon túli Cuda levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozott, bár mostanra ez a típus, eltűnt a cég marketingjéből.

A “hit-to-kill” képességekkel rendelkező Cuda rakéta Kép: Global Security

A Cuda hatótávolsága egy kissé rövidebb volt, mint az AMRAAM hatótávolsága, de a precíz rávezetés révén hit-to-kill[2] képességgel tervezték, elhagyva a hagyományos harci részt, hogy több hely maradjon a hajtóanyag számára.

Bár a Cuda-programról nincs sok hír, de ez nem jelenti azt, hogy nem aktív, 2019-ben az Air Force Research Laboratory (AFRL) nyilvánosságra hozta, hogy a légierő finanszírozást biztosított a rakéta repülési bemutató programjához. Az akkori jelentések szerint ezek a tesztek „a hatótávolságra és a végfázis manőverező képesség növelésére fókuszáltak”. A jobb manőverező képesség elérése érdekében a rakéta orr- és farokrészében kis impulzusüzemű hajtóművek vannak, amelyek rövid idejű működésükkel biztosítják a rakétatest intenzív manővereit.

Tavaly a légierő arról adott tájékoztatást, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétán dolgozik, amelynek alkalmazására az F-15EX vadászgépet tartották a legvalószínűbb jelöltként. A szolgálat egy meg nem nevezett „túlméretes levegő-levegő rakétára” hivatkozott, míg az F-15EX-et „túlméretes rakéta hordozóként” jellemezték. Lehetséges, hogy ez a fegyver is a Modular Advanced Missile kategóriába tartozik.

Bár a légierő azt tervezi, hogy új rakétáját vadászgépről próbálja ki, de fennáll annak a lehetősége is, hogy a szóban forgó rakéta végül pilóta nélküli platformokra is felkerülhet. A Long Shot program egy légiharc rakétákat szállító drónt foglal magában, amelyet a General Atomics Aeronautical Systems, a Northrop Grumman és a Lockheed Martin fejleszt. Az elképzelés az, hogy a pilóta nélküli repülőgépet a levegőben indítják el egy ember által irányított repülőgépről, mielőtt elérnék a veszélyes légtér határát. A JATM, a Cuda vagy a Peregrine, valamint az AMRAAM bármelyike ​ megfelelő fegyver lehet a Long Shot program számára.

A kép a General Atomics által a Long Shot program keretében légiharcra tervezett drónt ábrázolja  Kép: GA-ASI

Még azelőtt, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, világossá vált, hogy új légi dominancia fegyverekre van szükség, különös tekintettel Kínára, tartva attól, hogy az évtized vége előtt megtámadhatja Tajvant.

Egy ilyen forgatókönyv szerint az Egyesült Államok és regionális szövetségesei nehezen szállnának szembe a Népi Felszabadító Hadsereg vadászgépeivel a Tajvani-szoros felett, különös tekintettel arra az előrejelzésre, hogy a legújabb kínai levegő-levegő rakéták képessége felülmúlhatják az amerikai vadászgépek rakétáinak képességét.

Szerző: Dobos Endre

Forrás: THE WAR ZONE

[1] RDT&E – Research, Development, Test and Evaluation: kutatás, fejlesztés, tesztelés és értékelés

[2] hit-to-kill: kontakt találattal semmisíti meg a célt, nem a harci rész robbanása révén

Friss írások

Elhibázott lépés, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt Japán hatodik generációs hadászgép programjában?

A japán médiában megjelent hírek azt sugallják, hogy Tokió az Egyesült Királysággal való együttműködésen gondolkodik, hogy segítsen megépíteni az F-X néven ismert következő generációs...

A Rafale vagy a Szu-35SM a hatékonyabb harci gép?

Mind a francia Rafale, mind az orosz Szu-35SM többcélú harci gép több ország légierejének legütőképesebb gépe, de vajon melyikük a jobb, hatékonyabb harci eszköz? Az...

Az F-35-ös harci gép kifinomult rendszerei új lehetőségeket tárnak fel a hadvezetés számára

A Distributed Aperture System DAS osztott kamerarendszer jelentősége Az F-35-ös AN/AAQ-37 Distributed Aperture System (DAS) passzív érzékelőit eredetileg rakétaközeledés figyelmeztető rendszernek tervezték, ami az F-22-es...

Az amerikai légierő rakétafejlesztései

Egy új projekttel bővült az amerikai légierő következő generációs légiharc rakétaprogramja. Noha nagyon keveset tudunk a Modular Advanced Missile programról, amely először a légierő...

A hatodik generációs vadászgép fejlesztések hozzájárulnak az eurocanard gépek frissítési programjához

Európa két hatodik generációs vadászgép kifejlesztésén dolgozik, ugyanakkor az úgynevezett eurocanard-nak nevezett gépeik hármasának sikerült megállnia a helyét a nemzetközi vadászgépek piacán. Még öt évvel...