Az amerikai haditengerészet csendben hozzákezdett az új hatodik generációs vadászgép koncepció kidolgozásának, amely leváltja a kiöregedett az F/A-18E/F Super Hornetet. Az új vadászgépnek amely a Next Generation Air Dominance[1] (NGAD) projekt keretében jön létre, a 2030-as években kell szolgálatba állnia Amerika repülőgép-hordozóinak a fedélzetén. Azonban a csökkenő védelmi költségvetés és rövid fejlesztési idő jelentősen befolyásolhatja a projekt menetét és könnyen lehet, hogy a legjobb jelölt végül az F-35-ös módosított változata lesz.
Az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozói általában négy századnyi vadászgépet szállítanak a fedélzetükön. Jelenleg a repülőszázadok alaptípusa az F/A-18E/F Super Hornet. A következő évtized folyamán a haditengerészet nyugdíjazza a régebbi évjáratú Super Horneteket, melyek feladatkörét a hordozófedélzeti F-35C veszi át. A 2030-as évekig egy hordozó fedélzeti wing két század korszerűsített Super Hornet Blokk III-asból és két század F-35C-ből áll majd.
A haditengerészet egy új vadászgépet akar a 2030-as években a Super Hornet Blokk III-asok helyére. A USNI News szerint a haditengerészet felállított egy az új vadászgép fejlesztésére irányuló programot, amelyet NGAD-nak neveztek el. Ez a vadászgép lenne a Pentagon következő vadászgép típusa az F-35-ös fejlesztése óta.
Az F-35-ös vadászrepülőgép kifejlesztése több mint 20 évig tartott, míg a tervrajzoktól eljutott a szolgálatba állításig. Ez idő alatt az Egyesült Államok a viszonylagos béke korszakából, mint az egyetlen vitathatatlan szuperhatalom a jelenbe került, ahol stratégiai versenytársaként megjelent egy agresszív Oroszország és a feltörekvő Kína.
Az F-35-ös tervezését ezek a tényezők befolyásolták kezdettől fogva, amely érthető volt a verseny nélküli időszakban. Ennek megfelelően egy viszonylag rövid hatótávolságú, alacsony szuperszonikus sebességű és kis belső fegyverkapacitású repülőgép született. Ha a Pentagon a kilencvenes évek közepén azoknak az információknak a birtokában lett volna, amelyekkel ma rendelkezik, akkor valószínűleg egy egészen más repülőgép született volna.
Az NGAD az esély arra, hogy most egy olyan repülőgépet építsenek, amely megfelel a jövő kor kihívásainak. A haditengerészet személyzettel rendelkező vadászgépet akar, szemben az új trenddel, ami egyre inkább a pilóta nélküli légi járművek alkalmazása felé fordul. A követelményrendszer egyik legmarkánsabb jellemzőjeként az 50 %-al nagyobb hatótávolságot jelölték meg, ami általános elvárás a jövő harci repülőivel szemben. A nagyobb hatótávolság lehetővé teszi az új gép számára, hogy a repülőgép-hordozótól nagy távolságra, önállóan legyen képes harctevékenységet folytatni. A haditengerészetnek egy teljesen új vadászgépre van szüksége, egy függőleges vezérsík(ok) nélküli kialakításra, amely nem egy meglévő repülőgép módosításából született. Ez lehetővé tenné, hogy a haditengerészet pontosan azt a vadászgépet kapja, amire szüksége van.
Milyen lesz a haditengerészet új vadászgépe? A repülőgép várhatóan két hajtóműves, többcélú vadászgép, amely képes ugyanazon küldetés során levegő-levegő és a levegő-föld feladatokat végrehajtani, amely rendelkezik a legkorszerűbb radarbesugárzás-csökkentő technológiákkal. Szinte biztos, hogy a jelenlegi vadászgépek méretinél nagyobb méretekkel rendelkezik, ami lehetőséget ad nagyobb befogadóképességű üzemanyagtartályok, és nagyobb belső fegyvertároló rekesz befogadására.
Míg a harmadik és negyedik generációs vadászgépek külső üzemanyagtartályokkal könnyen kiterjeszthetik hatótávolságukat, rakétáikat, bombáikat a szárnyak és a törzs alá függesztve hordozzák, addig az ötödik és a hatodik generációs vadászgépeknek mindkettőt a törzsön belül kialakított rekeszekben kell elhelyezniük, hogy megőrizzék a lopakodóképességüket. Lehet, hogy ezek az újabb vadászgépek rövidebb hatótávolsággal rendelkeznek, és kevesebb fegyvert hordoznak, de ez egy kiszámított kompromisszum annak biztosítására, hogy minden, a harctevékenység megvívásához szükséges rendszer a törzsön belül legyen.
Bár a haditengerészet vadonatúj vadászgépet szeretne, de jelenleg nem ismert, hogy valójában mi fog történni. Az ötödik generációs vadászgépek, köztük az F-22-es, F-35-ös, az orosz Su-57-es és a kínai J-20-as, rendkívül bonyolult gépek, amelyeknek a kifejlesztése egy évtizedig vagy annál tovább tartott. Szakértői vélekedések szerint az USA 2022-es védelmi költségvetését vélhetően 5 százalékkal csökkentik, attól függően, hogy republikánus, vagy demokrata elnök költözik a Fehér Házba.
A szövetségi költségvetési hiány nagysága és a COVID-19 járvány amerikai gazdaságra gyakorolt hatása óhatatlanul kihat az Egyesült Államok védelmi költségvetésére a 2020-as évek során. A tervezésre fordítható idő és a költségvetési hiány egyre nagyobb nyomást jelent az új géppel szemben. Mindezeket figyelembe véve elképzelhető, hogy a haditengerészet végül kénytelen lesz elfogadni az F-35-ös egy átdolgozott változatát.
A jelenleg fejlesztés alatt álló új adaptív ciklusú hajtómű sajátossága, hogy lehetővé teszi a pilóta számára a döntést: a hajtóművet nagy teljesítményre vagy nagy hatótávolságra optimalizálja. Az F-35-ös adaptív ciklusú hajtóművét fejlesztő General Electric úgy véli, hogy az új hajtómű 35 %-kal növeli meg a vadászgép hatótávolságát.
A repülőgép törzsének részleges átalakítása növelheti az F-35-ös belső üzemanyagtároló kapacitását, így az új gép elérheti az 50 %-os hatótávolság-növelési célt. A módosított sárkányszerkezeten, a változó ciklusú hajtóművön túl, a számítógépes rendszerének, sőt talán egy fedélzeti lézerfegyvernek a beépítése tenné teljessé azt, amit végül majd F-35D-nek hívnak.
Egy új amerikai vadászgép megalkotása izgalmas feladat, de az elvárásokat a valósággal egyeztetni kell. Egy új vadászgép kifejlesztése ma exponenciálisan nehezebb, mint fél évszázaddal ezelőtt, és jelenleg erre valószínűleg kevesebb pénz jut, mint azt a haditengerészet előre látja. Másrészt viszont végre lehetőség nyílik egy mindenkit kielégítő lopakodó képességekkel rendelkező hatékony többcélú vadászgép megépítésére.
A fő kérdés az, hogy egy átalakított F-35-ös valóban hatékony lesz-e az intenzíven fejlődő, és egyre kifinomultabb légvédelmi rendszerekkel szemben.
Oroszország és Kína már új, hálózatban működő légvédelmi radarrendszerrel dolgozik az UHF és a VHF sávokban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy semlegesítik Amerikának az ötödik generációs vadászgépek fejlesztésébe invesztált dollármilliárdjait. A vadászgép méretű lopakodó repülőgépeket arra optimalizálták, hogy a Ku, X, C és az S nagyfrekvenciás sávban működő tűzvezető radarok ellen képesek legyenek fellépni.
Az sem meglepő, hogy a következő generációs vadászgép elsősorban az ellenséges légvédelem elnyomásával lesz képes a feladatait ellátni. Végül is a haditengerészet ezért alkalmazza a Boeing EA-18G Growlert, az F/A-18F Super Hornet elektronikus hadviselésre kifejlesztett változatát, az egyik repülőgépet, amelyet az F/A-XX végül levált majd.
A jövő éles kérdéseket vet fel a fegyveres erők és az amerikai adófizetők előtt. Az Egyesült Államok évtizedeket és dollármilliárdokat költött a F-22 Raptor és az F-35 Joint Strike Fighter fejlesztésére és szolgálatba állítására, amelyek sikeres harctevékenysége pontosan a lopakodáson alapul. Az ötödik generációs repülőgépek az elkövetkező években az amerikai vadászrepülőgép flotta gerincét képezik. Ha a lopakodás, mint alapvető fontosságú képessége a USAF első vonalbeli gépeinek gyorsan értékét veszti a korszerű légvédelmi rendszerek miatt, az Egyesült Államok súlyos problémával szembesülhet.
Szerző: Dobos Endre
Forrás: THE NATIONAL INTEREST, POPULAR MECHANICS
[1] Next Generation Air Dominance – NGAD: következő generációs légifölény vadászgép