Szinte minden olyan ország, amelyik nagy védelmi költségvetéssel rendelkezik és sürgető biztonsági aggályai vannak, vagy megpróbál lopakodó harci gépeket vásárolni külföldről, vagy saját fejlesztésbe kezd. Törökország most csatlakozik Indiához, Dél-Koreához és Japánhoz, hogy elkészítse első teljesen saját tervezésű vadászrepülőgépét és ezzel a lopakodó klub tagja legyen.
2013-ban Törökország komolyan elkezdett foglalkozni a saját TF-X lopakodójának fejlesztésével. Kezdetben fontolóra vette a koreai KF-X lopakodó repülőgép programjának megvásárlását, de a partnerség nem sikerült, mert Szöul korlátozott érdeklődést mutatott a technológia megosztása iránt.
Törökország most taktikai és politikai megfontolásból saját lopakodó repülőgépet szándékozik tervezni. A korábban felkínált amerikai F-35-ös egy többcélú csapásmérő harci gép, amelynek célja az ellenséges légtérbe való behatolás, a kritikus taktikai információk összegyűjtése és megosztása a baráti erőkkel, valamint a kulcsfontosságú célok támadása és megsemmisítése. Ez a gép azonban kevésbé optimalizált, az ellenséges vadászgépek elfogására, különösen rövidebb távolságokon, ahol a Lightning II lopakodási tulajdonságai nem különösebben kiugróak, és közepes repülési teljesítménye további problémák forrása lehet. Törökország célja azonban egy az F-22-eshez hasonló légifölény vadászgép birtoklása, amellyel hatékonyan tud légiharcot vívni a győzelem tudatában.
Az autoriter hatalmat gyakorló török kormánynak az Európai Uniótól, valamint az Egyesült Államoktól eltérő külpolitikai célkitűzései arra késztették ezen országok politikai vezetőit, hogy álljanak ellen a török igényeknek, és állítsák le a magas színvonalat képviselő érzékeny technológiák átadását Törökország részére. Törökország még a külföldi politikai foglyok szabadon bocsátásába is belement, hogy „valamit valamiért” alapon hozzájusson fejlett haditechnikai eszközökhöz. A jelen helyzet kétségtelenül megerősíti Ankarának azon igényét, hogy olyan hazai technológiai bázist és fegyverrendszereket hozzon létre, amelyek kevésbé érzékenyek az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal fennálló hűvös kapcsolatokra.
A TAI koncepciója szerint, a TF-X egy kéthajtóműves, együléses, alacsony érzékelhetőségű, légifölény vadászgép lesz, másodlagos földi célok elleni támadási képességekkel, hasonlóan az F-22-hez. A gépet szénszálas-kompozit anyagból készített törzzsel tervezik, melynek középrészében foglal majd helyet a fegyveröböl.
A tervek szerint a TAI 2023-ra készítene el egy repülőképes TF-X prototípust, majd a 250 darabos széria első gépe 2029-ben hagyná el a gyárat és a gépek 2031-ben állnának szolgálatba. Ez a 250 darab új harci gép váltaná le a 245 darab kiöregedett F-16-os vadászgépet. Az új lopakodó vadászgép a 2070-es évekig maradna szolgálatban.
A 2005-ben alapított TAI nem egy régóta létező tradicionális vállalat, mint például a Boeing vagy a Dassault. Eredetileg a török F-16-osok licencgyártására alapított TAI avionikai eszközöket és alkatrészeket, drónokat és török, illetve idegen tervezésű repülőgépek módosított hazai változatait gyártja.
A TAI eddig mindössze egyetlen pilóta vezette repülőgépet fejlesztett, a Hurkus/Hurjet névre keresztelt sugárhajtású kétüléses gyakorló/könnyű támadó repülőgépet, amely koncepcióját tekintve a Super Tucano-hoz áll közel. Bár a TAI sok licencgyártású F-16-ost épített, de egy teljesen új, jelentős kutatást igénylő lopakodó jellemzőkkel bíró sugárhajtású vadászgép tervezése a semmiből, nagy kihívás a vállalat számára.
A TF-X jelenlegi formájában nagyban hasonlít az F-22-re, vagy a Brit Tempestre, és a német-francia-spanyol közös vadászgépre döntött nagyméretű függőleges vezérsíkjaival. A svéd Saab cégnél a TAI-val kötött szerződés szerint kidolgozott korai TF-X koncepció korábbi iterációi egy- és kéthajtóműves repülőgépeket vizionáltak.
Theresa May brit miniszterelnök és Tayyip Erdogan török elnök 2017 januárjában 100 millió font (137 millió dollár) összegű szerződést írt alá a BAE Systems vállalattal, hogy tanácsadóként és segítőként vegyen részt a TF-X kidolgozásában. 2018 februárjában Ankara bejelentette, hogy 1,2 milliárd dollárral és több mint 3200 teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazott felvételével igyekszik a TF-X programot felfuttatni.
A TAI 2017-ben közzé tette a gép tervezett specifikációját, amely szerint a repülőgép 17 méter hosszú lesz, 12 méteres szárnyfesztávolsággal és 30 tonnát meghaladó maximális felszálló tömeggel rendelkezik majd. Teljesítmény paraméterei szerint a TF-X a hangsebesség kétszeresével, 16 000 méteres csúcsmagasságon, közel 1100 km távolságot lesz képes átrepülni.
Az ASELSAN török cég alvállalkozóként a hazai gallium-nitrid aktív elektronikusan szkennelő (AESA) fedélzeti radar létrehozásán dolgozik. A fedélzeti érzékelők sorában az AESA radar a csúcstechnológiát képviseli nagy felbontása, és az ellenséges radarokkal szembeni alacsony érzékelhetősége révén. Az ASELSAN már számos avionikai eszköz gyártásában vett részt, így feltételezhető, hogy a rádióelektronikai zavaró és radarbesugárzás érzékelő egységek fejlesztését is maga végzi a TF-X számára.
A gyártók elképzelése szerint a gép pilótája hangvezérelt pilótafülkében fog dolgozni és olyan adatkapcsolattal rendelkezik majd a gép, mellyel a pilótának lehetősége nyílik két Anka drón mint hordozó segítségével, levegő-föld és levegő-levegő rakétákat célba juttatni. Ilyen formán működhetne az a taktika, amikor a lopakodó harci gép pilótája drónok segítségével olyan távolságról képes csapást mérni ellenséges célpontokra, ahol a pilótát nem fenyegeti veszély.
Törökország reményei szerint a TF-X sikere jelentős exportrendeléseket generál mely kedvezően befolyásolhatja gyártás költségeit. Törökország 2016-ban hivatalosan felkérte Pakisztánt, hogy vegyen részt a programban, és saját szakértői közül néhány járuljon hozzá a projekt sikeréhez. Török feltételezések szerint, ha a TF-X program sikeres, Pakisztánt – amelynek végül is le kell cserélnie F-16-it – természetesen érdekelni fogja a lopakodó repülőgépek beszerzése, hogy minőségi előnyt szerezzen az indiai légierővel szemben. Ugyanakkor, a kész gépek árától függően Pakisztánnak lesz egy másik lehetősége lopakodó vadászgép beszerzésére, hiszen Kína potens J-31-es vadászgépe már repülőképes és Kína biztosan eladásra kínálja majd a gépet.
A sikeres sugárhajtású vadászgép építésének legnagyobb akadálya egy nagyteljesítményű kétáramú hajtómű hiánya. A TF-X műszaki adatai két hajtómű meglétét feltételezik, amelyek tolóereje legalább 89 kN.
2015-ben Törökország kifejezte szándékát, hogy szeretné megvásárolni az Eurojet vállalattól az EJ200-as terméküket, az Eurofighter Typhoon hajtóművét. Állítólag a megnövelt 120 kN tolóerejű változatról lett volna szó, amely magában foglalja a tolóerővektor elfordító mechanizmust is, lehetővé téve a repülőgép számára szűk manőverek végrehajtását. Az ilyen jelentős tolóerejű hajtómű iránti érdeklődés azt sugallja, fontos követelmény, hogy a TF-X vadászgép képes legyen szupercirkáló üzemmódra. Ez az üzemmód a szuperszonikus sebesség elérését és fenntartását biztosítja anélkül, hogy a tüzelőanyag-fogyasztást jelentősen növelő utóégőt be kelljen kapcsolni.
Az Eurojet azonban 2017 decemberében visszavonta a TAI-nak tett ajánlatot. A jelentések szerint az európai konzorcium nem kívánt magas színvonalú technológiát átadni, amelyet Törökország felhasználhatott saját repülőgépe fejlesztésére. Néhány spekuláció szerint, a visszavonás hátterében a Törökországban zajló közelmúltbeli politikai események állhatnak.
Fenti okok miatt a TAI jelenleg néhány további ajánlatot fontolgat. Az egyik elképzelés szerint egy 49/51% -os közös vállalkozás a Rolls Royce és a Turkish Kale Group között. A Rolls-Royce fejlesztette ki az XG-40-es hajtóművet, amely alapjául szolgált a fejlesztési folyamat során tökéletesített EJ-200-as hajtóműnek. Azonban továbbra is aggodalmak vannak a Törökország által kért technológiák átadásának mértékével. Törökország számára egy másik lehetséges út, hogy a hazai Tusas Engine Industries (TEI), amely licenc alapján gyártja az F-16-os harci gépekben használt F110-es hajtóműveket, kifejlessze saját turbóventilátoros hajtóműveit.
Mindezeken túl az orosz állami tulajdonban lévő Rostec társaság, – a Saturn tulajdonosa – amely az AL-31-es és AL-41-es hajtóművek fejlesztette az orosz Flanker és Szu-57-es harci gépek számára, kifejezte szándékát a TF-X hajtóműveinek fejlesztésére. Törökország nemrégiben azzal botránkoztatta meg NATO szövetségeseit, hogy az orosz S-400-as légvédelmi rakétarendszert vásárolta meg, ahelyett, hogy olyan európai rendszert vásárolna meg, amely könnyen integrálható a NATO légvédelmi rendszerébe.
Ha Törökország a meglévő hajtóműépítési technológia helyett, kockázatot és extra költséget vállalva az új technológia felé fordul, ez lehetővé tenné Ankara számára, hogy bekerüljön a hajtóműgyártók különleges klubjába, bár addig gyötrelmesen hosszú út vezet. További kutatómunkát igényel egy lopakodásra optimalizált szívócsatorna és a tolóerővektor-elfordítású fúvócső fejlesztése. A radarsugárzást visszaverő ventilátor-lapátok az Achilles-sarka a modern ötödik generációs gépeknek. Egy másik lehetőség, ha Törökország már egy érett, de nem a legkorszerűbb építésű hajtóművet alkalmaz, az felhasználható prototípusokhoz vagy elő-modellekhez, és közben a hazai gyártású hajtómű fejlesztésével haladhat előre.
Az alapvető kérdés továbbra is az, hogy Törökország sokkal olcsóbban képes-e fejleszteni a lopakodó repülőgépet, mint más, nagyobb tapasztalattal és technológiai alapokkal rendelkező országok. Az Egyesült Államok több mint 40 milliárd dollárt költött az F-35-ös fejlesztésére, és Japán becslései szerint a saját F-3-as lopakodó vadászgépének fejlesztési költsége hasonló nagyságrendet ér majd el. Ez olyan költségszint, amelyet a török önvédelmi erők egyelőre vonakodnak elismerni.
Törökország eddig 1,2 milliárd dollárt költött a TF-X program keretében a gép koncepciójának kidolgozására. Noha a számadatok eltérnek, a tervezett fejlesztési költségeket 4,8 milliárd dollárra tervezték, míg egyes kommentátorok a program költségeit 13 milliárd dollárra becsülik. Ezek a költségek továbbra is emelkedhetnek, mivel a TF-X Törökország első saját tervezésű sugárhajtású harci gépe, nem beszélve annak lopakodó mivoltáról.
A költségek csökkentésének egy lehetséges módja, hogy a török tervezők mérsékeltebb radarkeresztmetszeti jellemzőket céloznak meg, mint az F-35-nél elért érték. Ez lehet valahol az F-35-ös esetében elért 0,001 m2 és a negyedik generációs FA-18 Super Hornet 1 m2 radar-keresztmetszete közötti érték. A TF-X tervezői azonban az új gépnek ezt a lényeges jellemzőjét eddig még nem hozták nyilvánosságra.
Az idő fogja megmutatni, hogy Törökország képes-e előállítani saját lopakodó vadászgépét. Törökország szilárd elhatározása, hogy 2023-ra repülőképes prototípusa legyen, ez pedig lehetőséget biztosít majd gazdasági és technikai összehasonlító elemzések készítésére. Egy biztos, inkább előbb, mint utóbb, a világ látni fogja, hogy milyen messzire jut Törökország a lopakodó harci gép fejlesztésében.
Írta: Dobos Endre
Forrás: The National Interest,