Kezdőlap A katonai repülés jelene A Szu-57-es lopakodó vadászgép jövője

A Szu-57-es lopakodó vadászgép jövője

Kategória

Az Ukrajna elleni orosz inváziót követő nyugati gazdasági szankciók nyomán az orosz gazdaság meggyengülésével együtt, az (Объединённая авиастроительная корпорация, OAK) Egyesült Repülőipari Vállalat rugalmatlansága is hozzájárult a Szu-57-es lopakodó vadászgép fejlesztési projektjének ellehetetlenítéséhez.  A Szu-57-es nem jutott el a szériaérettség szintjéig.

A nyugati elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy az ötödik generációs Szuhoj Szu-57-es lopakodó vadászgép 2027-ig valószínűleg nem is jut el a szériaérettségig. Kutatási és fejlesztési problémák, valamint a költségek túllépése végül a projekt elhalasztásához vezetett.

2006 elején Vladimir Putyin orosz elnök integrálta az összes oroszországi légiközlekedési vállalatot egyetlen, állami tulajdonú – OAK – holdingba.

Az idő múlásával az OAK több mint 20 repülőgépgyártással foglalkozó vállalatot vásárolt fel, melyeket négy repülőgépgyártó egységbe szervezett: harci repülőgépek, katonai szállító repülőgépek, polgári légi járművek és a repülőgép alkatrészek gyártásával foglalkozó vállalatok.

Az egyszerűsítés folyamán az állami tulajdonú vállalatok többsége részvénytársasággá vált. A kormány azonban a részvényeknek legalább 90 százalékával rendelkezik.

Az így központosított vertikális struktúra ellenére az OAK-ba integrált vállalatok többsége rendelkezik bizonyos szintű autonómiával. A két nagy nevű tervezőiroda, a  MiG és a Szuhoj rendelkezik saját igazgatótanáccsal.

Néhány kivételtől eltekintve azonban ezeknek az igazgatóknak nincs szavuk. A teljes OAK holdingot 14 fős igazgatótanács vezeti, amelynek tagjai közül több Putyinhoz közelálló személy. Van közöttük néhány jól képzett ipari vezető is.

Az ötödik generációs vadászgép projekt utolsó reménye a komoly indiai érdeklődés volt, bízva a Szu-57-es lopakodó harci gép megteremtésében a Szu-30MKI osztályában, de Putyin vezetési struktúrái aláásták ezt az együttműködést.

Természetesen, a Kreml fő érdeke a Szu-57-ben meghúzódó nagy propagandalehetőség kiaknázása volt, amely a gépet a Lockheed Martin F-22-es Raptor ellenfeleként tünteti fel. Ez az, amit az üzleti orientáltságú indiai légierő nem kívánt finanszírozni.

Az Oroszország által 2010-ben indított Szu-57-es projekt jelentősen visszaesett.

A projektből India kiesésével a program elvesztette a befektetett részvények jó részét. Az eredmény egy évtizedes munka után így foglalható össze: túl kevés technikailag érett, de túl sok befejezetlen alrendszer, túl sok pénz a túl kevés “Made in India” termékre vonatkoztatva, valamint túl kevés repülőgépre oszlik a költség az elfogadható időkereten belül.

Van-e jövő a Szu-57-es számára?

A projekt teljesítésének mindig feltétele volt, hogy az indiai források rendelkezésre álljanak. Most felmerül a kérdés, hogy Oroszország a saját technológiai és pénzügyi kondícióival képes lesz-e eljuttatni a Szu-57-es projektet az érettség és sorozatgyártás szintjéig.

Miért hagyta el India a Szu-57-es programot?

Tizenegy év és 330 millió eurónyi fejlesztési ráfordítást követően, plusz további dollár milliárdok igénylése a projekt folytatására azt eredményezte, hogy Indának elege lett abból, hogy Oroszország nem mindig osztotta meg vele a tervrajzokat és a forráskódokat. India számára ezek az elemek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ország elkötelezett legyen a program iránt. Ezek nélkül az indiai döntéshozók nem akartak befektetni egy olyan folyamatba, aminek nem látják a végét. Ők úgy érezték, hogy India jobban halad saját lopakodó vadászgépének a fejlesztésével az (Advanced Medium Combat Aircraft, AMCA) Fejlett Közepes Harci Repülőgép programjában.

Befejezetlen üzlet

Az évek során a programban eredetileg tervezett indiai gépek számát 214-ről 144-re, majd 127-re csökkentették. Azonban az IAF által a komplex missziókhoz kétüléses gépekre szóló ismételt igényt az orosz fél többé-kevésbé figyelmen kívül hagyta. Inkább a Szu-57-es koncepciójának megfogalmazására összpontosítottak, hogy az összemérhető legyen az F-22-el vagy az F-35-el.

Eközben a Szu-57-es jelenlegi radar keresztmetszetét és a lopakodási szintjét javítani kell, hogy megfeleljenek azoknak az elvárásoknak, amelyeket a jövő gépeinek teljesíteniük kell. A jövőben új alapanyagokra, tervezési módszerekre és gyártási technológiákra lesz szükség. A fedélzeti rendszerek nagyobb számítási teljesítményeket fognak igényelni, ezért a mérnököknek tovább kell fejleszteniük  ezeket a képességeket, hogy azonos szinten legyenek a másik oldal gépeivel.

Az eddig elvégzett munkákat követően, legkevesebb 40-50 módosítás szükséges, amely többnyire az alrendszereket, a kommunikációs és adatkapcsolatokat, és a fegyverrendszer szoftverének működését érintette. Meg kell említeni, hogy ezek az észrevételek 2016 végén kerültek nyilvánosságra, még mindig optimista sajtóközlemények közepette.

Azóta Indiának számos oka volt – beleértve a Trump-kormánynak az orosz fegyverbeszállítókkal szembeni szankcióit -, hogy elfordult a programtól.

A Szu-57-es jövője

Van még némi remény, hogy India marad a programban. Mindkét fél próbálja menteni amit lehet, India ígéretet tett, hogy újra gondolja a kilépési szándékát, ha az orosz ipar szilárd bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy kijavította az összes technikai problémát, és tud mutatni ésszerű időn belül egy szériagyártásra érett ötödik generációs vadászgépet (aktív orosz szolgálatban).

Szu-57-es ötödik generációs harci gép Kép: The National Interest

Orosz oldalon senki sem erősítette meg hivatalosan a programból való indiai kivonulást. Az orosz bloggerek és fórumok azonban örömmel írták az interneten „végre megszabadulnak a bosszantó indiaiaktól” – de mivel a Szu-57-es fejlesztését most egyedül kell folytatniuk, nem látják a projekt folytatásának irányát.

Szu-57-es teljesítménye

Még mielőtt 2010-ben a végső szerződés aláírása megtörtént volna a HAL (Hindustan Aeronautics Ltd) és a Szuhoj irodák által közösen fejlesztendő PMF (Perspektív Multirole Fighter) lopakodó vadászgépről, a közös munkacsoportok és az üzleti utak a tervezési folyamatok megközelítésének mély megértéséhez vezettek.

Az radarsugárzást visszaverő keresztmetszet értelmezése szóbeszéd volt Indiában az elmúlt évek folyamán. Az orosz fél a magas frekvenciájú radarokkal szembeni (3-30 GHz) alacsony érzékelhetőséget magasabb prioritásúnak vélte, mint a szemből érkező radarhullámokkal szembeni érzékelhetőséget.

Oroszország képes-e egyedül folytatni a Szu-57-es projektet?

A félreértések elkerülése érdekében, az eredeti szabadalmi bejegyzés alapján a (Маневренный самолет патент номер: RU 2503584), a PAK FA/T-50/Szu-57 manőverező repülőgép és figyelemre méltó kialakítás, a radarsugárzást visszaverő keresztmetszete körülbelül 30-szor kisebb, mint egy szabványos Szu -27-esnek. A szakirodalomban népszerű a 0,001 m2-es visszaverő felület, de meg kell jegyezni, hogy ezek laboratóriumi adatok, amelyeket konfliktusban senki sem ellenőrzött még.

Tavaly decemberben a második prototípus # 52-es számmal (LL cirill logóval, Letajushaja Laboratorija) először szállt fel az ígéretes Saturn hajtóművel (Изделие 30). A Szu-35-ben az AL-41F1/117S-es hajtóműhöz viszonyítva a maximális tolóerőt 147 kN-ról 186 kN-ra növelte a gyártó, amit szupercirkáló üzemmódon teljesít a hajtómű, és ez a képesség a kínai J-20-as lopakodónál még mindig hiányzik.


A Szu-57-es hajtóműve, az Изделие 30-as Kép: sdelanounas.ru

Újdonság a (FADEC) teljeskörű digitális hajtómű felügyelet. A tesztpilóta, Sergej Bogdan más innovatív megoldásokat is említett, beleértve egy új moduláris avionikai hálózatot (ИМА БК), amely négy millió soros kóddal többprocesszoros száloptikás kivitelben készült, 8 GB/sec műveleti kapacitással, szemben a 2004-es Bagat 100 MB/sec műveleti kapacitásával, amely az előd Szu-35-ös harci gépben dolgozott.

A Szu-57-es digitális kijelzői a laboratóriumban Kép: uac.defence.ru

Tavaly elkészült egy intelligens felügyeleti rendszer, amely mint egy élő szervezet száloptikás hálózatán keresztül átszövi a repülőgép teljes hálózatát, valós idejű válaszokat adva a mechanikai hatásokra és a repülés közbeni változó állapotokra. A gép másik újdonsága a Himalája elektronikus hadviselés (EW) innovatív rendszere, amelyet a (Concern Radioelectronic Technologies, KRET) Rádióelektronikai Technológia Vállalat, a Rostec Corporation leányvállalata szállítja a fővállalkozó Szuhoj részére.

Az ilyen figyelemre méltó eredmények fényében szükségtelennek tűnt, hogy februárban a két Szu-57-es prototípust propaganda célból Szíriába küldték. Természetesen India programból való kilépése már akkor is ismert lehetett az oroszok számára.

A MAKC orosz repülőipari kiállításon a rakéta-konglomerátum standján bemutatott számos fegyver, amelyet a Szu-57-es platformon kívánnak működtetni, pusztán makett volt, hasonlóképen nem volt valós berendezés a Tyihomirov intézet által fejlesztett és kiállított AESA radar sem.

Az orosz védelmi iparág csúcstechnológiájú ága által kifejlesztett számos nagyszerű terv nem minden esetben jutott el gyártás fázisába. Míg az oroszok hatalmas javulást értek el az általuk  gyártott érzékelők képességeinek fejlesztésében, a nyugati gyártók az érzékelő és adatfúziós technológiák szempontjából továbbra is az élen állnak, ami kritikus szempont a modern hadviselés terén.

Az igazi kérdés az, hogy Oroszország képes-e elérni az F-22A és az F-35-nél látott adatfúziós és hálózati képességeket? A félvezetők, mikrochipek tekintetében az orosz iparág továbbra is jelentős mértékben függ a Tajvan és Dél-Korea által gyártott kevésbé robosztus mikrochipektől. A közelmúltban történt Krím-félszigeti megszállás után elfogadott szankciók és kereskedelmi embargók miatt a hadiipari beszállítóknak be kell tartaniuk a szállítási tilalmat, ami hátráltatja a Szu-57-es elektronikus egységeinek fejlesztését.

Hol tartanak az orosz védelmi kiadások?

A repülőipar gyengesége, a modern gyártási technológiák hiányában keresendő, amely egybeesik egy másik, döntőbb szemponttal: az orosz védelmi és biztonsági kiadások százalékban továbbra is csökkennek, miközben a nyugati szankciók még mindig keményen sújtják Moszkvát. A Duma Védelmi Bizottságának becslése szerint a biztonságra fordított kiadások a GDP 0,1% -ával csökkennek: 2019-re 2,7% -ra, majd 2020-ra 2,5% -ra esnek vissza.

Kínával ellentétben, Oroszországban nem állnak rendelkezésre végtelen finanszírozási lehetőségek több párhuzamosan futó fegyverprogramra, amelyek a prioritásokért küzdenek.

Jelenleg a Szu-57-es elegendő finanszírozást kap egy nagyon lassú, nagyon elhúzódó fejlesztéshez. A dolgozók megkapják fizetésüket, de hiányoznak a kutatás-fejlesztés főbb egységeinek további fejlesztéséhez szükséges források. Eközben egy olyan rendszerben, mint a mai Oroszország, további politikai (ha nem személyes) tényezőket kell figyelembe venni. Míg Mihail Pogosjan a Szuhoj egykori vezetője, OAK konzorcium vezérigazgatója volt, úgy tűnt, hogy a Szu-57-es program elsőbbséget élvezett. Most a ROSTEC vezetői másképp láthatják a dolgokat.

A program kezdetén 2010-ben azt mondták, hogy az első tíz tesztgép 2012-től lesz elérhető, és 2016-tól pedig 150 gép áll szolgálatba. 2014 végére már csak 55 gépről volt szó, ami 2020-tól áll szolgálatba. Majd 2015-ben Jurij Borisov védelmi miniszterhelyettes azt mondta, hogy a termelési tervet 12 darabra csökkentik, hogy több negyedik generációs Szu-30SM, Szu-34-es és Szu-35-ös harci gép beszerzésére legyen lehetősége a légierőnek.

Az egykori orosz űrhajó parancsnoka, Viktor Bondarew ezt követően reményét fejezte ki, hogy 2017-ben megkezdődik a termelés, miután az összes csapatteszt befejeződött. A következő lépés a hajtóművek ellenőrzése, és a (Воздушно-космические силы VKS) Légi és Kozmikus Erők általi elfogadási tesztjeinek 2019-es lefolytatása Aktjubinskban. Borisov úr az elmúlt hónapokban megerősítette, hogy „a Szu-57-es a 2018–2025 közötti állami fegyverzeti program része.” „A gépek pontos darabszáma még nem meghatározható”. A prioritások nyilvánvaló változását és a termelés csökkenését az indiai partnerek is érezhették.

A T-50/Szu-57-es harci gépet nem úgy tervezték, hogy órákon át útvonalrepülést hajtson végre ellenséges területek felett, szemben a nyugati légierők gépeivel, amelyeket ilyen feladatok végrehajtására terveznek.

Azonban a Szu-57-es koncepciójának ilyen megválasztása egybeesik Oroszország legújabb hiperszonikus fegyver fejlesztéseinek elindításával, mint az Iskander H-47M2, és a Kinzsal, amely – Putyin elnök örömére – két MiG-31K törzse alá függesztve repült át a Vörös tér felett a 2018. május 9-i parádé alkalmával.

A Kinzhal rakéta a MiG-31-es vadászgép törzs alatti tartóján, illetve daruzásban Kép: by aviation analysis wing

Ez a rakétafejlesztési technológia teljesen új támadási potenciált kínál akár 2.000 km-es távolságra, anélkül, hogy az értékes lopakodó, vagy negyedik generációs repülőgépeket kitennék a légvédelem tüzének. A kilenc meglévő Szu-57-es prototípusokból eddig kettőt mutattak be, de mint már említettük, a lopakodás fogalma Oroszországban másképpen értelmezendő. Az ország légierejének súlypontját továbbra is Su-35-ös, Su-30SM2/3-as és hamarosan MiG-35-ös gépek képezik azonnali, vagy rövidesen elérhető mennyiségekben. Ezen adatok alapján előre megjósolható, hogy ha a Szu-57-es túl is éli a presztízs projekt állapotot, akkor is valószínűtlen, hogy valaha is eléri az F-35-ös gyártási szintjét, amelyből 300 darab épül.

Írta: Dobos Endre

Forrás: The National Interest, Defence iQ,

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...