Kezdőlap A katonai repülés jelene A Szu-47-es „repülő laboratórium”

A Szu-47-es „repülő laboratórium”

Kategória

1996-ban az orosz haditengerészeti folyóirat kiadványa márciusi/áprilisi számának címlapján képet közölt orosz katonai vezetőknek és a repülőipar képviselőinek a találkozójáról. Az asztalon két repülőmodell volt látható, az egyik a jól ismert Szu-27-es Flanker többcélú harcigép volt. A másik egy furcsa fekete harci gép volt, előre nyilazott szárnyakkal, vagyis úgy tűnhetett, hogy a szárnyak rossz irányban állnak.

Legyen szó akár véletlen vagy szándékos információszivárogtatásról, a nyugati és az orosz sajtóban ragyogó spekuláció indult el egy új élvonalbeli vadászgépről, mely felülmúlhatná az F-22-es Raptor lopakodó harci gépet, mely ugyanabban az évben hajtotta végre első felszállását.

Valójában a Szuhoj Szu-47 Berkut (Aranysas) modell fontos technológiai demonstrátor volt kiterjedt kutatási programok végrehajtásában.

Az 1980-as évek elején a Szovjetunió bemutatta a negyedik generációs Szu-27-es és MiG-29-es vadászgépeit, melyekkel megfelelő ellensúlyt kívánt képezni az amerikai F-15-ös és az F-16-os gépekkel szemben. Volt egy másik terv, mely szerint egy ötödik generációs vadászgép kifejlesztésével, semmissé teheti az USA Speciális Taktikai Vadászgép Programját, melynek a terméke volt az F-22-es Raptor.

A MiG Tervezőiroda a MiG 1.44-es projektgépen dolgozott, amely kilenc évvel a Szovjetunió bukása után született meg, majd törölték a projektet. Ezzel párhuzamosan a Szovjet Haditengerészet olyan vadászgép fejlesztésére nyújtott be igényt, amely kis sebességen is jó repülési jellemzőkkel bírt és fő csapásmérő harci gépe lehetett volna az 1988-ban Ukrajnában építés alatt álló repülőgéphordozónak.

MiG 1.44-es projekt vadászgép Kép: pinterest

A gyártó Szuhoj úgy döntött, hogy megvizsgálja az előre nyilazott szárny alkalmazásának a lehetőségét, amely az ismeretek szerint kis sebesség és nagy állásszög mellett is képes jó manőverezőképességet biztosítani. A gép rövidebb nekifutási úthosszúságot igényelne felszállás során és végül, de nem utolsó sorban a szárny kisebb légellenállása nagyobb hatótávolságot tenne lehetővé. A második világháború végén a Vörös Hadsereg egy akkor új sugárhajtású bombázó prototípusára akadt – Ju-287 – egy elfoglalt német repülőtéren, mely előre nyilazott szárnnyal készült. Ez a szárnymegoldás valódi technikai újdonság volt az orosz repülőipar számára.

Azonban az előre nyilazott szárnyak nem terjedtek el széles körben, mert rendkívül erős szerkezetet igényelnek, hogy ellenálljanak a szárnytőben ébredő erőhatásoknak. Azonban az alumíniumból készült szárny szerkezetének megerősítése során a hozzáadott tömege oly mértékben nőtt, hogy megszüntette az előre nyilazott konfiguráció előnyeit. A fejlesztés lehetőségét a szénszálas kompozit anyagok szilárdsági tulajdonságai biztosították.

Mind az amerikai, mind az orosz mérnökök új szénszál erősítésű kompozit anyagot használtak, hogy könnyebb, de szilárdabb szárnyakat építsenek. Grumman két előremutató X-29-es technológiai demonstrátor gépet épített, hogy tesztelje a koncepciót, mely feltehetően ösztönözte Szuhoj kutatásait is ezen a területen.

Grumman X-29-es projekt vadászgép Kép: Grumman

Az új gép, amelyet különböző típusjelöléssel láttak el, – volt S-22, majd Szu-27KM, majd S-37 és végül a Szu-47 –  a pilótafülke mellett elhelyezett „kacsa” vízszintes vezérsíkkal készült, amelyek pozitívan befolyásolják a manőverező képességet és a teljes felhajtóerőt. A három aerodinamikai felület, az előre nyilazott szárnyak, a kabin vonalában elhelyezett „kacsa” vezérsík, és a hagyományos vízszintes vezérsík együttesen egy új aerodinamikai rendszert képzett. Ezeken az új elemeken kívül az Szu-47-es megtartotta a Szu-27-es Flanker törzsét és kettős függőleges vezérsíkját.

A MiG-31-es elfogóvadásznál alkalmazott két erőteljes D-30F-11-es gázturbinás hajtómű biztosította a Szu-47-es meghajtását, de végül a fejlettebb AL-41F tolóerő-vektoros hajtóművet tervezték a helyükre. Az F-16-hoz hasonlóan az Szu-47-est is érzékeny fly-by-wire kormányvezérlő és robotpilóta rendszerrel látták el, mely automatikusan korrigálja az aerodinamikailag instabil repülőgép mozgását a repülés minden pillanatában.

Az Szu-47-est jó kis sebességű kormányozhatósága természetesen vonzóvá tette a haditengerészet számára, de a Szovjetunió 1991-es összeomlásával a haditengerészet számára az új vadász elérhetősége ködbe veszett. A projekt azonban eléggé előrehaladott állapotban volt, így a gyártó vállalat még képes volt finanszírozni egy demonstrációs modell befejezését.  

A nyugati kiadványok akkor lopakodási képességekkel ruházták fel az új gépet. A Berkut talán rendelkezhetett radar-abszorbens bevonatokkal. Feltételezések szerint a Szuhoj azt tervezte, hogy belső fegyvertárolót alakít ki négy nagy hatótávolságú R-77-es levegő-levegő rakéta (amely akkor még fejlesztés alatt állt) elhelyezésére. További négy rövid hatótávolságú R-73-as levegő-levegő rakétát pedig külső szárny alatti tartókon hordozott volna. A Szuhoj tervezőiroda később elismerte, hogy a Szu-47-et ők nem lopakodó vadászgépnek tervezték.

Ehelyett a Szuhoj mérnökei kiemelték a gép manőverező légiharcban elért extrém agilitását. A bemutató gép Igor Kozintszevvel a kabinban 1997. szeptember 25-én hajtotta végre az első felszállását, majd két évvel később egy moszkvai légibemutatón láthatta a közönség a gép repülési képességeit. Az Szu-47-es 2001-ben, 2003-ban és 2005-ben volt még látható, ahol rendkívüli manőverezőképességét csodálhatták meg a nézők.

A Szu-47-es agilitása azonban elfedte azt a tényt, hogy a Boeing X-29-eshez hasonlóan a kompozitszövetből készített szárnyakban túlságosan nagy feszültség ébredt a nagy sebességű manőverek végrehajtása során. A kellemetlen az, hogy az ebből eredő repedések miatt a teljes szárnyat kellett cserélni ahelyett, hogy helyi javítással megoldható lett volna a probléma. Ezért a 18 tonnás vadászgép repülés közbeni túlterheléseit korlátozták, hogy elkerüljék a szárnyak túlzott igénybevételét, és a rendkívül költséges szárnycserét.

Ráadásul, miközben kiváló nagy szögsebességű fordulási jellemzőkkel rendelkezett, tartós fordulókban gyenge volt, mivel gyorsan veszített a sebességéből, másrészt bár azt állították, hogy maximális repülési sebessége Mach 2, de a valóságban ez nem haladta meg a Mach 1,65-ös értéket.

Szu-47 Berkut Kép: Russian Planes

Végül a Szu-47-es soha nem volt több, mint egy magánkezdeményezésként támogatott technológiai demonstrátor, amely végül azt bizonyította, hogy az előre nyilazott szárny olyan ötlet, amelynek még nem jött el az ideje. Ehelyett az orosz harci gépek, mint a Szu-35S vadászbombázó és a Su-57 lopakodó harci gép, a kiáramló gáz terelésével biztosítják a szuper-manőverezőképesség elérését.

Valójában a Berkut úttörő szerepet játszott számos technológia kialakításában, amely végül utat talált a Szu-57-es lopakodó harci géphez. Ez ugyan több erőfeszítést igényel egy igazi lopakodó vadászgép kifejlesztésében, de néhány jellemző fontosabb, mint a  manőverező képesség.

Hasonló sorsra jutott a  KB SAT SR-10-es tréner, egy agilis és remek megjelenésű (-10⁰-os szögben előre nyilazott szárnnyal) szubszonikus vadász-gyakorlógép, amely nagyfokú orsózási ellenállóképességgel rendelkezett. A Szu-47-eshez hasonlóan a magán finanszírozású KB SAT SR-10-es számára sem sikerült biztosítani a kormányzati megbízásokat.

KB SAT SR-10-es tréner

Bár az ígéretes Berkut soha nem jutott el a szériagyártásig, vélhetően mégis hasznos szerepet játszott új technológiák kifejlesztésében és ugyanakkor kiderült, hogy a külső megfigyelők milyen gyorsan képesek rendkívüli képességekkel felruházni egy repülőgépet néhány jól sikerült fénykép alapján.

Írta: Dobos Endre

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...