Kezdőlap A katonai repülés jelene A szovjet érából származó hajtómű konstrukció segítette az F-35B STOVL vadászgép fejlesztőit

A szovjet érából származó hajtómű konstrukció segítette az F-35B STOVL vadászgép fejlesztőit

Kategória

A Jak-141-es a szovjet kor vadászgépe volt, mely technikailag nem tekinthető az F-35-ös elődjének, de úgy tűnik, hogy a Joint Strike Fighter legalább egy orosz DNS-el rendelkezik a hajtóművében.

Az amerikai védelmi minisztérium többcélú F-35-ös harci gép trillió dolláros projekt történetének szokatlan, gyakran figyelmen kívül hagyott lábjegyzete a „B-változat” hajtómű megoldásának eredete.

A Jak-141-es többfunkciós függőleges fel-, és leszállásra képes (VTOL) vadászgép az orosz katonai történelem viharos időszakában született. Bár a Jak-141-es első felszállása 1987-ben forradalmi hozzájárulás volt a VTOL rendszerek fejlődéséhez, de a fejlesztési folyamat leállt, amikor a Szovjetunió szétesett. A berlini fal leomlása után az orosz hadsereg nem volt abban a helyzetben, hogy finanszírozni tudta volna az új vadászgép fejlesztését.

A Szovjetunió VTOL programjának az volt a szándéka a Jak-141-es programmal, hogy jelentős technológiai ugrást hajtsanak végre az előd Jak-38-as rendkívül gyenge reputációja miatt.

A Jak-38-as VTOL-rendszerének működése ellenére a repülőgép gyenge képességekkel rendelkezett. Hiányzott a Harrier jelentős repülés hatótávolsága, megbízható radarrendszere, és a megfelelően hatásos fegyverzete. Nem is beszélve a Jak-38-as rettenetes automatikus működésű katapult rendszeréről, ami akkor lépett működésbe, amikor a repülőgép függőleges leszállásakor lebegésben a hossztengelye körül instabil helyzetbe került. A katapult minden előzetes figyelmeztetés nélkül lőtte ki a pilótát a kabinból.

A típus egy évtizedig állt a haditengerészet szolgálatában anélkül, hogy bármilyen akcióban részt vett volna.

A Jakovlev tervezőiroda a Jak-141-est kifejezetten a Jak-38-as hiányosságainak kiküszöbölésére tervezte, nevezetesen növelve annak sebességét, és a hatótávolságát. Két prototípus készült, és az első gép 1987-ben hajtotta végre első felszállását. A repülőgép több rekordot ért el, amely Jakovlev szerint az első VTOL repülőgép, amelyik képes teljesíteni mindkét feltételt: helyből felszállni, és elérni a szuperszonikus repülési sebességet.

Miután az 1991-es szeptemberében a Groshev admirális repülőgép-hordozóra való leszálláskor az egyik prototípus katasztrófát szenvedett, a program veszélybe került. A Szovjetunió összeomlott, és minden futó fejlesztési projekt megtorpant.

Ahogy a vasfüggöny felemelkedett Európában, a védelmi óriás Lockheed Martin kapcsolatba lépett a Jakovlev tervezőirodával, majd a két vállalat állítólag 1991-ben megállapodást írt alá (de 1995-ig nem publikált) az együttműködésről. Egyes orosz források szerint a Lockheed 400 millió dollárt fizetett a Jak-141-es bizonyos dokumentációiért, tesztadatokért, valamint a megmaradt Jak-141-es prototípusnak a Farnborough légi bemutatón 1992. szeptemberében történt légi bemutatójáért.

A Jak-141-es leszállás közben

A Lockheednek valószínűleg nem állt szándékában a Jak-141-es projekt életre keltése. Mindenekelőtt a VTOL repülés adatainak a megszerzése, és tanulmányozása volt a cél, amelyeket a tesztelés, és fejlesztés évei során összegzett a Jakovlev-iroda. Ezek kritikus adatok voltak, és valószínűleg hozzájárultak a modern F-35-ös vadászgép függőleges emelőerőt biztosító meghajtási rendszerének fejlesztéséhez.

Valószínűnek látszik, hogy a Jak-141-es tesztadatait valamilyen módon alkalmazták a Lockheed VTOL-hajtóművének a tervezése során, bár a Joint Strike Fighter program minősített jellege miatt ez nehezen ellenőrizhető.

 Az elfordítható hátsó fúvócső a Jakovlev tervezőirodától származik, amelyet a Jak-141-es STOVL vadászgépen próbáltak ki először, majd a Lockheed megvásárolta annak licencét. „Ha a hajtómű koncepciója nem működik, nyilvánvalóan nem leszünk versenyképesek” mondta később Daniels, a Boeing ügyvezető igazgatója. Úgy vélte, az emelő ventilátor megoldása valószínűleg az egyik legfontosabb jellemzője volt a versenynek.

A Jak-141-es elfordítható fúvócsövének kialakítása

Világos, hogy az F-35-ös általános kialakítása nem hasonlít a Jak-141-re. A Jak-141-es fejlesztői más módszert alkalmaztak a lebegés közbeni stabilizálás megteremtésére, és a gép eltérő aerodinamikai profillal rendelkezett az F-35-höz viszonyítva. Szinte biztos, hogy a Lockheed mérnökei a régi szovjet VTOL-projektből gyűjtött adatokat nagy valószínűséggel alkalmazták az F-35-ös Joint Stike Fighter VTOL-változatának fejlesztése során. Ez azt jelenti, hogy az F-35-ös létezésének legalább egy részét szovjet korból származó fegyverprogramnak köszönheti, amely végül nem jutott túl a mintapéldány állapoton.

Írta: Dobos Endre

Forrás: The National Interest

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...