Mind a francia Rafale, mind az orosz Szu-35SM többcélú harci gép több ország légierejének legütőképesebb gépe, de vajon melyikük a jobb, hatékonyabb harci eszköz?
Az alábbi írásban az orosz Szu-30SM változat, és a Rafale F4-es változat képességeit hasonlítjuk össze.
Maximális felszálló tömeg: a Szu-30SM tömege 34.500 kg, a Rafale tömege 24.500 kg.
Fegyverterhelés: a Szu-30SM esetében ez az érték 8.000 kg, a Rafale esetében pedig 9.500 kg.
Tolóerő: a Szu-30SM hajtóműveinek tolóereje 2×74,5 kN, a Rafale esetében ez 2×50,04 kN.
Repülési csúcsmagasság: A Szu-30SM maximális repülés magassága 18.000 m, a Rafale esetében ez az érték 15.240 m.
Maximális sebesség: A Szu-30SM esetében ez 2,0 Mach, míg a Rafale maximális sebessége 1,8 Mach.
Hatótávolság
A gyártók adatai szerint a Szu-30SM hatótávolsága optimális körülmények között nagy magasságon maximum 4500 km, amit 2-2 darab R-27-es és R-73-as kis, és közepes hatótávolságú rakétákkal és két póttartállyal mértek.
A Rafale gyártói körülbelül 3700 km-es hatótávolságot jeleztek, amelyet 3 üzemanyag-tartállyal 5700 liter üzemanyaggal, 2 MICA légiharc rakétával és 2 SCALP/Storm Shadow cirkálórakétával mértek.
Elektronika
A Szu-35-ös elektronikai harc „csomagja” radar-figyelmeztető rendszert, kooperatív radarzavaró rendszert, rakéta közeledés figyelmeztetőt, lézerbesugárzás figyelmeztetőt, valamint infra- és radarzavaró tölteteket tartalmaz.
A Rafale SPECTRA elektronikai harc rendszere teljesebb, mint bármi, amit Oroszország valaha is bemutatott a Szu-30-on. A SPECTRA által megszerzett információk kiegészítik az infravörös érzékelő által biztosított információkat, azonosítja a rádiófrekvenciás és a lehetséges LIDAR (Light Detection and Ranging) fenyegetéseket és azok pontos helyzetét. A SPECTRA rendszer lehetővé teszi a pilóta számára, hogy azonnal kiválaszthassa a leghatékonyabb védekezési intézkedéseket a radar, vagy infravörös zavarás és a szükséges manőverek kombinációja révén.
A SPECTRA érzékelőinek szöglokalizációs képessége lehetővé teszi a földi fenyegetések pontos helymeghatározását elkerülésük, vagy precíziós irányított rakétákkal történő megsemmisítésük érdekében.
A SPECTRA kiemelkedő képessége a légi fenyegetések hely meghatározásában a pilóta számára biztosított helyzetismeret egyik kulcsa. A SPECTRA kiváló teljesítményében jelentős szerepet játszik a fenyegetéskönyvtár, amelynek adatai a felhasználók által könnyen kezelhetők, az adatok integrálhatók és rugalmasan frissíthetők.
A SPECTRA új generációs rakétaközeledés figyelmeztető rendszert is tartalmaz, amely fokozott észlelési teljesítményt kínál a legújabb fenyegetésekkel szemben. A Rafale dedikált adatfúziós egysége képes a megszerzett harctéri adatok hálózatra töltésére és baráti gépekkel való együttműködésre.
Az Egyiptomi Légierő teljes állományára nagy hatást gyakorolt a legutóbbi BVR gyakorló elfogás menete és eredménye, melyben a Szu-35-ös orosz vadászgép játszotta az agresszor, a francia Rafale F3R pedig a megtámadott vadászgép szerepét. A Rafale nagy teljesítményű és kifinomult Spectra elektronikai berendezése a gyakorlás során több alkalommal sikeresen zavarta és blokkolta a Szu-35-ös PESA radarját, „megvakítva” ezzel a támadót, majd „megsemmisítette” BVR elfogás során.
RADAR
A Szu-30SM N011M radarja 4-5 kW-os csúcsteljesítményű, átlagos teljesítménye pedig 1,2 kW, felderítési távolsága a céllal szembe repülve 350-400 km, a hátsó légtérből pedig 150 km. Követő üzemmódban a célok távolsága nem lehet több, mint 200 km, melynek során 15 célt képes követni és 4 célra indíthat rakétát egyidőben. Az N011M radar rendelkezik terepkövető üzemmóddal.
A szintetikus apertúrájú radar (SAR) felbontása a technológiai szint és a teljesítmény megbízható mutatója. A Szu-35-ben lévő Irbis-E SAR-felbontása 3 méter a gyártó szerint.
A SAR-felbontás támpontot ad a radar működési sávszélességére vonatkozóan, amely közvetlenül összefügg az ECCM-el (zavarással szembeni ellenállással). Ez komoly problémát jelent az Irbis-E számára, mivel a korlátozott sávszélességű PESA radar komoly hátrányt jelent a mai világban, ahol az önvédelmi ESM csomag sokkal alkalmasabbá vált az elmúlt 20 évben. A modern negyedik generációs vadászgépek elektronikai harc berendezései viszonylag könnyen megtéveszthetik vagy megzavarhatják a Szu-35-ös radarját.
Ez azt is jelenti, hogy elektronikai zavar alkalmazása esetén még viszonylag kisméretű, de kompetens AESA radaroknak, mint a Rafale radarjának is nagyobb lehet a hatékonysága, mint az Irbis-E-nek légi és földi célok esetén egyaránt.
A Rafale RBE2-AA típusú ASEA radarját az RBE2 PESA radarból fejlesztették ki, amely 838 darab GaAs adó/vevő modullal készült. A jelentések szerint az RBE2 AA radarnak 200 km érzékelési tartománya, és magasabb megbízhatósága mellett a karbantartási igénye is alacsonyabb az előző radartípushoz képest.
Az RBE2 AA radar biztosítja negyven darab 2,8 m2 visszaverő felületű légi cél felderítését 139 km távolságból és nyomon követését 111 km-ről, valamint priorizált nyolc cél elfogását zsúfolt légtérben Mica vagy Meteor rakétákkal, minden időjárási körülmények között.
A radar képes háromdimenziós térkép valós idejű generálására a terepkövető repülés megvalósításához, és nagy felbontású kétdimenziós térkép valós idejű generálására a navigáció és a célzás támogatására.
Kibővített képességei támogatják a kis radarjel visszaverő felületű célok észlelését és az új fegyverrendszerek, mint a Meteor levegő-levegő rakéta teljes körű használatát.
A radar kiváló a SAR (Synthetic Aperture Radar) képalkotó képességgel, és zavarvédelemmel rendelkezik.
PESA vagy AESA a jobb?
Az AESA radar a bevitt teljesítmény nagyobb hányadát képes továbbítani, és gyengébb jeleket fogadni nagyobb érzékenysége révén. Az AESA radar általában körülbelül 25–40%-kal nagyobb érzékelési tartománnyal rendelkezhet a PESA rendszerű radarokhoz képest.
Ezen kívül az AESA radar több sugárnyalábot képes alkotni több frekvencián egyidejűleg, gyorsabb pásztázási sebességgel. Az AESA másik nagy előnye a nagyobb megbízhatósága. Mivel a PESA radarban csak egyetlen (vagy kevés) adómodul található, ennek meghibásodása az egész radar leállását eredményezi. Míg az AESA radar több (több száz, vagy ezer) adó/vevő elemből áll, egy-egy elem meghibásodása elhanyagolható hatással lesz az általános teljesítményre. Az AESA radarnak alacsonyabb az életciklus-költsége, és sokkal könnyebben frissíthető, mint a PESA radar.
Az AESA radarnak sokkal jobb az irányíthatósága (képessége szorosan fókuszált nyaláb kialakítására), vagyis nagyobb nyereséggel működik. Vegyük az Irbis-E-t, amely 10°x10°-os szélességű nyalábokat tud alkotni, míg egy AESA 2°x2°-os keskeny nyaláb létrehozására képes. Tehát egyenlő bevitt teljesítmény mellett egy AESA radar a teljesítmény nagyobb részét képes továbbítani a keskeny sugárnyalábban.
Természetesen feltételezve, hogy a radar fizikai alkatrészeinek minősége megegyezik, amit az orosz vadászgép esetében a szakemberek kétkedéssel fogadnak. Csak a közelmúltban állították szolgálatba első AESA radarjukat, és frontvadászaik többsége még mindig a hidegháborús fejlesztésű PESA radarokat használja.
Az optikai érzékelő jelentősége
Az OLS-35 +/-90 oldalszög és +60/-15 helyszög lefedettséget biztosít, utánégető nélküli légi célok esetén 35 km felderítési távolsággal a cél felé repülve, és 90 km a cél mögötti légtérből. A lézeres távolságmérő felderítési távolsága öt méteres körkörös hibával akár 20 km-es hatótávolságot is elérhet a légi célok, és 30 km-t a földi célok felderítése esetén.
A THALES által a Rafale számára kifejlesztett „Front Sector Optronics” (FSO) rendszer teljes mértékben integrálva van a repülőgépbe, immunis a rádió elektronikai zavarással szemben, és rejtett nagy hatótávolságú – 100 km – észlelést és azonosítást, nagy felbontású többcélú szögkövetést és lézeres távolság meghatározást biztosít légi, tengeri és földi célpontok számára.
Az adatfúzió
Az MDP U moduláris küldetésszámítógép nagy feldolgozási teljesítménye biztosítja az AESA radar, az FSO optikai rendszer, a SPECTRA elektronikus hadviselési rendszer, és az IFF által szolgáltatott adatok összekapcsolását.
Az adatfúzió egyszerűsített taktikai képet biztosít a pilóta számára, nem pedig érzékelők különálló információit. A munkateher csökkentése, a taktikai helyzet tisztázása és a „baráti tűz” kockázatának csökkentése jelentik a legközvetlenebb előnyöket a Rafale pilóta számára.
A több szenzortól származó adatfúzió megvalósítása a Rafale-ban pontos, megbízható zavarmentes jelzéseket, csökkent pilótaterhelést, gyorsabb pilóta reagálást és végül fokozott helyzetismeretet eredményez.
Ez egy teljesen automatizált folyamat, amely három lépésből áll:
- Az érzékelők által szolgáltatott elsődleges információk összevonása és finomítása,
- A hullámhosszal/frekvenciával, a látómezővel, a szög- és távolságfelbontással kapcsolatos egyedi érzékelő korlátok leküzdése a baráti gépektől beérkező céladatok feldolgozásával az információ megerősítésével „tiszta kép” biztosítása
- Az összevont információk megbízhatósági szintjének felmérése, a redundáns információk elnyomása és a kijelzők zsúfoltságának megszüntetése.
A Szu-30SM nem rendelkezik hasonló rendszerrel.
Fegyverzet
A Szu-35-ös fegyverkészletét korszerű légi és földi célok elleni rakéták és bombák alkotják:
- R-77-1: 110 km hatótávolságú légiharc rakéta
- K-77M: az előbbi 200 km hatótávolságú változata AESA érzékelő fejjel
- R-37M: 400 km hatótávolságú légiharc rakéta
- R-74: 40 km hatótávolságú, infravörös önirányítású légiharc rakéta
- H-25ML és H-25MP: 11 km, illetve 60 km hatótávolságú földi célok elleni rakéták
- H-31A/AD: 110 km hatótávolságú hajó elleni rakéta
- H-59MK: 300 km hatótávolságú hajó elleni rakéta
A Rafale fegyverkészlete:
- MICA-EM és MICA-IR: 60 km hatótávolságú légiharc rakéta, az előbbi aktív radar vezérléssel, az utóbbi infra érzékelő fejjel
- Meteor: 200 km hatótávolságú ramjet hajtóművel ellátott légiharc rakéta aktív radarvezérléssel
- SCALP EG/Storm Shadow: 560 km hatótávolságú földi célok elleni gázturbinás hajtóművel ellátott cirkáló rakéta
- AASM Hammer: 60 km hatótávolságú sikló bomba
- AM-39 Exocet: 70 km hatótávolságú hajó elleni rakéta
Összegezve
A Rafale jobb szenzorkészlettel és jobb légi és földi támadó fegyverekkel rendelkezik. Lopakodó jellemzői messze jobbak mint a Szu-35-ösé, de vitathatatlanul költségesebb a beszerzése. A Spectra kifinomult elektronikai harc rendszere, aktív és passzív elektronikai érzékelői kiváló helyzetismeretet és alacsony terhelést biztosítanak a személyzet számára a harctevékenység során. Kisebb mérete miatt alkalmasabb repülőgép-hordozókon történő üzemeltetésre.
Rafale csúcskategóriás elektronikai csomaggal, szenzorokkal és adatfúziós számítógépekkel rendelkezik, a repülése során megszerzett adatokat képes megosztani baráti gépekkel, ami jelentős előny a harctevékenység során.
A Szuhoj az orosz terminológiának megfelelően kiváló manőverező képességgel rendelkezik erős hajtóművei és 3D-ban mozgatható fúvócsövei révén. A Szuhoj nagyobb repülési csúcsmagassága révén nagyobb távolságra képes rakétát indítani, a Rafale AESA radarjával azonban könnyedén tudja blokkolni a támadó gép radarját, lehetetlenné téve a támadást.
Rafale aktív lopakodása lenyűgözőnek bizonyult Szíriában, az S-300-as, valamint a Beriev A-50 AWACS jelenléte ellenére az oroszok képtelenek voltak Szíriában nyomon követni Rafale repülését, valamint az Aszad-rezsim létesítményei elleni francia SCALP-EG-csapásokat.
A 2020-as líbiai bevetések során a Rafale-ok az al-Vatiya légbázist támadták, ami a török támogatású felkelők központja volt. A Rafale-ok a telepített Sungur légvédelmi rendszereket, rögzített és mobil radarberendezéseket, valamint a Koral rádióelektronikai zavaró rendszert támadták sikerrel, amelyeket a török hadsereg egységei állomásoztattak a bázison.
Az orosz-ukrán háborúban az ukrán légvédelem lelőtt egy Szu-35S vadászgépet, mely orosz vélemények szerint egy lopakodó képesség nélküli ötödik generációs vadászgép. Meglepetésre a háború során a korszerű gépei ellenére az Orosz Légierő nem tudta megteremteni a légifölényt.
A Rafale vadászgép megrendelései az elmúlt években megugrottak, ami nem csak a gép képességeinek, hanem Faranciaország által a vevőnek nyújtott pénzügyi támogatásnak is köszönhető:
Egyiptom 31 db, Franciaország: 12 db, plusz további 42 db tervezett, Görögország: 6 db, plusz további 6 db tervezett, UAE: 80 db és Indonézia: 42 db gépre írt, vagy tervez aláírni beszerzési megállapodást a gyártóval.
Korábbi orosz előrejelzések szerint Algéria 12-24 db, Venezuela 24 db, Egyiptom 12-24 db, Kína legfeljebb 48 db, Líbia 12-24 db, Szíria 24 db és számos más ország is a Szu-35-ös lehetséges vásárlója lehetett volna. 2010-ben előzetes megállapodást kötöttek Líbiával 12 db Szu-35-ös vadászgép vásárlására. A tárgyalások folynak Venezuelával 24 db Szu-35-ös szállításáról.
2022-ig ezekből az üzletekből semmi sem lett. Moszkvának vevőt kellett találnia a Szu-35-ösre, miután Egyiptom, Algéria és Indonézia a Moszkva elleni gazdasági szankciók közepette felmondta a repülőgépek megvásárlására vonatkozó megállapodást.
Az orosz repülőgépek műszaki megbízhatósága és alkatrészellátása történelmileg olyannyira alacsony színvonalú, hogy több ügyfelüknek időről időre le kell állítaniuk a repülőgépeket.
Szerző: Dobos Endre