Kezdőlap A katonai repülés múltja A Mole Cricket 19 hadművelet

A Mole Cricket 19 hadművelet

Kategória

1982. június 9-én került sor az izraeli hadműveletre, amely Bekaa-völgyi Pulyka Vadászat néven került be a hadtörténelembe. Az izraeli és szíriai repülőgépek között zajló csatában közel 200 repülőgép vett részt, és körülbelül két órán át tartott, amikor a harcoló felek visszavonultak bázisaikra.

Az 1982-es libanoni háború elején Izrael tudta, hogy meg kell semmisítenie a szíriai SAM-ütegeket, különben a szovjet gyártmányú rakéták által okozott nagyszámú veszteséggel kell szembenézniük. Ezért az izraeliek létrehoztak egy SEAD (Suppression of Enemy Air Defenses) küldetést, hogy megtámadjanak mintegy 30 szíriai légvédelmi ütegből álló hálózatot. A 96 izraeli repülőgép a SAM légvédelmi rendszerekkel szemben folytatott harcok története során kifejlesztett technikákat alkalmazva elkezdte szisztematikusan megsemmisíteni az állásokat.

Június 9-én reggel az IAF repülőgépei Libanon felett három szinten működtek. A Kfir és a Skyhawk vadászgépek a partvonal mentén haladtak Sidontól Bejrút külvárosáig, szoros légi támogatást nyújtva a szárazföldi csapatoknak, és csapást mértek különböző PFSz célpontokra. A második szinten, 3000 m felett, hasonló alakulatok keringtek, és parancsra vártak. A legfelső szinten Sólyomszemek állomásoztak a légi irányítás biztosítására. Az első gépek a nagy légteret figyelő és irányító Jebel Baruk tetején települt szíriai radart támadták meg.

Izraeli pilóták és a műszaki személyzet a gép mellett felszállás előtt Kép: Avi Barber

David Ivry ezredes délelőtt 10:00-kor kapott zöld utat a művelet végrehajtására, de ezt rövid időn belül 14:00-ra módosították. 13:30-kor Eitan utasította Ivryt, hogy csapjon le, és az izraeli vadászgépek géppárban szálltak fel. Az első hullámot 96 darab F-15-ös és F-16-os alkotta. A második hullám, amely délután 3 óra 50 perckor megtámadta a SAM ütegeket, 92 repülőgépből állt. Amikor a támadást megindították, a szír vadászirányítók parancsot adtak a légi járőrözést végző pilótáiknak, hogy térjenek vissza a bázisra és szálljanak le.

Az IAF rádióelektronikai zavaró berendezései lehetetlenné tették a szíriai radarok számára, hogy érzékeljék a gépek útvonalát. A tel-avivi IAF parancsnoki állomása különféle adatkapcsolatokon keresztül valós idejű képet biztosított Ivry számára a légiharcról. A légtérfigyelő radarral felszerelt E-2C információit a parancsnoki harcálláspontra továbbították. A Tadiran Mastiff és az IAI Scout Remotely Piloted Vehicles[1] (RPV) százada legalább két repülőgépet folyamatosan a levegőben tartott, biztosítva az aktuális információt a SAM ütegek működéséről és elhelyezkedéséről.

Elsődlegesen MiG-21-es, jelentős számú MiG-23-as és Szu-20-as vadászgép vett részt a légiharcban szíriai oldalról. A szíriai repülőgépek számára a földi irányítás biztosította a lehetséges céladatokat, így erős függőség alakult ki a vadászgépek és a földi irányítás között. A SAM hálózat SA-2-ekből, SA-3-okból és SA-6-okból tevődött össze. Az IAF F-15-ös, F-16-os, F-4-es és Kfir gépeit AIM-7F Sparrow radarvezérelt rakétákkal, AIM-9L Sidewinder infravörös irányítású rakétákkal szerelték fel.

Szíriai MiG-21-es vadászgép Kép: fightersweep

Szíriai MiG 23-as vadászgép Kép: wix.com

Először a Mastiff RPV-k töltötték meg Szíria légterét, hogy meggyőzzék az ottani parancsnokokat arról, hogy sok támadó repülőgép van a légtérben és bekapcsolják a SAM ütegek radarjait. Miután a Mastiffeket a szíriai radarok követték, a Mastiffek továbbították a radarok jeleit és pozícióját egy a légvédelmi rakéták hatótávolságán kívül repülő másik Scout felderítőhöz. A Scout ezután továbbította a jelet a partközeli légtérben repülő E2C Hawkeye repülőgépnek. Az összegyűjtött adatokat az E2C-k és a Boeing 707 ECM repülőgépek elemezték.

Az IAF drónokat alkalmazott felderítő és cél imitáló feladatokra

Amikor a SAM legénysége rakétákat lőtt ki a drónokra, az F-15-ök és F-16-ok légteret biztosították, míg az F-4 Phantomok a SAM-ütegeket az AGM-78-as és AGM-45-ös radar elleni rakétáikkal támadták. A rakéták rövid repülési ideje minimálisra csökkentette a kockázatot, melyet a SAM ütegek jelenthettek a F-4-ek számára. A szír légvédelem 57 darab SA-6-os rakétát lőtt ki a harci gépekre, eredménytelenül.

Szíriának nem állt szándékában hátradőlni, és hagyni, hogy az izraeliek áttörjék a légvédelmüket. A szírek válaszul mintegy 100 vadászrepülőgépet emeltek a levegőbe a támadás megállítására. A szír pilóták teljes egészében a VHF-rádióikra támaszkodtak, abban a reményben, hogy megőrzik taktikai kommunikációjukat és kapcsolataikat a vadászirányítóikkal.

A kommunikáció szelektív zavarása megakadályozta a MiG-21-es és MiG-23-asok pilóták és vadászirányítóik közötti kommunikációt, sebezhetővé téve őket az izraeli F-15-ösök és F-16-osok AWACS által irányított támadásaival szemben.

A szíriai MiG-21-esek, MiG-23-asok és Szu-20-asok minden tőlük telhetőt megtettek, de őszintén szólva nem sok eredményt tudtak elérni.

Az IAF RPV-ket irányított három nagy szíriai repülőtér fölé, hogy friss információik legyenek arról, hogy mikor és mennyi szíriai vadászgép száll fel. Ezeket az adatokat továbbították az E-2C-nek. Az IAF kihasználta azt a tényt, hogy a MiG-ek csak mellső és hátsó légtérből érkező besugárzás figyelővel voltak ellátva, de oldalról érkező fenyegetettség érzékelésére nem voltak felkészítve. Az E-2C-k olyan pozíciókba irányították az izraeli vadászgépeket, amelyek lehetővé tették számukra, hogy oldalról támadják meg a szíriai repülőgépeket, ahol az utóbbiak nem kaptak figyelmeztetést.

Az izraeliek által alkalmazott elektronikai zavarás miatt a szír földi irányítók nem tudták az érkező izraeli vadászgépek felé irányítani pilótáikat.

Egy nyugati megfigyelő jegyezte meg:

“Néztem egy csoport szíriai vadászgépet, amelyeknek a repülési pályája egy nyolcast formált. Csak repkedtek körbe-körbe, és nyilvánvalóan fogalmuk sem volt, mit tegyenek.”

Az izraeliek kihasználták a radarvezérlésű AIM-7 Sparrow rakétáik és az új AIM-9L minden irányból indítható Sidewinder rakétáik képességeit. A szír légierő is rendelkezett radarvezérelt és IR rakétákkal, de olyanokkal, amelyeknek a minőségi színvonala elmaradt az izraeliek által alkalmazottak minőségétől.

Izraeli F 15-ös vadászgép Kép: militarywatch

A csata első napján Izrael 29 repülőgépet semmisített meg. De még mindig működött néhány SAM-üteg. Így június 10-én Izrael ismét a SAM ütegek elleni támadásra küldte a gépeit, ekkor Szíria ismét 100 vadászgépet emelt az izraeli kötelékkel szembeni harcra. Izrael ezúttal 35 szíriai gépet lőtt le saját veszteség nélkül.

Az izraeli támadásra adott szíriai válaszról Eitan azt mondta: “A szíriaiak első reakciója az volt, amikor megtámadtuk a rakétáikat, hogy riadóztatták a légierejüket. Ahogy a gépek felszálltak, elérték a repülési magasságukat és átléptek egy képzeletbeli vonalat az izraeli gépek irányába, lelőtték őket. A képzeletbeli vonal tulajdonképpen a szíriai rakétaütegek hatótávolsága volt.

Délután 16:00 körül, tizennégy üteg megsemmisülése és egy órával a sötétedés előtt, Ivry úgy döntött, hogy leállítja a hadműveletet, feltételezve, hogy az optimális eredményt elérték, és a szíriaiak másnap több SAM-ot helyeznek a helyükre. A műveletet nem sokkal délután 4 óra után leállították. Aviem Sella ezredes, a műveleti stáb egyik tagja később azt mondta, hogy Sharon keményen bírálta ezt a döntést.

A jom kippuri háború (1973) után Ezer Weizmann vezérőrnagytól származott a mondás, hogy „A rakéta elhajlítja a repülőgép szárnyát”, miután az izraeli légierő kudarcot vallott a Jom Kippur háborúban a Szovjetunióban gyártott egyiptomi és szíriai SA-6 típusú légvédelmi rakétaütegekkel szemben. Ebben a háborúban az izraeli légierő 102 repülőgépet veszített el: 98 repülőgépet lőttek le a légvédelmi rakétaütegek, és négy repülőgépet lőttek le a légiharcban.

Körülbelül egy évtizeddel később, 1982-ben, az első libanoni háború idején az izraeli légierő megsemmisítette a libanoni Beqaa-völgybe telepített SA-6 légvédelmi rakétaütegeket. A rakétaütegek megsemmisítése egy hosszú folyamat betetőzése volt, amely a jom kippuri háború végén, 1973-ban kezdődött. Ezt a folyamatot a haditechnika precíziós irányítású fegyvereinek fejlődése tette lehetővé. Ez az akció megdöbbenést váltott ki mind a nyugati világban és a keleti blokkban egyaránt.

De a fegyverek fejlődésén túl látni kell, hogy Izrael komplex harctevékenységével szemben Szíria csak reagálni próbált az eseményekre teljes sikertelenséggel. Az események irányítása végig az izraeli légierő kezében volt.

Dobos Endre

[1] Remotely Piloted Vehicles RPV: távirányítású légijármű, mint a Mastiff és Scout gépek, ma UAV-ok

Friss írások

Törökország ötödik generációs vadászgép és drón fejlesztési projektje

Egy nem régen közzétett videón látható, hogy a TF-X következő generációs vadászrepülőgép prototípusa – amelyet a Turkish Aerospace Industries (TUSAS) épít – kezd formát...

Az Egyesült Államok légierejének új kiképző gépe a T-7A Red Hawk

A Boeing gyár a gyártási folyamattervezés és fejlesztés szakaszában bemutatta az első T-7A Red Hawkot, amelyet az Egyesült Államok légiereje számára építettek. Ezek a...

A P-8A torpedóhordozó új sikló-torpedó indítására képes

Az amerikai haditengerészet P-8A Poseidon tengeri járőr-repülőgépeinek arzenáljában megjelent egy új fegyver, a High Altitude Anti-Submarine Warfare Weapon Capability (HAAWC). A szolgálat nemrégen jelentette...

A J-22 Mighty Dragon Kína nagy reménysége

Kína hosszú és megalapozott múltra tekint vissza a tervek, technológiák és akár teljes repülőgépek versenytársaitól való kölcsönzése, vagy jogosulatlan „átvétele” terén és a bizonyítékok...

Képes-e helyettesíteni az F-35-ös CAS műveletek során az F-16-ost és az A-10-est?

Sokszor felvetődik a kérdés, hogy az F-35 Lightning II mennyire képes helyettesíteni az F-16-ost és az A-10-est a CAS műveletekben? A katonai taktikában a közvetlen...