Októberben a szibériai Irkutszk városában, egy Szu-30-as orosz katonai vadászgép egy kétszintes házba csapódott, felrobbant, és két fős legénysége életét vesztette. Néhány nap leforgása alatt ez volt a második alkalom, hogy egy harci repülőgép lezuhant Oroszországban.
Egy héttel korábban egy Szu-34-es vadászbombázó csapódott egy lakótömbbe a déli Jejszk városában, 15 ember halálát okozva.
Míg a nyomozók mindkét balesetet műszaki meghibásodásra és pilótahibára vezették vissza, két ilyen baleset egy héten belül rávilágít azokra a kihívásokra, amelyekkel az orosz légierő szembesül az Ukrajnával vívott több hónapos háború során.
Mivel a légierő nem tudott légi fölényre szert tenni a konfliktusban, a légierő továbbra is támogató szerepet játszik Moszkva inváziójában, amely kudarc egyes elemzők szerint központi szerepet játszik az orosz erők ukrajnai teljesítményében.
“Az orosz légierőt időszakosan alkalmazzák, főként a szárazföldi erők támogatására a fronton” – mondta Leonid Nersisyan, az Örmény Kutató- és Fejlesztési Intézet védelmi elemzője és tudományos munkatársa.
Miután az elmúlt évtizedben rubelmilliárdokat fektettek az orosz légierő modernizálásába, sok elemző azt várta, hogy az orosz légierő gyorsan felülkerekedik Ukrajna védelmén, és kivívja a légifölényt Kijev felett.
A március eleji súlyos veszteségek azonban arra késztették a légierőt, hogy kockázatkerülőbb taktikát alkalmazzon, így alárendelt szerepet töltve be. Ezt a lépést az elemzők a közelmúltban modernizált orosz flotta pilótáinak tapasztalatlanságával, valamint a légierő alkalmazásának eltérő megközelítésével magyarázzák.
“Miután március első 10 napjában súlyos veszteségeket szenvedett el, Oroszország kénytelen volt felülvizsgálni megközelítését, és továbbra is kockázatkerülő maradt Ukrajnában” – mondta Guy Plopsky független izraeli védelmi elemző, aki jó ismerője az orosz hadseregnek.
Ellentétben a NATO légierővel, amely összetett bevetésekkel gyorsan megpróbálja megszerezni a légi dominanciát egy háborúban, hogy megsemmisítse az ellenséges légierőt, hírszerzési információkat gyűjtsön és felszámolja az ellenséges légvédelmi infrastruktúrát. Ezzel szemben az orosz légierőt elsősorban kiterjesztett feladattal ellátott frontvadász alakulatként alkalmazzák Ukrajnában.
Ez azt jelenti, hogy fel kell szállni a dél-oroszországi és fehéroroszországi légitámaszpontokról, hogy gyorsbombázó bevetést hajtsanak végre Ukrajna területe felett alacsony magasságban.
“A csapások lebonyolítására a Szu-25-t földi támadásra, a Szu-34-t pedig csapásmérőként alkalmazzák” – mondta Plopsky.
A Szu-25-ösök párban vagy néha négyes csoportokban szállnak fel, kis magasságban, esetleg 50 méteres vagy annál kisebb magasságban behatolnak a célterületre, majd a rakétáikat kilőve visszatérnek a bázisra.
A múlt hónapban a Fighterbomber, egy Kreml-barát katonai blogger által megosztott felvételek pontosan ezt a taktikát mutatják be, amikor két orosz Szu-25-ös alacsony magasságban repült, hogy elkerülje az ellenséges légvédelmet, bombákat dobott egy célpontra, miközben szűken, de elkerülte az ukrán légvédelmi rakétát.
Az ilyen támadások nem túl hatékonyak.
Szergej Szurovikin tábornok, az ukrajnai orosz hadműveletek új vezetője által idézett legújabb adatok szerint Oroszország február 24-e óta összesen 34 000 harci bevetést hajtott végre Ukrajnában, vagyis nagyjából napi 150-et.
Ezeket a bevetéseket szinte kizárólag dél-oroszországi és fehéroroszországi légibázisokról indították, ideértve a rosztovi régióban található morozovszki, millerovói és taganrogi légibázisokat, a dél-oroszországi Voronyezs régióban található baltimori légibázist, valamint a szaki légibázist az annektált Krím-félszigeten.
Bár ezek a taktikák lehetővé tették Oroszország számára, hogy korlátozza veszteségeit Ukrajnában, elemzők becslése szerint ezek befolyásolták a repülőgépei által kínált légi támogatás szintjét is. Az információgyűjtéshez szükséges bonyolult többgépes bevetések nélkül az orosz pilóták gyakran földi csapatokra támaszkodnak, hogy cél-koordinátákat adjanak nekik.
“Elküldjük nekik a nácik tartózkodási helyének koordinátáit, és nagyon örülünk, amikor ezeket a helyeket támadják” – áll a Reverse Side of the Medal, egy háborúpárti Telegram csatorna egyik bejegyzésben, amely állítólag kapcsolódik a Wagner-zsoldoscsoporthoz.
A bizonytalan hírszerzési és felderítési információk és a nem-irányított rakéták használata azt jelenti, hogy a repülőgépek csapásai gyakran hatástalanok – mondta Plopsky.
“Az orosz repülőgépek által támadott célok közül messze nem mindegyik katonai értékű. Ismert, hogy szándékosan polgári célokat is támadtak, bár egyes esetekben előfordulhat, hogy a pilótának nem mondják meg, hogy pontosan mit is bombáznak” – tette hozzá.
Az orosz légierő az ukrajnai háború kezdete óta sok vizsgálat tárgyává vált, annak ellenére, hogy Moszkva hatalmas összegeket fektetett be a világ egyik legnagyobb légierejének felépítésébe.
Bebizonyosodott, hogy az orosz repülőgépek fedélzetén lévő technológia messze elmarad a NATO légierői által alkalmazott technológiától. Eközben Oroszország mintegy 7500 pilótáját bírálták tapasztalatlanságuk miatt, akiknek a repült óraszámuk nagyjából 100 óra évente, ami egyharmadával kevesebb, mint NATO-társaiké.
“Tisztességesen megtámadják az előre megtervezett célpontokat, de a dinamikus célok megsemmisítése igazán nagy gyengesége az orosz légierőnek” – mondta Plopsky.
Az ukrán hadsereg szeptemberi Harkiv régió elleni ellentámadását követően az orosz egységek védelmére gyorsan bevetették a légierőt, abban a reményben, hogy megállíthatják Kijev előretörését.
Annak ellenére, hogy a Fighterbomber csatorna Kijev ellentámadásának két napján azt állította, hogy a légierő “sikeresen működik Harkiv régióban”, az orosz hadsereg nem tudta megakadályozni a gyors ukrán előrenyomulást, amelynek következtében Kijev néhány nap alatt visszafoglalt 10 000 négyzetkilométernyi területet.
Később egy felvételen látszik, hogy egy alacsonyan repülő Szu-25-öst lelőtt az ukrán légvédelem Volokhiv Yar felett.
Az orosz légierő korlátozott képességeinek nagy része a nyugati doktrínától eltérő orosz katonai doktrína különbségeiben keresendő – mondta Sam Cranny-Evans, a Royal United Services Institute brit védelmi és biztonsági elemzőcsoport munkatársa.
“Az orosz légierőt egészen másként alkalmazzák, mint a nyugati légierőet. Leginkább a tüzérség kiterjesztései, és csak arra tervezték, hogy nagy tűzerőt biztosítsanak a fronton végzett műveletekhez” – mondta Cranny-Evans.
Mivel nem sikerült megerősíteni Oroszország frontvonalbeli offenzíváját, amely októberben nagyrészt leállt, a moszkvai erők inkább drónokra támaszkodtak, hogy légi támadásokat indítsanak az ukrán állások ellen.
Szurovikin szerint az orosz erők a közelmúltban 8000 pilóta nélküli bevetést hajtottak végre a konfliktus kezdete óta, a légierő hazai gyártású Forpost-R és Inohodets drónjaira, valamint az iráni Shahed-136 drónokra támaszkodva.
Ez a taktika lehetővé tette az Orosz Légierő számára, hogy továbbra is csapást mérjen az ellenséges célpontokra és leépítse az ukrán légvédelmet, miközben minimálisra csökkentette saját kockázatának kitettségét.
“Amikor Oroszország mélyen Ukrajna területére próbál csapást mérni, nagy veszteséget szenvednek” – mondta Nersisyan. “Ellenben a Shahed drónokkal sokkal könnyebb, mert olcsók, pilóta nélküliek, és problémát jelentenek az ukrán légvédelem számára.”
Dobos Endre