Kezdőlap A katonai repülés jelene A kvantumradar és a lopakodó repülőgépek

A kvantumradar és a lopakodó repülőgépek

Kategória

2018 áprilisában a kanadai honvédelmi minisztérium 2,7 millió dollárt fektetett be a Waterloo Egyetem által a kvantumradar technológia terén indított kutatásba. Ez olyan technológiai versenybe vonja be Kanadát, amelyet jelenleg nyilvánvalóan Kína vezet.

Annak ellenére, hogy a technológia messze nem érett, a kvantumradar végül alkalmas eszköz lehet a lopakodó vadászgépek felderítésére és az elektronikus hadviselés hatásának minimalizálására. Míg Kanada elutasította az F-35-ös lopakodó vadászgép beszerzését, az Észak-Amerikai Repülésvédelmi Parancsnokság (NORAD) együttműködik az Egyesült Államokkal, és kezelnie kell az új kínai és orosz lopakodó repülőgépek esetleges amerikai légtérbe való behatolását, ezért a kutatás létfontossággal bír.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy a kvantumfegyver technológia a Star Trek birodalmába tartozik inkább, mint a való világ fegyverrendszerei közé. Azonban a technológia valóságos: a kvantumkötés elvét alkalmazza. Ez egy olyan jelenség, amelyben az egyik szubatomi részecskét érintő hatások megjelennek a vele párt alkotó partnerrészen is még abban az esetben is, ha azok egymástól távol vannak.

A kvantumradar egy kristály segítségével egy fotont két összekapcsolt fotonra bontja (állítólag a kapcsolt fotonok elérhetősége jelent technikai akadályt, amelynek a feltárására a kanadai kutatók jelenleg az energiájukat fordítják). Következő lépésként a radar kisugározza a szétbontott fotonpár egyik tagját, és figyeli a pár másik fotonjára gyakorolt hatást. Ezután azt a fotont, amelyik tárgynak (repülő szerkezet) ütközik a térben különválasztják a nem érintett fotonoktól, hogy általuk egy radarképet hozzanak létre.

Kvantumradar által készített kép a légi célról Kép: The Verge

Ez a radarszerű képesség nem érzékeny számos olyan technikai megoldásra, amit arra terveztek, hogy zavarják a rádióhullámokkal működő hagyományos radarokat, vagy a radarhullám elnyelő bevonatokra.

Az összekapcsolt fotonok nem kimutathatóak, mivel az észlelt célok nem érzékelik fotonok „becsapódását” a repülőgép borításába, ahogy ez a hagyományos radarhullámok esetében történik, ezért nem is lehet őket nyomon követni a forrásukig. A hagyományos radarral ellentétben, amely felfedi magát, amikor rádióhullámokat bocsát ki a célkeresés alkalmával, a kvantumradar nem mutatja a jelenlétét, és ezért nem is válik sérülékennyé a radar elleni rakétákkal szemben.

Azonban a kvantumradaroknak is megvannak a maguk működési korlátai a hagyományos radarokhoz hasonlóan, nagyobb távolságon romlik a felbontásuk. Ez azért van, mert az összekapcsolódó részecskék nagy távolságon elveszítik kvantumállapotuk koherenciáját, ami kedvezőtlen időjárási körülmények között tovább romlik.

2016 szeptemberében Kína azt állította, hogy a China Electronic Technology Group Corporation kifejlesztett egy 100 kilométeres hatótávolságú működő kvantumradart. Ezt állítólag egy jó hatásfokú foton detektor kifejlesztésével sikerült elérni. Sok szak-kommentátor azonban szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a kínai kvantumradar közel áll ahhoz, hogy laboratóriumi körülményeken kívül is működőképes legyen.

Ha a kínai állítás igaz, akkor az valóban lenyűgöző lenne, de még mindig hiányoznak a hatékony légvédelmi radar működéséhez szükséges képességek. Összehasonlításképpen, az orosz S-400-as légvédelmi rakétarendszer által használt hatalmas 96L6E „Cheeseboard” radar maximális érzékelési tartománya körülbelül 400 km, valamint az izraeli építésű „Green Pine” radar érzékelési tartománya, amelyet Dél-Korea és India légvédelme alkalmaz 500 km. Ha a kvantumradar érzékelési tartománya nem növelhető nagyobb távolságra, akkor az operatív alkalmazása viszonylag szűk marad.

Összehasonlításképpen, egy 2015-ös amerikai-brit – kanadai-német projekt azt jelentette, hogy tesztelt egy kvantumradart, amelynek érzékelési tartománya mindösszesen húsz kilométer. A 2000-es évek közepén a Lockheed szabadalmat jelentett be a kvantumradarra, de 2008 óta nincs új információ a programról. Ez lehet a projekt számára biztosított magas titoktartási szint miatt, vagy éppen ellenkezőleg, a fejlesztési program eredményének a hiánya miatt.

A kvantumradar és a lopakodó repülőgép

Kína bejelentése kiszámíthatóan inspirált egyes kommentátorokat, hogy bejelentsék a lopakodó vadászgép „elavulttá” vált. Ez indokolatlan – nem azért, mert a kvantumradar számára nem lesz „láthatatlan”, hanem azért, mert a lopakodó vadászgépeket már meglévő technológiák segítségével is láthatóvá lehet tenni.

A valóság az, hogy a lopakodó repülőgépek soha nem voltak „láthatatlanok” a radar számára, inkább eléggé alacsony észlelhetőségűek ahhoz, hogy közel kerülhessenek az ellenséges radarokhoz, és megtalálják az alacsony lefedettségű területeken való „átcsúszás” lehetőségét mielőtt a radarok észlelnék őket.

A modern, hosszú-hullámú radarok nagy távolságból érzékelhetik a lopakodó repülőgépek általános helyzetét. Azonban nem rendelkeznek megfelelő pontossággal ahhoz, hogy megtörténhessen a befogás az észlelt célpontra, ezért rövid távon nagyfrekvenciás radarokkal kell összehangolniuk a felderítést. A modern vadászgépeken alkalmazott, új infravörös célkereső és követő rendszerek (IRST) lehetővé teszik a lopakodó repülőgépek észlelését és a célzást, bár csak rövidebb távolságon belül, valószínűleg 90 km körül.

Egy életképes kvantumradar kifejlesztése kétségtelenül gyarapítaná azon eszközök számát, amellyel a lopakodó repülőgépek felderíthetők, és potenciálisan csökkentenék az elektronikus zavarás hatékonyságát. A kvantumradar nagy hatótávolságú felderítő eszközzé válhat a jövőben, de a fejlesztés jelenlegi fázisában senki nem képes meghatározni, hogy milyen képességgel fog rendelkezni.

A kvantumradarok érdekes új képességeket hozhatnak magukkal. Lehetővé tenné a célok sokkal részletesebb azonosítását, segítve megkülönböztetni a hamis és a valódi vadászgépet, vagy a ballisztikus rakétákat, és talán még azt is észleli, hogy nukleáris robbanófejjel rendelkeznek.

Nyilvánvaló, hogy a kvantumradar jelentős potenciállal rendelkezik. Ugyanakkor még nem tisztázott, hogy ez a potenciál a laboratóriumon kívül működőképes haditechnikai rendszerré alakul-e. Ha igen, a fejlesztés valószínűleg egy évtizedig is tarthat. Most Kanada csatlakozott Kínához és az Egyesült Államokhoz a versenyben.

Írta: Dobos Endre

Forrás: The National Interest, Defence News

Friss írások

Legion infravörös felderítő és követő optikai rendszer saját adatkapcsolattal

Az amerikai légierő és a Lockheed Martin a közelmúltbeli alaszkai Northern Edge hadgyakorlat alkalmával kipróbálta az infravörös kereső és követő (IRST) és...

Ismerje meg Dél-Korea új KF-21 Boramae/Hawk saját fejlesztésű vadászgépét

Dél-Korea elkészítette saját következő generációs vadászgépének prototípusát, amelyet korábban KF-X-nek neveztek, majd hivatalosan KF-21 Boramae néven vált ismertté, ami koreai nyelven sólymot...

Az F-15EX új, nagy méretű és hatótávolságú levegő-levegő rakétát tesztelt

Az Egyesült Államok légiereje célzott arra, hogy egy új, nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta fejlesztésén dolgozik, amelynek hordozójaként az F-15EX Eagle II-t...

A modernizált erőteljes orosz Mi-28NM helikopter

A Mi-28-as, a vaskosabb hidegháborús Mi-24 Hind utódja és az amarikai Apache orosz megfelelője, az 1980-as évek elején készült, de most huszonegyedik...

Hogy biztosítja az amerikai légierő a harci gépeinek egymás közti kommunikációját?

A jövőbeni harctevékenységre az erős hálózatközpontú berendezkedés lesz jellemző. Az azonos oldalon harcoló vízfelszíni, szárazföldi és légi tevékenységet folytató egységek információt adnak...