Kezdőlap A katonai repülés jelene A J-22 Mighty Dragon Kína nagy reménysége

A J-22 Mighty Dragon Kína nagy reménysége

Kategória

Kína hosszú és megalapozott múltra tekint vissza a tervek, technológiák és akár teljes repülőgépek versenytársaitól való kölcsönzése, vagy jogosulatlan „átvétele” terén és a bizonyítékok arra utalnak, hogy az ország első lopakodó vadászgépe, a Chengdu J-20 Mighty Dragon (Hatalmas Sárkány) sem számít kivételnek.

A J-20-as volt a világ első nem amerikai lopakodó vadászgépe, amely szolgálatba állt, és gyakorlatilag véget vetett az Egyesült Államok 34 éves, 1983-ig visszanyúló, alacsony észlelhetőségű vadászgép építési monopóliumának. Ahogy a J-20-as szolgálatba állt, az Egyesült Államok és Oroszország azzal vádolta a Kínai Népköztársaságot, hogy a kínai mérnökök részben, vagy egészben ellopták az amerikai, vagy orosz vadászgépek technikai megoldásait.

Természetesen vannak bizonyítékok és történelmi precedensek, amelyek alátámasztják ezeket az állításokat, de a J-20-as nem úgy néz ki, mint bármelyik másik 5. generációs vadászgép. Ez valószínűleg nem azért van, mert a J-20-as teljesen eredeti kialakítás. Vélhetően azért, mert a J-20-as legalább három különböző vadászgép programból használt fel elemeket.

A Chengdu J-20-as Kína első ötödik generációs vadászrepülőgépe, amelynek gyökerei az 1990-es évek végén indult J-XX programig nyúlnak vissza. 2008-ra, mintegy 11 évvel az F-22 Raptor első repülése után, a Chengdu Project 718-ast választották az ország első lopakodó vadászgépének alapjául. A választott konstrukció 2014-ben jelentős módosításokon ment keresztül, mielőtt „harckésznek” nyilvánították, majd 2017-ben elkezdődött a szériagyártás.

A kínai gázturbinás hajtóműgyártás

A gázturbinás hajtóműgyártás a vadászgépek fejlesztésének és gyártásának az egyik sarokköve. Ha nincs korszerű hajtóműved, nem tudsz ütőképes vadászgépet létrehozni. Kína tisztában van ezzel és évek óta azon dolgozik, hogy megfelelő hazai gyártású hajtóművet fejlesszen ki vadászgépeihez. Kína az orosz hajtóműveket hazai gyártású WS-10-es hajtóművekre cserélte a J-20-as lopakodó vadászgépeihez. Számos jelentés azonban azt állította, hogy ezek a saját tervezésű és gyártású hajtóművek még alulmaradnak, és nem biztosítanak elegendő tolóerőt az orosz versenytársaikhoz képest.

Kína nehézségei ezen a téren leginkább a hazai kompetencia hiányára vezethetők vissza, mint az erőfeszítések támogatására szánt források hiányára. Oroszországhoz képest, amely megörökölte a Szovjetunió védelmi gyártóbázisát, Kína védelmi-ipari komplexuma viszonylag új.

Sok kínai tudós, mérnök, tervező még mindig a húszas-harmincas éveiben jár, ami megmagyarázza, hogy miért hiányzik a szakértelem és több évtizedes speciális tapasztalat. A probléma megoldása érdekében Peking orosz szakembereket szerződtetett, hogy kínai gyárakban segítsék ezt a kritikus fejlesztési folyamatot.

A modern repülőgép-hajtóművek fejlesztése a szakmai művészet és a tudomány finom keveréke. A Rolls-Royce, a Pratt & Whitney és a General Electric sok éves folyamatos kutatásból származó eredményhalmazzal rendelkezik, mely bázis jelenleg hiányzik a kínai kutatóintézetekből.

Kína nagy erőfeszítéseket tett a Szu-35-ös repülőgépek Oroszországtól való beszerzésére, hogy a típus kifinomult hajtóművéhez, műszaki megoldásaihoz és digitális vezérlőrendszeréhez hozzáférhessen.

Az 5. generációs, WS-15-ös néven ismert hajtóművek bevezetése a cél, amelyek mindegyike körülbelül 195,7 kN tolóerőt produkál. Mivel a WS-15-ös élettartama még messze van az elvárttól, a mai J-20-asok vagy orosz eredetű AL-31-esekkel repülnek, amelyek egyenként 146,8 kN tolóerőt produkálnak, vagy újabban a saját kínai megfelelőjével, a WS-10C-vel. Mindazonáltal Kína továbbra is a WS-15-ös hajtóműre vár a J-20-as szupercirkáló képességeinek kiaknázására.

A WS-15-ös gázturbinás hajtómű Kép: China Arms

A J-20-ast gyakran hasonlítják az amerikai F-22 Raptor légi fölény vadászgéphez, de technikailag más szerepkör betöltésére tervezték. Míg a Raptort mindig is arra szánták, hogy uralja a légteret, a J-20-ast eredetileg az ellenséges terület mélyére való behatolásra tervezték, hogy földi célpontok ellen mérjenek csapást, ami funkciójában jobban hasonlít az F-35-höz.

Kína azonban az elmúlt években jelentős energiát és erőforrást áldozott a J-20-as légiharc képességbeli hiányának megszüntetésére, ezért új rendszereket és tolóerővektor-elfordító fúvócsövet épít be a gép legújabb változataiba, hogy dinamikusabb vadászokká váljanak.

A J-20-as születése

Bár a Szovjetunió 1991-ben összeomlott, Oroszország az évtized hátralévő részében továbbra is azon dolgozott, hogy egy az F-22 Raptorhoz hasonló képességű vadászgépet alkosson. Míg a Szuhoj PAK FA végül győzött, ami a Szu-57 Felonhoz vezetett, Oroszország legalább két másik potenciális lopakodó vadászgép tervet is fontolóra vett, köztük az előre nyilazott szárnyú Szu-47 Berkutot és a Mikojan MFI program MiG 1.44-es prototípusát.

A MiG 1.44-et 1999-ben mutatták be a világnak, de valójában az 1980-as években kezdték meg a gép fejlesztését. 1994-re a MiG 1.44-es prototípus túl volt a földi teszteken, de a Mikojan-iroda akkori pénzügyi gondjai megakadályozták, hogy a programot tovább vigye. Ez végül 2000 februárjában valósult meg.

A MiG tervezőiroda 1.44-es projekt vadászgépe Kép: Sandboxx

Bár nem olyan drámai módon, mint a Szu-47-es különleges szárnyai, de a MiG 1.44-es sem volt hagyományos kialakítású vadászgép. Elhagyták a korábbi sémákat és a vízszintes vezérsíkot hátulról a szárnyak elé helyezték. Ehhez a megoldáshoz feltűnően hasonló elrendezést mutat a kínai Mighty Dragon és egy pillanatig se gondolja senki, hogy Oroszország nem vette észre a hasonlóságokat.

2016 októberében Kína a pekingi Zhuhai repülőkiállításon hivatalosan is bemutatta a J-20-asát, és napokon belül az orosz állami médiák csak a két gép közötti hasonlóságról beszéltek. Az akkori idők egyik leggyakrabban idézett kijelentése Dmitrij Drozdenkótól, az orosz „A Haza Arzenálja” című folyóirat főszerkesztő-helyettesétől származott:

„Véleményem szerint a gép az orosz MiG 1.44-es alapján épült. Ezt a gépet azért hozták létre, hogy versenyezzen a PAK FA-val az előzetes tervezési szakaszban, és első repülését 2000-ben hajtotta végre” – mondta a Szputnyik rádióban.

„A kínai gép nagyon hasonló. Bár hivatalosan akkor nem jelentették be, a J-20-as a Saljut által fejlesztett AL-31F hajtóművünket használja, amelyet a kínaiak félmilliárd dollárért vásároltak meg.”

Egy másik, Kreml tulajdonában lévő sajtóorgánum, a TASS hamarosan követte példáját saját állításaival, amelyeket Viktor Litovkin írt:

„Kínában kétségtelenül képesek lemásolni a katonai felszerelések legjobb modelljeit. Tudják hogyan kell. De emlékeznünk kell arra, hogy a másolat mindig egy kicsit rosszabb, mint az eredeti” – írta Litovkin.

„A kínai J-20-as összehasonlítása a hazai MiG 1.44-el természetes. A két repülőgép megjelenése nagyon hasonló. Ami a belső elrendezést illeti, kérdések merülnek fel. Mennyire pontosan másolták le a műszereket és berendezéseket?”

A hasonlóságot nem csak az oroszok vették észre. Douglas Barrie, a londoni székhelyű Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének légi hadviselési specialistája is kiemelte a J-20-as és a MiG 1.44-es feltűnő hasonlóságait.

„A J-20-as hátulja borzasztóan hasonlít az 1.44-esre, csakúgy, mint az általános elrendezés a delta kanardokkal” – mondta.

„Ha ez véletlen, akkor feltűnő. Lehetséges, hogy Oroszország technikai támogatást nyújtott, de ezt semmi lényeges nem bizonyítja. Kína azonban másfél évtizede Oroszországra támaszkodik védelmi beszerzéseinek nagy részében.”

A Mikojan-iroda még jóval a J-20-as hivatalos bemutatása előtt tagadta, hogy bármiféle támogatást nyújtott volna a kínai lopakodó vadászgépek fejlesztéséhez. Miután 2010-ben megjelent néhány kép az új kínai vadászgépről, az orosz cég támadásba lendült, és több oroszországi hírcsatorna kijelentette, hogy „nem szállítanak semmilyen felszerelést Kínába, és soha nem is szállítottak”. Természetesen ez az állítás nyilvánvalóan hamis volt. Mikojan nyíltan értékesített készleteket, alkatrészeket és befejezett MiG-21-eket Kínának, hogy Chengdu J-7-esként használhassák azokat.

Bár a J-20-as és a MiG 1.44-es feltűnő hasonlóságot mutat, számos nyilvánvaló különbség is van a két gép között. Ez azonban nem biztos, hogy a kínai gép eredetiségére utal, mint inkább az ellopott dizájnelemek keveredésére.

A J-20-as általános formai kialakítása végül erősen eltávolodott a MiG 1.44-től, de lopakodó képességének a megszerzése eléggé nyilvánvalóan a Lockheed Martin F-22 Raptor formai kialakításának az átvételével sikerült.

Felső sorban az F-22-es, alsó sorrban bal oldalon az F-35-ös a jobb oldalon a J-20-as vadászgép Kép: Sandboxx

2014 augusztusában letartóztattak egy Kanadában élő kínai állampolgárt, Su Bint (aki gyakran használta a Stephen Su nevet is), mert több mint 630 000 fájlt lopott el a kínai kormány számára olyan amerikai vállalatoktól, mint a Boeing és a Lockheed Martin. Az F-22-es és F-35-ös vadászgépek tervrajzai – „lehetővé teszik számunkra, hogy [Kína] gyorsan utolérjük az Egyesült Államok szintjét… [és] könnyen az óriás vállán álljunk” – és a saját e-mailjei bizonyítékként szolgáltak a hatóságok számára.

Természetesen a lopakodó repülőgépek fejlesztése során bizonyos hasonlóságokat a funkciók határoznak meg, de a lopakodó repülés nem feltétlenül olyan korlátozó, mint azt egyes elemzők gondolják. Végül is az F-35-öst és az F-22-est ugyanaz a cég tervezte és építette nagyjából ugyanabban az időben, de ha megnézzük a többi amerikai lopakodó vadászgépet is, amelyek nem kerültek gyártásba, mint a Northrop YF-23-as és a Boeing X-32-es, elég nyilvánvalónak tűnik, hogy egynél több módszer létezik a jó végeredmény elérésére.

Ezt szem előtt tartva, valamint Kína történelmi hagyományát, hogy ellopja a külföldi mintákat a repülőgépeihez, valószínűbbnek tűnik, hogy a kínai J-20-as nem kizárólag a MiG 1.44-es, az F-22-es vagy az F-35-ös elemeit használta fel. Valójában ennek a három gépnek a kombinációja volt, amit a kínai mérnökök egy-egy gépből kiválasztottak és beillesztették a saját születendő vadászgépük rajzába.

Mi lesz a feladata a J-20-nak?

A J-20-as potenciálisan növelheti Kína regionális katonai erejét. Az Egyesült Államok-Kína Gazdasági és Biztonsági Felülvizsgálati Bizottsága szerint a J-20-as megjelenése fokozni fogja Kína katonai befolyását a térségben tartózkodó szembenálló erőkkel szemben. Mivel a J-20-as 2017 március 9-e óta szolgálatban áll, a PLAAF jelentős előnnyel rendelkezik az indiai, japán és koreai légierővel szemben, amely országok légierőiben csak negyedik generációs vadászgépek állnak hadrendben.

Megoszlanak a vélemények a J-20-as légifölény vadászgépként vagy csapásmérő repülőgépként való alkalmazásának összehasonlító erősségeiről. Egyes elemzők úgy vélik, hogy a J-20-as a frontális lopakodásra helyezi a hangsúlyt, ami hatékony, nagy hatótávolságú elfogóvá teszi. Mások a J-20-ast nagy hatótávolságú csapásmérő repülőgépnek tekintik, amely a legalkalmasabb az ellenséges légvédelem áttörésére és a kritikus földi infrastruktúrák lerombolására. Ilyen nagyértékű célpontok lehetnek repülőterek, parancsnoki bázisok és egyéb katonai létesítmények. A J-20-as felhasználható hírszerzési, megfigyelési, felderítési és üzemanyag-utánpótlás célokra is.

Egy 2015-ös RAND jelentés megjegyezte, hogy a J-20-asnak „a lopakodási képessége és a nagy hatótávolság kombinációja veszélybe sodorhatja az Egyesült Államok haditengerészetének felszíni eszközeit, és hogy a gép nagy hatótávolságú tengeri csapásmérő képessége nagyobb aggodalomra adhat okot, mint egy rövid hatótávolságú légifölény vadászgép, mint az F-22-es.” A J-20-as mérete és fegyver konfigurációja azonban megakadályozhatja, hogy hatékony csapásmérő vadászgépként alkalmazzák. Valójában a küldetés típusa, amelyre a kínai pilótákat kiképezték meghatározhatja a J-20-as végső felhasználását.

A J-20-as vadászgép 300+ km hatótávolságú Pl-15-ös rakétáival komoly fenyegetés lehet bármely légierő számára  Kép: TWZ

A jelentések eltérnek a J-20-as hatótávolságáról, amely várhatóan 1200 és 2700 kilométer közé esik. Ettől a bizonytalanságtól függetlenül a J-20-as akciórádiusza valószínűleg jóval túlmutat a kínai szárazföldön. Az US Naval War College szerint a J-20-as hatékony felszíni támadási platform lehet akár több száz tengeri mérföldre is. Az Air Power Australia megjegyzi, hogy a J-20-as megfelelő repülőgép-választás lenne Kína „első és a második szigetláncán” belüli feladat teljesítéshez. A Global Times 2018 november 14-én arról számolt be, hogy a J-20-as már képes légi utántöltésre, ami tovább bővíti a lopakodó vadászgép működési hatótávját az ázsiai-csendes-óceáni térségben.

A megnövelt hatótávolság jelentős rugalmasságot kínál Kínának a légibázis lehetőségek tekintetében. Ha a J-20-ast a parthoz közelebbi repülőtérre helyezik, akkor a J-20-as távoli küldetéseket hajthat végre, mielőtt visszatérne Kína integrált légvédelmi rendszerének viszonylagos biztonságához. Ez a korszerűsített légvédelmi háló, amely korai előrejelző érzékelőkből, nagy hatótávolságú föld-levegő rakétákból és elfogó vadászgépekből áll, eltántoríthatja az ellenség vadászgépeit attól, hogy J-20-asokat üldözzenek a szárazföld irányába.

A J-20 korszaka még csak most kezdődik

A Global Times idézte a J-20-as főtervezőjét, Yang Wei-t, aki azt mondta, hogy a jövőbeni fejlesztések mesterséges intelligenciát és „kognitív technológiát” tartalmaznak majd, hogy optimálisan működjön egy „harci rendszerben”.

A jelenlegi légi hadviselés filozófiája a rendszereket repülőgépek és pilóta nélküli légi járművek (UAV) csapatainak és kombinációinak tekinti, amelyek koordinálnák a közös feladatok végrehajtását.

Kép: Hindustan News Hub

A Kínai Repülési Ipari Társaság sajtótájékoztatóján Wei azt mondta: „Négy J-20-as alkothat formációt, ami egy kis rendszer; egy J-20 egy J-16-tal és egy J-10C-vel alkothat egy másik kis rendszert. A legújabb hírek szerint a J-20-as

is képes együtt repülni drónokkal, ami szintén egy rendszer.”

A jelentés idézi Yangot, aki szerint a PLAAF fejlesztési stratégiája korábban a honi légvédelem volt, mára azonban légtér-integráció lett belőle támadó és védelmi képességekkel egyaránt.

Dobos Endre

Forrás: Golbal Times, China Power, Sandboxx

Friss írások

Törökország ötödik generációs vadászgép és drón fejlesztési projektje

Egy nem régen közzétett videón látható, hogy a TF-X következő generációs vadászrepülőgép prototípusa – amelyet a Turkish Aerospace Industries (TUSAS) épít – kezd formát...

Az Egyesült Államok légierejének új kiképző gépe a T-7A Red Hawk

A Boeing gyár a gyártási folyamattervezés és fejlesztés szakaszában bemutatta az első T-7A Red Hawkot, amelyet az Egyesült Államok légiereje számára építettek. Ezek a...

A P-8A torpedóhordozó új sikló-torpedó indítására képes

Az amerikai haditengerészet P-8A Poseidon tengeri járőr-repülőgépeinek arzenáljában megjelent egy új fegyver, a High Altitude Anti-Submarine Warfare Weapon Capability (HAAWC). A szolgálat nemrégen jelentette...

A J-22 Mighty Dragon Kína nagy reménysége

Kína hosszú és megalapozott múltra tekint vissza a tervek, technológiák és akár teljes repülőgépek versenytársaitól való kölcsönzése, vagy jogosulatlan „átvétele” terén és a bizonyítékok...

Képes-e helyettesíteni az F-35-ös CAS műveletek során az F-16-ost és az A-10-est?

Sokszor felvetődik a kérdés, hogy az F-35 Lightning II mennyire képes helyettesíteni az F-16-ost és az A-10-est a CAS műveletekben? A katonai taktikában a közvetlen...