Kezdőlap A katonai repülés jelene A hiper hadviselés korszaka

A hiper hadviselés korszaka

Kategória

A július 13-14-én Londonban megrendezésre került a Királyi Légierő vezérkarának globális légi- és űrhadviselési konferenciája (korábbi nevén RAF légierő-konferencia). A konferencia ismét életre kelt, miután a Covid-járvány két éve megakadályozta a világ minden tájáról érkező repülési szakemberek magas szintű személyes találkozóját.

A mostani konferencia olyan világba tér vissza, ahol a korábbi feltételezések elavultakká váltak és ahol Kelet-Európában országok közötti háború zajlik, amely újradefiniálta a légierő szerepét, és amely közelebb hozta egymáshoz a NATO tagországokat, mint ahogy a hidegháború kezdetén volt. Valójában Moszkva agressziója egy több évtizedes geopolitikai biztonságot is felforgatott és két új országot vont be a szövetségbe: Finnországot és Svédországot. Így kulcsfontosságú fórum volt a légi- és az űrhadviselési erők parancsnokai számára, hogy demonstrálhassák elszántságukat a válsággal szemben. Arra is érdemes emlékezni, hogy mindössze 12 hónappal ezelőtt az USA és a NATO kivonult Afganisztánból, ami miatt egyesek azt hitték, hogy a Nyugat elhasznált erővé vált, az USA ereje csökkent, a NATO pedig egy irreleváns szervezet. Egy év elteltével a tények cáfolták a hibás hiedelmeket.

A felszólalók között szerepelt az Egyesült Királyság védelmi minisztere: Ben Wallace parlamenti képviselő, a RAF vezérkar főnöke: Sir Mike Wigston, az Egyesült Államok légierejének főnöke: Charles Q Brown tábornok és „Jay” Raymond tábornok, az Egyesült Államok űrhadviselési főnöke.

A katonai csúcsvezetők mellett a konferencia a világ leginnovatívabb védelmi gondolkodóinak is otthont ad, mint például Dr. Will Roper, az USAF volt beszerzési főnöke, Dr. Keith Dear és Adam Beaumont professzor a „A hibrid háborútól a hiperháborúig” című előadáson. Eközben egy másik ülésen, a „Terra-Tech-Tonics” címmel a Leonardo, a BAE Systems, a Lockheed Martin Skunk Works, az Airbus és a Northrop Grumman előadói vitatták meg a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás, valamint az öt hadászati területen (szárazföldi, légi, tengeri, űr és kiber) felnövekvő új technológiák alkalmazásának a lehetőségeit.

Az operatív integráción, az adatokon kívül a konferencia etikáról és erkölcsről, valamint a fenntarthatóságról és a készségekről szóló előadásokat is tartalmazott. Míg az elmúlt két évtizedben sok (megérdemelt) bírálat érte az Egyesült Államokat és a koalíciós erőket az iraki és afganisztáni drónháború miatt, Oroszország által Ukrajnában végrehajtott, egyértelműen polgári célpontok kíméletlen, válogatás nélküli bombázása emlékeztetett arra, hogy a halál és pusztulás hatalmas méreteket ölthet, ha a légierő nem figyel a járulékos károk bekövetkezésének a lehetőségére.

Ukrán tanulságok

Kétségtelenül az idei konferencia fő beszédtémája az ukrajnai háború és annak tanulságai a légi, űrhadviselési és más területek szakemberei számára. A háború sok elemző várakozását megdöntötte és hihetetlen belegondolni, hogy több hónap elteltével az ukrán légierő továbbra is harcban áll egy sokkal nagyobb ellenféllel. A kulcskérdés ezután az lesz, hogy a Kijev által felfegyverzett polgári alkalmazásra tervezett drónok, a kis csoportokban működő páncéltörő csapatok, a török TB2-es drónok és a Starlink kereskedelmi szélessávú kommunikáció egy újfajta hadviselésbe való bepillantást jelent-e, ahol a kisebb országok képesek ellenállni nagyobb ellenfeleknek a korszerű technikai eszközök okos használatával?

Vagy ez egy történelmi szempontból egyedi eset, egy nagyméretű, de kiüresedett hadsereggel rendelkező ellenféllel szemben, amely az 1970-es évekhez hasonló háborút vív, és a légierő nem képes bonyolult műveletek végrehajtására?

Az ikonikus török TB2-es drónok, amelyek meghatározó pusztítást végeztek az orosz haderő előrenyomulása során, vajon az alacsony költségű SEAD/DEAD jövőképe, vagy egyszeri trükk, amely csupán kihasználta az orosz légvédelmi rakéta üzemeltetők gyenge felkészültségét és taktikáját a kampány korai szakaszában?

Most, hogy a Nyugat és a NATO gyakorlatilag proxyháborúban áll Moszkvával meddig mehet el ez a támogatás és segítség. Elegendőek-e a Nyugat precíziós lőszer- és rakétakészletei egy teljes körű egyenrangú konfliktushoz, vagy az orosz légierőhöz hasonlóan a NATO légierőnek vissza kell térnie a buta-bombákhoz egy elhúzódó konfliktus során? Bár az ukrajnai háború még nem ért véget, valószínűleg a légi és űrhadviselési szakemberek ezt évtizedekig tanulmányozzák majd.

Egy új korszak küszöbén a légi hadviselésben?

Új korszak küszöbén állunk a légi hadviselésben? Ezt a kérdést minden bizonnyal feltették már, a korábbi évtizedekben a drónműveletek, a hálózatközpontú hadviselés előestéjén. Napjainkban a jelenlegi geopolitikai helyzetet gyakran a két világháború közötti évekhez hasonlítják – a Nyugat most intenzíven fegyverkezik.

Tanulságos azonban egy korábbi forradalom figyelembevétele, amely a RAF integrált védelmi rendszer létrejöttét eredményezte 1940-ben, amely segített megnyerni az Angliai Légicsatát. Bár ma már nyilvánvaló, az 1920-1930-as évek különálló fejlődési eredményei csak a korábbi technológia evolúciójának tűntek: gyorsabb, jobban felfegyverzett vadászgépek és mód arra, hogy az égboltnak arra a részére küldjék őket, ahol szükség volt rájuk. Ez így a tengerparton állomásozó, telefonnal ellátott megfigyelők alkalmazásán alapuló rendszernél jóval teljesítőképesebb volt.

Például a nyolc géppuskás monoplán vadászgépeknek radarra volt szükségük a bombázók elfogására, rádiókra a pilótákkal való kommunikációhoz, az IFF-re és a RAF Fighter Command vezérlő központjaira, különben a Spitfirek és a Hurricanek használhatatlanok lettek volna. Ezzel szemben a radarral az ellenséges támadókra irányított kétfedelű vadászgépeket a bombázók gyorsabb új generációja vagy lemészárolta volna, vagy egyszerűen lehagyta volna. Még Nagy-Britannia gyártási rendszerét, a pilóták képzését, a gépek karbantartását és javítását is ennek a tágabb „rendszernek” a részeként foghatjuk fel, amely 1940-ben biztosította a győzelmet egy Európán átgázoló ellenféllel szemben.

Önmagukban ezek a fejlemények mindegyike evolúciónak tűnhetett, de együttvéve vitathatatlanul forradalmat hozott létre a légi hadviselésben és amely a gyorsreagálású riasztásokkal, sugárhajtású vadászgépekkel és radarvezérlésű elfogókkal még ma is érvényesül.

Lépjünk egy nagy lépést előre 2022-ig, ahol számos technológiai irányzat és fejlesztés működik együtt, mint a hiperszonikus sebességű fegyverek, ötödik generációs lopakodók, kognitív elektronikai zavarás, űrből végzett hírszerzés-felderítés-megfigyelés, kiber tevékenység, mesterséges intelligencia, drónrajok, alkatrészek 3D nyomtatása, a Loyal Wingman drón és a fejlett ember-gép interfészek egyesülve a hadviselés egy teljesen új formáját hozzák létre.

Az egyik kulcsfontosságú téma az lesz, hogy az egyesített, több tartományban dolgozó szakemberek gondolkodását ösztönözzék a végrehajtandó műveletek során: ez már egy lépéssel több, mint a különböző irányzatoknak a puszta egyesülése.  Míg a levegő és az űrbeli tartományok természetes társak, a kibertevékenység még mindig egy kicsit távol áll ezektől, de ha mindent összeolvasztanak, akkor a több tartományban működő hadviselés új korszaka valóban több lesz, mint a felvázolt részek szimpla összege.

A partnerek maradjanak kapcsolatban

Valójában, miközben egyes nemzetek előre száguldanak a több tartományban működő hadviselés ezen új formájának kifejlesztésében, a konferencia másik kulcsfontosságú témája – ahogyan a Global Air & Space Chiefs címe is sugallja az, hogy miként vigyük magunkkal a többi szövetséges partnert, hogy hozzájárulhassanak a harc sikeréhez. Az Egyesült Államok által vezetett korábbi hadjáratoknak vannak ilyen emlékei, amelyekben egyes légierők képviselőinek nem voltak biztonságos rádiói, IFF-jei, éjjel-látó optikai rendszerei, vagy nem álltak rendelkezésre a legújabb fegyverek. Az 1990-es évek eleje óta az olyan gyakorlatok, mint a Red Flag jelentik a nemzetközi együttműködés alapszintjét a globális légierő számára.

Az egyesített légi- és űrhadviselés korszakába lépünk

Röviden, míg a korábbi RAF légierő-konferenciák kétségtelenül sok elgondolkodtató információt adtak a globális légi- és űrhatalmi közösségnek, az ukrajnai konfliktus éles valósága és spirális, sokrétű következményei azt jelentik, hogy a 2022-es konferencia idén egy olyan esemény, amely minden eddiginél sokkal szélesebb közönség érdeklődését keltette fel.

Mivel a világ több mint 50 légi- és űrhadviselési parancsnoka érkezett a konferenciára, az ott elhangzott előadásokból levont tanulságok valószínűleg felgyorsítják a képességek megosztását és integrációját a több tartományban működő ‘hiperháború’ új korszakában.

Dobos Endre

Forrás: aerosociety.com

Friss írások

Milyen képességekkel rendelkezzen egy 5. generációs vadászgép pilótája?

Mennyire számítanak a vadászgép kabinjában ülő pilóta egyéni képességei egy légiharcban? A korábbi háborúk során amikor a gépágyú volt az alapvető támadó eszköz folyamatosan fejlődött...

Végrehajtotta első felszállását az első új építésű F-16Viper Block 70/72

Befejezte első tesztrepülését az első új építésű F-16 Viper, a fejlett Block 70-es konfiguráció. Ez az új mérföldkő különösen jelentős, mert a Lockheed Martin...

Elektro-optikai érzékelőkkel látták el a következő generációs török vadászgépet

A Turkish Aerospace Industries (TUSAS) arról számolt be, hogy a török TF-X következő generációs vadászgép első prototípusának építése folyamatosan halad. Ez állítólag magában foglalja...

Szükség van-e a látótávolságon belüli légiharcra?

A több országban fejlesztés alatt álló következő generációs vadászgéppel szembeni elvárás, hogy legyen lopakodó, kellő mennyiségű üzemanyagot és minél több rakétát tároljon a belső...

A kínai-pakisztáni fejlesztésű JF-17C/JF-17 Block III-as a fejlődő országok hatékony többcélú vadászgépe

Felkerült egy fénykép a közösségi médiába egy JF-17C (vagy Block III) vadászgép kabinjában ülő pilótáról, aki kijelzővel épített sisakot (HMD) viselt. Ugyanakkor a továbbfejlesztett...