Kezdőlap A katonai repülés jelene A hatodik generációs vadászgépek képességeinek koncepcionális megfogalmazása

A hatodik generációs vadászgépek képességeinek koncepcionális megfogalmazása

Kategória

A hatodik generációs vadászgép programok jelenleg csak szigorúan koncepcionális fogalmak szintjén léteznek, figyelembe véve az ötödik generációs rokonaik fejlesztésére fordított hatalmas költségeket és az erőfeszítéseket.

Az ötödik generációs lopakodó repülőgépek amerikai fejlesztése és szolgálatba állítása, mint például az F-35 Lightning, a mai biztonsági politika egyik központi története. A színfalak mögött azonban már több ország felvázolta hatodik generációs vadászgépének „körvonalait”.

A kutatás ütemét vitathatatlanul kevéssé a harci tapasztalatok, mint inkább a józan elemzés hajtja előre, miszerint az utód fejlesztése több évtizeden át tart, és jobb előbb elkezdeni, mint később.

A hatodik generációs vadászgép fejlesztőket két kategóriába lehet osztani: az Egyesült Államok, amely két lopakodó vadászgép típust fejlesztett ki és állított szolgálatba, valamint azok az országok, amelyek átugrották, vagy kihagyták az ötödik generációs repülőgépek építését. Ez utóbbi országok arra a következtetésre jutottak, hogy ez időigényes és költséges, ezért célszerűbb a holnap technológiájára összpontosítani, mint megpróbálni felzárkózni a mai technológiához.

Az utóbbiak közé tartozik Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság, amelyek a hatodik generációs FCAS, és a Tempest vadászgépek fejlesztésének előkészületein dolgoznak; Oroszország, amely már legalább egy évtizede feladta a Szu-57-es lopakodó vadászgép fejlesztését, és már a hatodik generációs MiG-41-es vadászgépet vázolta fel magának, és Japán, amely egy hatodik generációs F-3-as lopakodó gép fejlesztésén dolgozik, de valószínűleg megbékél egy külföldi ihletésű ötödik generációs dizájnnal.

Jelenleg az Egyesült Államoknak két projektje van: a légierőnek a nagy hatótávolságú lopakodó vadászgépe, amely a lopakodó bombázók kíséretét látja majd el, és a haditengerészet FA-XX vadászgépe. A Boeing, a Lockheed-Martin és a Northrop-Grumman már bemutatta a hatodik generációs vadászgép koncepció-terveit.

Ezenkívül egy harmadik országcsoport, nevezetesen India és Kína, még mindig finomítja a negyedik és ötödik generációs repülőgépeinek gyártástechnológiáját.

A lopakodó képesség és a látótávolságon túli rakéták maradnak

A tervezők a hatodik generáció különféle koncepcióit többnyire ugyanazon technológiák mentén képzelik el. Az ötödik generációs vadászgépek két kritikus jellemzője továbbra is központi jelentőséggel bír a hatodik generációs gépek esetében is: a lopakodó tulajdonsággal rendelkező sárkányszerkezet és a nagy hatótávolságú rakéták. Mivel az olyan költséghatékony földi légvédelmi rendszerek, mint az orosz S-400-as, a légtér nagy kiterjedésű részét tartják ellenőrzésük alatt, a lopakodó repülőgépeknek képesnek kell lenniük arra, hogy behatoljanak az védett „buborékokba”, illetve biztonságos távolságból semlegesítsék a légvédelmet.  

Így az alacsony radar-keresztmetszet és a radar-abszorbens anyagok a hatodik generációs vadászgépek szükséges, de nem elegendő tulajdonságai lesznek. Szakemberek állítják, hogy a fejlett érzékelőtechnológia alkalmazásával rövid időn belül elavulttá válhatnak a lopakodó repülőgépek, és a lopakodó repülőgépek sárkányszerkezetét nem lehet olyan egyszerűen megújítani, mint a repülőgép avionikai, vagy a fegyverrendszereit. Ezért a rádióelektronikai zavarás, az elektronikai hadviselés és az infravörös álcázás fontossága egyre növekszik.

A látótávolságon túli rakéták kulcsfontosságú technológiák maradnak. Az olyan rakéták, mint az AIM-120D, már száz mérföld távolságban lévő célokat is el tudnak érni, de realisztikusan sokkal közelebbről kell indítani a rakétákat, hogy jó eséllyel lehessen megsemmisíteni egy vadászgép méretű célpontot. Azonban az új torlósugár hajtóműves nagy sebességű levegő-levegő rakéták, mint például a Brit Meteor és a Kínai PL-15, bizonyítékok arra, hogy a jövőbeli vadászgépek képesek lesznek nagy távolságból is megsemmisíteni ellenségeiket.

Új generációs pilótasisakok

Az F-35-ös úttörő technológiát, pilótasisakba épített fejlett kijelzőt alkalmaz, amelyek segítségével a pilóták „képesek átlátni” a repülőgép borításán. A jobb helyzetismeret érdekében kulcsfontosságú adatokat jelenítenek meg a sisaküvegen, és a rakétákat a sisakra szerelt optikai célzó rendszer segítségével irányítják a célra (bár az utóbbi technológia évtizedek óta működik). Noha ezeknek a sisakoknak jelenleg jelentős gyermekbetegségei vannak, valószínűleg a jövőbeni vadászgépek szabványos elemévé válnak, esetleg kiszorítva a pilótafülkében lévő műszerek egy részét. A pilóták hangja által aktivált parancs interfészek szintén megkönnyíthetik a vadászpilóták feladatterhelését.

Nagyobb repülőgépek, hatékonyabb hajtóművek
Mivel a repülőterek és a repülőgéphordozók sebezhetőbbé válnak a rakéták támadásaival szemben, a légi üzemanyag-utántöltők első számú célpontokká váltak, a harci repülőgépeknek képesnek kell lenniük nagyobb távolságokra repülni, és egyúttal több fegyvert hordozni. Ez nem egyszerű, mivel a lopakodó repülőgépnek kizárólag a belső üzemanyagtartályaikban és fegyvertárolóikban tárolt üzemanyagra és fegyverekre támaszkodhatnak. A természetes megoldás egy nagyobb méretű repülőgép. A stratégák szerint célszerű kerülni a látótávolságon belüli légiharcot, amit valószínűleg kölcsönösen öngyilkos találkozásként fognak fel, ezért inkább hajlandók feladni a manőverező képességet a magasabb fenntartható sebesség, és a nagyobb hasznos teher megszerzése érdekében.

A nagy hatótávolságra vonatkozó tervezési követelmények jól teljesíthetők olyan fejlett adaptív változó ciklusú hajtóművek kifejlesztésével, amelyek képesek repülés közben megváltoztatni működési konfigurációjukat. A változó ciklusú működés eredményeképpen nagy tolóerőt biztosítanak nagy sebességen, mint például egy alacsonyabb kétáramúsági fokkal rendelkező hajtómű, vagy magasabb üzemanyag-hatékonysággal alacsonyabb sebességen, mint például egy nagy kétáramúsági fokú turbofan hajtómű.

Opcionálisan ember által vezetett repülőgép

Szakemberek évtizedek óta jelzik a pilótanélküli harci repülőgépekre való áttérés szükségességét, amelyek alkalmazásával nem kell tervezniük a pilóta súlyát, és elvesztésével járó kockázatot. Noha a dróntechnika ugrásszerűen terjedt el az elmúlt időszakban, a haditengerészet és a légierő lassan fogadta el a pilóta nélküli vadászgép gondolatát, mind költségek és kockázatok, mind kulturális okok miatt.
A hatodik generációs koncepciók tehát előmozdítják egy opcionálisan legénységgel ellátott repülőgép ötletét, amely repülhet a fedélzeten lévő pilótával, vagy anélkül. Az opcionális személyzet biztosítása megkönnyítheti a pilóta nélküli repülőeszközökre való áttérést, és rövid távon lehetőséget ad a katonai vezetőknek arra, hogy  ilyen repülőgépekkel hajtsák végre a magas kockázatú missziókat anélkül, hogy a pilóta életét veszélyeztetnék.

Érzékelők-fúziója baráti erőkkel a földön, a tengeren, a levegőben és az űrben
Az F-35-ös egyik legfontosabb újítása az a képessége, hogy összesíti a szenzorjai által érzékelt adatokat, melyeket azután adatkapcsolaton keresztül megoszthatja baráti erőkkel, teljesebb „képet” biztosítva így számukra. Ez lehetővé teheti, hogy a lopakodó repülőgépek meghatározzák az ellenséges erők pozícióját, miközben a baráti erők előnyös pozíciókat foglalnak el és rakétáikat célra irányítják, anélkül, hogy a radarjaikat egyáltalán bekapcsolnák.

Mivel ez a taktika ilyen „erősokszorozónak” ígérkezik, az integrált érzékelők, és a szoros együttműködés a hatodik generációs vadászgépek szabványos jellemzőivé válhatnak. A fúziónak valószínűleg részévé válik a műholdas, valamint az ember vezette vadászgépekkel együttműködő drónok integrálása is.

Kiberharc és kiberbiztonság
Az érzékelők fúziója és az opcionális személyzet alkalmazása azzal jár, hogy a hatodik generációs vadászgépek nagyban támaszkodnak az adatkapcsolatokra és a hálózatokra, amelyek zavarhatók, vagy akár hekkertámadás is érheti őket. A földi logisztikai hálózatok, mint például az F-35 ALIS[1], a hatékonyság jelentős javulását ígérik, de még a földön álló repülőgépek is ki vannak téve a potenciális kibertámadásnak.

Így a hatodik generációs repülőgépek avionikai rendszereit nemcsak ellenállóképességre kell tervezni az elektronikus és a számítógépes hadviselés ellen, hanem képesnek kell lenniük ilyen támadásokat indítani az ellenfelek ellen. Az USA légiereje sikeresen próbálta ki az idegen hálózatokba való behatolást és adatcsomagok (vírusok) beillesztését a Next Generation Jammer[2] alkalmazásával.

Mesterséges intelligencia
Korunk egyik problémája, hogy ezek az érzékelő-, kommunikációs és fegyverrendszerek annyira összetettek, hogy félő, idővel túllépik az emberi agy feladatfeldolgozási képességét, miközben a pilótának a repülőgép vezetésére kell koncentrálnia. Míg néhány negyedik generációs repülőgépben a pilóta mögött fegyverrendszer operátor tiszt foglalt helyet, hogy segítsen a harcfeladat végrehajtásában, addig az ötödik generációs lopakodó vadászgépeket egyszemélyesre tervezték.

A légierő rendszerfejlesztői a mesterséges intelligencia alkalmazásához fordultak, hogy egy minden lehetséges zavar elhárítására felkészített intelligens rendszer lássa el a vadászgép irányításának mindennapos feladatait és meghatározták, hogy melyek azok az adatok, melyeket a fedélzeti rendszer felkínál a pilótának amivel feltétlenül  foglalkoznia kell. A fent leírt feladaton kívül a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás felhasználható a drónok koordinálására is.

Drónok és drónrajok
2016 októberében két F/A-18 Super Hornet 103 Perdix drónt telepített egy teszt részeként a China Lake felett. A Kamikaze drónokat már használták akcióban, és könnyen belátható, hogy a viszonylag kicsi és olcsó drónok miként válhatnak különösen félelmetes (kamikáze) fegyverré.
A jövőbeli hadviselés teoretikusai azt állítják, hogy az olcsó és feláldozható tömegesen, hálózatban alkalmazott drónok ellen sokkal nehezebb védekezni, mint egy kis számú drága és hatékony önvédelmi rendszerrel ellátott fegyverplatform vagy rakéta ellenében. Ugyanakkor a hatodik generációs vadászgépek valószínűleg nagyobb és gyorsabb drónokkal vesznek majd részt felderítő, harcászati támogató, vagy rádióelektronikai zavaró feladatok végrehajtásában.


Irányított energiafegyverek
Drónrajok, rakéták és még a negyedik generációs vadászgépek is rendelkezhetnek olyan képességekkel, amelyek túlteljesíthetik a fejlett lopakodó repülőgép támadó és védekező képességeit. Az egyik általánosan idézett ellenintézkedés lehet az irányított energiafegyverek (DEW[3]) alkalmazása. Ezek a különböző teljesítményű lézer, vagy mikrohullámú energiafegyverek, amelyek gyorsan, pontosan és közel korlátlan kapacitással rendelkeznek üzemanyag utántöltők elegendő elektromos táplálás mellett.

Az amerikai légierő három kategóriába sorolja az irányított energiafegyvereket: alacsony teljesítményű lézerek az ellenség érzékelőinek zavarására vagy megrongálására, a közepes teljesítményű lézerek a levegő-levegő rakéták rávezető fejeinek megvakítására, míg a nagyteljesítményű osztály a repülőgépek és a földi célok megsemmisítésére szolgálnak. A légi hadviselés stratégái a 2020-as évek elejére tervezik a rakéta ellen bevethető repülőgépfedélzeti forgatható lézertorony tesztelését, amely felszerelhető lesz bombázókra, majd pedig az F-35-re.

A hatodik generációs vadászgép programok jelen pillanatban is szigorúan elméleti szintűek, tekintettel az ötödik generációs vadászgépek kifejlesztésének óriási költségeire és erőfeszítésekre. Számos olyan technológiai összetevő, mint a lézerek, a közös célelfogás és a pilóta nélküli repülés fejlesztése már folyamatban van, ám ezeknek a képességeknek az integrálása egyetlen repülőgépbe továbbra is jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek.

A hatodik generációs vadászgépek legkorábban a 2030-as, vagy a 2040-es években válhatnak valósággá, de addigra a légi hadviselés fogalmai valószínűleg még egyszer megváltoznak.

Írta: Dobos Endre


[1] Autonomic Logistics Information System – ALIS: Autonóm Logisztikai Információs Rendszer, amely a repülőgép technikai adatainak tárolásától a karbantartás tervezésén keresztül a bevetési adatokig támogatja az F-35-ös tevékenységét

[2] Next Generation Jammer: Következő Generációs Zavaró

[3] Directed Energy Weapons – DEW: Irányított Energiafegyverek

Friss írások

Milyen érzékelő van az Egyesült Arab Emírségek F-16E/F Block 60 Desert Falcon vadászgépének az orrán?

Úgy tűnik, hogy a repülőgépek egy-egy szerkezete különleges érdeklődést vált ki. Jelen esetben egy bizonyos gömb váltott ki nagy érdeklődést, amelyet a...

Ötvenegy éve történt: hogyan lőttek le izraeli pilóták 5 szovjet MiG vadászgépet 3 perc alatt

1970. július 30-án öt szovjet MiG-21-es vadászgépet lőttek le az izraeli légierő pilótái, mindösszesen három perc alatt. Ha visszatekintünk...

Oroszország új vadászgépe a Szu-75 Checkmate nagy ígéret. Valóban képes lesz elérni a kitűzött célokat?

Múlt hét kedden a Объединённая Авиастроительная Корпорация (OAK) és a Szuhoj Repülőgyár a Moszkvai Repülési és Űrkiállítás (MAKS) nyitónapján bemutatta az új...

A Rafale vadászgép Spectra védelmi elektronikai berendezése blokkolta a Szu-35-ös radarját

Az Egyiptomi Légierő teljes állományára nagy hatást gyakorolt a legutóbbi BVR gyakorló elfogás lefolyása és eredménye, melyben a Szu-35-ös orosz vadászgép játszotta...

Checkmate az új orosz egy hajtóműves ötödik generációs vadászgép

Oroszország ma bemutatta új, könnyű/közepes vadászgépét, amelyre egy csillogó médiahadjárat hívta fel egy nappal korábban az érdeklődők figyelmét. Tegnap először volt látható...