A Boeing új nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta-konstrukciót mutatott be a Légierő Szövetség éves Air, Space and Cyber Conference rendezvényén. A nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta (LRAAM)[1] néven említett fegyver kétlépcsős konfigurációban egy harci és egy gyorsító rakétából áll. Ez utóbbi a hajtómű kiégése után leválik a harci rakétáról.
A Boeing képviselője elmondta, hogy a vállalat az amerikai légierő kutatási laboratóriumának (AFRL)[2] tavaly úgynevezett széles körben meghirdetett programjára válaszul készítette el a LRAAM tervét. Az AFRL arra kérte a vállalatokat, hogy nyújtsanak be javaslatokat, amelyek jövőbeni nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéták alkalmazásához szükséges fejlett technológiák kidolgozásáról szólnak. Az AFRL szerint a tervek az egy- és többlépcsős rakétahajtóművek, valamint levegőt felhasználó ramjetek köré csoportosulhatnak. Mindazonáltal hozzátette, hogy különösen érdekli többek között a fojtószeleppel vezérelhető vagy többlépcsős szilárd rakétahajtóműves megoldás, új hajtóanyagok, hajtóműház és hőszigetelési megoldások. A cél, hogy az új megoldások nagyobb sebességet, valamint a hatótávolságot legyenek képesek biztosítani összehasonlítva a meglévő fegyverekkel, mint az AIM-120D fejlett közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta.
A Boeing elmondta, hogy a LRAAM, amely még csak a fejlesztés koncepcionális szakaszában van, elsősorban a meghajtásra összpontosít, melynek során a gyorsító hajtómű, nagy kezdősebességet biztosít, a rakétát egy bizonyos távolságig viszi el, majd amikor kiég, leválik. A másik, vagy menethajtómű ezután begyulladna és hajtaná a rakétát a repülés hátralévő részében.
A harci rakéta és a gyorsító fokozat, nagyon hasonló alakkal rendelkezne, és nem alapulna semmilyen létező Boeing-konstrukción mondta a cég képviselője. Ha ugyanazt a rakétatest kialakítást alkalmaznák mindkét fokozathoz, az egyszerűbb tervezést eredményezne, egyszerűsítené a gyártást és csökkentené a költségeket.
A rakéta fejlesztése során a Boeing optimálisan alkalmazhatná a különálló projektekre kifejlesztett technológiáját a koncepció kidolgozására. Új digitális tervezési technikákat alkalmaznak, amelyek egyre népszerűbbek az amerikai védelmi iparban résztvevő vállalkozók körében és magában az amerikai hadseregben.
Tekintettel a rakéta korai fejlesztési állapotára, korlátozott információ áll rendelkezésre a LRAAM várható teljesítményéről és egyéb képességeiről. Mindazonáltal a koncepció összességében azt feltételezi, hogy olyan rakéta születik, amely jelentős sebességgel és hatótávolsággal, valamint nagyfokú manőverező képességgel rendelkezik a pálya végső szakaszában is. A hozzáadott manőverező képességet a már gyorsító fokozat nélküli harci rakéta saját hajtóműve biztosítja. A rövidebb test által csökken a rakéta légellenállása és tömege.
A “harci rakéta” kifejezés itt azt is jelentheti, hogy a cél megsemmisítése kontakt találat által történik, amely pusztán az ütközés kinetikai energiáját használja a cél megsemmisítésére, és nem egy robbanófejet. Ha nincs robbanófej, akkor optimalizálható a rakéta üzemanyag tömege és manőverező képessége, miközben a rakéta mérete és tömege viszonylag kicsi marad.
A Boeing kijelentette, hogy véleményük szerint a LRAAM projekt rakéta nem fog versenyezni a meglévő légiharcrakéta programokkal, ami azt jelenti, a vállalat úgy látja, ez a rakéta inkább hozzáadott képességet ad, mint helyettesíti bármely más konstrukciót. Ennek azonnali értelme lenne, tekintettel arra, hogy az AIM-260 Joint Advanced Tactical Missile (JATM), egy külön projekt, amelyen a légierő az Egyesült Államok haditengerészetével közösen dolgozik, legalább részben közvetlen váltótípusa lenne az AIM-120-as rakétának.
Ezen kívül a légierő korábban egyértelművé tette, hogy az AIM-260-as nem kapcsolódik a Long Range Engagement Weapon (LREW) nevű projekthez, amely a védelmi minisztériummal kötött megállapodás szerint indult. A korábbi LREW-koncepció egy kétlépcsős rakéta-konstrukciót is bemutatott, amelyik eléggé kisméretű volt, hogy elférjen az F-22 Raptor lopakodó vadászgép belső fegyvertároló rekeszében.
Az elmúlt két évtizedben az amerikai légierő a haditengerészettel együttműködve legalább három különböző programon dolgozott, amelyeket nagy hatótávolságban lévő légi célok, vagy más esetben légvédelmi radarok és más elektromágneses sugárzó eszközök megsemmisítésére fejlesztettek. Világos, hogy ezek közül a LRAAM programban fejlesztett rakéta a légi célok ellen lett optimalizálva.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy az év elején kiderült, hogy a légierő egy új, nagyméretű levegő-levegő rakétát kíván integrálni a modernizált F-15EX Eagle II repülőgépébe. Bár további részleteket nem közöltek erről a rakétáról, nagyon valószínűtlen, hogy ez az AIM-260-as lenne, amelynek várható formája hasonló, ha nem azonos a meglévő AIM-120-al. Ez viszont vitát váltott ki arról, hogy ez utalhat-e az LREW-n folytatott munkára vagy annak egy továbbfejlesztett változatára.
Ettől függetlenül a légierőn, valamint a haditengerészeten belül hatalmas az igény a nagyobb hatótávolságú levegő-levegő rakéták iránt. Ismeretes, hogy a kínai PL-15-ös, nagy hatótávolságú rakéta megjelent a kínai légierő bemutatóin, ami kulcsfontosságú tényező volt az AIM-260-as program elindításában. Korábban képek készültek egy kínai J-16 Flanker vadászrepülőgépről, amelynek a szárny alatti taróin nagyméretű légiharc rakéták voltak. Ezt a rakétát azzal a határozott céllal fejlesztették, hogy az amerikai korai előrejelző és más hasonlóan nagy értékű támogató repülőgépeket, mint a légi utántöltőket és rádióelektronikai felderítő és zavaró repülőgépeket extrém nagy távolságból jó eséllyel meg tudják semmisíteni.
Nem meglepő tehát, ha az amerikai légierő intenzíven dolgozik hasonló képességű elfogó rakéták fejlesztésén.
A légierő széles körű technológiai fejlesztési erőfeszítéseire a Boeing a LRAAM programmal válaszolt. Mivel azonban ez a rakéta a fejlesztés korai szakaszában van, elképzelhető, hogy kialakítása idővel, a fejlesztés során jelentősen megváltozik, vagy bizonyos funkcióit felhasználva támogatja más rakéták kidolgozását.
Ez a rakéta a légiharc rakéták egy másik megvalósítását tükrözi, de fontos kiegészítője lehet az Egyesült Államok jövőbeni légi arzenáljának.
Dobos Endre
Forrás: The War Zone
[1] Long Range Airt-Air Missile (LRAAM): nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta
[2] Air Force Research Laboratory (AFRL): a légierő kutató laboratóriuma