Kezdőlap A katonai repülés jelene A P-8A torpedóhordozó új sikló-torpedó indítására képes

A P-8A torpedóhordozó új sikló-torpedó indítására képes

Kategória

Az amerikai haditengerészet P-8A Poseidon tengeri járőr-repülőgépeinek arzenáljában megjelent egy új fegyver, a High Altitude Anti-Submarine Warfare Weapon Capability[1] (HAAWC). A szolgálat nemrégen jelentette be, hogy elérték a kezdeti hadműveleti képességet a HAAWC-vel. Az új fegyver egy a levegőből ledobható Mk 54-es könnyű tengeralattjáró-elhárító torpedó, amelyet nagy hatótávolságú, gyorsan szállítható harci fegyverré alakított a gyártó vállalat.

A HAAWC gyártója, a Boeing állítása szerint a haditengerészet elérte a kezdeti hadműveleti képességet az új fegyverrel. A haditengerészet augusztusban teljes mennyiségre szóló gyártási szerződést adott a Boeingnek a HAAWC fegyverre, amelynek összértéke elérheti a körülbelül 121.426.700 dollárt, ha minden lehetséges opció megvalósul.

A HAAWC egy szárnyból áll, amelyet a Boeing Air Launch Accessory[2] (ALA) néven említ az Mk 54-es könnyű torpedóhoz. Az indítás után a két félszárny kinyílik és a fegyver a GPS-támogatású irányítórendszer segítségével egy kijelölt célterületre siklik, amely a gyártó szerint zavarás miatt működésképtelen GPS esetén is képes az inerciális navigációs rendszerével elérni a célt. A célterület elérése után az ALA elengedi a torpedót, amely azután a vízbe zuhan, ahogy a torpedó egyébként is működne, de ekkor a kormányfelület szekcióban lévő ejtőernyő kinyílik és lelassítja a vízfelület végső megközelítését, elkerülve így a torpedó sérülését.

Maga a szárny a Boeing AGM-84H/K légi indítású cirkálórakéta aerodinamikai készletéből származik, míg az rávezető rendszer azonos a JDAM precíziós irányítású bomba rávezető rendszerével.

A HAAWC-vel felszerelt Mk 54-es pontos maximális hatótávolsága nem ismert. Korábban a haditengerészet azt közölte, hogy a rendszer közel 40 kilométeres hatótávolság elérésére lehet képes. A Boeing közlése szerint az általa 227 kg súlyú JDAM bombákhoz kifejlesztett szárnykészlet – az Mk 54 tömege körülbelül 276 kg – lehetővé tette, hogy a bombák közel 80 kilométeres távolságra lévő célpontokig elrepüljenek siklásban. Ezek a hatótávolságok természetesen nagyban függenek a fegyvereket elindító repülőgép sebességétől és magasságától.

A HAAWC készlet egy adatkapcsolatot is tartalmaz, amely lehetővé teszi a fegyver útvonalának repülés közbeni módosítását a pontos találat érdekében. Ez egy értékes képesség, amely általánosságban növeli a rendszer rugalmasságát, de különösen hasznos a tengeralattjáró-ellenes hadviselésben a tenger alatti fenyegetések észlelésében és nyomon követésében rejlő bonyolultság miatt.

A HAAWC – Mk 54-es torpedó alkalmazása

Egy kapcsolat elvesztése, majd az újbóli kapcsolatfelvétel során elképzelhető, hogy egy másik fenyegetés hirtelen felbukkanása miatt ugyanazon a területen a sikló torpedónak másik irányba kell fordulnia, amely elsőbbséget élvez. Ez nagyon is reális lehetőség, miközben a szárnyas torpedó úton van a cél felé. Az, hogy a célterület felé haladva iránykorrekciók küldhetők a fegyvernek, csak növeli annak általános pontosságát és az alkalmazás rugalmasságát.

Általánosságban a levegőből útjára engedett tengeralattjáró-elhárító torpedókat jellemzően nagyon alacsony magasságban kell kioldani – gyakran mindössze 30 m-el a víz felett – és viszonylag közel a célponthoz. A HAAWC lehetővé teszi a haditengerészet P-8A legénysége számára, hogy Mk 54-es torpedókat alkalmazzanak nagyobb távolságból, csökkentve ezzel saját potenciális sebezhetőségüket az ellenséges légvédelemmel szemben. Például egy jövőbeni nagy intenzitású konfliktusban a csendes-óceáni térségben különféle vadászgépek és modern hadihajók hálózata jelentős légvédelmi képességekkel, vagy mesterséges szigetek hálózatain elhelyezett légvédelmi rakéták jelentős kihívások elé állíthatják a vadászgépek személyzetét, akár a szárazföldi területektől távol is.

A szárnyas torpedó alkalmazása azt is jelenti, hogy a pilótáknak nem feltétlenül kell jelentősen eltérniük meglévő repülési tervüktől, ami azt jelenti, hogy egyidejűleg folytathatnak más küldetéseket is, például nagy területek megfigyelését a felszíni kutató radarjukkal vagy információgyűjtést.

Mindez együtt azt jelenti, hogy a P-8A-k potenciálisan torpedó szállítóként szolgálhatnak más tengeralattjáró-elhárító eszközök számára egy szélesebb hadműveleti területen. Ebben a szerepkörben a HAAWC-vel felszerelt Mk 54-eseket indíthatják a fenyegetések ellen több helyen, amelyeket más repülőgépek, helikopterek vagy hajók követnek nyomon, beleértve a személyzet nélküli repülőgépeket és felszíni hajókat, amelyek közelebb vannak a tényleges célponthoz. Más típusú repülőgépek, beleértve a harci repülőgépeket is, potenciálisan alkalmazhatják ezeket a fegyvereket hasonló alkalmazásban a fedélzeten kívüli célzási adatok felhasználásával.

A haditengerészet a fegyver vizsgálata és képességeinek értékelése jelenlegi fázisában ideiglenes magasság és sebességi küszöbértékeket vezetett be a HAAWC oldására.

A minden időjárási viszonyok között használható HAAWC lehetővé teszi, hogy a Boeing P-8A Poseidon haditengerészeti járőrgép MK 54-es torpedókat indítson az utazómagassága közelében vagy az alatt. A P-8A abszolút csúcsmagassága 12 500 m, utazómagassága azonban közelebb van a 10 000 m-hez.

A haditengerészet már a HAAWC által kínált képességek bővítését várja a még fejlesztés alatt álló, Mk 54 Mod 1-es torpedó és a még fejlesztés alatt álló készletek kombinálásával. A Mk 54 Mod 1 változata továbbfejlesztett szonárt és támogató szoftvert tartalmaz, „hogy tisztább képet adjon a tenger alatti környezetben megfigyelt célról”.

A HAAWC készlet azonban nem lesz kompatibilis a szintén fejlesztés alatt álló, nagyobb teljesítményű Mk 54 Mod 2-es változattal, vagy a tengeralattjárók elleni függőleges indítású rakéta (VL-ARSOC vagy VLA) rendszerrel együtt alkalmazott Mk 54-ekkel, amelyek a Mk 41-es függőleges indító berendezésekből indíthatók felszíni hajók ellen.

Bárhogy is legyen, a haditengerészet engedélyezte a P-8A gépei számára a HAAWC-vel felszerelt Mk 54-es torpedók alkalmazását, legalább az utazómagasság közelében, ami jelentősen megnöveli a tengeralattjáró-ellenes hadviselési képességeket és a P-8A általános túlélőképességeit.

A múltban már létezett ilyen terv

 

A repülőgépről szárnnyal szerelt sikló torpedó alkalmazása nem mai ötlet. A második világháború során a Messerschmitt gyár az Me-410B-5-öst tervezte bombázó-torpedó hordozó harci géppé alakítani.

A torpedóvető repülőgépek mérete és manőverező képessége meghatározta a függeszthető torpedó méretét és tömegét. Azonban mivel a torpedó nem volt nagyméretű, a törzsében tárolt üzemanyag mennyisége meghatározta az indítási távolságot is, ezért a pilótának a gépet kockáztatva a hajókhoz meglehetősen közel kellett repülni és a torpedót ott leoldani.

Figyelembe véve, a hajók erős légvédelmi tüzérségét ez komoly kockázatot jelentett a személyzetre, gépre egyaránt, ezért a német mérnökök keresték a torpedó biztonságos és mégis pontos leoldásának a lehetőségét. Hosszas kutatás eredményeként született meg a 950 kg tömegű LT-950-es Friedensengel siklótorpedó. Az új típus sajátossága volt, hogy a hordozó repülőgépnek többé nem kellett kis magasságon repülve megközelíteni a hajókat és a légvédelem tüzének kitenni a gépet, torpedót. Elég volt távolról és közepes magasságból leoldani a torpedót és ha szerencsés volt a célzás, akkora hordozó repülőgépről ellenőrizhették a becsapódást.

A torpedó függesztés előtti állapotban  Kép: luftarchiv.de

Egy gyári rajz a Me-410B-5 bombázó-torpedó hordozó gépről   Kép: Messerschmitt

A torpedóra egy zárszerkezettel rögzítették a szárnyat, a zárszerkezethez pedig egy 10 méteres kötelet kapcsoltak, annak az alsó végére pedig egy horgot rögzítettek. A torpedó leoldása után a Friedensengel siklással közeledett a cél felé, majd a kötél végéhez erősített horog beleért a vízbe. A vízben a horogra ható fékezőerő hatására a horog kinyitotta a zárszerkezetet, ekkor a torpedó elhagyta szárnyat és szabályos szögben csapódott a vízbe. A tesztek céljára egy Me-410A repülőgépet alakítottak át. A gép-torpedó együttes repülési és torpedó oldási próbái során kiváló eredményeket értek el, de a gép a háború befejezéséig már nem került szériagyártásra.

Dobos Endre

Forrás: THE WAR ZONE

[1] High Altitude Anti-Submarine Warfare Weapon Capability HAAWC: nagy magasságú tengeralattjáró elleni hadviselés fegyvere

[2] Air Launch Accessory ALA: a légi indítás rendszerének kiegészítője

Friss írások

Milyen képességekkel rendelkezzen egy 5. generációs vadászgép pilótája?

Mennyire számítanak a vadászgép kabinjában ülő pilóta egyéni képességei egy légiharcban? A korábbi háborúk során amikor a gépágyú volt az alapvető támadó eszköz folyamatosan fejlődött...

Végrehajtotta első felszállását az első új építésű F-16Viper Block 70/72

Befejezte első tesztrepülését az első új építésű F-16 Viper, a fejlett Block 70-es konfiguráció. Ez az új mérföldkő különösen jelentős, mert a Lockheed Martin...

Elektro-optikai érzékelőkkel látták el a következő generációs török vadászgépet

A Turkish Aerospace Industries (TUSAS) arról számolt be, hogy a török TF-X következő generációs vadászgép első prototípusának építése folyamatosan halad. Ez állítólag magában foglalja...

Szükség van-e a látótávolságon belüli légiharcra?

A több országban fejlesztés alatt álló következő generációs vadászgéppel szembeni elvárás, hogy legyen lopakodó, kellő mennyiségű üzemanyagot és minél több rakétát tároljon a belső...

A kínai-pakisztáni fejlesztésű JF-17C/JF-17 Block III-as a fejlődő országok hatékony többcélú vadászgépe

Felkerült egy fénykép a közösségi médiába egy JF-17C (vagy Block III) vadászgép kabinjában ülő pilótáról, aki kijelzővel épített sisakot (HMD) viselt. Ugyanakkor a továbbfejlesztett...